Szegedi Híradó, 1892. október-december (34. évfolyam, 236-313. szám)

1892-11-30 / 286. szám

Szerda, míg­. november 30. SZIGGEDI HIRA­D'O, ami fö, nem rettegjük ezt a platonikus belle alliancet. Őszinte barátai lévén minden művé­szetnek köztük természetesen a néhai C­i­­c­e­r­o szakmájának is, nem kis örömet, éreznénk a fölött, ha aranyszájú Apponyi Demosthenes teszem valamelyik bácskai portyázása alkal­mából Szegedet is meglátogatná. Találna itt fényes magyar vendégszeretet, szép asszonyokat, kitűnő idei rámpást, példátlan jóságú halpaprikást, amint ez mind magától ér­tődik , hanem nemzetipárti választót, vagy pláne pártot bajosan. Ámbátor az ördög nem alszik. Szeged olyan nagyszerű talaj, hogy anno nagyon régen Kos­suth apánk szavára a földből bujt elő a hon­­védsereg; hátha a nagy Albert bűbájos «szavazatra» is képes volna csudákat művelni. Csak arra figyelmeztetjük a nemes grófot, hogy ne nyáron jöjjön Szegedre; mert ak­kor Szatymazon nyaral az egyetlen szegedi u­l­­tramontán, Polgár Daci s igy hiányzani fog az a bizonyos fix párt, mely körül a hivek és megtértek jegöcödése megtörténhetnék. Addig pedig ne méltóztassék tetszeni a medve bőrére spekulni. Mert a medve még él s megharapja, azaz hogy kineveti azokat a lesipuskásokat, akik se puskájuk, se puskaporuk nincs a Nimródkodáshoz. Országgyűlés. A képviselőház ülése november 29-én. Ülés kezdete 1 órakor. Elnök : dr. B­á­n­f­f­y Dezső. Jegyzők : Molnár Antal, Szeder­kényi Nándor, Széll Ákos, Lázár Árpád. A kormány részéről jelen vannak : W­e­k­e­r­l­e Sándor, H­i­e­r­o­n­y­m­i Károly, Josipovich Imre. Bánffy Dezső báró elnök megnyitván az ülést, a jegyzőkönyvek bemutatása után felszólal Polonyi Géza. Habár nem volt szán­déka felszólalni, a politikai helyzet készít felszólalásra. El­sősorban Hegedűs Sándor előadónak felel, aki Beöthyt Apponyival, őt pedig Eötvö­sssel szembe helyezte. Ami őt illeti, röviden azt feleli, nagyon leköte­lezi őt az előadó, ha csak egy bizonyítékot i­s hoz állítására s kijelenti, hogy az előadó által felhozott kérdésben közte­s Eötvös közt ,soha eltérés nem volt. De rátér azon kérdésekre, melyekben igenis eltérnek po­litikai nézeteik. A függetlenségi pártban lehetnek egyes kérdésekben tiszteletreméltó nézetkülönbségek, de a párt politikai egy­sége soha megbontva nem volt s nem lesz soha. (Közbekiáltások balról : Úgy van! Soha, soha !) Ismétli, hogy a zsidó recepciót külön­legesen nem helyesli. Eötvösnek ellenkező véleménye van. Bizonyítgatja álláspontját s azt, hogy a függetlenségi párt manifesztu­­mából Eötvös nézeteit nem lehet kiolvasni, áttér a pártviszonyokra. A kormánypárti sajtó diadallal, a nemzeti párti feljajdulással tárgyalja, hogy a függetlenségi és nemzeti párt közt a viszony megszűnt. Ő azt hiszi, hogy ez nincs úgy. Ma­gyarázza, hogy mit nem ért ő a fegyver­­barátság alatt. Hogy elveinek megváltozta­tásával, vagy módosításával kössön bárki fegyverbarátságot. (Helyeslés balról.) Nem érti azt, hogy ez a párt akár ide, akár oda menjen. (Helyeslés.) Nem érti azt, hogy bárkit gyanasítsanak. (Helyeslés.) Azt azon­ban a szabadelvű párt be fogja látni, hogy a nemzeti párt programmja helyesebb, mint az övéké s hogy onnan mennek át a nem­zeti pártba. (Ellenmondás jobbról.) Nem érti azt sem, amit Eötvös mondott, a ta­tár­ szövetséget, hanem érti azt a szövet­séget, mely Waterloonál megverte Napó­leont, mely 66-ban leverte az osztrák csá­szárt. Ő nem habozik szívesen jobbat nyújtani azoknak, akik a kiegyezést, mely­nek még sok követelményei vannak, fej­leszteni akarják, akik ha szövetségesek voltak Tisza megbuktatásában, a Hentzi­­kérdésben. (Élénk éljenzés a nemzeti par­ton.) Akkor, amikor az a párt még a ga­ranciális törvényekben is közelebb áll hoz­zájuk, mint a szabadelvűpárt, nem habozik kezet nyújtani akkor, mikor ígéretének be­csületességében is inkább bízhatik, mint a szabadelvűpárt­ban. Nem szabad azonban feltételekhez kötni a szövetséget, mint Békésen tették. (Derültség jobbról.) Kifejti, hogy a fúziót ő is lehetségesnek tartja. Magyarországnak két nagytehetségű fia van : Wekerle és Apponyi; óhajtja, hogy­ fuzionáljanak, mert meg van győződve, hogy ez a fúzió lesz a 67-iki kiegyezés utolsó ütőkártyája, mely után a függetlenségi és 48-as párt eszmé­nyének diadala következik. Ismétli, a szö­vetséget helyesli s kész megcsinálni, hacsak pártja, mely előtt mindig meghajtja fejét, más határozatot nem hoz. Ezután a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatik. A holnapi ülés 10 órakor kezdődik. Sorra kerül a Vaskapu mélyítéséről szóló tvjavaslat, tisztán ötletszerű thémát dolgozott föl s igy ez a vázlat nem sorozható az ő nagy­számú, igazán becses elbeszélései közé. Ellenben a Kozma Andor «Hű­sége,» határozott és jelentékeny haladást jelez a kiváló fiatal poétának elbeszélői pá­lyáján. Csinosan, melegen megirott érde­kes kis regénye ez egy nyugalmazott ka­tonatisztnek. Lipcsey Ádám «Miria» c. novel­láját ismerik a «Szegedi Híradó» olvasói, hol az az «Almanach» megjelenésekor volt közölve. Van az 1893-iki Almanachnak két becses, szép darabja, igazán gyöngye az újabb magyar novella-irodalomban. Egyiket, a «Pellengir» címűt Tóth Béla írta. E­f­f­e­n­d­i bár időközben hűt­len lett régi fészkéhez, a B. H.-hoz, de nem hagyta el régi kedvenc talaját, a török világot. Ez a török-magyar életképe olyan humoros, színgazdag, kedves kis elbeszé­lés, hogy az embernek kedve támad egy régtiben többször i.'" elolvasni. Ósdi, kissé falusias címe van az Al­manach legterjedelmesebb és szón kivül legértékesebb novellájának. «Miként állt boszul Cziner Gergely?» Bűbájos szép ballada, erős drámai konstruk­­cióval s olyan zamatos, tiszta, kifejezéstel­jes magyar nyelven megírva, hogy valósá­gos üdülés az olvasása. Ha más érdeme nem volna is (pedig van bőven) ennek az Almanachnak, mint­hogy Szalóczy Bertalant, ezt a kevéssé is­mert nagy tehetségű egészen eredeti el­beszélőt bemutatja a nagy­közönségnek, már pusztán ezért érdemes a legszélesebb körű elterjedésre. Szalóczy Bertalan (pseudonymián Vereskövi) kálvinista pap a borsodme­­gyei kis Geszt faluban. «Hegyközi ké­pei» vonták rá először a műértők figyelmét. Tavaly, vagy az idén a «Műbarátok köre adta ki egy újabb kötet elbeszélését, melylyel azonban a pajtáskodó, felületes «kritika» nagyon kurtán elbánt. Maga a kultuszminiszter magas mű­veltségű, szép szellemű neje, gróf C­s­á­k­y Albinné, Bolza Anna grófnő kezdett ekkor polémiát egy tárcacikkben az u. n. kritiku­sok» lelkiismeretlensége ellen, rámutatván, micsoda hatalmas tehetség ez a «homo novus,» akiről senki sem akart jóformán tudomást se venni. őszintén örvendünk, hogy mi a ma­gunk részéről «Almanach» nagytiszt írói gárdájában az idén a «chef ducudret» meg­illető pálmát jó lelkiismerettel Szalóczy­­n­a­k nyújthatjuk. P.6. H­írek. Határidők: Dec. 1. Városi közgyűlés a szeképületben, d. u. 4 órakor. Dec. 2. A millenáris bizottság ülése. Dec. 3. Iparosifjak táncvigalma a «Tiszai­­szállóban. December 3. Hangverseny Vásárhelyen. Dec. 4. A «Szárazér» véleményező bizott­ságának ülése. Dec. 31. A szegedi tisztikar hangverseny­estélye. — A sz. t. táncfüzérje. Február II. A szegedi tisztikar jelmezes­télye. — Személyi hírek. Báró Földváry Sán­dor csendőr-alezredes szemle­ útjáról tegnap megérkezett. — Rainer József Szeged város főkapitánya hivatalos ügyben, a tegnapi nap fo­lyamán Szabadkára utazott. — Ferenc Ferdinánd főherceg Cson­­grádban. Ferenc Ferdinánd prezump­­tív trónörökös holnap délután a gyorsvo­nattal érkezik meg Kistelekre, hol kiszáll­­ a 11 a V­i­c i­n­i Sándor őrgróf birtokára, hol a vadászatot tartják meg. Ő fensége kí­séretében érkeznek meg Train gróf, T­rautsmansdorf gróf, gróf Apponyi. A főherceg a holnap délutáni gyorsvonat­tal Kistelekre érkezik, ahol kiszáll. Ugyan­csak holnap érkezik meg P­a­ll­a­v­i­c­i­n­i Sándor őrgróf is, vele jönnek W­u­r­ra­bra­n­d gróf fő­udvarmester, Fürsten­­b­e­r­g gróf és Koloradi gróf. — Rendkívüli közgyűlés. Holnap csü­törtökön délután Szeged város köztör­vényhatósága rendkívüli közgyűlést tart, amelyen a jövő év elején megtartandó tör­vényhatósági bizottsági tagválasztások határ­napjainak kitűzése fölött fog határozni. — Rendjeladományozás. A király: dr. Rati­­s­i­t­s Lajos besztercebányai városi főorvosnak, ezen minőségében szerzett érdemei elismeréséül, a koronás arany érdmkeresztet adományozta. — Címadományozás. A király barlabaseveci és bolai báró Czegovic Metell fogalmazó­ segéd­nek a horvát-szlavon-dalmát országos kormány­nál Zágrábban és 5 sz.­dsidás-ezredbeli tartalé­kos hadnagynak, a kamarási méltóságot díjmen­tesen . K­v­a­s­s­a­y Jenő osztálytanácsosnak a miniszteri tanácsosi cimet és jelleget díjmente­sen adományozta. — Egyházi kinevezések. A király : S­c­h­e­i­ 1­i­n­g Emil idősb mesterkanonoknak az örka­­nonokságra és F­á­b­i­á­n Ferenc ifjabb mester­kanonoknak az idősebb mesterkanonokságra való fokozatos előléptetését jóváhagyta s az ek­ként megüresedendő ifjabb mesterkanonokságot M­a­r­z­s­ó Géza pápai tiszteletbeli káplán és sávolyi plébánosnak adományozta ; dr. Forray János vámos-családi plébánosnak az általa birt Szent­ Péterről nevezett nagyvárad-hegyi címze­tes prépostságról való lemondását tudomásul Tevén, dr. István Vilmos alsó-lendvai főes­­peres és utolsó mesterkanonokot Szent Péter­ről nevezett nagyvárad-hegyi címzetes préposttá nevezte ki.

Next