Szegedi Napló, 1991. február (2. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-01 / 2/27. szám
Tűzhalál a vásárhelyi városháza előtti A bürokrácia ördöglakatra Kiderült, hogy Molnár Ferencnek hívják — mint ama nagy magyar írót — és víz gázszerelő, s a székkutasi sportegyesületnél dolgozott az elmúlt év novemberéig. Eddig minden olyan simán ment, mint a rendőrségen: személyi szám, születési hely, munkahely. Aztán ömlöttek belőle a keserű könnyek. Hatalmas, kövér cseppekben. A sportegyesület elnöke sikkasztott, és ezért szanálták a céget, mert minden ingó és ingatlanukat el kellett adni, az ott dolgozókat elküldeni, hogy valamilyen úton-módon az elkövetett bűn pénzbeli értékét vissza tudják fizetni. Azóta — kiderült — az elnök amnesztiát kapott, Molnár Ferenc meg tavaly december óta fityiszt (ez az új fizetési eszköz, ha nem tudná a kedves olvasó) az orra alá. Ami annyit jelent, hogy azóta nem kapott semmiféle pénzt. Jelentkezett és különféle hivatalos papírokat adott be már novemberben a polgármesteri hivatalba. El akarta kerülni a vesztét, a kisemmizését és idegi „kötéltáncát”. Megszületett a határozat! A beadástól számított három hónapra, mely azt tartalmazza, hogy ők ebben az ügyben nem illetékesek. Én csak azt nem értem, hogy miért kellett ezen a rendkívül fontos, és a Molnár Ferenc ügyét szolgáló iraton és válaszon három hónapot ülni. Molnár, még a határozat megszületése előtt — talán nyugtalanságában, vagy egészen más miatt? — valami hócipőt emlegetett, fölkereste a polgármester-helyettest és tanácsot kért Tanácsot szabad kérni, nem? — szögezte nekem a kérdést. Azt még szabad — válaszoltam. A tanács egyszerű volt de annál nagyszerűbb. Vegye ki munkakönyvét és kérjen munkanélküli-segélyt. Itt a megoldás. A polgármesterhelyettes segített is neki, ugyanis Molnár Ferenc munkakönyvét ő vette ki. Az idő egyre telt, a pénz csak nem jött. Újabb vizit a hivatalban. Most meg kiderült, hogy nem kaphat munkanélküli-segélyt, mert vállalkozóként dolgozott. Megjegyzem, a szerződésben ilyenről szó sincs, s Molnár is váltig állítja, hogy ez nem igaz. A kör bezárult, de a csapda (a 22-es) még mindig nyitott. Újra bementem a hivatalba, miután megkaptam a határozatot, de azt mondták, hogy nem tudnak mit csinálni — sóhajtja egyre halkabban Molnár Ferenc — és én tovább hallgatom. Én mondtam neki, ha nem tesznek sürgősen valamit az ügyben, akkor felgyújtom magam a városháza előtt. Itt Nagy György János alpolgármester szerint Molnár Ferencnek jogos a követelése. A probléma csak az, hogy ahol ő dolgozott, a székkutasi sportkör teljességgel kezelhetetlen, mert egyszeresen megszűnt. De jogilag még nem szűnt meg, és emiatt még nem számolták fel. A vezetője — Tűhegyi László — ellen ügyészi eljárás indult, de amnesztiát kapott. Molnár Ferenc nekünk előadta a panaszát, mi írtunk a sportkörnek, amely nem válaszolt, majd személyesen kimentem Székkutasra, a polgármesteri hivatalba, ahol ígéretet tettek, hogy ügyét lerendezik. Eddig nem történt semmi. Elkérte a munkakönyvét Tűhegyitől — mert csak így jogosult munkanélküli-segélyre —, aki nem írta be, hogy munkaviszonya megszűnt. Ez egy újabb tortúrát jelentett. Miután munkaviszonyát megszüntettem, kiderült, hogy nem kaphat munkanélküli-segélyt, mivel mint vállalkozó tevékenykedett a sportegyesületnél, bár a munkakönyvében ez nem szerepel. Ezek után háromszor kapott segélyt tőlünk (havi 2 ezer forintot), hogy a létfenntartását fedezzük, mert már két infarktuson átesett. Aztán volt olyan, hogy segélyt már abban a hónapban nem lehetett adni, s vagy én, vagy más adott neki egy százast, vagy kettőt zsebbe, hogy ki tudja váltani a gyógyszerét. Sajnos, egyszerűen a jogszabályok egymásnak ellentmondanak, s nem tudom, hogy mit lehet vele csinálni. Molnár Ferencnek komoly bérkövetelése van a sportegyesület felé, ez körülbelül 90 ezer forint a táppénzzel együtt, ezenkívül van még egy csomó elvégzett munkája, amivel még a sportkör nem számolt el a megrendelőknek. Zubánovics Magdolna, aki Molnár Ferenc ügyét intézi, elmondta, hogy a Munka törvénykönyvét kellene már módosítani, mert iszonyatosak a joghézagok. Jogszabályok kötik meg a kezünket, és súlyos feltételek alól kibújni nem lehet. Molnár Ferenc munkanélküli-segélyével, illetve vállalkozói mivoltával kapcsolatban elmondta, hogy a munkaszerződés tartalma dönti el azt, hogy vállalkozónak minősül-e, avagy sem. Novák Imre, Vásárhely másik alpolgármestere is nyilatkozott ebben az ügyben: Feri ügye iszonyatos tortúrával jár, és sajnos, visszaéltek bizonyos emberek birkatürelmével. Akartam neki adni alkalomadtán pár száz forintot a rendkívüli segélyen kívül, de nem fogadta el. Ez is mutatja, hogy nem mohó és kapzsi ember, ő egy olyan, akinek van tartása, büszkesége, és az igazságért a legmesszebbmenőkig elmegy. Csak végtelenül elkeseredett, és ezt teljesen meg tudom érteni SZABÓ C. SZILÁRD Effu zavart palantású, szerencsétlenségével küszködő, megalázott ember lépett be a vásárhelyi szerkesztőségbe a minap. Első néhány mondatát akadozva — a megfelelő szót keresve — gondolatjelekkel adta elő úgy, hogy több mint 100 kilós testének súlyát egyik lábáról a másikra helyezte. Hangjából olyan visszafojtott düh és keserűség áradt, hogy empátiás érzékű műszeremben kigyulladt a vörös lámpa és nagy-nagy veszélyt jelzett. Miután leült, kopottas kabátjából iratok és határozatok halmazát húzta elő és tergette elém. Földi erőpróba a holt városban Véget ért azöböl-háború második hetei A szövetségesek túl vannak a húszezredik légi bevetésen, de az utóbbi két napban Haidzsi, a kiürített, tehát holt város került a figyelem fókuszába. Szaúdi katonai források szerint csütörtök délutánra sikerült visszafoglalni Hafdzsi városát az iraki csapatoktól. Nem sokkal korábban Norman Schwarzkopf, a szövetséges erők azt közölte: (helyi idő szerint) még csütörtök délben is harcoltak a Hafdzsi határvárost megszállva tartó iraki erőkkel, s a települést akkor még csak egyharmad részben sikerült visszafoglalni. A szövetségesek attól tartanak, hogy hamarosan több tízezer iraki katona támadása várható Kuvait felől. A szaúdi egységek közvetlen légi és tüzérségi támogatást kaptak az amerikai tengerészgyalogságtól, s Jaguar típusú brit támadógépek is bekapcsolódtak a harcokba. A csatákban iraki katonák százai haltak meg. Az amerikai tengerészgyalogos egységek, amelyek kezdetben csak támogatták a szaúdi erők harcát, maguk is támadásba lendültek, hogy segítsék kiszorítani a városba betört iraki egységeket. A tengerészgyalogságnak azonban tudomása van arról, hogy a csata helyszínéből alig 55 kilométerre, kuvaiti területen öt-hat hadosztálynyi iraki alakulatot, vagyis mintegy 50 ezer katonát vontak össze s valószínű, hogy Szaddám Huszein most már komoly szárazföldi támadást tervez Szaúd-Arábia ellen. A hivatalos iraki propaganda szenzációs győzelemként tálalta Haidzsi elfoglalását. * Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkár határozottan visszautasította Tárik Aziz Irak azon vádjait, amelyek szerint ő és a Biztonsági Tanács felelős az öböl-háború kirobbantásáért. Emlékeztetett arra, hogy az irakikülügyminiszternek és Szaddám Huszein elnöknek többször elmondta: nem lesznek eredményesek az ENSZ-nek a háború elkerülésére irányuló erőfeszítései, ha Irak nem mutatja semmi jelét annak, hogy kész betartani a BT erre vonatkozó határozatai. A politikus rámutatott, hogy január 15-én azt ígérte Iraknak: ha , együttműködik a világszervezettel, akkor mindent megtesz azért, hogy igazságos és tartós béke legyen a Közel-Kelet egész területén. Emlékezetes, hogy ez volt az iraki elnök egyik fő követelése, Irak nem válaszolt az ajánlatra. Pérez de Cuéllar leszögezte: az Egyesült Nemzetek Szervezete nem Irak kapitulációját, hanem a válság igazságos rendezését kívánja, összhangban a Biztonsági Tanács határozataival. Líbia humanitárius segélyt fog nyújtani Iraknak — jelentették be csütörtökön a Genfben működő líbiai ENSZ-képviseleten. Líbia, látván „iraki testvéreinek súlyos szenvedéseit a mostani időben'' gyógyszert, élelmiszert és ruhát fog Irakba küldeni. Mauritánia a Biztonsági Tanács sürgős összehívását kérte az Öböl-háború befejezése érdekében. Mauritánia véleménye szerint a szövetségesek légi csapásai már jócskán túllépték az iraki kivonulás eléréséhez szükséges mértéket. Cikkünk visszhangja Köszönjük mi is Tagalhatatlanul meglepett a Posttabontásátban január 25-jén megjelent TáreOpenesült k köszönete. A söreik olvasóiA köziben elgondolkodtam, s úgy éreztem, feltétlenül válaszolnom kell, amellett, hogy üigy nekm, mint mimkatársaimnak nagyon jólestek aköszönő soraik . . . Arohanó, zavaros, gondokkal terhes világban mennyire széppé teheti wicceánket, óráinkat, ha emberi érzés megnyilvánulását úgy érezzük, mint ez most történt. Köszönjük. S ezért írok. Amiikor gazdasági válságokkal küzdő,kilátástalannak látszó jelenünkben sorokállnak az OTP előtt, amikor egy-egy üzlet előttkedvezményes akcióból vitatkozás, veszekedés, egymás gyalázása a jelemző, ki törődik emberi érzésekkel? Lassan a saét lárunkból kifogyh mak a saéd szavaink! Kérem, . . . köszönöm .. . Nem magamra, magunkra gondolok, amikor a 'ninakanasok [köszönetét most nyugtázom, hiszen munkatársaimmal együtt azt tettük, ami a felsalatunk: úgy szervezni — szerény lehetőségeinken belül — a vendéglátást, ahogyan feltételeink adottak, igyekeztünk lefizetéseit keresni aproblémák megoldására, s lám vannak, akik ezt értékelték, s nyilvánosan imaeköszönték. Tehát van emberség, és humánum, értékelték azt, amit nekünk természetes volt, és a köszönet nekünk nagyon jóltett. A hideg decemberi napok, a rideg január, az öböl-válság, a háború fenyegető híre páncélt alakít az emberi szíveikben, emberi kappcsolatokban és a köszönet szava nekünk meleget jelentett. Szávasan, nagyon szívesen, jó szívvel tettük. Amikor tudunk,máskor is segítünk. SINKA IMRE vendéglátó vállátót területvezetője és munkatársai. Hódmezővásárhely (Kolozsvári tudósítónktól) A be nem váltott ígéreteké, tudjuk, hogy merre van. Itt közelben, a Kárpátkanyarban. Románok és nem románok érzik a mélységes kiábrándulást. Közös reményeket nyesett vissza a befejezetlen forradalom. Nemhogy fényeket, de még derengést sem lát az alagútban az a „kisebbségi”, akit leginkább rendített meg hitében a hamis szó, az új vezetők demagógiája. És mennek, egyre többen. Nem a Nézz vissza haraggal indulatával, hanem azzal a torkot szorító szomorúsággal, mely mindazokat elkíséri, akik szülőföldjüket kényszerülnek odahagyni. Előttem a hivatalos kimutatások és a nem hivatalos (de megbízhatóbb) felmérések adatösszegezője. Romániából — közli az egykori Agerpresst felváltó Rompress — az elmúlt esztendőben 129 ezer 714 személynek hagyták jóvá a külföldön való letelepedést. A kérvényezők nemzetiségi összetétele így alakult: 95 ezer 671 német, 17 ezer 782 román, 13 ezer 210 magyar 1289 zsidó és 1760 más nemzetiségű (szerb, török, macedón, bolgár). A legtöbb kitelepülő — 43 ezer 608 — szakképzett munkás, 16 ezer 646 személy középiskolai képzettségű technikus, tisztviselő, 6 ezer 86 egyetemi diplomás, 28 ezer 315 nyugdíjas és háztartásbeli, 34 ezer 861 szakképzetlen. Nem érdektelen az sem, merre vitt az útjuk: Németország •101 ezer 524 személy, Magyarország — 12 ezer 28, Egyesült Államok — 6 ezer 149, Kanada — 1980, Izrael — 1314, Ausztrália — 1050, valamint Svédország, Franciaország, Görögország. Mivel Románia nem ismeri a menekültek státusát (nem ismerte Ceausescu alatt sem), a hivatalos indoklás szerint a kitelepedők a családegyesítésre hivatkozva kérték és kapták meg a külföldre szóló letelepedési engedélyt. Német nyilvántartások egy-két dolgot azért másként tudnak. Statisztikájuk pontosabb és árnyaltabb. Az újraegyesített Németországba 1990-ben 35 ezer nem német állampolgár kért hivatalosan bebocsátást. Legnagyobb részük politikai menedékjogot kért! Ami pedig a születésük szerinti honfitársaikat illeti, mintegy tízezerrel több, kerek számban 110 ezer erdélyi német távozott az országból. Ez pedig a romániai németségnek több mint fele! Ilyen exodusra ilyen rövid idő alatt ezen a tájon nem volt példa! Ha pedig mégis példákat keresnénk, csak a kényszerl kitelepítések mutatnak hasonlóan megrendítő társadalmi mozgást. Elfogadható-e, hogy olyan népek, népcsoportok tűnjenek el Kelet-Európa térképéről, melyek hétszáz, vagy ezer éve élnek azon a tájon? De akár azok is — mint a bánsági, vagy szatmári svábok —, akiket csak Mária Terézia császárnőnk telepített oda, városokat építeni, kézműipart művel.Nem kétséges, mindenki számára tragikus döntés a szülőföld elhagyása. A nemzetiségek távozása azonban az egykor sokszínű kultúrát semmisíti meg. Az erdélyi németekét például. Az ő helyzetük ■vált most a legkritikusabbá. Kétszázezerből százezer — egy év alatt — a bomlás felezőideje. Keleti Csernobilok működnek itt. maradii JENŐ Cé^állomás & mgyvilég Németomág&a több mint 1(y^^ezr^r^ - Merre az ígéret foldj^? Keleti Csernobilok Összeomlott a nyúlmonopólium Deficitet gágog a liba . A nyúl fölvásárlási árát hosszú ideje egy nagy nyúltermeltetési gazdasági társulás, a Környe Gt. szab■ta meg, szinte egészen a mai napig. A társulást a Bácska Mgtsz, a Skála és a Tszker alapította, s egyedüli monopóliumra tett szert a nyúlfölvásárlás terén. Érthető, hogy a fölvásárlási ár leszorításában volt érdekelt. Namármost. A nyúlnak nagyon jó fölvevő piaca van Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban,Németországban. Ezt kihasználva egész sor, önálló exportjoggal rendelkező kft. jöttlétre az utóbbi időkben, melyek magasabb áron veszik át a nyulat, s viszik ki az országból. A Környe Rt. nem tudta kivédeni a kis cégek támadását, s a napokban föl is bomlott. Ez egyébként már jó ideje várható volt, de a fölbomlás tényéről szóló értesítést csak a minap kaptuk meg. Mi várható ezek után? Az, hogy a felvásárlók között versengés indul meg. Mindenki igyekszik magasabb áron fölvásárolni, hogy hozzá vigyék a portékát. Jelenleg a nyúl actóját 130 forintért veszik át. Ilyen még nem volt! S mert úgy tűnik, a nyugati piac fölvevőképessége korlátlan , a verseny tovább éleződésére, s ezzel a fölvásárlási ár további növekedésére lehet számítani. — De közben az energia-, táp- és takarmányárak is emelkednek. — Még ezzel együtt is érdemes nyúllal foglalkozni. Meggazdagodni persze nem lehet belőle, de jelenleg ez az egyetlen állat, ami tisztességes hasznot hoz a termelőknek. — És ha hamarosan újabb monopólium alakul ki, ami újfent leszorítja az árakat? — Ettől véleményem szerint nem kel tartani. Szövetkezetünk egyébként fönnátkérem, mi már annyiszor elmondtuk, milyen állatból és miért nem lehet megélni —, hogy most épp ideje elárulni, mi az, amiből meg lehet. Hogy gágogó libát, röfögő malacot nem érdemes tartani, a tejelő tehénről nem is beszélve — azt mindenki tudja. De aztán mégsem tudja mindenki, hogy a nyulakkal annál érdemesebb megpróbálkozni! A nyúlnak korlátlan külföldi piaca van, s jó áron is vásárolják föl. És hogy ennek hátterében mi áll , arról a vásárhelyi Kisállattenyésztő Áfész ágazatvezetőjét, Somogyi Tibort kérdeztük. Mása óta foglalkozik nyúltermeltetéssel és -fölvásárlással, s jelenleg minden mennyiségű nyulat át tudnak venni. A vásárhelyi piacon két felvásárlótelepünk is -van, minden második hét hétfőjén várjuk a nyulat leadó gazdákat. A nyúlról köztudomású, hogy egyrészt igen szapora, másrészt viszont a betegségekre módfölött fogékony. Mi van akkor, ha valaki nyúltenyésztésbe fekteti pénzét, aztán jön valami vírus, és kipusztul az egész állomány? — Mi ennek megakadályozásában is segíteni tudjuk a gazdákat. Rendszeres védőoltást biztosítunk az állománynak, szaktanácsadással, kedvezményes tenyészanyag-kihelyezéssel támogatjuk a termelőket. Takarmányt is biztosítunk, nyúltáplány nevm várható. Minden feltétel adott tehát azoknak, akik úgy gondolják, ho belevágnak. Ez egy lehetőség a mind szűkülő körű tisztes megélhetési források közül. F. CS. Amerikai tudósok az Mi tiszteletbeli tagjai Három jeles amerikai tudós kapta meg a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagságáról szóló oklevelet, munkája és a magyar tudományos élettel tartott kapcsolatai elismeréséül: Somorjai Gábor, a kaliforniai egyetem, Oláh György, a dél-kaliforniai egyetem professzora (mindketten vegyészek), valamint Ernst Knobil, a texasi egyetem orvoskutatója. PÉNTEK, 1991. február 1.