Szegedi Napló, 1995. szeptember (1. évfolyam, 95-120. szám)

1995-09-01 / 95. szám

--^1995. szeptember 1., pénteki ára: 19,00 Ft ^===^^= I. évfolyam 95. szám­­ ". S­ze^ n apló Hagymafesztivál F­anfárok hangjai jelezték teg­nap reggel Makón, hogy meg­kezdődött a már hagyományos Makói Nemzetközi Hagymafesz­tivál. Lila-fehér ruhás majorettek segítségével a Himnusz hangjai­ra méltóságteljesen kúszott fel Makó város zászlaja. A megjelen­teket, városlakókat, a képviselő­­testület tagjait, a vendégeket dr. Búzás Péter polgármester kö­szöntötte. Először a hagymafesztivál történetéről szólt, majd arról beszélt, mit is jelent a mosta­ni. A hagyma ünnepe tulajdon­képpen a város és környékén élők munkájának gyümölcse, annak bemutatása. Vásár és be­mutató, szakmai találkozó és tanácskozás. A polgármester reménye szerint az idei feszti­vál a hagyma és az azzal foglal­kozók ünnepe és tisztelete, így a találkozó a hagymatermesztés szakmai oldalát erősíti, a hagy­mafesztivál politikamentes ren­dezvény kell hogy legyen, így el kell bírnia az ünnepi kavalká­­dot és vásári forgatagot is. Vé­gül (Folytatás a 2. oldalon) l NAPILAP Hidat szidja, mégsem cserébne Máltát várja a Vakegér Uram Isten, milyen jóízűket vitatkoztunk azon a Vakegér te­raszán, hogy most Ogyesszának vagy Odesszának hívjuk. Az orosz nyelvben kiműveltek - mert hát volt olyan is a sörhabban úszó bádogszegély mellékén - es­küvel fogadták, hogy csak és ki­zárólag az Odessza a jó, mert az ukránul vagyon, s Szeged testvérvárosa teljességgel ukrán. A butábbak - volt ilyen is netán? - meg csak nyelték a komló­bambit, így zárva le mindig a dis­kurzust: hát nem mindegy? Az a lényeg, hogy nekünk újszegedi panel, nem pedig tarján­ jutott. Mert bizony ama békés hetve­nes években is élt ám a kertvá­rosi gőg a híd túloldalán. És mi­ért ne élt volna? Egészen rend­kívüli panelvilágot sikerült föl­daruzni akkortájt Odessza cím­szó alatt a Délépnek. Gondolja­nak csak bele: egy trolimegálló­­nyira már a Széchenyi teret kap­ták az odesszaiak, száz méterre a Liget, árnyas útjaival, vidám­parkkal. Mellette a versenyuszo­da, a városi sportcsarnok, az Odesszai (ma már Temesvári) körút túloldalán a Kisstadion kézilabda pályái, meg tenisz­centruma. Alig akadt olyan ház, amelyik ne óvodára, bölcsödére, meg iskolára nézzen, s itt bőví­tették mamut méretűre az ABC áruházat is. Ez utóbbiról olyfaj­­ta pletyka járta, hogy a fene nagy felújítás okát bizonyos Komó­csin Mihály pártvezetőben kell keresni. Mert, hogy a nagyhatal­mú elvtárs az odesszai nagybolt­ban vásárolt be mindig, ha ép­pen a Traktor utcai kiskertjébe sietett. Ám a nagy zsúfoltság igencsak zavarta a rendkívül el­foglalt embert, s a kígyózó soro­kat szóvá is tette. Nosza vonultak sebbel is meg jábbal is a munkások, és lészen új ABC csoda. Szerintem ebből a történetből legfeljebb a Traktor utca az igaz. De az tény, hogy rendkívül iri­gyelt lakótelep nőtt az egykori ládagyár helyére. S rendkívül iri­gyelt ma is. Mert bár akkoriban szentül hittük szocialista keres­kedelemhez szoktatott igénye­inkkel, hogy ennél kiválóbb inf­rastruktúrát még Neckermann uraság sem tudna varázsolni a magyar pusztára, a rendszernek ama nagy váltása hozott mégis ezer meglepetést. A szuperáru­házból most éppenséggel egy mi­ni - diszkont csalogatja a vevő­ket, miközben szinte minden ga­rázs helyén boltocska nyílt már. A rátartibbak -miért is ne, szu­perlakótelep, nem igaz? - a ga­rázsboltot egyenesen szalonnak titulálják, mit ahogy a szemér­­metes Vakegéren is változatlanul (Folytatás a 3- oldalon) A stabilizációs program részeként jövőre mindenki adózik A kormány tegnapi ülésén állást foglalt a márciusban megkezdett stabilizációs program határozott folytatása mellett. A program első eredményei ugyanis jelentkeznek, csökken a folyó fizetési mérleg, a költségvetési mérle havi hiányá­nak nagysága, és mérséklődésben van az infláció. Minderről Bokros Lajos pénzügyminiszter számolt be a kabinet ülését követő sajtótájé­koztatón. Elmondta: a kormány el­fogadta a Pénzügyminisztérium ja­vaslatát a jövő évi költségvetésre. Eszerint az államháztartás össze­vont hiánya 258 milliárd forint lesz, ami a GDP 3,9 százalékát je­lenti. Elfogadta a személyi jövede­lemadó-rendszerben alkalmazan­dó adótáblát, amelyben megszűnik a nullakulcs, 150 ezer forint éves jövedelemig 20 százalékos adót kell fizetni. A teher növekedését adójóváírással ellentételezik a bér­ből és fizetésből élők számára. Ket­tő százalékkal emelkedik a mun­kavállalók által fizetendő tb-járu­­lék. Döntés született a jövőre alkal­mazandó havi csúszóleértékelés mértékéről, január 1-jétől havi 1,2 százalékkal értékelik le a forintot a konvertibilis valutákhoz képest Amennyiben az infláció a tervezett 19-20 százalékhoz képest kisebb lesz, úgy ez a mérték a második félévtől csökkenhet. Egy nehéz tanév éjszakája A hallgató a paradicsomba megy? A március tizenkettedike feke­te nappal kezdődött az egyetemi hallgatók illete az őket képvise­lő diákönkormányzatok kálvári­ája. Tömegdemonstráció, elkese­redettség, higgadt, megfontolt hangnem, tárgyalási készség és képesség, tandíjfizetés vagy nem fizetés, miniszteri lekezelősdi. Címszavakban talán így lehetne összefoglalni azt a rengeteg tör­ténést, amely az elmúlt néhány hónap krónikája. A JATE-EHÖK elnökét, Béla Évát arról kérdez­tük, milyen várakozással néznek az egyetemisták az új, tandíjas tanév elé. - Egy olya folyamatnak va­gyunk az elszenvedői, amelyet nem lehet másképpen nevezni, csak tragédiának. A minisztéri­um nyár közepére időzítette ren­deletét, amely most már bizo­nyos, nagyon nehéz helyzetbe hoz mindenkit, hallgatókat, ok­tatókat, de magukat az intézmé­nyeket is. Július közepén a sza­badságolások, a szünet miatt nem volt lehetőség csak az egyik félnek az egyeztetésre, regálásra. Szeptember elsejétől nemcsak tan­díj lesz, hanem megváltozik az úgy­nevezett normatíva felosztási rend­szere is. Már három éve, minden hallgató után 6500 forintot kap az egyetem, amelyet az EHÖK javasla­tára az intézményi tanács oszt el. Ed­dig 2100 forintot kapott havonta a diák, júliustól nem kaphat semmit, s az ösztöndíjon kívül mindent meg kell pályáznia. Az elsőévesekkel szemben egyfajta negatív diszkrimi­náció lépett életbe, kulturális, sport­­tevékenységének elismerésére az el­ső félévben nem kaphat jutalmat a gólya. - Miért? - Ez egy nagyon jó kérdés, de a válasz csupán annyi, hogy csak. Nin­csen indoklás a rendelkezésben, amely egyébként olyannyira nem fo­galmaz érthetően, hogy az új nor­matíva felosztást nem is lehet esze­rint megvalósítani. Már több délutá­non keresztül itt csücsültünk az iro­dában, s hatan nyolcféleképpen ér­telmeztük. A hallgatói önkormány­zat háromoldalnyi kérdést küldött el ezzel kapcsolatban a miniszter úr­nak. Még nem tudjuk, mi lesz szep­temberben. Az egyetemet elkezdők egy árva fillér nélkül állnának, hi­szen alanyi jogon ezentúl nem kap­hatnák meg a 2100 forintot. De a hallgató mégsem hozható ilyen helyzetbe, hiszen aki nem kap sem szociális támogatást, sem ösztöndí­jat, az ugyan mihez is kezdene? Megoldás: minden beiratkozó szep­temberben megkapja szociális tá­mogatásként az eddigi 2100 forin­tot, muszáj ezen a jogcímen kifizet­ni, hogy ne legyen­ törvénysértő. - Az már bizonyos, lesz tandíj az idei tanévben. Mikor, és kinek kell majd fizetni? - A fizetési határidő október 30., de a rendelkezés semmit sem mond arról, kinek és hogyan fizessünk. Egyszerűen ledobták az intézmé­nyeknek, fizessenek a hallgatók. Ennyi. Mi mindenkinek azt mond­juk, még ha van pénze, akkor se fi­zesse be, csak a legutolsó pillanat­ban. Reménykedünk abban, hogy akinek nincsen pénze, annak is ta­lálunk valami megoldást. Nagy sze­rencse, hogy a JATE nem fog intéz­ményi tandíjat szedni.­­ Eben az évben is jócskán meg­növekedett a hallgatói létszám, ho­gyan fogja a megtizedelt oktatói gárda tanítani az egyre szűkebbé váló intézményekben a hallgató­ságot? -A tanrendben még mindenki­nek a neve ott szerepel... Az elbo­csátások miatt előfordul majd, hogy negyven fős szemináriumok leszek, de hogy ilyen körülmények között lehet-e tanulni, az kétséges. (Folytatás a 3­ oldalon.)

Next