Szegedi Napló, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-01 / 2/27. szám

Tűzhalál a vásárhelyi városháza előtti A bürokrácia ördöglakatra Kiderült, hogy Molnár Ferencnek hívják — mint ama nagy magyar írót — és víz­ gázszerelő, s a szé­kkuta­­si sportegyesületnél dolgo­zott az elmúlt év novembe­réig. Eddig minden olyan simán ment, mint a rendőr­ségen: személyi szám, szüle­tési hely, munkahely. Aztán ömlöttek belőle a keserű könnyek. Hatalmas, kövér cseppekben. A sportegyesü­­let elnöke sikkasztott, és ezért szanálták a céget, mert minden ingó és ingat­lanukat el kellett adni, az ott dolgozókat elküldeni, hogy valamilyen úton-mó­­don az elkövetett bűn pénz­beli értékét vissza tudják fizetni. Azóta — kiderült — az elnök amnesztiát kapott, Molnár Ferenc meg tavaly december óta fityiszt (ez az új fizetési eszköz, ha nem tudná a kedves olvasó) az orra alá. Ami annyit jelent, hogy azóta nem kapott sem­miféle pénzt. Jelentkezett és különféle hivatalos papírokat adott be már novemberben a polgár­­mesteri hivatalba. El akar­ta kerülni a vesztét, a ki­­semmizését és idegi „kötél­táncát”. Megszületett a ha­tározat! A beadástól számí­tott három hónapra, mely azt tartalmazza, hogy ők eb­ben az ügy­ben nem illetéke­sek. Én csak azt nem értem, hogy miért kellett ezen a rendkívül fontos, és a Mol­nár Ferenc ügyét szolgáló iraton és válaszon három hónapot ülni. Molnár, még a határozat megszületése előtt — talán nyugtalansá­gában, vagy egészen más miatt? — valami hócipőt emlegetett, fölkereste a pol­gármester-helyettest és ta­nácsot kért Tanácsot szabad­ kérni, nem? — szögezte ne­kem a kérdést. Azt még szabad — válaszoltam. A tanács egyszerű volt de an­nál nagyszerűbb. Vegye ki munkakönyvét és kérjen munkanélküli-segélyt. Itt a megoldás. A polgármester­helyettes segített is neki, ugyanis Molnár Ferenc munkakönyvét ő vette ki. Az idő egyre telt, a pénz csak nem jött. Újabb vizit a hivatalban. Most meg ki­derült, hogy nem kaphat munkanélküli-segélyt, mert vállalkozóként dolgozott. Megjegyzem, a szerződésben ilyenről szó sincs, s Molnár is váltig állítja, hogy ez nem igaz. A kör bezárult, de a csap­da (a 22-es) még mindig nyitott. Újra bementem a hivatalba, miután megkap­tam a határozatot, de azt mondták, hogy nem tudnak mit csinálni — sóhajtja egy­re halkabban Molnár Ferenc — és én tovább hallgatom. Én mondtam neki, ha nem tesznek sürgősen valamit az ügyben, akkor felgyújtom magam a városháza előtt. Itt Nagy­ György János alpol­gármester szerint Molnár Ferencnek jogos a követelé­se. A probléma csak az, hogy ahol ő dolgozott, a székkuta­­si sportkör teljességgel ke­zelhetetlen, mert egyszer­esen megszűnt. De jogilag még nem szűnt meg, és emiatt még nem számolták fel. A vezetője — Tűhegyi László — ellen ügyészi el­járás indult, de amnesztiát kapott. Molnár Ferenc ne­künk előadta a­ panaszát, mi írtunk a sportkörnek, am­ely nem válaszolt, majd szemé­lyesen kimentem Székkutas­ra, a polgármesteri hivatal­ba, ahol ígéretet tettek, hogy ügyét lerendezik. Eddig nem történt semmi. Elkérte a munkakönyvét Tűhegyitől — mert csak így jogosult munkanélküli-segélyre —, aki nem írta be, hogy mun­kaviszonya megszűnt. Ez egy újabb tortúrát jelentett. Miután munkaviszonyát megszüntettem, kiderült, hogy nem kaphat munkanél­küli-segélyt, mivel mint vállalkozó tevékenykedett a sportegyesületnél, bár a m­unkakönyvében ez nem szerepel. Ezek után három­szor kapott segélyt tőlünk (havi 2 ezer forintot), hogy a létfenntartását fedezzük, mert már két infarktuson átesett. Aztán volt olyan, hogy segélyt már abban a hónap­ban nem lehetett adni, s vagy én, vagy más adott neki egy százast, vagy ket­tőt zsebbe, hogy ki tudja váltani a gyógyszerét. Sajnos, egyszerűen a jog­szabályok egymásnak el­lentmondanak, s nem tu­dom, hogy mit lehet vele csinálni. Molnár Ferencnek komoly bérkövetelése van a sportegyesület felé, ez kö­­rülbelül 90 ezer forint a táppénzzel együtt, ezenkí­vül van még egy csomó el­végzett munkája, amivel még a sportkör nem számolt el a megrendelőknek. Zubá­­novics Magdolna, aki Mol­nár Ferenc ügyét intézi, el­mondta, hogy a Munka tör­vénykönyvét kellene már módosítani, mert iszonyato­sak a joghézagok. Jogszabá­lyok kötik meg a kezünket, és súlyos feltételek alól ki­bújni nem lehet. Molnár Ferenc munkanélküli-segé­lyével, illetve vállalkozói mivoltával kapcsolatban el­mondta, hogy a munkaszer­ződés tartalma dönti el azt, hogy vállalkozónak minő­sül-e, avagy sem. Novák Imre, Vásárhely másik alpolgármestere is nyilatkozott ebben az ügy­ben: Feri ügye iszonyatos tortúrával jár, és sajnos, visszaéltek bizonyos embe­rek birkatürelm­ével. Akar­tam neki adni alkalomadtán p­ár száz forintot a rendkí­vüli segélyen kívül, de nem fogadta el. Ez is mutatja, hogy nem mohó és kapzsi ember, ő egy olyan, akinek van tartása, büszkesége, és az igazságért a legmesszebb­menőkig elmegy. Csak vég­telenül elkeseredett, és ezt teljesen meg tudom érteni SZABÓ C. SZILÁRD Effu zavart palantású, szerencsétlenségével küszkö­dő, megalázott ember lépett be a vásárhelyi szerkesz­tőségbe a minap. Első néhány mondatát akadozva — a megfelelő szót keresve — gondolatjelekkel adta elő úgy, hogy több mint 100 kilós testének súlyát egyik lábáról a másikra helyezte. Hangjából olyan visszafojtott düh és keserűség áradt, hogy empátiás érzékű műszeremben kigyulladt a vörös lámpa és nagy-nagy veszélyt jelzett. Miután leü­lt, kopottas kabátjából iratok és határoza­tok halmazát húzta elő és ter­gette elém. Földi erőpróba a holt városban Véget ért az­­öböl-háború második hetei A szövetsége­sek túl vannak a húszezredik légi bevetésen, de az utóbbi két napban Haidzsi, a kiürí­tett, tehát holt város került a figyelem fókuszába. Szaúdi katonai források szerint csütörtök délutánra sikerült visszafoglalni Haf­dzsi városát az iraki csapa­toktól. Nem sokkal koráb­ban Norman Schwarzkopf, a szövetséges erők azt közölte: (helyi idő szerint) még csü­törtök délben is harcoltak a Hafdzsi határvárost meg­szállva tartó iraki erőkkel, s a települést akkor még csak egyharmad részben sikerült visszafoglalni. A szövetségesek attól tar­tanak, hogy hamarosan több tízez­er iraki katona táma­dása várható Kuvait felől. A szaúdi egységek közvet­len légi és tüzérségi támoga­tást kaptak az amerikai ten­gerészgyalogságtól, s Jaguar típusú brit támadógépek is bekapcsolódtak a harcokba. A csatákban iraki katonák százai haltak meg. Az amerikai tengerészgya­logos egységek, amelyek kezdetben csak támogatták a szaúdi erők harcát, maguk is támadásba lendültek, hogy segítsék kiszorítani a város­ba betört iraki egységeket. A tengerészgyalogságnak azonban tudomása van arról, hogy a csata helyszínéből alig 55 kilométerre, kuvaiti területen öt-hat hadosztály­nyi iraki alakulatot, vagyis mintegy 50 ezer katonát von­tak össze s valószínű, hogy Szaddám Huszein most már komoly szárazföldi támadást tervez Szaúd-Arábia ellen. A hivatalos iraki propa­ganda szenzációs győzelem­ként tálalta Haidzsi elfogla­lását. * Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár határozottan visszautasította Tárik Aziz Irak azon vádjait, amelyek szerint ő és a Biztonsági Ta­nács felelős az öböl-háború kirobbantásáért. Emlékezte­tett arra, hogy az iraki­­kül­ügyminiszternek és Szaddám Huszein elnöknek többször elmondta: nem lesznek ered­ményesek az ENSZ-nek a háború elkerülésére irányuló erőfeszítései, ha Irak nem mutatja semmi jelét annak, hogy kész betartani a BT erre vonatkozó határozatai. A politikus rámutatott, hogy január 15-én azt ígérte Iraknak: ha , együttműködik a világszervezettel, akkor mindent megtesz azért, hogy igazságos és tartós béke le­gyen a Közel-Kelet egész területén. Emlékezetes, hogy ez volt az iraki elnök egyik fő követelése, Irak nem vá­laszolt az ajánlatra. Pérez de Cuéllar leszögez­te: az Egyesült Nemzetek Szervezete nem Irak kapitu­lációját, hanem a válság igaz­ságos rendezését kíván­ja, összhangban a Biztonsági Tanács határozataival. Líbia humanitárius segélyt fog nyújtani Iraknak — je­lentették be csütörtökön a Genfben működő líbiai ENSZ-képviseleten. Líbia, látván „iraki testvéreinek súlyos szenvedéseit a mosta­ni időben'' gyógyszert, élel­miszert és ruhát fog Irakba küldeni. Mauritánia a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kérte az Öböl-háború befe­jezése érdekében. Mauritá­nia véleménye szerint a szö­vetségesek légi csapásai már jócskán túllépték az iraki ki­vonulás eléréséhez szükséges mértéket. Cikkünk visszhangja Köszönjük mi is Tag­alhatatlanul meglepett a Posttabontásátban jan­uár 25-jén megjelent TáreOpenesült k köszö­­nete. A söreik olvasói­A köziben elgondolkodtam­, s úgy éreztem, feltétlenül v­álaszolnom kell, amellett, hogy üigy n­­ek­­m, m­i­n­t mimkatárs­ai­mnak nagyon jólestek a­­köszönő soraik . . . A­­rohanó, zavaros, gondok­­­k­al terhes világban mennyire széppé teheti wicceánket, órá­inkat, ha emberi érzés meg­­nyilvánu­lását úgy érezzük, mint ez most történt. Köszön­­jü­k. S ezért íro­k. Amiikor gazdasági válságok­kal küzdő,­­kilátástalannak lát­szó jelenünkben sorok­­állnak az OTP előtt, amikor egy-egy üzlet előtt­­kedvezményes ak­­ciób­ól vitatkozás, veszekedés, egymás gyalázása a jelemző, ki törődik emberi érzésekkel? Lassan a saét lárunkból kifogy­­h­ ma­k a saéd szavaink! Kérem, . . . köszönö­m .. . Nem magamra, magunkra gondolok, amikor a 'ninakana­­sok [köszönetét most nyugtá­zo­m, hiszen munkatársaim­­mal együtt azt tettük, ami a felsalatu­nk: úgy szervezni — szerény lehetőségeinken belül — a vendéglátást, ahogyan fel­tételeink adottak, igyekeztünk lefizetéseit keresni a­­problé­­mák megoldására, s lám van­nak, a­kik ezt értékelték, s nyilv­­ánosan imaeköszönték. Te­hát van emberség, és humá­num, értékelték azt, am­it ne­künk természetes volt, és a kö­szönet­ nekünk nagyon jól­te­tt. A hideg decemberi napok, a ri­deg január, az öböl-válság, a háború fenyegető híre páncélt alakít az emberi szíveikben, emberi kappcsolatokban és a kö­szönet szava nekünk meleget jelentett. Száv­asan, nagyon szí­vesen, jó szívvel tettük. Ami­kor tudunk,­­máskor is segí­tünk. SINKA IMRE vendéglátó vál­látót te­rü­le­tv­ezető­je és munkatársai. Hódmezővásárhely (Kolozsvári tudósítónktól) A be nem váltott ígérete­ké, tudjuk, hogy merre van. Itt közelben, a Kárpát­ka­­nyarban. Románok­ és nem románok érzik a mélységes kiábrándulást. Közös remé­nyeket nyesett vissza a be­fejezetlen forradalom. Nem­hogy fényeket, de még de­rengést sem lát az alagút­­ban az a „kisebbségi”, akit leginkább rendített meg hi­tében a hamis szó, az új vezetők demagógiája. És mennek, egyre többen. Nem a Nézz vissza haraggal in­dulatával, hanem azzal a torkot szorító szomorúság­gal, mely mindazokat elkí­séri, akik­­ szülőföldjüket kényszerülnek odahagyni. Előttem a hivatalos kimu­tatások és a nem hivatalos (de megbízhatóbb) felméré­sek adatösszegezője. Romá­niából — közli az egykori Agerpresst felváltó Romp­­ress — az elmúlt esztendő­ben 129 ezer 714 személy­nek hagyták jóvá a külföl­dön való letelepedést. A kér­vényezők nemzetiségi össze­tétele így alakult: 95 ezer 671 német, 17 ezer 782 ro­mán, 13 ezer 210 magyar 1289 zsidó és 1760 más nem­zetiségű (szerb, török, ma­cedón, bolgár). A legtöbb ki­települő — 43 ezer 608 — szakképzett munkás, 16 ezer 646 személy középiskolai képzettségű technikus, tiszt­viselő, 6 ezer 86 egyetemi diplomás, 28 ezer 315 nyug­díjas és háztartásbeli, 34 ezer 861 szakképzetlen. Nem érdektelen az sem, merre vitt az útjuk: Németország •101 ezer 524 személy, Ma­gyarország — 12 ezer 28, Egyesült Államok — 6 ezer 149, Kanada — 1980, Izrael — 1314, Ausztrália — 1050, valamint Svédország, Fran­­ciaország, Görögország. Mi­vel­­ Románia nem ismeri a menekültek státusát (nem ismerte Ceausescu alatt sem), a hivatalos indoklás szerint a kitelep­edők a csa­ládegyesítésre­­ hivatkozva kérték és kapták meg a kül­földre szóló letelepedési en­gedélyt. Német nyilvántartások egy-két dolgot azért más­­­ként tudnak. Statisztikájuk pontosabb és árnyaltabb. Az újraegyesített Németország­ba 1990-ben 35 ezer nem né­met állampolgár kért hiva­talosan bebocsátást. Legna­gyobb részük politikai me­nedékjogot kért! Ami pedig a születésük szerinti honfi­társaikat illeti, mintegy tíz­ezerrel több, kerek számban 110 ezer erdélyi német tá­vozott az országból. Ez pe­dig a romániai németségnek több mint fele! Ilyen exo­dusra ilyen rövid idő alatt ezen a tájon nem volt pél­da! Ha pedig mégis példá­kat keresnénk, csak a kény­­szerl kitelepítések mutatnak has­onlóan megrendítő tár­sadalmi mozgást. Elfogadható-e, hogy olyan népek, népcsoportok tűnje­nek el Kelet-Európa térké­péről, melyek hétszáz, vagy ezer éve élnek azon a tá­jon? De akár azok is — mint a bánsági, vagy szat­mári svábok —, akiket csak Mária Terézia császárnőnk telepített oda, városokat építeni, kézműipart művel.Nem kétséges, mindenki számára tragikus döntés a szülőföld elhagyása. A nem­zetiségek távozása azonban az egykor sokszínű kultúrát semmisíti meg. Az erdélyi németekét például. Az ő helyzetük ■vált most a leg­­kritikusabbá. Kétszázezerből százezer — egy év alatt — a bomlás felezőideje. Keleti Csernobilok működnek itt. maradii JENŐ Cé^állomás & mgyvilég Németomág&a több mint 1(y^^ezr^r^ - Merre az ígéret foldj^? Keleti Csernobilok Összeomlott a nyúlmonopólium D­eficitet gágog a liba . A nyúl fölvásárlási árát hosszú ideje egy nagy nyúltermeltetési gazdasági társulás, a Környe Gt. szab­­■ta meg, szinte egészen a mai napig. A társulást a Bácska Mgtsz, a Skála és a Tszker alapította, s egyedüli m­ono­­p­óliumra tett szert a nyúl­­fölvásárlás terén. Érthető, hogy a fölvásárlási ár leszo­rításában volt érdekelt. Na­­mármost. A nyúlnak nagyon jó fölvevő piaca van Olasz­országban, Franciaország­ban, Belgiumban,­­Németor­szágban. Ezt kihasználva egész sor, önálló exp­ortjog­­gal rendelkező kft. jött­­lét­re az utóbbi időkben, me­lyek magasabb áron veszik át a nyulat, s viszik ki az országból. A Környe Rt. nem tudta kivédeni a kis cégek támadását, s a na­­pokban föl is bomlott. Ez egyébként már jó ideje várható volt­­, de a föl­bomlás tényéről szóló érte­sítést csak a minap kaptuk meg. Mi várható ezek után? Az, hogy a felvásárlók kö­zött versengés indul meg. Mindenki igyekszik maga­sabb áron fölvásárolni, hogy hozzá vigyék a porté­kát. Jelenleg a nyúl actóját 130 forintért veszik át. Ilyen még nem volt! S mert úgy tűnik, a nyugati piac fölvevőképessége kor­látlan , a verseny tovább­ éleződésére, s ezzel a föl­vá­sárlási ár további növeke­désére lehet számítani. — De közben az ener­gia-, táp- és takarmány­árak is emelkednek. — Még ezzel együtt is ér­demes nyúllal foglalkozni. Meggazdagodni persze nem lehet belőle, de jelenleg ez az egyetlen állat, ami tisz­tességes hasznot hoz a ter­melőknek. — És ha hamarosan újabb monopólium alakul ki, ami újfent leszorítja az árakat? — Ettől véleményem sze­rint nem kel tartani. Szövet­kezetünk egyébként fönnát­kérem, mi már annyi­szor elmondtuk, milyen állatból és miért nem le­het megélni —, hogy most épp ideje elárulni, mi az, amiből meg lehet. Hogy gágogó libát, röfö­gő malacot nem érdemes tartani, a tejelő tehénről nem is beszélve — azt mindenki tudja. De azt­­án mégsem tudja min­denki, hogy a nyulakkal annál érdemesebb meg­próbálkozni! A nyúlnak korlátlan külföldi piaca van, s jó áron is vásárol­ják föl. És hogy ennek hátterében mi áll , ar­ról a vásárhelyi Kisál­lattenyésztő Áfész ága­zatvezetőjét, Somogyi Tibort kérdeztük. Mása óta foglalkozik nyúl­­termeltetéssel és -fölvásár­lással, s jelenleg minden mennyiségű nyulat át tud­nak venni. A vásárhelyi piacon két felvásárlótele­­pünk is -van, minden máso­dik hét hétfőjén várjuk a­ nyulat leadó gazdákat.­­ A nyúlról köztudo­mású, hogy egyrészt igen szapora, másrészt viszont a betegségekre módfö­­lött fogékony. Mi van ak­kor, ha valaki nyúlte­­nyésztésbe fekteti pénzét, aztán jön valami vírus, és kipusztul az egész ál­lomány? — Mi ennek megakadá­lyozásában is segíteni tud­juk a gazdákat. Rendszeres védőoltást­­ biztosítunk az állománynak, szaktanács­adással, kedvezményes te­­nyészanyag-kihelyezéssel támogatjuk a termelőket. Takarmányt is biztosítunk, nyúltáplány nevm­ várható. Minden feltétel adott tehát azoknak, akik úgy gondol­­ják, ho­ belevágnak. Ez egy lehetőség a mind szű­külő körű tisztes megélhe­tési források közül. F. CS. Amerikai tudósok az Mi­ tiszteletbeli tagjai Három jeles amerikai tu­dós kapta meg a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagságáról szóló oklevelet, munkája és a magyar tudományos élettel tartott kapcsolatai elismeré­séül: Somorjai Gábor, a ka­liforniai egyetem, Oláh György, a dél-kaliforniai egyetem professzora (mind­ketten vegyészek), valamint Ernst Knobil, a texasi egye­tem orvoskutatója. PÉNTEK, 1991. február 1.

Next