Szegedi Napló, 1890. december (13. évfolyam, 329-357. szám)

1890-12-01 / 329. szám

Hétfő, Deczember 1,1890. Egyes szám ára 5 kr. Xm. évfolym 329. szü­m. EGEDI POLITIKAI, KÖZGAZDASÁG­I , IRODALMI KA­PILAP. ELŐFIZETÉSI RE. évre x4 frt — kr.­­ NepyedcTro .S írt !10 kr. félávre . 7 frt —­­ Egy hóra . 1 frt 20 kr. SZERKESZTŐI IRODA ÉS KIADÓHIVATAL: Iskola-utora. Dáni-ház II. sz. Bérmentetlen levelek csak ismert kéztől fogadtatnak el. HIRDETÉSEKET és nyílttéri közleményeket is kiadóhivat»l _________mérsékelt árjegyzék szerint számit. Kossuth „Iratai.“ Nem rég jelent meg egy amerikai lap­ban, hogy Kossuth Lajos anyagi zavarokkal küzd , hogy csakis a saját munkájával szerzi meg szükségleteinek födözését. Ezt írja a „P. N.“ — fájdalom ! — igaz. S aki azt az ismertessé vált amerikai levelet írta, jól ismerte Kossuth helyzetét. Az a férfi, aki így korában egész életét föláldozta nem­zetének szabadságáért — 89 éves agg korá­ban sem pihenhet, hanem mint az élet rab­szolgája, fáradtan kell dolgoznia mindennapi kenyeréért. Ez a rideg s megdöbbentő való­ság. Bizonyosan nincs ember Magyarorszá­gon, aki, midőn e hírt olvasta, föl nem ve­tette volna önmaga előtt ama kérdést, hogy váljon nem a nemzetnek kötelessége­­, hogy Kossuth vállairól levegye az anyagi gondok terhét ? — De a kérdést könnyebb föltenni, mint arra válaszolni. Mert Kossuth Lajos büszke lelke semmit el nem fogad, amihez csak távolról is, a segély vagy alamizsna jellege tapadhatna. Erre nézve ma már min­den indiskréczió nélkül hozhatunk nyilvá­nosságra egy jellemző esetet, mely Kossuth és az Atheneum igazgatója közt történt ez évnek tavaszán s mely teljesen megvilágítja nemcsak Kossuth helyzetét, hanem lelkének hozzáférhetlen büszkeségét is. Az Athenaeum igazgatója ez év tavaszán, értesülvén a Kossuth Lajos anyagi helyzetében beállott zavarokról, a szerződési viszonynál fogva, melyben az Athenaeum Kossuth Iratai­nak kiadására nézve áll, följogosítottnak vélte magát arra, hogy a jövőben eszkö­z­­lendő leszámolás fejében, tízezerhét­­százhatvannégy lírát (5000 forin­tot) küldjön el Kossuthnak előlegül az őt megillető tiszteletdíj gyanánt. É­s Kossuth Lajos még ezt sem fo­­gadta el, hanem a következő levél kísére­tében küldte vissza Vérey Józsefnek, az Athenaeum igazgatójának. Turin 22 via dei Miile. Május 2£. 18go. Tisztelt uram barátom ! Május 23-káról kelt becses levelére, melylyel ön az én Irataim három első köte­téről beszámolásnak eddig el nem készül­tét indokolva a munka alatt levő 4— 6-ik kötetek tiszteletdíja fejében újabb részfize­tésül nekem 10764.25 líráról szóló váltót volt szives átküldeni , köszönetet mondva sokszor tapasztalt szivességének ez újabbb tanúsításáért, van szerencsém annyit vála­szolni, hogy én addig, míg Irataim IV-ik kötetének egész kéziratát önnek kezéhez nem szolgáltatom, ez újabb előlegezést an­nál kevésbé érzem magamat följogosított­nak elfogadni, minthogy tekintve egyrészt szerződésünk föltételeit, másrészt pedig azt, hogy ön már szíves volt nekem e czímen 5­­00 írtot előlegezni, én nem hihetem, hogy a IV-ik kötetért még ily összeg tisztelet­díjra számíthassak, ami pedig az V. és VI. köteteket illeti, én ugyan, ha Isten kedvez nyomorult öregségemnek, mindent el fogok követni, hogy az előfizetők várakozásainak tisztességesen megfelelhessek, de egészsé­gem annyira megromlott, miszerint valószí­nűbbnek mint nem, kell hinnem, hogy azok­nak bevégzése fiaimra, vagy akit ők ezzel megbizondnak, fog hárulni, s én nem tar­tanám tisztességes dolognak magamévá el­tulajdonítani oly munka díját, melyet nem én végeztem. Mindezeknél fogva kötelességemnek tartom a nekem megküldött váltót idere­­kesztve visszaküldeni, akkorra tartva föl az ön szívességének igénybe vételét, mikor a IV-dik kötet kézirata már az ön kezénél leszen. Ki nem mondhatom, mennyire bánt az, hogy ennek megküldésével ily hátralékban vagyok, de hát igen nehezen dolgozhatom, beteg vagyok, s ha egy-egy nap jobbacskán vagyok is, úgy hogy ügygyel-bajjal dolgoz­hatom (mert nincs módomban írnokot tar­tani, ki rajtam a materiális munkán köny­­nyíthetne) a javulás nem tart, vissza-vissza esem a munkaképtelenségbe, amihez azt hiszem nagyban épp annak érzete járul hozzá, hogy csak lassan dolgozhatom, mert ez borzasztóan izgatólag hat beteg ide­geimre , azonban lassan, de mégis csak ha­ladok a munkában és „saus l’imprevue, azt hiszem, Helly barátom, aki jövő hó 12-dik vagy 15-ikére ígérkezik meglátogatni, a IV. kötetnek több mint felét (merem hinni, hogy érdekesebb felét) el fogja magával vihetni, úgy hogy a nyomtatást meglehe­­tene kezdeni, a második felének (a 63-ki lengyel felkelésre vonatkozónak) anyaga nagyjában készen van, úgy hogy csak a történelmi visszapillantást az akkori európai helyzetre kellene megírnom s erre már gon­doskodtam, sőt a kellő kútfőkről s lapozga­tások közben jegyzeteket is tettem belőlük, úgy, hogy csak bírjam a tollat, a kötet első nagyobb felének elküldése után azt hiszem legfölebb egy hónap alatt elkészülhetek. Az első három kötet felöli számadás eszméje felett elmosolyodtam — hát olyan is existál még­­ sovány legény lehet, csak az üzleti rendszeretetnek juthat eszébe. Mo­ore Tamás némely amerikai folyók és vá­rosok neveiről mondja, hogy csak vasárna­pokon kell kimondásukkal vesződni, mikor az embernek egyéb dolga nincs. Én is azt mondom arról a leszámolásról, tessék azt akkorra hagyni, mikor más dolga abszolúte nem lesz. Megújítom tiszteletemnek, nagyrabecsü­lésemnek , baráti érzelmeimnek kinyilatkoz­tatását. Kossuth Lajos, s. k. E levél teljesen hü világot vet Kossuth Lajos szerénységére és büszkeségére s hü világot vet egyszersmind nyomasztó anyagi gondjaira is. De ugyanakkor az a kifejezése, hogy „nem hihetem, hogy a IV-ik kötetért még ily összeg tiszteletdíj­ra számíthassak“ — fájdalmas, habár bizonyára önkénytelen szatírát is tartalmaz, melyet a magyar kö­zönségnek is éreznie kell. Ma, az ismere­tessé vált amerikai levél következtében Kossuth Lajos anyagi helyzetének kérdése ismét napirenden van s éppen azér­t láttuk jónak ezt a jellemző esetet nyilvánosságra hozni. Jónak láttuk, nehogy ennek a moz­galomnak csakis platonikus értéke legyen, gyakorlati eredménye pedig ezután se le­hessen. Arra nézve, ha a magyar nemzet a Kossuth iránti hálatartozást le akarja róni, csak egy eredményes mód lehet, a­melyet Kossuth sem utasíthat vissza, t. i. Iratainak pártolása s minél szé­­lesb körben való terjesztése. S ha a magyar közönség e tekintetben úgy megteszi hazafias kötelességét, mint az Athenaeum, mely Kossuth Iratainak kiadá­sát sohasem tekintette nyerészkedésnek és nem is fogja annak tekinteni, ha akkor nem lesz kénytelen a magyar nemzet pirulni az amerikai közvélemény előtt. Kossuth Lajos agg korának súlyos életgondjai miatt.­ A hivatalos lapból. A király H­a­z­sl­­­inszky Frigyesnek, az eperjesi ág. ev. kollégium igazgatójának régi magyar nemes­ségét kegyelemből megerősítette s neki és törvényes utódainak e „hazslini“ előnevet adományozta. — A király Á­d­á­m Dénes székelyudvarhelyi törvényszéki bírót a ma­rosvásárhelyi ítélőtáblához bíróvá nevezte ki. Újdonságok. S * 8 g e d, november 30. Tájékoztató. Decz. 5. Intdálatán a sörház-laktanyában d. e. 9 órakor. Decz. 6. Ujonczfelülvizsgálat a sörház-laktanyá­­ban d. e. 9 órakor. Decz. 8. Országos czipészgyors az ipartestü­let házában. — A szegedi dalárda tánczestélye a „Tisza“ dísztermében. — Egy ügyvéd sérelme. Lapunk no­vember 16-iki számában sürgönytudósitás­­ban volt közölve, hogy a csendőrség Far­kas Jancsi betörőt H.-M.-Vásárhelyen Munkácsy Béla ügyvéd házában ke­reste, és hogy e miatt a vásárhelyi ügy­védi kar testületileg tesz panaszt és kér elégtételt a szegedi ügyvédi kamara útján. A kamara már megtette fölterjesztését a vásárhelyi ügyvédek kérelme alapján, mely­ben előadatik az egész tényállás és mely­ben az ügyvédi állásra és hivatásra sértő, indokolatlan eljárásért követelnek szolidári­san elégtételt, „nehogy’pr­ecedenssé válhas­son az, mikép csendőr vagy rendőr Magyar­­ország ügyvédeinél fegyveres assistencziával keresse az ügyfeleket.“ A kérvényt a kö­vetkező tizenkilenc­ vásárhelyi ügy­véd írta alá: Juhász Andor, Fekete Mihály.

Next