Szegedi Híradó, 1892. október-december (34. évfolyam, 236-313. szám)
1892-10-01 / 236. szám
gedi kir. Ítélőtáblának széles körű jogi képzettségéről, valamint vaskezéről ismeretes, kitűnő elnöke. Séfrey Sándor, az öreg, (aki ugyan ezt a melléknevet sohasem akceptálja) a legsötétebb Bach korszakban került Bihar megyébe. Ebben a «mindenkit kancsal szemmel néző, kis országban bárki légyen lett is, egy közös s általánosan elismert hivatalos cimmel tisztelték meg, hogy «jött ment», mégis ezt a félvállról nézett jövevényt, aki hozzá a kemény korszakban hivatalt viselt s ilyenre mikor rámondták, hogy «meghalt», őt egyhangúlag kikiáltották nagyszalontai főszolgabirónak. A főszolgabíró Sélleynek a megválasztása egy kis előzménynyel is járt. A nagy tanácskozmányok s fejtörésekre nem kis okot szolgáltató «restauráció» előtt a megye urai, köztük a Tiszák, Béthiek, Baranyiak stb. a «Satton» quaterkáztak s boncolták a kanditásuk mindegyikét töviről hegyire. A nagy tanácskozásban végre rákerült a sor a nagyszalontai főszolgabírói állásra is. Ezen az istentől megvert szalontai járáson olyan nagy betyárfészkek voltak, hogy azt két ország zsandárja sem tudta kiirtani. A «restoráló» uraknak nem kis fejtörést okozott az alkalmatos férfiú kiszemelése, akinek vas erejétől függött a betyárfészek kitisztítása. Különben ezen a járáson, ahol se vásár, se asszentálás soha sem esett meg emberhalál nélkül s a hatos utak oly gyalázatos állapotban valának, hogy azon esős időben isten kísértés volt utazni. A nagy tanácskozásban, az akkor még ifjú Tisza Kálmán megszólal, hogy ő tudna egy alkalmas embert, akit meg is nevezett: Sértey Sándort, Tisza Kálmán kandidált emberét, hosszas vitatkozás után meginvitálták maguk elé a nyomós szavú urak, aki minden vonakodás nélkül elfogadta a neki fölajánlott állást. S nyomban az urak előtt kijelentette, hogy megmutatja rövid idő alatt, hogy olyan rend lesz, ami mindegyikőjük várakozását kielégíti és hogy a Nagy- Szalontáróli Tenkére vezető irgalmatlan rosszaságú utat teljes rendbe hozza. A megye urai nagyot nevettek a merész állításra s hogy Sé 11 e yt szaván fogják , másnap egyhangúlag megválasztották Nagy-Szalonta főszolgabírójának. Az uj főszolgabíró legelőször is az ujoncozás alkalmával mutatta meg főben járó erejét, amikor is a népnek az az ismert természete volt, hogy bor után vérre szomjazott. Kidoboltatta ugyanis, hogy este 7 órára minden korcsma be legyen zárva, azon korcsmárost pedig, aki netán nyitva hagyná a korcsmáját, 200 frt pénzbírsággal s az elmaradhatatlan sallanggal, a 25 mogyorópálcával büntetik. A sorozás esti óráiban jelentették pandúrjai, hogy egyik korcsmát nyitva találták s abban ugyancsak duhajkodott egy huszárgyerek, akit vasra verve be is szállítottak a pandúrok a korcsmárossal együtt. S ért el a császár katonáját, ki mellét verte s hivatkozott Jézus Krisztusra, hogy nem parancsol neki senki, lehuzatta s olyan huszonötöt veretett az alsó részére, hogy csak úgy csikorgott bele a foga. A korcsmárosra került aztán a sor, aki előadta, hogy ő igenis becsukta a korcsmáját, hanem a császár katonája azt erőszakkal kiemelte. A korcsmárost aztán büntetés nélkül elbocsátotta. Másnap mikor az asszentálás javában folyt volna, a katonai bizottság elnöke , egy 37-ik ezredbeli őrnagy előtt összeüti sarkantyúját a tegnap megbotozott regruta s méltatlankodva felpanaszolta, hogy őt, a császár katonáját, egy paraszt szolgabiró mennyire felcsúfolta. — Úgy, kedves fiam, szólt a paprika szinü őrnagy, hát te katona vagy, ugye ? — Igenis vitéz óbester uram, még pedig huszár. — Nohát akkor, ha katona vagy — szólt a baka őrnagy, — akkor tudnod kellene a regulát, hogy még ellenséges földön sem szabad boltokat feltörnöd, hogy pedig ezt jól megjegyezd magadnak, hát majd a szádba rágom, de úgy hogy, világ életedben megemlegeted. Erre a cseberből-vederbe került újoncra, két káplár által oly harminc botot veretett, hogy a páciens a padot rágta kínjában. Soha még asszentálás simábban nem folyt le az orszában, mint ennek utánna Sélley uralma alatt, aki egyik fogadását ily formán emberül beváltotta. Az ittcsinálásnál is nagyon radikális, szer használt Sélley. Rászent a lakosságra, hogy a gyalázatosan elhanyagolt megyei útra, ne mint eddig földes, hanem kirostált kavicsos homokot hordjanak, ellenkező esetben a törvény legmérgesebb szigorával élne. A jámbor falusiak markukba nevettek, az általuk karján varjúnak tartott rendeletnek s mindent a régiben hagytak. Szalontáról kiindulva, Sélley legelőször is szemügyre vette az útszélén levő kavics garmadákat s azt tapaszlta, hogy a jámbor falusiak rendeletét kutyába sem vették, mert a kavicsnak csúfolt «kocka» nagyobb része földből áll . — Melyik községnek a garmadái ezek? — kérdé a haragvó főszolgabíró. — A tulkai oláh atyafiaké, — volt a felelet. Sélley kiparancsolta az útra a tulkai elöljáróságot és ott a garmadákon botoztatta meg őket. Bezzeg inukba szállt a bátorság erre a többi község nagyrészt oláh lakosságának,s hordták is eszük nélkül az útra a tisztára megrostált kavicsot, nehogy a tulkaiak sorsára jussanak. Lett is utána oly jó út, hogy a megyében nem volt párja,melyet még az előtt 20 esztendővel, «Sélley-utjának» nevezett a vidék lakossága. Szerencse, hogy régen volt, mert mit szólna mostanában hozzá a Tribuna. SZEGEDI híradó. Szombat, 1892. október 1. A «mieink». — Önkéntesek tiszti vizsgája. — Szeged, okt. 1. Végre elmúlt a küzdelmes egy esztendő s a «mieink» java részének teljesedett legszebb álma, legfőbb vágya veri már a bokát a hosszú kard s rajta van a tisztibojt is. Csak az egyetlen csillag hiányzik még a portapéról, hogy «fertig» legyen az új hadnagy úr, az is majd lehull karácsonykor, az általános tiszti kinevezésekkor, aranyszinű a honvédeknek, ezüstfehér a «császáriak» nak. Az egy éves önkéntesek tiszti vizsgája országszerte jobbára véget értek. Örömmel értesülünk, hogy a szegedi fiúkra és a szegedi ezredekhez beosztott idegen önkéntesekre, szóval a mieinkre nézve mindenütt megnyugtató eredménynyel. A levizsgázott önkéntesek már tartalékba is helyeztettek s szétrebbentek az édes otthonba, mint «várakozási állományú» hadnagyok, azon egypár ifjú kivételével, akiknek a vizsga nem sikerült s akik benn maradnak a második évre. A vizsgák a legfényesebben a szegedi g. honvéd gyalogezred önkénteseinek sikerültek. Mindad4en jól letették a tiszti vizsgát. A legújabb szegedi honvédhadnagyok ekképen a következők lesznek: Túróci Mihály, Farkas Jenő, Darvasi Gyula, Koczor Géza, Till Ernő, Hódi Ferenc, Nagy Béla, Bogdán Mihály, Pri- Váry Ferenc, Joó János, Bálint Lajos, Mészáros János, Körösi István, Sávay Lajos, Örösy Gyula, Krausz Sándor, szegedi fiuk: Zarándy Zoltán, Hajduffy Sándor, Zlttner Károly, Czoczek Alajos, Bartos Géza, Bezerán Milutin, Vujnik Béla, Besser János, Feher Alfréd, Hernfeld Gyula, Bozeján Döme, Székelyhídi József, Gaál Pál, Báró Polnitz Oszkár, Kováts Miklós, Szabó Árpád, Horváth Jenő, Ajtay Jenő, Csulai Sándor, Keszeg István, Rácz Amos, Schwank Mór, Szathmáry Elek, Holicska Imre, Jancsó Lajos, Zsigmond Lázár, Gidófalvy József és Baka Albert Zoltán. A szegedi cs. és kir. 81. gyalogezred egy évi önkéntesei előtt a tiszti vizsgák eredményét tegnap a délutáni parancsban hirdette ki a vizsgálóbizottság elnöke, Hoffmann 63. gy. ezredbeli ezredes, Temesvárit, a «Halbbattaillon-Kaserne»-ben. A temesvári tiszti vizsgák eredménye a szegedi ezred önkénteseire nézve már nem volt annyira kedvező. A 83. ezredtől 23 egyévi önkéntes vizsgázott s közülök 4. megbukott, pedig a vizsgától visszalépett. A sikerrel levizsgázott önkéntesek neveit (a szegediekét megritkított betűkkel) itt közöljük : Entner János, Aigner József, Botesch Rudolf, Gottlieb Adolf, Boronka Traján, Vázsonyi Henrik, Hrusztek Nándor, Schatz Izsó, Haiser Ignác, Burgleichner János, Löwy Adolf, Már Oszkár, Berger Géza (H.-M.-Vásárhely), Kalmár Lajos, Löwy Jenő, Meák Géza, Pap Róbert és Sztojkovics Bogulyov. A közös hadseregbeli önkéntesek közül is a sikerrel vizsgázottakat már tartalékba helyezték s szintén az újévi kinevezések alkalmával léptetik elő valamennyit hadnagynak. A szegedi háziezred önkénteseinek bécsi tiszti vizsgáiról az eredmény már ismeretes s tudvalevőleg eléggé örvendetes is. Bécsben múlt hó 23 án fejezték be a vizsgákat, általános gaudium közepette. Pár nap múlva azonban még az új tisztek örömét is megzavarta a nagy idegenben egy puskadörrenés. Egy kollegájuk, Cserny István egyévi önkéntes szolgálati fegyverével agyonlőtte magát, a fölött való elkeseredésében, hogy a tiszti vizsgán megbukott. A sajnálatos esetről bécsi levelezőnktől tegnap ezt a részletes tudósítást kaptuk: Cserny István, a szegedi háziezred önkéntese, a m.hó 20 23-ig tartott tiszti vizsgán megbukott s ez annyira bántotta az önérzetes fiút, hogy már a kaszárnyából öngyilkossági gondolatokkal távozott el. Szeptember 27—28-ikára virradó éjjel végzetes szándékát végbe is vitte. Reggel átlőtt fejjel, halva találták a szerencsétlen ifjút Gumpendorffutcai lakásán. Cserny anna bogsáni illetőségű, ahol rokonai is vannak, akik táviratilag lettek értesítve fiuk haláláról. Több levelet hagyott hátra, amelyek a vizsgálati bizottság kezeiben vannak. A szegedi virilisek. Szeged, okt. 1. Szeged város törvényhatóságának igazoló választmánya végleg összeállította azon közgyűlési tagok névsorát, kik mint legtöbb adót fizetők vesznek részt a törvényhatósági képviseletben. Ezen még nem végérvényes tiszta szerint a bizottság virilis tagjai lesznek 1893. évben: Holtzer Jakab 1649.90, Wagner F. A. 1413.II, Wagner Gusztáv 1413.11, Zsótér Andor 1333.77, Csorvai Nándor 1329.20, Leopold Rudolf 1213.75, Aigner József ifj. II 17.02, Kiss Arnold 1076 13, Patzauer Miksa 1042.09, Milkó Jakab 1013.71, Milkó Sámuel 1013.71, Eisenstädter Nand. 959.11, Eisenstädter Rupert 959.11, Kiss Károly 933.13, Kiss Mór 933.13, Juránovics Ferenc 811.90, Holtzer Kálmán 791.99, Kovács