Szegedi Napló, 1890. november (13. évfolyam, 300-328. szám)

1890-11-17 / 315. szám

315. ?»elírod, hétfő. laydi Wapie. November 17. 1890. dánsal viseltetik a népszerű alispán szemé­lye iránt, ez alkalomból ovácziót rendez hi­vatali főnökének tiszteletére. Az ováczió el­sőbb szélesebb körben volt tervezve, de az ünnepelt férfiú kívánságára, ki ismert sze­rénységében minden külső ünnepeltetést el­hárítani törekszik, a megye részéről csak egyetlen aktusra fog szorítkozni. A tisztikar ugyanis a mondott napon testületileg fog megjelenni szeretett hivatali főnöke előtt s üdvözlő beszéd kíséretében egy díszes a­l­­b­u­mo­t nyújt át, melyben a vármegye tiszti­kara valamennyi tagjának arczképe­ben foglaltatik. Az ünnepély e szerint mond­hatni családias körben fog lefolyni, de ép­pen ezen oknál fogva, minden hivatalos szí­nezet mellőzésével, sokkal is melegebb és közvetlenebb lesz. A megyebeli községi jegy­zők hasonlóképen tisztelegnek e napon az alispánnál s szintén albumot fognak átnyúj­tani. Mint halljuk, Makó város képvise­lete impozáns küldöttségben je­lenik meg az alispánt üdvözölni, ki ekké­­pen minden szerénysége daczára a megye falain kívül is meleg ováczió tárgya lesz. I r o (1 a 1 o­m­. A Mikép vélekednek elsőrangú kapac­itásaink Koch dr. epochális fölfede­zéséről: ezzel foglalkozik „A Hét“ legújabb számának egy tekintélyes része. Nem va­lami száraz tudományos czikk ez. Bródi Sándor írta, a kitűnő novellista és úgy is olvastatja magát, mintha elbeszélés volna. A megintervievált kapac­itások ezek : Kétli, Fodor, Stiller, Korányi és Petrik tanárok. A tüdővész, a gümőkor meggyógyíthatásá­­nak kérdése az utolsó 48 órában minden mást háttérbe szorított. Ez a „Hét“ legna­gyobb aktualitása. A novellistikus részben Tolnay Lajos, Justh Zsigmond, Kiss József, Palágyi stb. szerepelnek. A czímlapon Gyar­­mathy Zsigáné pompásan sikerült arczképét találjuk és egy szellemes csevegés az ő há­­zatájáról. „A Hét“ előfizetési ára egész évre 10 frt, félévre 5 frt, negyedévre 2 frt BO kr. Előfizetési pénzek „A Hét“ kiadóhivatalába. Magyar Tudományos Akadémia palotája Budapesten, küldendők: színház. Két előadás. A vasárnap délutáni elő­adást ismét nagy közönség hallgatta, jeléül annak, hogy az ünnepdélutáni előadások be­ütnek. A „F­alu rossza“ ment, Boron­­kayval a czímszerepben. Bizony gyen­gécske volt még vasárnap délutáni Göndör Sándornak is. A többi szereplők a régi jók voltak. Este Szigligeti „Csikó­s“-ának tap­solt félig-meddig üres ház. H. Pauli Ma­riska és Juhász szép dalait többször is­mételtette a közönség. Mezei életerős, ro­konszenves Marczi, F­e­ny­é­r­i ügyes tábla­­bíró, Bódy színtelen Kis Bálint s Eber­­g­é­n­y­i­n­é túleresen pathetizáló Karvasiné volt. Az előadás különben elég gördüléke­nyen ment. A jövő hét műsorában szerdán Rosen­­kranz és Güldenstein vígjáték, csü­törtökön pedig a Troubadour opera megy. Közgazdaság. Budapesti értéktőzsde. Budapest, nov. 16. (A „Sz. N.“ er. t.) A mai vasárnapi magánforgalomban lanyha frankfurti és párisi jelentésekre az üzletme­net lanyha maradt, csekély forgalommal. Osztr. hitelrészv. 300'45—299'70—300 közt ingadozott; magyar hitelrészvény 349 50— 350‘50, 4%-os magyar aranyjáradék 10­65— 101­75. Kőbányai serténvásár. BildApt^Ht-KobiinyH. 1890. nov. 15.h. A múlt heti üsliit iránya daczára a jelentéken­y fo­­gya­ntásn­ak lan­rha volt. Arak gyen­gán tartották magu­­at. Átlagos hetiárak : m­agyar portiz­ám 260—350 klgr. Dahár á271—43 kr. 160—266 klgr. oeb^r. 43*/i—44 kr., öreg 300 klg. túli 41—43 kr., vidéki apítés 42—44 kr., szerb 40—42 kr. tisz­ta klgrként. Páron* ként 45 klg. életBuly levonás és 4°/^ engedmény szokásos. Gabnaárak: t ni^'eri 6 trt 95 kr., Jirpa 7 trt 35 kr. Kftbányánt átvéve. itteni álhntány: 1690. nov. 4-én maradt 220,507 db. Felhajtás: paztr. m. v. kövér 563 Megmaradt alloutány 104,620 db­. A refezven­y­ társulati seállásokban 22,114 db. sertés Van­ elhelye­zve. Az egészség) és átillevett szállásokon marad november 7-én 9217 db. Föln­ajtatott a serbt­iböl 2766 db. Fölhajtatott K­omániából — Kin­aj látott Megia »raai állomásig és pedig 8982 urb sserb. Az •■gészségügyi szeralétiél január 1-töl mai na­pig 646 db­­. a fogyasztás alól kivonatott és technikai czélokra földolgoztatott. Izecsi va­ tar k­ov. 11 Ffili­ajtatott 7586 db. sertés köztük 2703 db. süldő. Az üzlet nagyon lanyha volt. Nehéz 3772 ~69, kozápnehéz 35—37, süldőa 32—40 frt UH) kigrinként eleven sulyuau. Dresdai vásár nov. 10. A vásáron volt 805 db vi­téki és 90 d­b levágott magyar sertés, előbbiik 61—66, utóbbiak 53—56 márkán költtak 50 klgrmként. Derdni vásár­név, LO. Fölhajtás: 10,691 drb. sertés. Üzlet Inn­yba tolt. Mecklenburgi 59 mark. Vidéki series 56—58 mark. Belföldi 48—65 márka, magyar sertés 46 márka. REGÉNYCSARNOK. Csod­iszer elerxjL­ — Aogoi regeny. — A „Szegedi Napló“ számára. F­ orditotta: Iren. Clí folytatáa.) 97. — Miért nem ? — Mert ki vagyok taszítva a társa­dalomból, hol csak azok, kiknek pénzük van, nyerhetik vissza ismét tisztességüket. Mire Jemina fölsóhajtott. E szavak igazsága kétségbevonhatatlan volt. Hány megtévedt ember térhetne igaz útra, ha se­gélyt nyújtanának neki. — Mihez fogna, ha pénze volna, kérdé halkan miss Jemina. Magdolna hirtelen válaszolt. — Olyan helyre mennék, ahol senki­­sem ismer, foglalkozást keresnék ott és dol­goznék, de az a baj éppen, hogy ezt nem tehetem. Nincs sem pénzem, sem barátaim, sem ajánlóleveleim nincsenek. Nem igen szokott engedni Allen Jemina hirtelen sugallatának, de most hatalmas kí­sértés vett erőt rajta, hogy annak befolyása alatt cselekedjék. — Hallgasson rám. Ma délután haza­utazunk. Falun lakunk, húsz mértföldnyi tá­volban Londontól. Nem hiszem, hogy emle­getni hallotta volna valaha e helység nevét. Nagyon sok dolog van a mi házunk körül és én nyújthatnék önnek foglalkozást. Ve­lünk jön? Magdolna meglepetve nézett miss Je­­minára. — Komoly szándéka ez ? — Igen. — De hiszen nem tud felőlem semmit. — Tudom, hogy szorongatott helyzet­ben van. — Oh nagyon szívesen elfogadnám ajánlatát. Mintegy új élet kezdete volna ez reám nézve. Csakhogy — — Ön még nagyon fiatal arra, sem­­hogy ily elhagyatva legyen, viszont a miss Jemina barátságosan és én örömest segíte­nék az ön baján, csakhogy sokan nagyon szomorúnak találják a mi házunkat. Úgy lehet, hogy ön Londonban könnyebben fe­ledhetné múltját, mint Silverdaleban, ahol olyan nagy csend uralkodik . A nyugalom az, amire vágyom. Egyedül él ön ott, azzal a férfiúval, ki ide­hozott ? — Nem. Fivérem orvos és egy intéze­tet tartunk föl idegbajosok és elmekórosok részére. Sok tennivaló akad ott a ház kö­rül , varrás és háztartás és ezenfelül foglal­koztatni kell a betegeket és elmulattatni őket. Elég munkát tudnék adni önnek Sil­verdaleban. És én el volnék rejtve ott, mondá Mag­dolna egyszerűen. Senkinek, egykori isme­rőseim közül sem juthatna eszébe az, hogy engem ott keressen. — Senki sem jár Silverdaleba, kivéve azokat, kik bennünket látogatnak meg. Ki­csiny, kevesek által ismert falu ez. Magdolna odanyújta miss Allennak mind a két sovány karját és komolyan szólt: — Ha tud bízni bennem, én hűséges szolgálója leszek. Minden tőlem telhető erő­vel dolgozni fogok az ön érdekében és ál­dani fogom én azért, hogy alkalmat nyúj­tott nekem arra, hogy múltamat feled­hessem. És Magdolna megtartotta ígéretét. — Hogyan szólítsuk? kérdé miss Je­mina hirtelen. Nevét nem mondta meg nekem. — Nevem Magdolna, viszonta Mag­dolna elpirulva. Nincs másik nevem. — De hogy hívták azelőtt ? — Mrs. Bertram. Jermina magára hagyta Magdolnát, hogy fölkelhessen és felöltözhessék, mialatt ő kiment egyetmást vásárolni. Vásárolt Mag­dolna részére is holmit és amikor hazaért, közölte fivérével, hogy mikép intézkedett Magdolna érdekében. — Nem tudtam más utat Douglas. Le­hetetlen volt a szegény asszonyt ismét a nyomornak tennem ki. — Nagyon örülök neki Jemina, hogy Silverdaleba hozod, csak — — Mi — csak ? Az orvos habozott. — Titkát megőriznünk kell. — Hát akkor döntsük el, hogy milyen állást foglal el a házban, még mielőtt haza­érünk, hogy Robinson ne gyanakodhassék. Miss Jemmna bosszankodott. — Hiszen semmi köze hozzá. — Persze, hogy nem, de gyanakodó természete van. Nem tehet róla, a gyanús­­kodás természetében fekszik. Ha azt hal­laná, hogy egy fiatal asszony személyt ho­zunk Silverdaleba, akiről azt sem tudjuk, hogy milyen szolgálatokra képes, azonnal eltalálná, hogy nincs egészen rendben a szénája. — Értem. Jemina beszélt Magdolnával és ez al­kalommal kitudta, hogy nagyon jól érti a virágok ápolását, mindenféle finom kézi­munkát és nagyon jól tud ruhát varrni. — Ezzel rendben volnánk, mondá Je­mina fivéréhez, Mrs. Bertramot a nők osz­tályában felügyeletre fogjuk alkalmazni. Tudod, hogy szükségünk volt valakire e czélból. Ha mr. Robinson valahogy olyan értelemben nyilatkoznék, mintha ez új ál­lás rendszeresítése ellen kifogása volna, uta­sítsd el csak hozzám. (Folyt. köv.) Szerkesztői üzenet. Egy postára járó. A levélszekrényünkbe adott panaszokat csakis abban az eset­ben közöljük, ha meg lehet érteni és ér­tetni. Ezenkívül szükséges, hogy legalább a szerkesztőség tudja, ki teszi a panaszt. Felelős szerkesztő : KULINYI ZSIGMOND. Kiadó tulajdonos: BÁBA SÁNDOR. „ sovány 413 tízerbiábé! 2766 A mag­, kllainivasuton kövér 2588 „ sovátij 1866 Vidéki fölhajtás 321 8017 db. Ti8,824 db. Felső-Mag­yarorazigba 180 Bécsbe (d­. h. 550 db.) 2154 Bécs-ujhelybe 86 UHehttrMKái^iiH 2012 Bü(ienr»achou át 2672 Kuttkáu át 2599 Dóluémetbon München— Zo!ua-Oderbergeu al 93 Kobányai szalomfakén­z­ itök— Budapertti fog­­asztar4rA 3436 Kőbányai 2­600 Környékre 200 Magyar állam­vasuttal 172­­4,204 db ITéSd­b". 3001 db. 8982 db. .3

Next