Szegedi Híradó, 1893. január-március (35. évfolyam, 1-77. szám)

1893-03-29 / 75. szám

Szerda, 1893. márc. 29. SZEGEDI híradó­­ jár­a vezettek. Mi lehetett ott? Ki épithe­­tett oda s mikor, mily célból ? Tudósítónknak erről a regényes és érdekfeszítő dologról a következőket sike­rült megtudnia : A Szillér környéke a régebbi időben nem úgy nézett ki, mint ma. Csak egy része, a nyugati része volt a szőlőkert és gyümölcsös. A keleti, alacsonyabb részét egy Tisza-ér (u. n. Szillér) mosta, mely csendes hullámaival, növény és állatvilágá­val vadregényessé tette a vidéket. A nyu­gat felé emelkedő szőlők s gyümölcsösök, a kelet felé hömpölygő ér, melynek náda­sában az alföldi vízi madarak ezr­ei ütöttek regényes tanyát, s paradicsommá vará­zsolták a környéket. Ezt a helyet szemelte ki az utolsó szegedi török basa, s ide építtette keleties ízlésű palotáját s berendezte azt a legfenségesebb kényelemmel és pazarsággal. Merészen hajló mer­­vek képezték az ár­kádokat, vékonyka oszlopokat terhelve meg. Köröskörül karcsú tornyok emelkedtek a magasba, hirdetvén Allah dicsőségét és uralmát a nagy magyar városban. Bent a palotában ami szemnek szép, ami bűvölő és bájos, minden feltalálható volt. Itt pi­hente ki az utolsó szegedi basa napi fára­dalmait s reggelenkint hordszéken vitette magát a városban levő hivatalába s onnan esténkint vissza az édeni palotába. Eszenden azután, mikor a búgó nádas madarai rázendítették az alföldi szárnyasok utánozhatlan danáját, akkor megnyílt a fé­nyes palota különben szigorúan bezárt ka­puja s egy szép, daliás külsejű, fényes kaf­tánba öltözött török lépett ki azon, egy nő és egyetlen eunuch kíséretében. A gyönyörű nő kezében gitár volt, a keletiek kedvenc hangszere. Hárman beleültek a parton veszteglő csolnakba, az eunuch eloldotta a csolnak kötelékét, a viz egyet csobbant az eunuch evezőjének csapásai alatt, a boldogság és regényesség éjjeli útra kelt.......... A hold pompázó világa mellett siklott tova a jármű. A szép töröknő bele kapott a gitár húrjaiba s rágyújtott a kelet leg­édesebb, legbájosabb dalára . . . A szegedi basa kéjjel szívta be az üde levegőt, szivének minden húrját meg­­rezditette hazájának dallama s édes ábrán­dozásba merült .... S megszűnt a habok csobbanása. Az eunuch bamba szemekkel bámult a méla holdvilágba, közbe-közbe egyet bukdácsol­ván, a szép török nő meg csak énekelt, egyre énekelt, gitárja kíséretében . . . Amikor azután a hold is pihenőre kezdett térni, ébredt föl merengéséből a szegedi basa, egyet rántott az eunuch mez­telen karján s a csalnak visszasietett a partra. A boldogság visszatért az édenbe, melynek kapuja egy nyikorgással bezá­rult ............. Csak hetenkint egy nap volt, amikor a bűbájos vízi kirándulás szünetelt. Szom­baton. Ekkor jöttek haza a felsővárosi leányok a Szillér feletti halhasító tanyákról, csolnakon evezvén le a Tisza-éren. Ezen a napon soha sem mutatkozott a szegedi basa s a szép török nő a vizen. De ekkor a palota ablakai nyíltak meg es­tenden s a szép török nő a legnagyobb gyönyörűséggel hallgatta a »selymes felső­városi« halhasitó leányok előbb mélabús, majd szilaj csapongásba átfolyó dalát.. . Minden elmúlik. Az 1686-ik eszten­dőben a törökök uralma megszűnt Szege­den. A ragyogó félhold eltűnt mindenünnen, hogy helyet adjon az egyszerű keresztnek. Az utolsó szegedi török basa érezte a veszélyt, mely elől nem volt menekvés : kiköltözött szilléri édenéből s visszavonult a palánkokkal, erős falak és bástyákkal vé­dett várba. De arra még elég ideje maradt, hogy palotáját lerombolhassa s el nem hordható drágaságait a Tisza-ár mélyébe temesse. Semmit sem akart a gyaurok ke­zébe szolgáltatni. A törökök egyrészt az ostromlók kardjaitól szenvedtek halált, másrészt meg lejebb húzódtak, dél felé, koncentrálni ere­jüket. Szeged város ismét a magyarok tulaj­donává lön. Az utolsó szegedi török basa drágasá­gai ott hevernek ma a Tisza-ár mélyén. Azóta a Szillér képe nagyon megváltozott. Az ér medrét por hordta be, fa benőtte, majd szőlőkké s szántókká alakította át a szorgalmas munkás kéz. Az egykori fényes palota romjaira is ráborult az idő szemfö­dele. De alapjának romjai an­­­­nyira mégis fönnmaradtak, hogy néma tanúi lehetnek az egykori fény, pompa és kényelemnek, annak a paradicsomnak, mely rajtuk büszkén emelkedett. S hogy ez a történet félig se mese, tanúsítja az az élő ember, ki a Tisza-éren az első töltést huzatta, s az a másik, szin­tén élő ember, ki több török ékszert talált az egykori palota környékén, melyek, ha jól tudom, a szegedvárosi múzeumba ke­rültek. —ny­ár. A csodagolyó és a csoda­­páncél (Saját tudósítónktól.) Szeged, márc. 29. A csodák világát éljük. Van már olyan újság is, melyet nem írnak, csak feketeká­vézás közben pletykálnak el a szerkesztők a telefonon át a kiváncsi­­ pénzt fize­tőknek. A porosz s francia repülő hajókkal, valóságos légben úszó sárkányvárakkal akarja a harcok szörnytalálmányait sza­porítani. A víz alatt úszó, s pipázó hajókról, illetőleg hajósokról nem is beszélünk, van ezeknél még nagyobb csoda is, a mannheimi hírhedt kecske. Dove szabó varázsingszerű csodapáncélja ez, melyet szerinte nem lyu­kaszthat át semmiféle golyó, csak a Braus­­wetter acélosabb hegyű csodagolyója, amit azonban már nem Dove majszter, hanem a szegedi Tatrangi — Brauswetter állít. Vasárnapi számunkban közöttük is volt, hogy mit tart Brauswetter a Dove csoda­­páncéljáról, melyet az ő általa készített go­lyókkal szemben »teljesen ártatlan természetű védelmi eszköznek jelentetett ki!« És hogy ez állítását, mely világra­szóló fontosságúvá válhat a Dove csoda­találmányával szemben, példával és bebi­zonyítsa, Brauswetter az általa készített s feltalált golyókból több darabot küldött el tegnap Ziegler J. német gyalogos százados­nak, aki a lövési próbákat a Dove védő ru­háira Mannheimban vezette és vezeti. Brauswetter, ki találmányát már sza­badalmazásra is bejelentette, felkérte Zieg­­lert, hogy ezekkel a golyó­fajtákkal tegyen a rián kísérletet. Érdekkel várjuk e kísérletek eredmé­nyét, melyek dönteni fognak a csodapáncél és csodagolyó csoda ereje felett. Tanügy. Tanfelügyelők az országgyűlés előtt. A vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól egy rendelet érkezett a tanfelügyelőkhöz. A miniszter az országgyűlés elé terjesztendő jelentésében ezentúl a kir. tanfelügyelők működéséről is részletes adatokat akar nyújtani. Ennélfogva a tanfelügyelőket fel­hívja, hogy iskolalátogatási ügykörüknek 1891/2-ik évi időszakáról, a saját irodai működésükről, illetve, mint a közigazgatási bizottságok tagjai, előadói elfoglaltságukról az 1892. évre vonatkozólag jelentést küld­jenek be hozzá április hó végéig. Iskolaszék! ülés. A szegedi községi i­skolaszék ma, szerdán délután 4 órakor, a városi széképület bizottsági termében rendkívü­li ülést tart, a polgári iskolánál üresedésben levő rajztanári tan­szék betöltése tárgyában. Az ülésen az is­kolaszék ny­ilatkozni fog a vallás- és köz­­oktatásügyi minisztérium azon óhaja fölött, hogy az iskolaszék ezen alkalommal tekint­sen el kijelölési jogától s egyezzék bele abba, hogy a polgári iskolánál elhalálozás folytán megüresedett rajztanári tanszék át­helyezés útján töltessék be. Tudni vélik, hogy a minisztérium a késmárki polgári iskola jeles rajztanárát óhajtja Szegedre át­helyezni. H­írek. Határidők : April I. Magántisztviselők gyűlése a »Sze­gedi kereskedő ifjak társulatá«-nak helyisé­gében. Április 2. Gedó nyári mulatókért meg­nyitása. Május 21. Lóverseny Szegeden. — Fehér Ipoly kitüntetése. Fehér Ipolyt, ki városunknak is tovább mint 10 évig volt közkedvelt alakja, a királyi kegy újabb kitüntetése érte. Mert az egykori szegedi tankerületi főigazgatót s a Be­­nedek-rend jelenlegi pannonhalmi főapát­­ját, Fehér Ipolyt, mint a hivatalos lap teg­napi száma közli, a király ő felsége az orsz. közoktatási tanács elnökévé nevezte ki, mely a legkiválóbb állások egyike. E kitüntetésről szóló királyi leirat igy hang­zik: »Vallás- és közoktatásügyi magyar mi­niszterem előterjesztésére, az orsz. közok­tatási tanács elnökévé Fehér Ipolyt, a Szent Márton püspök és hitvallóról címzett Benedek-rend pannonhalmi főapátját nevezem ki. Kelt Terintetben, 1893. évi március hó 2-án. F­e­r­e­n­c­z József, s.k. Gr. C­s­á­k,­y Albin s. k.. — Képviselői beszámoló. Vermes Béla, a szabadkai 1­2-ik választókerület or­szággyűlési képviselője április hó 16­­ n tartja a beszámoló beszédét. — Egyházi előléptetések. A király B­e­g­ev­es­e­t­i­c­h Róbert egri főszékesegyházi kano­noknak és választott skutari püspöknek, az általa leírt Szent Egyedről nevezett Felnémeth melletti címzetes apátságról való lemondását tudomásul vette és az ily módon megüresedett címzetes apátságot dr. P­á­r­v­y Sándor egri kanonok, érseki irodaigazgató, tiszteletbeli ud­vari káplán és zsinati vizsgálónak adományozta ; továbbá K­i­s­s­i­n­g­e­r Ferenc karánsebesi fő­esperesnek és fehértemplomi plébánosnak, a tomaji címzetes apátságot, M­o­jt­e­k József nagyszebeni katonai plébánosnak, a Szent­ Mik­­lósról nevezett madocsai czimzetes apátságot adományozta. — Megnagyobbodott hivatal. A vas­úti központi leszámoló hivatal ügyköre, i. é. április hó 1- ével, az osz­trák-magyar és a délnyugat-osz­­t­r­á­k-m­agyar kartelek bevonásával, ki­bővül. E kartelek leszámolása eddig a bécsi közp. leszámoló hivatalban eszközöltetett. E munkaszaporulat folytán, az érdekelt vas­utak, nevezetesen: a m. k. államvas­utak h­á­r­o­m, a cs. k. s­z­a­b. d­é­l­i és a szab. v. m­a­g­y­a­r á­ll­am V­a­s­u­t­a­k egy-egy hivatalnokot helyeznek át a szegedi közp. lesz. hivatalhoz. Végre sikerült a bé­csiektől valamit elcsípni.

Next