Szegedi Napló, 1995. július (1. évfolyam, 42-67. szám)

1995-07-11 / 50. szám

Szuperhajó a Tiszán ^l tegnap délelőtt, meghívott ven­­­dégekkel, üzletemberekkel, pol­gármesterekkel a fedélzetén, elin­dult első útjára a Sikló-1 névre ke­resztelt új, gyorsjáratú hajó. A Mahart Személyhajózási Kft. szu­per­hajója 3 éves, belorusz gyárt­mány, ebben az évben honosítot­ták. Ezidáig az Al-Dunán szelte a hullámokat, ám gyakorlatilag vado­natújnak tekinthető, hiszen mind­össze 50 órát hajóztak vele. Horváth Ferenc, a hajó kapitánya hétfő délelőtt Vajas Jenő ügyvezető igazgató és dr. Zsiga Attila kirendeltségvezető társaságában fo­gadta a szegedi hajóállomáson az első útra érkező vendégeket, közöt­tük dr. Szalay Istvánt, Szeged pol­gármesterét is. A kapitány nem kis büszkeséggel mutatta be a Siklót.­­ Féllégpárnás szerkezetű és nem szárnyashajó a Sikló-1. A légpárnásokkal ellentétben viszont úszóteste is van. Az elején lévő “szoknya” alá két turbina fújja a le­vegőt, az orr így felemelkedik, a to­lóerőt pedig a hátul lévő víz­­sugárhajtóművek biztosítják. A 45 személyes hajó szinte repül, 43 ki­lométeres óránkénti sebességgel hasítja a vizet. A magyar tulajdon­ban lévő, a Tiszán egyedülállónak nevezhető, karcsú vízijármű nagy­szerű tulajdonságairól mi is meg­győződhettünk. Horváth kapitány úr vezérletével, aki egyébként “A” ké­pesítéssel rendelkező tiszt, 11 óra­kor indult el a kényelmes, igényes belső kialakítású hajó. Dél felé vet­te az irányt, miközben szinte egy­helyben megfordult - egyébként er­re is képes - s áthaladva a régi híd alatt a szabadstrandtól kissé távo­labb csinált egy vízi fordulót is. - Jó hajó, szép hajó, fizikai élmény még vezetni is - mosolyog a kapitány. - A Sikló-1 vízsugárral kormányozha­tó, nem úgy, mint a bizományos hajók. Stabilitása sem mindenna­pi. A vásárhelyi­ sarok 100 méteres ívű kanyarját például gond nélkül, teljes sebességgel is képes “venni”. Merülése mindössze 30 centimé­ter, s a Szeged-Mártély-Algyő útvo­nalon tartott bemutatón repült akár a szélvész. Algyőn a Gyevi Kócsag Szabadidő Hajót tekintették meg a résztvevők, s nyári forróságban üdí­tően ható frissítő elfogyasztása után, a Sikló visszaindult Szegedre. - A tiszai hajózás fejlesztése volt a célunk a gyorsjáratú hajó beszer­zésével. A már régebb óta közleke­dő négy vízibuszunk mellett ez a ha­jó lesz a tiszai unikum - vázolta Va­jas Jenő ügyvezető igazgató. Nem menetrendszerűen, hanem char­ter-járatként fog közlekedni. Szeged és Zenta, Szeged-Csongrád-Szol­­nok között hajózik majd. Az idegen­­forgalom, üzletemberek, vállalatok rendelkezésére állunk, a piaci igé­nyeknek megfelelően. Úgy gondol­tuk, a népszerű dunai szárnyasha­jók mintájára, a hely­hajózást fel­lendítve, a Tiszára is telepítünk egy korszerű, gyors, nem mindennapi hajót. Fedélzetéről ezután ki-ki gyö­nyörködhet a szikrázó napsütésben csillogó folyóban, a környező vízivilában, egyszóval részt vehet egy pompás hajókázásban. P. T. P. A mentésért nem kell fizetni Privatizálják a baj­társakat? (Folytatás az I. oldalról) Ai igazolvány számát regiszt­rálnunk kell, s ezt bemondás alapján nem tudjuk elfogadni. Ugyancsak ingyenes a szállítás a művese kezelésre járóknak, valamint azoknak, akiket az egyik egészségügyi intézmény­­ ből szállítják át egy másikba, mondjuk a kórházból a kliniká­ra. Sőt, akkor is, ha mondjuk valakit a háziorvosa az SZTK-ba küld kivizsgálásra, ott azonban úgy ítélik, hogy szükséges azon­nali fekvőbeteg intézménybe szállítása, akkor az illető orvos szállítási utalványt ír a beteg szá­mára. Fizetni kell azonban min­den olyan esetben, melynek so­rán az előbb felsoroltak nem ér­vényesülnek. Tehát, ha ugyan önos rendeli el a betegszállítást, de azért, mert a biztosított szál­lítása az egészségügyi intéz­ménybe vagy onnan a lakására másként nem oldható meg. Pél­dául a járóképtelen betegek ese­tében, van akkor, ha egészségi állapota kizárja a szokványos közlekedési eszközök igénybe­vételét, például fertőzésveszély esetén. - Mennyit jelent Önöknek száz forint? - Ez a pénz részlegfizetés, hi­szen ha Ásotthalomról hozunk valakit - ami nekünk körülbe­lül ötszáz forintunkba kerül ugyanúgy ennyi az összeg, mint­ha a szomszéd sarokról visszük a beteget. Ezzel csak az admi­nisztrációnk gyűlik meg. Kell majd valaki, aki ezekkel foglal­kozik. Volt ugyan anno olyan öt­let, hogy ezt is a mentős regiszt­rálhatná, de az csak a sürgős­ségi esetek rovására lenne meg­oldható. Arról nem beszélve, hogy a mentősöknek külön kel­lene elszámolniuk a befizetett összegekkel, s arról nem szólt a dolog, hol és hogyan kezelné a mentős a pénzeket? - így megkap a beteg egy csekket... Önök ellenőrzik, hogy megtörténik a befize­tés?. - Maximum felszólíthatjuk, ha nem fizet, de nem vagyunk hatóság, nem járhatunk el az ügyben. Bár, ha háromszori fel­szólításra nem fizet, fordulha­tunk bírósághoz... De ezt hadd ne kommentáljam! - Túl a most aktuális gon­dokon, változott a mentősök helyzete? - A legjellemzőbb, hogy a mentősök fluktuációja nagyon lecsökkent. Ennek oka valószí­nűleg az is, hogy ma már fon­tosabb egy biztos állás, még ha oly keveset is fizet, mint a mun­kanélküli státusz. Az itt dolgo­zóknak hivatástudata van, érzik, hogy fontos, amit csinálnak. Ugyanakkor azzal is tisztában vannak, ezt nem mindenki is­meri el. A mi hivatalos megszó­lításunk: bajtárs. Ehhez a meg­szólításhoz pedig a kollégák ma­ximálisan hűek. Természetesen bennünket sem kerül el a pri­vatizáció, amiről már hallani egy-két dolgot. A készülő rende­let bárki számára lehetővé teszi, hogy betegszállításra vállalkoz­zon. Ez azonban mind szemé­lyi, mind tárgyi feltételekben igen szigorú, de hiszem, erre szükség is lesz. - Ez lesz tehát a jövő? - Úgy tűnik. Bár azt hiszem, nem kellene szétverni azt, ami már megvan és jól működik, mint ahogyan a Magyar Orszá­gos Mentőszolgálat. A világban járva-kelve tapasztalom, hogy mindenki ezt a felépítési rend­szert szeretné, mint amilyenben mi működünk. Az egész orszá­got valóban behálózzuk, nagyon rövid idő alatt mozgósíthatóak egységeink, ott tudunk teremni mindenhol. A legutóbbi példa erre Szajol volt. Nem tudom, mi értelme lenne, ha most privati­zálási kényszerből mindazt, ami eddig jól működött - egy­szerűen szétvernék... FORGÁCH ÉVA 1995. július II., kedd erkély Teraszosodunk ! Tála Istennek. Egyre szépül, színesedik Szeged belvárosa. Bizo- Ilt, nyara még sokakban él a Széchenyi tér tavaszi színkavalkádja, a tulipánerdők övezte szobrok és parktükör. Az elsőként virágba bo­ruló tulipánfákat már megszoktuk. A szegedi szabadtéri kezdése előtt minden évben valami türelmetlen várakozás költözik valamennyi­ünkbe. Ilyenkor igényesebbek vagyunk minden kis rezdülésre. S hogy valami megváltozott, azt tükrözik a fagyizók, pizza tém­ák, éttermek utcára költözése. (Ami viszont évek óta nem változott: a fanfárok megszólalása előtti hónapban el­kezdünk utcákat felbontani, úttes­teket lezárni, hadd lá­ssák a városba látogató vendégek, itt sincs más­ként, mint Magyarország többi nagyvárosában.­ Ezúttal mégse a negatívumokról beszéljünk, hanem inkább arról a kellemes változásról, amely szembeötlő.­­z pedig a teraszok meg­­jelenése.Micsoda eszeveszett ötletnek tartottuk évekkel ezelőtt az ön­­kom­ányzat szigorító rendelkezését, mely szerint a vendéglátó egy­ségek kitelepülését az utcára olyan magas bérleti díjakkal sújtotta, hogy még a nagyforgalmú, jól működő üzletek is visszahúzódtak, mint csiga a házába, így aztán elvesztette mediterrán hangulatát a váls. Ám ez a hangulat most kezd visszatérni A Virág terasza m­egszé­­l­dült, a Slági-kert ismét a halogató, a Botond és a Gödör étterem előtt szabadtéri placc hívogat, a Kárász utcán a Pizza Ilut és a McDonalds is kitelepült, a Roosevelt téri Halászcsárda kertje pedig az enyhet adó lombok alatt egyenesen felemelő. A lakótelepeken is egyre több vendéglátó szakember telepíti üzletét az utcára, a par­kokba. A Szil­ért söröző, a Kék-fekete, a Sellő, belvárosban a Mi­gnon, a Csirke csárda, Újszegeden a Vidám parki repülő. A szuper­helyek közül a Bounty, a Forrás Szálló, az Osztrák-Magyar Étterem, a Kiskakas, Tápén az Aranylabda pazar kerthelyiséggel rendelkezik. És még sorolhatnám... Sajnos közben megszűnt a Szeged Étterem terasza és az újszegedi Ligetben is hiába várják a fiatalok a Vigadó kerthelyiségének nyitását. Hála Istennek teraszosodunk. Csak hát a jó hangulathoz vasta­godhatna már a pénztárcánk is. Mert hiába szaporodnak gomba­mód a hangulatosabbnál hangulatosabb kerthelyiségek, ha nem ma­rad annyi a zsebben, hogy beüljünk egy jó korsó sörre! De legalább szépülünk... Nyelv és psziché tevékenységi körének és módjának szabályozása mellett Sza­­­bó György népjóléti miniszter engedélyezte a nagyatádi me­nekülttáborban működő boszniai orvoscsoport további mun­káját - hangzott el a tárca sajtótájékoztatóján. Podmaniczky Erzsébet, a minisztérium nemzetközi főosz­tályának vezetője kijelentette: a rendelkezések legfőbb célja az, hogy a heidelbergi alapítványnál dolgozó boszniai orvosok tevékenységét beillesszék a magyar közegészségügyi rendszer­be. A jelenleg magyarországi működési engedéllyel nem ren­delkező szakembereknek ezért a bonyolult és hosszadalmas diplomahonosítási procedúra helyett­­ a népjóléti tárca veze­tőjéhez kell fordulniuk személyre szóló engedélyért. Annak érvényességi időtartamát is a miniszter szabja majd meg. A főosztályvezető azt is elmondta: a miniszter csak fogorvos, nő­gyógyász, pszichológus, esetleg pszichiáter munkáját engedé­lyezte a tábor területén, és előírta a segélyszervezet munka­társai által használt eszközök és gyógyszerek hatósági vizsgála­tát is. A jövőben ugyanis csak a hazai szabványnak megfelelő műszereket és engedélyezett gyógyszereket használhatnak a team tagjai. A rendelet emellett kötelezővé teszi a táborban az egészségügyi kartonrendszer bevezetését, így a menedékesek választhatnak a magyar és a boszniai orvoscsoport között, míg a magyar hatóságok ellenőrizhetik a külföldi szakemberek munkáját. Ezáltal kizárható a párhuzamos kezelés lehetősége is. A miniszter emellett úgy intézkedett, hogy az orvosi beavat­kozást igénylő eseteket a csoport tagjai ezentúl kötelesek a nagyatádi városi kórházban elvégeztetni. Kizárólag ez az intéz­mény hivatott a laboratóriumi vizsgálatokra. Podmaniczky Erzsébet azt is bejelentette: hétfőn a szüksé­ges mellékletekkel együtt már megérkeztek a minisztériumba a boszniai orvosok engedélykérelmei, amelyekre a tárca “egy gyors eljárás után” ad majd választ, így az is elképzelhető, hogy­­ már augusztus elsejétől megkezdh­etik munkájukat Nagyatádon a német segélyszervezet munkatársai. A főosztályvezető ettől függetlenül annak a véleményének adott hangot, hogy a bosz­niai orvosok munkája a táborban nem létfontosságú, azt csu­pán “nyelvi és pszichés okok” indokolják.

Next