Szegedi Híradó, 1893. január-március (35. évfolyam, 1-77. szám)
1893-01-01 / 1. szám
Szeged, 1893. XXXV. évfolyam. 1 szám. Vasárnap, január 1. Blofizetési árak; hordánál nfj portán kfildve: Igéu éTre . 14 fet — hr yélÉTTe . . 7 » — » M*|[yedéVTe . 8 » 60 » tfj hón . . 1 » 80 » tfilfjet námán 5 hr.SZEGEDI HIRADÓ Kiadóhivatal: Badtényfilmis könyvkarssa adása Szagadan, hová az alófizetések a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások Intézendők. Szerkesztői iroda: Tisza Lajos- sorút 73. si. Reitzer-féle ház, földszinti hová a lap -jellemi részét illető minden közlemény intézendő. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Késiratok nem adatnak vissza. POLITIKAI NAPILAP Hirdetéseket és nyílttéri közleményeket a kiadóhivatal mérsékel áron vesz föl. A jövő küzdelmei. Szeged, 1893. január 1. Komoly idők előtt állunk. A múlt esztendőben megkezdődtek azok a nehéz vallási és kultur küzdelmek, amelyeken a nyugat műveit népei már szerencsésen túlestek. Súlyos és kényes helyzetben van nemcsak a kormány, hanem az egész nemzet is , s ha az előtérbe nyomult vallásszabadság, polgári házasság és állami anyakönyvvezetés kérdéseit nem oldanék meg szerencsésen, ezért a felelősség nemcsak a kormányt, de az ellenzéket is egyaránt terhelné, mivel a közvélemény nyomása folytán az egész képviselőház tetszésével jelölte meg a kormány e kérdésekben a maga programmját. A múlt esztendő meghozta a maga szenvedéseit, de örömeit is. Az ország pénzügyi egyensúlya rendszeresen és hosszabb időre helyreállíttatván, megalkottatott a valuta is, mely ki nem számítható erkölcsi és anyagi haszonnal fog járni hazánkra. Az új esztendőt tehát föl kell használnunk, hogy a kedvező pénzügyi helyzetet kizsákmányolva, a szükséges és el nem odázható reformokat megvalósítsuk. Elsősorban az említett vallási és családjogi, mint közjogi kérdéseket kell tisztáznunk. Ha az ellenzék egész nyíltan velünk tart, nem képzelhető, hogy többé vagy kevésbé simán, de szabadelvű irányban fognak magalkottatni az erre vonatkozó törvények. Elvégre is a nemzet, a képviselőház akaratát nem negligálhatja a felsőház. E hazának minden számot tevő polgára őszinte szívvel, nyílt észszel ad meg a katholikusok részére, amit csak kívánhatnak, joggal elvárhatjuk tehát, hogy dogmatikus elveik sérelme nélkül a mások lelkiismereti szabadságának megadása ellen, harcolni nem fognak. Amint a nehéz ügyeken szerencsésen túlestünk, áldani fogjuk az 1893. esztendőt, mely éppen ellenkezőleg, mint az 1793. esztendő, forradalom nélkül, a béke áldásai mellett, hozta meg nekünk a közszabadság teljességét, a vallás, a családalapítás szabadságát. A közigazgatás államosítása, már politikai kérdés. Megengedjük e fölött a véleményeknek élesebben eltérő voltát , sőt a közjogi ellenzéknek magatartása hatalmas vitákra enged következtetni, de ezt természetesnek tartjuk. Mi tarthatatlannak tapasztaltuk a mostani állapotot s más orvosságot nem ismerünk, mint az államosítást, ezért küzdünk évek óta lankadatlan erővel és buzgalommal. Ám az is igaz, hogy az ellenzék ebből joggal csinálhat elvi kérdést. Mi a közszabadságok biztosítékát a nemzet polgárainak élő tudatában, energiájában, az alkotmányos felelős miniszteri kormányzásban, ősi alaptörvényeinkben, a koronázási hitlevélben tudjuk : a szélsőbal ma is a megyék tágkörű autonómiájában keresi s a megyéket még mindig az alkotmányosság védő bástyáinak tekinti. Legyen harc e tekintetben, de izgatás és az utca belevonása nélkül. Hiszen, ha a képviselőházban ők győznének, mi szó nélkül meghajolnánk az alkotmányos akarat előtt. A közigazgatás államosításával karöltve járnak a közszabadságok megóvására szolgáló, de elsősorban a kormánynak felelősségét fokozó intézmények megalkotása. Ilyenek : a közigazgatási bíróság fölállítása, a tisztviselők kötelességeinek és jogainak törvény útján szabályozása; a képviselőválasztások tisztaságának az eddiginél célszerűbb biztosítása. Azt hiszszük, hogy az 1893. esztendőben ezekre is kiterjed a törvényhozás működése. Minden magyar szívből óhajtja, hogy ezen óriási horderejű ügyek szerencsésen oldassanak meg s ennek reményében kívánunk a magyar közönségnek, a képviselőháznak és a kormánynak !Boldog ujesztendőt.» Br. Csere Ede. Amerikai dolgok — Különös háborúk. A világlap palotája. Tárca-mondás. Egy menyasszony kalandja. A világ legjobb jövője. Átváltozott gerlicék. Szegedi ismerős. — A múltkor egyszer a Jersey-sziget déli végén felültem egy óriási gözpontonra, amely a kirándulókat szállítja New Yorkból a tündér szép Cancy-Island fürdőre. Az őszi nap már az óceán felé hajlott és a canadai köd már ott lebegett a long- island magaslat körül. Egyszerre csak előttünk a ködön át, egy hosszú lángsugár kéve törtetett el( és olyan dörgés következett utána, mint mikor a tengerészek a Sandy Hack erőd fokáról az Európából beérkező óceángözösnek szalutálnak. Aztán egy perc múlva, körülbelül olyan hoszaságban, mint egy hat evezős ladik, tizennégy vékony, de aránytalanul hosszú lángsugár harította szét a ködöt. Mint afféle katonaviselt ember, az egyberoppanó dörgésekből azonnal felismertem, hogy az sortűz volt. — A Pinkertornok már újra kezelik a Winchestert! — jegyzi meg az egyik angol utas fejcsóválva. — Igen az öbölkotrási vállalat embereivel nem lehet bírni. — Mi az, kérem ! — kérdeztem kíváncsian az egyik angolt. A kikötő-kotrási vállalatot az állam arra kötelezte, hogy a tenger mélyéből a gőzgépekkel felkotort szemetet messze, egy napi járó földre dobják be New-York előtt az atlanti óceánba. De a tengerész-kapitány uraknak nem tetszik olyan messzire menni. Ezen urak egyszerűen megkerülik a longislandi magaslatot, ahova nem lát el a Sandy Hock rendőrsége még teleshoppal sem, mert előtte a hegy, — és ott már annyi szemetet dobtak a vízbe, hogy veszélylyel fenyegetik a new-yorki öböl bejáratát. — De az a lövés, kérem ! ? — A lövést bizonyosan Johnson Miklós, a city legmakacsabb tengerész-kapitánya tette a Pinkertorn magán detektívjeinek cirkáló csolnakára, amely őt észrevette és nyakon akarta csípni. — Értem, és a Pinkertornak, a city ezen félelmes fiai, szokásuk szerint, sortűzzel feleltek. A ködben két nagy lángsugár törtetett előre, egymással szemközt lódítván maga előtt a golyóbist. — A Pinkertorneknál (magán detectiv ügynökség tagjainál) is van ágyú, jegyzé meg az angol. — Hisz ez valóságos kis tengeri csata, még pedig békében. — riadtam az angolra és roppant szerettem volna látni a fejleményeket. De a központon kapitánya nem rokonszenvezett reporter érzelmeimmel; neki a hajó kétezernyi utasára volt gondja és intett a kormányosnak, hogy kanyarodjon balra, és kikötött Staten Islandon. Óriási nyugalommal jegyzi meg az amerikai kapitány, hogy majd «ha a city fiai eligazították azt a kis felmerült differenciát, ha úgy tetszik, átmehetünk Cuney-Islandra. Nekem azonban eszem ágában sem volt többé Cuney-Island. E helyett átszálltam a legközelebbi gőzpontomra, amely azonnal indult vissza New Yorkba. Partra szállva, újságszerkesztőség után néztem, hogy a kalandomat felváltsam dollárokra. Találtam a Broadwayn olyan «Morning Journal»