Szegedi Híradó, 1892. július-szeptember (34. évfolyam, 158-235. szám)
1892-07-01 / 158. szám
Példák, 1892. julcs I. SZEGEDI HÍRADÓ. Széll Ákos az állandó igazoló bizottság nevében jelenti, hogy Vlassits Gyula a 30 napi fönntartással igazolta. Napirenden van a Janjicstól Bugonóig vezetendő keskeny vágányu vasútnak a Dolnyi-Vákustól Jajceig vezető szárnyvonallal együtt való építéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. Neményi Ambrus elfogadásra ajánlja a javaslatot. Lukács Gyula ellene van a javaslatnak, mert a mai állapot nem okkupáció, hanem annexiónak előkészítése- Ne hazudják tovább az annexió célját. Nekünk nincs szükségünk Boszniára, azt megmondták s most is mondják, azért nem is fogadja el a javaslatot. A ház többsége a javaslatot általánosságban és részleteiben elfogadja. Következik az italmérési törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Hegedűs Sándor ismerteti a javaslatot és elfogadásra ajánlja, mely egy teljes reform előkészítője. Horánszky Nándor ismételten rosszalja, hogy e javaslat tárgyalását nem halasztották el az aratás idejéről. Ez a törvényhozói lelkiismeretesség rovására megy. Adóképességünk nem fejlődött olyan mértékben, mint Ausztriában, sőt épen nem mondható fejlődésnek. A társadalom egy nagy osztálya kénytelen szükségből olyan megélhetési eszközökhöz nyúlni, amelyek túl mennek a normális határon. A középosztály nagy része, különösen az iparosság teljes elzüllésnek indul, iparosaink elvándorolnak zsandároknak, vasúti bakteroknak, fináncoknak. A nemzeti pártnak elégtételére szolgál az, hogy mindazokat a bajokat, amelyek az italmérési törvénynél bekövetkeztek, előre bekövetkeztek. A törvényhozás elé rosszabb javaslatot nem lehetett volna terjeszteni. Nincs semmi olyan adat mellékelve, amely támpontot nyújthatna. Nem vagyunk tájékozva a felől, hogy mekkora a fogyasztás. Részletesen nyilatkozik erre nézve. Abba nem egyezhetünk bele, hogy a pénzügyi közegek nap nap után zaklassák a közönséget, hogy mit iszik, mennyit iszik, nem hagynak neki semmi nyugságot. Ez ellen már egyszer törvényhozásilag kell intézkedni, hogy tudja minden állampolgár, mennyi adójárandósága van s védve legyen minden önkényes zaklatástól. S ez a törvényjavaslat ezután is kiszolgáltatja a közönséget. Hogy baj van az italmérési adó körül, az bizonyos, azt minden adat bizonyítja. Hiszen alig biztosítjuk azt is, amit a regaleváltságra kell fordítanunk. A maga nevében és a párt nevében nem fogadja el a javaslatot, hanem határozati javaslatot ad be, hogy mondja ki a ház, hogy a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadja el, hanem utasítja a kormányt, hogy javaslatot nyújtson be az italmérési adó más alapon való rendezésére s addig hosszabbítsa mega jelenleg fennlevő törvény hatályát. (Éljenzés a középen.) Wekerle Sándor miniszter a részletes megjegyzéseket akkorra halasztja, amikor a vita folyamán lesz alkalma nyilatkozni. Csak nagyjában akar Horánszky beszédére válaszolni. E beszéd olyan alapokon épült föl, melyek nem felelnek meg a valóságnak. Ő nem akarja részletesen felsorolni, mennyivel szaporodtak közterheink, de ez a kérdés nem is őt illeti, s azt mindenki kénytelen elismerni, hogy az utóbbi években az államadósságok után határozott javulás állt be; fölöslegeket teremtettünk s nem szaporítottuk az ország terheit. Aki nagyszabású kritikát akar gyakorolni, az ne hagyja ügyeimen kívül a sarkalatos közállapotokat. Ő soha sem állította föl a tételt, hogy ipari viszonyaink kedvezőek, sőt kijelenti, hogy Magyarország közgazdasági és pénzügyi politikája nem lehet biztosítva, amíg iparunk fejlődése nem sikerült. Itt nem elég a rekrimináció, hanem az állam fokozatos segélye és támogatása szükséges. Az adott viszonyok közt oly mértékben kellett hasznosítani az italmérési jövedéket, amennyire csak lehetett, mert a kártalanítás összegével sem voltunk tisztában, minthogy folyton nagyobb és nagyobb igényeket jelentettek be. Neki egy magasabb etnikai célja is volt: anácciánk rendezése. Ez volt a főszempont, mely őt vezette.(Tetszés a jobbon.) Ha a regálekártérítés magassága miatt panaszkodik valaki, akkor éppen a képviselőknek nem szabad panaszkodniok, mert akkor folyton azt hangoztatták, hogy a regálekárpótlást nem fogja a kormány keresztülvihetni, nem fog megegyezhetni, bíróságokra kell bízni a döntést. Ma a kérdés meg van oldva, a regálekárpótlás rendezve van, tehát éppen nem szabad a képviselőknek szemrehányásokat tenniök. Horánszky vádolta őt, hogy adatokat nem bocsátott a ház rendelkezésére. Statisztikai adatokat könnyen lehetett volna lehatolni, de az erre alapított kifogást nem fogadhatja el, mert a pénzügyi bizottságban a legrészletesebb adatokat bocsátotta a bizottsági tagok rendelkezésére. Mindenki tudomást vett erről, csak Horánszky képviselő nem. A közterhek újabb nagy kiterjesztéséről nem lehet szó, mert a nagyban való magánfogyasztás mennyisége igen csekély. De viszont leszállítások is vannak a javaslatban, ami aztán egészen máskép mutatja a mérleget, így leszállíttatik az adó a bormustnál. A képviselő még több oly állítást kockáztat, melyet nem magyarázhat ki a törvényből. A kizárólagosságot érvényesítette, vagy mellőzte olyan mértékben, amint az adatott viszonyok közt lehetett. Nagyon téved a képviselő úr, ha azt hiszi, hogy a kizárólagosságot csak ott fogja alkalmazni, ahol neki tetszik. Ő csak akkor van jogosítva a kizárólagos jogot alkalmazni, ha a megelőző év jövedelmének és de nem jön be. A megyénként való megadóztatást, a végszükséget leszámítva, sehol sem akarja életbe léptetni. Csak azért vette föl ezt, mert négy megyében olyan ellenállást tapasztalt az italmérési jövedék értékesítésénél, mely éppen nem volt megegyeztethető a kincstári érdekekkel, minthogy egész ringekre talált, melyek lefelé akartak licitálni A fogyasztási adó reformról pozitív ígéretet nem tehet. Foglalkozik vele s már több előföltételét megtalálta, de most, mikor átalakulóban vannak egyes adónemek, mint az italmérési adó is, jobb várni s előkészíteni a gyökeres reformot. Azt hiszi, elég lesz erre három esztendő, de pozitív ígéretet nem mer tenni arra, hogy ez letárgyalható és végrehajtható legyen a három év alatt. Kéri a házat, fogadja el a javaslatot s mellőzze a határozati javaslatot. (Éljenzés a jobbon.) Okolicsányi László kéri beszédének holnapra halaszthatását. Ülés vége 14 órakor. Hírek. Július 2. Az iparos-ifjak képző- és segélyző-egyletének táncvigalma az újszegedi vigadóban. Julius 3. A torna-egylet dísz- és verseny-tornászata Új-Szegeden. Julius 3. A Dugonics-társaság közgyűlése. Julius 3. Az általános munkás betegsegélyző egylet nyári táncvigalma. — Nyári menetrend a torony alatt. Mától kezdve egész őszig naponkint csak délig fog döcögni a torony alatt a közigazgatás szekere. Köznyelven szólva: a nyárimenetrend ma áll be a városi közigazgatásnál, melynek értelmében kis és nagyhivatalnokoknak egyformán reggeli 7 órakor akta mellé kell ülni, déli 12 óráig. Az ügykereső felek július és augusztus hóban szinte csak ezen hivatalos idő alatt nyerhetnek a városházán felvilágosításokat. Délutánonként, a rendőrséget kivéve, nincsen hivatalos szolgálat. Az állandó vízvezeték. A városi vízvezeték előmunkálatai legközelebb a tervezésig haladnak. A városi mérnöki hivatal ugyanis előterjesztést intézett a tanácshoz, melyben a hivatal elfoglaltsága miatt a vízvezetéki tervezésre segéderőt kér. A tanács a tervezési munkálatokra egy mérnök alkalmazását elrendelte s fizetésül 800 frtot előirányzott. A városi tanács Budapest, Győr és Pécs városok vízvezetéki alapszabályait is elkérte s Budapestről, úgyszintén Győrből az alapszabályzat megérkezett. A tervezéssel egyidejűleg tehát az alapszabályok megállapításához is hozzá kezdettek . Távozó állomásfőnök: Stiller Emilt, a m. á. V. «Szeged-Rókus» állomásának főnökét, mint értesülünk, áthelyezték Újvidékre s helyébe az ottani állomásfőnököt, Weisenhaan Edét rendelte Szegedre az igazgatóság. Stiller négy évnél tovább hivatalnokoskodott Szegeden s ez alatt mint buzgó és előzékeny főnök, kiérdemelte a közönség, különösen a kereskedővilág becsülését. — Tanárok estélye. A szegedi tanárok a vakáció megjöttének örömére tegnap nagy, bankettes vigasságot csaptak. Vacsora után táncba is kaptak. Az együtt volt hölgyek névsora ez : Hegedűs Istvánné, Kátay Lajosné, Szegedi Endréné, Gallovits Jánosné, Arató Frigyesné, Szmollény Nándorné, Erőssy Dénesné, Bock Szerafin (Sopronból), Nagy Sárika és Mariska, Vánky Margit, Fail Mártha, Kosztaleczky Józsa. — Lóvonat a vonat előtt. Ez a ritka találkozás, a Szeged-Rókus vasúti állomás pályaudvarán történt tegnap reggel és — szerencsére hatalmas ribillión kívül komolyabb veszedelem nélkül — következőkép eshetett meg. Reggeli 6 óra után a vasúti pályaudvarban egy rozzant postakupét akartak a síneken beszállítani a gépműhelybe. Kisegítenek a vasúti alkalmazottak kölcsön kértek a szomszéd lófejű telepről egy paripát. Most bizonyosodott be az a régi közmondás, hogy pipát, lovat nem jó kölcsön adni. Ez a ló lett oka az egész ribilliónak. Alig fogták ugyanis a paripát a postakupé elé, táncolni és rúgni kezdett, de menni nem s a rögtönzött lóvonat mozdulatlanul állott a vasút sínein. A ló épp egy napos próbaló volt a társulatnál is és ezért nem volt kedve nyargalászni a vassínek közt. Ütötték-verték, a makrancos paripa pedig tovább rugdalt, kapált, végre pedig lehevert a sínek közé. Ami épp nem lett volna nagy baj, ha az egész dolog nem a nyílt pályán történt volna s ha időközben, — 7 óráig kinyúlván a lóbiztatás, — be nem fütyül a pályaudvar végén a szabadkai vonat. Nosza lett ijedelem, mert a makrancos lófejü épp azon sínen fetrengett, melyen a szabadkai vonatnak be kellett érkeznie. Jelzés, kiabálás persze már hiába lett volna, mert a vonatnak pár pillanat múlva már az indóház elé kellett volna jutnia. Akkor pedig föltétlenül beáll egy kisebb vasúti szerencsétlenség. Szerencsére volt oly éles szeme a vo