Szegedi Napló, 1890. február (13. évfolyam, 31-58. szám)
1890-02-04 / 34. szám
34.37. Szeged, kedd. Szegedi Napló, Február 4. 1890. életét, még halálával is a közjótékonyságnak tett egy szomorú nemes szolgálatot. Koporsóját nem fogják ékesíteni hivalgó koszorúk, mert azoknak ára a társadalom élő nyomorának egy-egy titkolt könyvjét fogja letörölni. — A királyi tábla decentralizácziója már legközelebb a törvényhozás elé kerül, miután egészen előre van téve a képviselőház munkarendjében. Az állami költségvetésnek most már rövid időn várható letárgyalása után a honvéd törvény s ennek elintézése után a honossági törvény módosításáról szóló törvényjavaslat fog a ház napirendjére kerülni. Legalább a sorrend így van megállapítva. Minthogy azonban a királyi tábla decentralizálásáról szóló javaslatnak 1. évi márczius 31-ig törvénynyé is kell válnia, mert különben a királyi táblák széthelyezése még ez évben sem történhetnék meg, nincs kizárva, hogy a kir. táblákról szóló javaslat mégis meg fogja előzni a napirenden a honossági törvényt, vagy ha ez utóbbinak a tárgyalása hosszabbra nyúlna, úgy ennek megszakításával, közbevetőleg nyer elintézést. •— Új városatya. Az alsótanyán tegnap megtartott választáson, mint előre jeleztük, Bokor Károly földbirtokos nyerte el a Láng Ferencz lemondásával megüresedett törvényhatósági bizottsági tagságot. A választás ezúttal szokatlanul heves küzdelemmel járt, mit az is bizonyít, hogy a szokásos 30—40 szavazat helyett most 152 voks került be. Ebből kapott Szánthó Leánder 8-at, Csonka Sándor 37-et, Vass Imre 52-t, és a megválasztott Bokor Károly 55-öt. A választást persze nagy gaudiura és hatalmas áldomás követte. — Hazafias ünnepély a népkörben. Tegnap este szinültig megtelt az alsóvárosi népkör helyisége ünneplő közönséggel. A népkör t. i. minden évben megünnepli felegarast. Aki négy decziig vitte , az két garasig adózott. És így ment ez fölebb-fölebb. Minél többet ivott valaki, annál nagyobb emberbarát lett. Aki fölment a jótékonyság létráján a legfelsőbb fokra, vagyis aki magát asztal alá itta , az minta jótékony volt, így kötötte össze a „Nemes szívek“ társasága a jó cselekedetet a kellemes élvezettel. A könyörületességnek különben rideg erénye így vált vig, polgári passzióvá Bütykös uram, amint különben már orrán is meglátszott, legbuzgóbb tagja volt az asztaltársaságnak. Ő mindennap „letörölte az árvák és özvegyek könyveit“, amint ezt az asztaltársaság első titkára a jegyzőkönyvben kifejezte, s ami prózailag szólva, annyit jelentett, hogy Bütykös uram, ha beült az asztal mellé, addig onnét föl nem kelt, míg a gyásztiszti szalláriumnak nyakára nem hágott. Bütykös uram, elérzékenyülve úgy a megivott bormennyiségtől, mint a vele járó jócselekedettől, egy önmagával és a világgal elégült emberbarát önérzetével ment haza. Sajnálattal kell azonban kijelentenük, hogy otthon mindig várta valaki, aki nem igen volt arra tekintettel, hogy Bütykös uram ma özvegyi és árvái könnyeket törült le. Ez a valaki csak azt látta, hogy az árvák és özvegyek istápolója be van nyalva kegyetenül és hogy ez a bekapott emberbarát aznuár 2-át, mint a Ká 11 ay Ödön-féle szép nagy szabadságkép leleplezésének évfordulóját. Vöneki Pál, a népkör elnöke tartott emlékbeszédet, mit társasvacsora követett. Vacsora alatt Móricz Gábor azt indítványozta, hogy ez emlékbeszéd kinyomattassék s minden évfordulón fölolvastassék. Rácz Ferencz a népkör alelnöke a fögetlen Magyarországra s az azért küzdő polgárságra, Tóth Gyula a nagyszámban megjelent honleányokért s az emlékbeszédet tartó Vöneky Pál elnökért emelt poharat. A vacsorát reggelig tartó táncz követte. — Székács Gyulának, a mindinkább közkedveltté váló nagytehetségű szegedi fiatal zeneköltőnek egy „Rózsa“ czimű gyönyörű magyar románczát közli a „Pesti Hírlap“ mai zenemelléklete. A zenemű a szöveg költőjének, Pósa Lajosnak van ajánlva. — Uj igazgató. A nőipariskola új igazgatónője dr. Arany Károlyné, ma foglalta el állását. A tanügyi hatóság részéről Lévay Ferencz kir. tanfelügyelő, a nőiparegyesület részéről, Keméndy Nándorné, ipariskolai bizotts. elnök és Matskássy József főtitkár vezették be új állásába. Miután a tanfelügyelő dr. Arany Károlynét a tanító testületnek és a tanulóknak bemutatta s neki működéséhez sikert és kitartást kívánt, szépszavakban emlékezett meg a távozó Keméndy Nándorné érdemeiről, ki ezentúl is dús tapasztalataival fogja az iskola ügyeit, mint az iskolai bizottság elnöke támogatni. Mi a magunk részéről, tekintve az új igazgatónő kiváló tulajdonait, ambíczióját és tetterejét, a nőipariskolának szép jövőt jóslunk, s hisszük, hogy a közönség is azon támogatásban fogja részesíteni, melyet tőle joggal elvárhat. — Apácza-temetés. Humbert Mária Anselma huszonhárom éves apácza temetése az alsóvárosi hívők nagy részvéte mellett ment végbe ma d. e. 10 órakor. Megrendítő dolog, hogy az alsóvárosi apácza záró férje ura, aki ma megint nem hozott haza egy vak garast sem a keresményéből. És miután Bütykösné így fogta föl a dolgot, ahelyett, hogy Bütykös uramat jó tetteiért megdicsérte volna: fogta a sodrófát és keményen elverte. Bütykös uram, mint igazi nemes szív, azzal boszulta meg az igazságtalan némber durvaságát, hogy másnap elcsente a felesége alsó szoknyáját s elvitte azt a „Nemes szivek“ jótékony asztaltársaságba — nem azért, hogy beigya, hanem hogy rátegye a jótékonyság oltárára azt is . . . Az asztaltársaság pedig, ezért a humánus hőstettéért jegyzőkönyvi köszönetet szavazott Butykosnak és elvül kimondotta, hogy — a feleségek szoknyáit az asszony tudta nélkül is szabad a közjóra föláldozni ... És egy hét múlva tíz szegény özvegyet ruházott fel olyan szoknyákkal, amik hazulról véletlenül tévedtek el. Iványi Ödön, hában ily sűrű a halálozás az apáczák sorában, s nem lehetetlen, hogy ebben a lakás egészségtelen volta is szerepet játszik. Az elhunyt apácza végtisztességén jelen voltak az apácza iskola növendékei is. És habár a gyermekek kegyeletének e nyilvánulása nagyon szép, minden a temtésen jelen volt műveit ember helytelenítette, hogy akkor, mikor az egész város területén az apróság között különféle járvány anyira dühöng, hogy emiatt az összes népiskolákat bezárni kellett, a mai temetésre mindennek daczára az apró leánykákat berendelték s a temetőbe is kivezették. A katonai ügyosztály a tisztújitásig megmarad a volt előadó, most főkapitány, Rainer József vezetése alatt, így hát semmiféle, a további kombinácziók alapjául szolgálható helyettesítés nem várható. — Gyászhír. Az ereje javában oly korán elhunyt takarékpénztári vezérigazgató és törvényhazó bizottsági tag, Fischer Mihály mérnök haláláról, melyről már mai számunkban megemlékeztünk, a következő gyászjelentéseket adta ki a család, továbbá a boldogult vezetése alatt állott pénzintézet: „Özv. Fischer Miályné, szül. Spitzer Nina, úgy saját, valamint, kiskorú gyemeikei : .János, Ödön, Vera és az alálkottak , nevében fájdalomtól megtört szívvel jelenti I szeretett férje, illetve atyjuk Fischer Miihály mérnök urnak, a szegedi takarék- és hitelszövetkezet vezérigazgatójának. Szeged sz. kir. város köztörvényhatósági bizottsági I tagjának, özv. Fischer Jánosné és fiai ezég I főnökének f. hó 2-án esti 6 órakor, életének 1 36-ik és boldog házasságának 9-ik évében rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A ■ drága halott hült teteme f. hó 4-én d. u. 20 órakor fog a gyászos házból a szegedi izv. sirkertben örök nyugalomra tétetni. Nyugodjék békében! Áldás poraira! Szeged, 1890. február 2-án. Özv. Fischer .Jánosné, anyja. Spitzer Simon és neje, apósa és gr 37- rém. — Regény. — 23. Folyt. Irta: Hugh Conway. Fordította: Sas Ede. Második rész. Ibeszéli Fenton Richard Fenchayban. (Gloncestbire.) Ebből a feleletből meggyőződtem arról, úgy itt komoly dolog forog szóban. Annál ibb ! A vasúti menetrendből meggyőződtem, így vendégeim nem érkezhetnek meg az állomásra délutáni három óra előtt. Addig megreperáltattam az eltört kocsimat, hogy kiruzzanhassak az állomásra. Dr. Brand és barátja csakugyan megérkeztek a jelzett időben és én a legszivételyesebben üdvözöltem őket. Carriston mindkét kezemet megragadta és oly melegen rázta meg, hogy attól kezdtem félni, hogy az én szeretetre méltó házigazdámban az ő rég elveszett édesapját találtam meg. Azután nem jól emlékeztem már az ifjúra, vagy oly nagy változás történt külsejében ? Mikor először találkoztunk, ő egy halvány, költöiesen lenge fiatalember volt, most mint életerős, tettvágyó férfi állott előttem. Ellenben az én Brand barátom oly szomorúan nézett ki, mintha most tette volna édesanyját a föld alá. Carriston mindjárt ostromolni kezdett kérdéseivel, de Brand megakadályozta őt. — Ön megígérte nekem, hogy én kérdezhessem ki. Azzal hozzám fordult. — Azt hiszem, édes Richardom, kezdett a kikérdezéshez (megjegyzendő, hogy akkor nevezett édes Richardjának, mikor nagyon komolyan vette a dolgot.) — Úgy hiszem, kedves Richardom, hogy te áprilisban csaltál bennünket. De van itt a közelbe olyan hely, ahol pár perczig háborítatlanul beszélgethetnénk. Elvezettem őket a vasúti vendéglőbe, hol egy külön szobába telepedtünk le és megparancsoltuk a kellnernek, hogy az ajtót zárja be. Brand oly tekintettel foglalt helyet, akár egy vizsgálóbíró, aki a keresztkérdés