Szegedi Híradó, 1923. január-július (66. évfolyam, 3-146. szám)

1923-06-27 / 143. szám

I Szerkesztőség és kiadóhivatal: Tisza Lajos­ körüt 71. Telefon 102. Fiókkiadóhivatal: Kelemen­ u. 7., Endrényi könyvkereskedés. Telefon : 107. SZEGEDI HÍRADÓ Ára 30 korona Előfizetés: Egy hónapra helyben „ „ vidékre 400 korona 430 „ POLITIKAI NAPILAP Főszerkesztő: ENDRÉNYI IMRE LXVI. évfolyam 143. szám, SZERDA Szeged, 1923 junius 27. Vihar a Kéoszova holportázs-joga körül A nemzetgyűlés mai ülését egy­­negyed 12 óra után nyitotta meg Scitovszky Béla elnök. Jelenti,­hogy az olasz képviselő­ház elnökétől a következő távirat érkezett: „A magyar nemzetgyűlés elnökének Budapestről verőfényes szicíliai partvidékünkre a rejtelmes természeti erőktől mért csapás alkal­mából olyan figyelmesen megnyil­vánult meleg együttérzésért az olasz képviselőház nevében mélyen érzett köszönetet mondva és örömmel tu­datva, hogy a veszedelem súlyos­sága enyhülőben van, — viszonzom a lovagias magyar kartársainknak a mi törvényhozó ésküleüink szíves üdvözletét. Nikola, a képviselőház elnöke:“ Farkas Tibor a házszabályokhoz szól. Kifogásolja, hogy a pénzügy­miniszter az indemnitási törvény­­javaslat tárgyalása alatt nincs jelen és nem tájékoztathatja a nemzet­gyűlést a pénzügyi tervekről és azokról a tervekről, amelyek meg­valósulásától a pénzügyi és gazda­sági helyzet javulását reméli, azért az 1848 évi 3. t.-c. 29 § a alapján azt indítványozza, hogy kötelezze a nemzetgyűlés a pénzügyminisztert, hogy a holnapi ülésen jelenjen meg és tájékoztassa a nemzetgyűlést az ország pénzügyi helyzetéről. A Ház többsége az indítványt el­veti, majd a nemzetgyűlés több bi­zottságának új tagjait választják meg. A földmivelésügyi bizottságba meg­választották B­artoss Jánost, Fáy Gyulát, Teleki Tibor grófot, az igaz­ságügyi bizottságba Zsitvay Tibort, a közgazdaságiba Maday Gyulát és Oberhammer Antalt, a közigazgatá­siba Buday Dezsőt és sokorópátkai Szabó Istvánt. A külügyi bizott­ságba gróf Hoyos Miksát és Görgey Istvánt, a mentelmi bizotságba Bu­day Dezsőt, az országos pénzügyi tanácsba Horánszky Dezsőt, az ősz széfér­hetetlenségi állandó bizott­ságba Oberhammer Antalt, a pénz­ügyibe Dréhl Imrét, Erődi-Harrach Bélát, Hermann Miksát, a zárszáma­dási vizsgáló bizottságba Maday Gyulát, a véderő bizottságba Hege­dűs Györgyöt, a drágaság kérdésé­ben, a lakásrendelet­ tárgyában ki­küldött bizottságba Könyves Lajost és Oberhammer Antalt. Ezután áttérnek az indemnitás folytatólagos tárgyalására. Kabók Lajos kijelenti, hogy ők ez indemnitási vitát még akkor is végig harcolják, ha a kormány nem is SZÓl hozzá. Szóvá teszi a kor­mánynak legutóbbi eljárását, amely­­lyel a Népszava piaci árusítását egy hétre betiltotta. A betiltást politikai okokra vezeti vissza. Szerinte az egyesülési, gyülekezési, és a sajtó­szabadságnak megsértése ez a be­tiltás. Palacsi Dénes: A kertészek is szoktak gyomlálni. Farkas Tibor és Vanczák János: A gyárigazgatók szolgabiró vejeikkel intéztetik a politikát. Szomjas Gusztáv: Vándoroljanak ki, ha nem tetszik. Farkas Tibor: Vándoroljanak ki az élősködők. Szomjas Gusztáv, Szabóky Jenő. Patacsi Dénes a padot verik: Kik az élősködők? Élnek a munkások filléreiből ! Kabók: Jó, majd kivándorolnak a munkások s meglátják akkor mi lesz. Patacsi Dénes: Ne a munkások vándoroljanak ki, hanem maguk. Dénes István : Éheznek a föld­munkások. Kabók szerint a felvilágosítást nem engedik a sajtó útján terjeszteni. Patacsi Dénes: Szép felvilágosí­­tás a szakszervezet felvilágosítása. Szomjas Gusztáv: Maguk adnak talán kultúrát? Kabók: A nyomor napról-napra nő és ennek igen súlyos következ­ménye lesz. Hegedűs György : Újabb forradal­mat akarnak csinálni. Egyszer már csináltak ! Kabók felolvas egy cikket, ami miatt az utcai árusítás jogát be­vonták. Az elnök figyelmezteti, hogy a cikket egész terjedelmében nincs jo­gában felolvasni. Kabók : A cikk a legridegebb való­ságokat tárja fel a nép nyomorúsá­gáról. Úgy látszik, fáj a kormánynak, h­ogy az igazságot világítják meg. Hegedűs : Forradalomra izgat! Klárik Ferenc: A Sörház­ utca iz­gat forradalomra. Patacsi Dénes : A javíthatatlan! Ez nem a nép szava, hanem az ámitók szava. Klárik : A Népszava mindig hű marad elveihez. Hegedűs György: És a vörös zászlóhoz ! Klárik: Ha a kormány ezt a po­litikát folytatja tovább, akkor szo­­morú következményei lesznek. Ezután a bíróságokról beszél. Azok tekintélyét támadja, mire az elnök rendreutasítja. Kabók áttér az indemnitás bírála­tára. Hibáztatja, hogy a javaslatba beszúrták a tisztviselők fizetésének rendezését is. A kereseti adózás ellen tiltakozik. Eszerint a kiskorúak is fognak kereseti adót fizetni. Kö vezeti a létminimum megállapítását. Az adózó polgárok végre is össze­­roppannak. Ezután az internáló tá­borról, majd a telefon- és levélcen­zúráról beszél. Bírálja a kereske­delmi miniszter minapi beszédét Megállapítja, hogy a nagytőkéseket veszi védelmébe. Szól a sztrájkjog biztosításáról. Az indemnitást nem fogadja el. Cserti József nem tartja fontos­nak az indemnitás vitáját, csak az­ért szólal fel, hogy a kormányt bí­­ráltassa. Kifogásolja a kormánypárt összetételét. Azt mondja, hogy az erőszak és a hatalom hozta a több­ségi pártot össze. Az elnök rendreutasítja. Cserti sürgeti az általános titkos választójog megadását. Határozati javaslatot nyújt be:Utasítsa a nem­zetgyűlés a kormányt, hogy a leg­rövidebb időn belül terjesszen be törvényjavaslatot az általános titkos, nőkre is kiterjedő választójogról. Lapunk zártakor az ülés még tart. „Most már aztán hát osztjuk a földet“ Bőrgyillést előkészítő tanácsillés Nagyon élénk hangulatban, hosz­­szas viták között kerítette elő a tanács ma délelőtti ülésén a holnapi közgyűlés anyagát. Volt földosztás is, volt földbéremelés is. Háromszáz kizárólag földmivelés­­sel foglalkozó vitéz vagy kitünteti harcos számára, a mezőgazdasági bizottság előterjesztése alapján 500 hold föld kiosztását javasolja holnap a tanács a közgyűlésnek. E földe­ket a városi legelőkből szakítják majd ki és őrök bérletbe adják a vitézeknek, vitézi telkekül, évi bére 50 kiló búza lesz holdankint. Ez a földosztás. Hosszú megbeszélés tárgya volt a hadirokkantak házhely igénylése és a velük kötendő szerződés pontjá­nak megalapítása 379 házhelyet a mérn­ökség erre a célra már ki is jelölt a város különböző pontjain, a város üres telkein. Igen világos volt az egész, a föltétesek mind nagyon szépen fedték a város érdekeit, azért mégis csak sok­áig eltűnődtek fölötte a tanács urak. A polgármester egy­szer neki látott, hogy no, majd most ő egy csapásra tisztázza a dolgot. — így képzelem én ezt, hogy most már aztán osztjuk a földet, akkor . . . Búzajáradékért adják ezeket a házhelyeket örök bérletre. A város tanácsa által megállapított forgalmi érték négy százaléka lesz az évi bérjáradék, vagy járadékbér. Meg is lehet majd váltani, de csak 30 év múlva, a megváltási ár ennek a bérnek a huszonötszöröse lesz. A város adta, nem a földbirtokrendező bíróság. Tehát a város állapítja meg a feltételeket. Ez is földos is. Azoknak a földbérletekne, ame­lyeket eddig még nem búzában ár­vereztek el, a tanács javasolja a fölemelését. Revízió alá veszik a bérleteket, akár felül van, akár nin­csen egy mázsa búzán az ára, ezt teszik holnap javaslatba a közgyű­lés előtt. Ez meg a földbéremelés. Annak aztán az is, remélhetőleg ko­molyan az. Dobay Gyula úr azt indítványozta, hogy tegye a közpülés megfontolás tárgyává az új munkásbiztosítási törvényt. Erre az lesz a tanács ja­vaslata, hogy ,igenis, tegye és aztán írjon fel a három miniszternek is arra kérve őket, hogy 1907. évi 19-ik törvénycikket úgy javítsák ki, hogy az orvösok és a hivatalnok osztály ezúttal kárát ne lássa. Gaál Endre dr­referálja, hogy a püspöki hivatal arra kéri a várost, térjen vissza a természethez a ta­nítóképző fajárandóságának kiutalá­sában. 1842 ben, amikor a tanító­képzőn kapva­ kapott a város, hat évre megajánlották neki a fűtést, a favágást, meg a takarítást. Ez 26 öl puhafa volt, amelyet mostanában pénzen váltottak meg. A múlt év­ben ez 40 000 korona volt, most 5000 koronás fából ki tudja, mennyi ? Javasolja a tanács, hogy a kérés szerint adjanak a prepáknak 20­01 keményfát, a favágóknak pedig egy véka búzát A fát a város erdejében átvéve értették. Szántó­ Jóózsef dr Szántó József dr a szegedi mun­­kásbiztosítópénztár és a vasúti üzlet­­vezetőség főorvosa, mint részvéttel értesülünk, ma délben fél kettőkor váratlanul meghalt a sebészeti klini­kán, ahová pénteken ment be, hogy epebaja ellen megoperáltassa magát. Baja régi volt, különösebben nem is zavarta működésében, de át akart rajta végre esni. Az operáció, amit Vidákovics ta­nár végzett, sikerült, azonban Szántó doktor állapotában nem állt be ja­vulás. Ezért ma délelőtt újabb mű­tétet kellett rajta végrehajtani, dél­után egy és két óra között pedig, anélkül, hogy eszméletre tért volna, meghalt. A halál hírét valóságos megdöb­benéssel fogadta a város közönsége, amely a puritán becsületesség minta­képét tisztelte az emberséges jó orvos­ban. Szelíd természete, egész egyé­nisége arra volt teremtve, hogy csak jót tegyen és erre bőséges alkalma nyilt a munkásbiztosítóban, ahová a szegények nagy tömege zarándokol nem csupán anyagi vigaszért, hanem lelkiért is. A magán érintkezésben is leköte­lező szivességű, előzékeny úr volt Szántó József, azon kevesek közül való, akikről elmondhatni, hogy nem volt ellensége, csak tisztelője és jóbarátja. A nyilvánosság csak orvosi műkö­déséből imerve, nem közéleti sze­repléséből. Szabad ideje pedig a családjáé volt, beteg hitvesséé és egyetlen fiáé, Dénesé. A szegedi or­vosegyesület agilis tudományosan képzelt, humánus tagját veszti el benne, ötvennégy évet élt, becsülettel, megbecsültetésben. Csütörtök dél­után helyezik örök nyugalomra a katholikus szertartás szerint a belvá­rosi temetőben. KENTERVALUTI Kutyakarakter az irigység, amely a mostani egyenlőtlen gazdasági vi­szonyok között annyi embernek ront­ja a máját. Kuvasztempó, a másik­nak szájából kiirigyelni a nagyob­bik falatot. Csak örülnünk kell, ha a szomszéd társadalmi osztály em­bernek való módon élhet, és meg­elégedéssel ke­ll tudomásul venni, ha valamelyik osztályréteg, vagy ki­sebb csoport egy egy vonalnyit javított az élete nívóján. Ne irigyel­jük se a parasztot, se a munkást, a testi erővel dolgozókat, volt idő, hogy rosszabbul is merit a dolguk. A véletlen hozta ezt az egészség­telen állapotot : lassú türelmes mun­ka majd megváltoztatja azzal, hogy a mi életstandardunkat mellé javítja. Nem furcsa volna-e, ha azt követ

Next