Szegedi Híradó, 1893. április-június (35. évfolyam, 78-155. szám)
1893-04-08 / 84. szám
Szeged, 1893. XXXV. évfolyam. 86 szám. Kedd április II. Előfizetési árak;oránhoz bordással Tay postán köldve. Acéss évre . 14 kt — kr félévre . . 7 » — » fi egyedévre 3 ügy hóra . . 1 egyes szám ára 6 kr. Kiadóhivatal: Badrényi Imra könyvkaraa- Kxdena Szag^adan hová asai 1 5fizetések s lap »»•’tkül.részre vonatkozó fölszölam♦ • -ntereikdi^ifc 60 20 SZEGEDI HIRADÓ Szerkesztői iroda: Tissa Srajoa* tcorut 73. sx. Reitzar-féle txáz, földszint hová a la^ a.'elleni részt il* lető minden közlemény in* tézendő, Bénaantetten levelek nem f • g^adtatnak el, Késiratok nem adatnak vise POLITIKAI NAPILAP Hirdetéseket nyilttolt közleményüket a kiadóhivatal mérsékeltén vehet föl. A dekadencia hőse. Szeged, április 11. Van két lap Magyarországon, mely évek óta nem ismer más politikust, igazit, mint Apponyit, s ugyanez a két lap nem hirdet soha mást, mint azt, hogy az egyedül üdvözítő nemzeti politikát csak Apponyi Albert képviseli az országban, boldogítani az országot senki nem volna képes más, mint Apponyi Albert. Szóval, azok az úgynevezett nemzetipárti lapok hát tulajdonképen nem is nemzetipárti poliikát képviselnek, és tulajdonképen nem is a nemzeti párt orgánumai (a pártonkívüliség köpenye nagyon lerí a testükről), mint inkább politikai személynek dicshimnuszt zengő, tömjénező szócsövei. Ez a körülmény nagyon sajnos állapot a nemzeti pártra nézve. Nemzeti párt — ha csak e lapokat olvassuk, tulajdonképen nincs is, hanem van egy — Apponyi Albert gróf, aki abszorbeálja az egész pártját, de viszont ezen napról-napra felharsanó dicsőítő hangok, tömjénezések tulajdonképen legtöbbet magának Apponyi Albertnek ártanak, mert a nagy tömjénfüsttől nem látja a nemzet — az embert, ki politikus. Avagy politikus az, ki ide stova 20 éve, hogy tetszeleg magának ezen tömjénfüstben, azzal megelégszik s kitűnő szónoki talentumában veszni hagyja a politikai belátást ? Mert hová jutott Apponyi gróf — 20 évi politikai működése alatt ? Oda, hogy nincs bizalom iránta, politikai belátásában és tapintatában. Politikai múltja legalább oly dekadenciákat mutat, melyek éppen nem keltenek bizalmat iránta a jövő tekintetében. Eltekintve, hogy mint természetes, apjának Apponyi Györgynek politikai nevelésében részesült, ki pedig Deák Ferencnek határozott antagonistája volt, mint mérsékelt ellenzéki vezérférfiu nem átallott ama bizonyos szociális olajcseppről is félre nem ismerhető nyilatkozatot tenni, és mint nemzeti párti vezérférfiu nagyon, de nagyon is sűrűn átsandított a függetlenségi párt azon elemeire, kik a Kossuth-kultuszt — annyiszor, amennyiszer nekik érdekükben áll — folyton napirenden tartják és mumusként használják fel. A dekandenciák ezen terén aztán nem volt könnyű Apponyinak bizonyos körökben népszerűségre szert tenni, de mennél inkább belémerült és belemerül még ma is a népszerűség hajhászatába, annál inkább távolodik azon magaslattól, melyen, mint tehetséges erőt, kiváló szónokot, jeles elmét a nemzet jobbjai látni szeretnék. Annyi évnek meddő munkája már meggyőzhette Apponyit, hogy polikát tulajdonkép eddig nem csinált, vagy ha igen, hát ferde irányban és részben az ország kárára. Hát igaz, hogy a Sennyey táborából nagy az út a mai szabadelvűpártig, de aki már azon hosszú utat megtette és már a kapunál áll, hogy belül kerüljön azon műhelybe, melyben a nemzet javára munkálnak kitűnő hazafiak, attól azt hisszük, nemsokára meg fogjuk hallani azon kopogtatást, mely után ez a hivó hang fog kihallatszani : szabad. Apponyi Albert grófon áll csak, hogy a nemzet valódi munkásai közé erős tehetségével beálljon. A pápa beszéde a magyar zarándokokhoz. XIII. Leó pápa a magyar zarándokokat fogadván, a következő fontos, politikai hatással bíró beszédet intézte hozzájuk : »Beszéde elején kijelentette, hogy a magyarokat a katholikus egyház olyan fiainak ismeri, akiket nem kell figyelmeztetni a vallás jogainak és igazainak megvédelmezésére. Különösen szükséges a hitbuzgóság a mostani súlyos megpróbáltatás napjaiban. Bizik a magyar nemzet vallásos hitében, s az egyház isteni tanai iránt tanúsított katholikus hűségében. Erős bizalmát helyezi a klérus és a nép egyetértésébe s ez a hithű szolidaritás biztosítja őt, hogy minden támadást, melyet a vallás tanai és örök igaz- A „SZEGEDI híradó“ TÁRCÁJA Jókai Mór vallomásai A koszorús írónak egy érdekes levele fekszik előttünk. Szegedre írta Keméndy Nándornénak, de azzal a szándékkal, hogy ez a levél voltakép Szegednek szóljon. Ez a levél Jókainak valósággal a vallomásait tartalmazza, az ő szeretetreméltó, gyönyörűséget keltő soraival megirtan. A levél így hangzik: Nyílt levél Keméndy Nándornéhoz. Mélyen tisztelt Barátnéra! Kegyednek leányomhoz irt becses leveléből, de ma már a hírlapokból is értesültem, hogy Szeged városában egy, az én emlékezetemnek szánt ünnepélyhez készülnek jövő pünkösd napra. És hogy arra engemet is fel fognak szólítani, hogy személyesen részt vegyek benne. Bizonyára hálás érzelemmel fogadom mindazt a jóságot, melylyel engem, a magyar nemzeti irodalmat, a magyar és idegen közönség megtisztel, s különösen Szeded elismerése rám nézve nagybecsű, mely városhoz annyi nevezetes esemménynek emléke vonz régi és közelmúlt időkből. E megtsztelést, mely bárkit büszkévé tehet, én alázatos fővel fogadom. De megjelenésemet a május 2-iki ünnepélyre nem ígérhetem. Beteg voltam, most sem vagyok jól. Egy év alatt háromszor estem bele az influenzába, mégpedig annak a legveszedelmesebb (tüdőbajos) fajtájába, mindhárom esetben. Istenen kívül, csak orvosom és a hozzámtartozók gondos ápolásának köszönhetem, hogy el nem mentem vele oda, ahol semmi."-ez a fáj többé. S ez a baj visszatér. Egy meghűlés, egy felhevülés, egy étrendi kilépés visszahozza. Utóhatásától most sem tudok megszabadulni. Ideges lettem, álmos vagyok és nem tudok alunni, éhes vagyok és nem tudok enni. Mindig fázom. Mindentől félek. Nem merek a szabadba kimenni. Egy év alatt három hónapot töltöttem szobaáristomban. (Pedig nem is danoltam semmi nótát.) A jó barátaim, ott a vidéken, minderről nem tudnak semmit, mert ez alatt is mindenféle bohóságot olvasnak tőlem a lapokban. Azt gondolják, vígan vagyok. De hisz az írás az egyedüli módszer, amivel a bajom ellen küzdök., Úgy, hogy az orvosom, mikor reggel meglátogat, azt kérdi tőlem legelőbb, hogy tudok-e már dolgozni ? Amint az idő egy kicsit lemelegszik, el kell mennem valahova tengerpartra. Mennék már most is, de félek az utazástól: akár hajón, akár vasúton. Talán ahhoz összeszedem még magamat valahogy a nyáron, hogy őszszel dolognak állhassak. Nagy sorom lesz. Októberban lesz az ötven éves rrói jubileumom. Ebben a hónapban hirdette ki a magyar tudományos akadémia a legelső munkám (»Zsidó fiú» c. dráma) fölötti elismerő bírálatát. Ettől a naptól számítom írói pályafutásomat. Az ötvenedik évforduló napját (hiszem, hogy szép nap lesz, de nehéz nap lesz) valahogy csak keresztül élem. Hanem aki azt hiszi, hogy ezután a nap után kezdődik majd még egy hó- Vaszary hercegprímás ellen véres merényletet követtek el.