Szegedi Napló, 1890. november (13. évfolyam, 300-328. szám)

1890-11-08 / 306. szám

Szeged, szombat. S««g»di Napló. November 8. 1890. 306. ea. együtt az ország tekintélye miként volna jö­vőre nézve megvédendő a törvényekeket s nemzetközi jogokat lábbal tipró vad hordákkal szemben. A javaslatból egy­előre közölhetjük, hogy tervbe van véve a határvonalon több csend­­őrségi határőrs fölállítása, me­lyek hivatva volnának a határt minden tá­madástól s törvénytelenségtől megvédeni. Megemlítjük még, hogy a bizottság Angyal József szegedi csendőrkerületi fő­hadnagyot megbízta azzal, hogy a hozzá be­terjesztett jegyzetek alapján a romániai ha­társértésekről memoramdumot készít­sen. Angyal főhadnagy már elkészült e memorandummal, amely öt évre terjed , alaposan felöleli tárgya egész lényegét. A memorandumot báró Földváry Lajos őr-­­­nagy, csendőrkerületi parancsnok, ma ere-­­­detiben megküldötte a belügyminiszternek s másolatban a honvédelmi miniszternek. A bérföldek. — Gazdaszéki ülés. — — nov. 7. A gazdaszék ma délután 4 órakor tar­tott ülésében tárgyalta a bérföldekre vo­natkozó — lapunkban már közölt albizott­sági jelentést, s hosszas és beható vita után, melyben csaknem minden jelenlevő részt vett, némi módosításokkal elfogadta az albizottság javaslatát. Leghosszabb vitát provokált azon fon­tos része a javaslatnak, mely két gazda­sági felügyelői állás szervezését czé­­lozza, s melyet a gazdaszék egész terjedel­mében magáévá tett. Az ülésen Z­o­m­b­o­r­i Antal tanácsnok elnökölt, s kívüle jelen voltak : Dr. L­á­­z­á­r György t. főügyész, B­ö­r­c­s­ö­k Péter, Kriszt Sándor, Kónya Ferencz, L­á­b­­d­y Antal, Maro­s­i Mór, Molnár János, O­b­l­á­t­h Lipót, P­i­tt­i­c­h Kálmán, S­ze­ke­r­k­e József Weiner Miksa, V­ö­­n­e­k­i Pál bizottsági tagok és Dobos Gyula osztályjegyző, mint a bizottság jegyzője. Minthogy az albizottság javaslata az összes bizottsági tagok előtt a hírlapokból ismeretes, a gazdaszék, az általános tárgya­lás mellőzésével, a javaslat részletes megvi­tatásához fogott. Az első pont, mely szerint „a tanács által intézkedés volna teendő az iránt, hogy úgy a pénztári, mint a könyvvivői tisztség a bérfizetési hónapokra megfelelő kisegítő erőt nyerjen,“ elfogadtatott, azon módosí­tással, hogy a kisegítő erők „a szervezeti szabály keretén belül“ alkalmazandók. A 2ik pontnál, mely két gazda­sági felügyelői állás szerve­zését hozza javaslatba, fölszólal Weiner Miksa, s kijelenti, hogy az ál­lások szervezése ellen nincs kifogása, csu­pán azt nem tartja c­élszerűnek, hogy az ispánok bízassanak meg a végrehajtások foganatosításával és a zárgondnoki teendők­kel is. Kívánatosnak tartja, hogy a fel­­ügyelők közül az egyik az alsó, másik a felső tanyán lakjék, s végül azt is határo­zottan kimondani óhajtja, hogy a gazda­sági felügyelő bérlő nem lehet. Elnök megnyugtatja a fölszólalót, hogy ez utóbbi kikötésre az állások szervezése­kor tekintettel lesznek. Obláth Lipót Weinerrel szemben meg­jegyzi, hogy épen a várgondnokságok kellő betölthetése volt egyik fő oka az iapáni ál­­­­lások tervezésének. E nélkül a felügyeletet­­ elláthatnák a tanyai kapitányok is. Sőt szó­­­­lónak az a meggyőződése, hogy az volna a­­ helyes megoldás, ha a tanyai kapitányok­­ vagyoni felelősség terhe mellet köteleztet-­­­nének a felügyeletre, annyival inkább, mivel­­ 4000 bérlővel szemben kevés két felügyelő.­­ Pillich Kálmán elvben elfogadja a a pusztagazdák intézményét. Ezen gaz­dákra fontos teendők várnak, melye­ket a tanyai kapitányok nem végezhet­nek el, már csak azért sem, mert a fel­ügyelet nem volna köztük arányosan eloszt­ható. A zárgondnoki teendőket nem lehet jobb kezekre bízni, mint a pusztagazdákéra. Azonban a végrehajtások foganatosítását nem szabad szerinte ezekre bízni, mivel egy sze­mélyben felperes képviselői és bírósági kikül­döttek nem lehetnek. Azért úgy kívánja e pon­tot módosítani,­­hogy a gazdasági felügyelők képviseljék a várost a bagatell végrehajtá­soknál, az ügyészség mellőzésével. Dr. Lázár György t. főügyész nem tartja elejthetőnek a felügyelőknek a vég­rehajtások foganatosítására leendő kikülde­tését. E nélkül a javaslat csak fél munka volna, mert épen az az egyik c­élja a ter­vezett intézkedésnek, hogy a végrehajtá­soknál elkerültessenek a kiküldött kirende­lése által előálló költségek, melyek legtöbb­ször fölemésztik az egész végrehajtási ala­pot, úgy, hogy a város követelésére semmi fedezet sem jut. Weiner Miksa a nyert fölvilágosítások után elejti módosítványát. Marosi Mór szerint kívánatos volna, hogy a zárgondnokul kirendelendő puszta­gazda minden egyes zárlatnál külön egyént bízzon meg a felügyelettel. Börcsök Péter ezt nem tartja kivihe­tőnek. Kriszt Sándor városgazda, fölöslegesnek tartja a gazdasági felügyelőket. Szerinte nem a felügyelet hiánya okozza a bajokat, hanem az, hogy a bérlőket 1884. óta föl sem szólították arra, hogy fásítsanak, árkot húz­zanak , egyáltalában teljesítsék szerződési kötelezettségeiket. Azt hiszi, hogyha fölszó­lítanák őket, ennek volna eredménye. A felügyeletet legczélszerűbben a tanyai kapi­tányok láthatják el. Pillich Kálmán és az elnök fölszólalásai után a bizottság elfogadja a gazdasági felügyelőkre vonatkozó pontot. A jövőben kötendő haszonbéri szerző­désekre vonatkozólag a gazdaszék észrevé­tel nélkül, változatlanul elfogadja az albi­zottsági javaslat 3-ik és 4-ik pontjait, me­lyek szerint jövőben a földhaszonbérleti szerződések tanácsi, illetve további jóváha­gyás föntartása mellett az árverés színhelyén bérlők által azonnal aláírandók, illetve meg­kötendők , továbbá egy félévi haszonbér­összegnek megfelelő biztosíték (kauczió) s az első félévi haszonbér az árverés színhe­lyén, a szerződés aláírásakor bérlő által líz teendő, eme biztosíték készpénzen kívül lehet takarékpénztári betéti könyvecske s elfogadható s tőzsdei árfolyamon 200/o-kal alább számított értékpapír, eme biztosíték azonban később kellő biztosítékot nyújtó ingatlanra való bekeblezéssel is kicserélhető, illetve megadható. A javaslat ötödik pontjánál — mely a járási homokföldekre vonatkozó haszonbéri szerződések egyes feltételeinek módosításá­ról szól Pillich Kálmán azon alaposan indokolt vé­leményét fejezi ki, hogy szükséges volna, a munkálat teljessége szempontjából, ezen fölté­teleket nemcsak a homoki, hanem az összes vá­rosi bérföldekre vonatkozólag szabályozni. Ily értelmű módosítványt hoz javaslatba, mely azonban többek hozzászólása után elvette­tik s az albizottsági javaslat eredeti szövege­zése fogadtatik el, mégis azon eltéréssel, hogy az ezen pont c) alatti bekezdésében a fák ül­tetésére és gondozására vonatkozó intézke­dések közt — ugyancsak Pillich indít­ványára — a fák úgynevezett b o t o t­á s­a helyett, azoknak a 10 ik évben gyökerestől leendő kivágása engedtetik meg. Az albizottsági javaslat 6-ik pontja a bérelhető föld minimumát és annak haszná­lati rendszerét szabályozza. Ezen pontnál elfogadta a gazdaszék az albizottság által javasolt 20 holdas mi­nimumot, ellenben Kriszt Sándor indítvá­nyára, Marosi Mór, Obláth Lipót, Börcsök Péter és Pillich Kálmán hozzászólása után elejtette az ugarolás kényszerét, s en­nek helyébe Pillich Kálmán indítványára azon kikötést tette, hogy a bérlő a bérelt területen épületet emelni tartozik, s a bérelt föld egyharmad részét tartozik kapás vetemény alá használni. A javaslat utolsó pontjához, mely az eddig április és október elsejére kitűzött fizetési határnapokat márczius és szep­tember hónapok első napjára teszi, a gazdaszék vita nélkül hozzájárult, napirendre térvén azon indítvány fölött, melyet erre vonatkozólag Város­sy Ferencz törvény­­hatósági bizottsági tag a közgyűlés elé ter­jesztett. Az ülés 6 és fél órakor ért véget. Országgyűlés. A képviselőház ülése. — nov. 7. Ülés kezdete 10 órakor. Elnök: P­é­c­h­y Tamás. Jegyzők : gr. Eszte­rházy Kálmán, Josipovich Géza, Balogh Géza. A kormány részéről jelen vannak : gr. S­z­a­p­á­r­y Gyula, W­e­k­e­r­l­e Sándor, Josipovich Imre, dr. Orczy Béla. A napirenden van az 1891-iki költ­ségvetés részletes tárgyalása. A királyi udvartartás tételénél Meszlényi Lajos kérdi, hogy hol van a magyar királyi udvartartás ? Ha közös volna az udvartartás, akkor a delegáczió­­ban szavaznák meg költségeit s a kvóta arányában járulnánk hozzá. A párt meg­szavazza a költségvetést, de csak abban a reményben, hogy az udvartartás magyar lesz. Mert a helyes lojalitás az, ha a nem­zet bizalmasan megmondhatja a királynak óhajait és panaszait. Szapáry Gyula gr. kijelenti, hogy az 1867-iki törvényben benn van, hogy az ud­vartartás költségeit az országgyűlés szavazza meg ; kéri a tétel megszavazását. Ugron Gábor szintén magyar udvartar­tást kíván, melynek szervezete megfeleljen az alkotmányosságban. Történjék a főher­­czegek nevelése olyan szellemben, hogy ne legyenek elzárva az alkotmányosság elől és ne gyakoroljanak rájuk olyan befolyást, mely ellenkezik a nemzet szellemével. Ru­dolf trónörökös meghalt, de hol látjuk, hogy a magyar államférfiak megtették volna kö­telességüket arra, hogy Magyarország leendő trónörököse úgy neveltessék, hogy meg le­gyen benne ugyanaz az alkotmányos érzés

Next