Szegedi Napló, 1895. augusztus (18. évfolyam, 183-208. szám)
1895-08-01 / 183. szám
Csütörtök, augusztus 1. M Egyes szám ára 6 kr. Iíl. ezMjain. 183. szási. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI és IRODALMI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR 1:É rsi evre 14 frt — kr. ! Xegyed. It évre . 7 frt — kr. ' Eey hf'i SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: HIRDETÉSEKET 3 frt 50 kr. iskola-utcza. Pfann-féle ház. 21. sz. egy nyílttéri közleményeket é kiadóhivatal i írt 20 kr. Bérmentetlen levesek csak ismert kézzel tornitatnak el, mérsékelt arjegyzék szerint számit. Az áldozat a társadalom. Szeged, Julius 31. Nem tartozik a ritka esetek közé és a bűnügyek statisztikájában nagy számot képvisel a váltóhamisítások bűncselekménye. Röviden napirendre tér egy egy szenzácziósabb váltóhamisitári eset fölött is a közvélemény, mely szinte élvezettel lesi egy darabig az izgalmas pörök fejleményeit, míg megunja és nem törődik többé a szennyes tettesekkel. A szenzácziósabb váltóhamisítások között mindig a legérdekesebbek a pikáns háttérrel bíró ügyek, melyekről váltókép nem tudja meg a közönség soha, várjon a vádlott-e a bűnös, vagy inkább a panaszos. Rejtett helyeken, kalandos utakon találkoznak a bűnpör szereplői, kik még a törvényszék előtt is közösen megőriznek a pikáns regényből egy titkos epizódot, mely pedig rugója lehet az egész dolog keletkezésének. A törvényszék nem is kutatja a háttért. Csak az a fontos, a néva áltás valódi-e vagy hamisított ? Hogy megállapodás szerint, avagy megállapodás ellenére van-e kiállítva a lapocska, mely néhány ezer forint jogtalan szerzeményhez és néhány évig tartó fogházbüntetéshez segíti a vádlottat, vagy a rendkívül szép és elegáns külsejű megjelenésű vádlottaét. A háttérben pedig, melyet a törvényszék nem kutat, rejtve vannak néha oly bűnök, melyek jobban megrendítik a társadalmi jogrendet, mint mag a váltóhamisítási bűncselekmény. Annak az úrnőnek, aki most a vádlottaak padjára kerül váltóhamisításért, államilag segélyezett leánynevelő intézete van Baján. Ez az úri asszony Baján a legnagyobb tisztességben él, befolyásos tagja az ottani társadalomnak, neveli a leánynemzedéket és bár sokan tudják, hogy a törvényes feleség jogának unjával volt, az úrnőt kegyesen elismerik özvegynek. Az özvegy újra férjhez megy és ismét özvegy marad. A leánynevelő intézet tulajdonosnőjének bizonyos reménységek zavarják meg özvegyi életét, elbujdosik az ismerősök elöl, és aztán előáll azzal, hogy „más nő“ gyermekét fogadta örökbe. És habár ilyen hazugságon épül föl a váltóhamisító asszony vára, utat tud találni a legelőkelőbb, a legmagasabb társaságokig és tán épp azért keresték a jó vidéki városban a kegyét oly sokan, mert ez a szélhámos asszony nem apró emberekkel állott összeköttetésben, egy gróf volt a barátja, kinek érdekében többször fölkeresett egy herczeget és annak szárnysegédet. Ezeken az urakon kívül még számos barátja volt a váltóhamisító aszszonynak, aki állítólag a királyné nagy tiszteletben álló udvarhölgyét is fölkereste azzal a kissé különös, de elég merész kérdéssel: vájjon mikép honorálnák azt a legális áldozatát, ha a Hentzi ebenes bombamerénylettel kompromittált Szeless nevet többé nem viseli. Szeless Adorján nagynénje a bajai intézettulajdonosnő, akinek ilyen hatalmas összeköttetései vannak és akinek annyira el vannak hitványodva az asszonyi erkölcsei, bebocsáttatást nyert mind ama helyeken, ahol kopogtatott, mert a magasrangúak kegyét és szélhámosok képesek legkönynyebben megnyerni, ha értik a módját. Ki tudná még most megmondani, mi rejlik a hamisított 7500 forintos váltó mögött, a vádlott asszony határozottan tagadja e hamisítást, ami ebben az egész dologban nagyon is alárendelt kérdés. Ha a főherczeg kijelentené, amint ebben az őt közelről érdeklő dologban kénytelen is lesz nyilatkozni, hogy a váltó hamis, vagy hogy a váltó nem hamis, ki vonná kétségbe állítását? Vagy melyik szak-Éppen elvégeztem a levélírást és a levelet borítékba tettem, mikor az ügyvédem kijön és megbíz . — Doctor úr, kérem tessék elvégezni ezt a fölebbezési tárgyalást. A tényállás egyszerű : Fölperes ebben a levélben tudtára adja alperesnek, hogy ha az esedékessé vált 300 zrt. tőkét kamataival meg nem fizeti, pert indit ellene. Fölperes ugyanis tagadja alperes abbeli állítását, hogy a fizetésre nem szólította fel. — A többit ékesszólására bizom. Amíg az ügyvéd úr beszélt, én a Rózának írt levelet igyekeztem látó távolon kivül helyen becsúztatván azt belső zsebembe, hová a tölebbezés aktáit is elrejtem. Mielőtt azonban elmentem volna az irodából, megírtam a borité’Czimit, így most még bélyegez rá és mehet. Rohantam a törvénykezési palotába. A tárgyalás elég simán folyt. Kifejtettem teljes ékenszokásomat, hog a bírákat felem részére megnyerjem — s végül : —íme tek. kir. Törvényszék az alperes által tagadott levél másolata — íme itt a feladó revény, mely arról tanúskodik hogy a levél kézhez jutott. Ezeket tisztelettel becsatolom és kérem alperest a kereseti tőkében, ennek járulékaiban és az okozott perköltségekben marasztalni ! A hatás váratlan volt. Alperes kékült, zöldült összezsugorodott , majd tanácskozni kezdett ügyvédjével — s végül, hogy helyzetén némileg enyhítsen — bevallotta, hogy igen is kézhez vette a levelet. I ii'; A „SZEGEDI NAPLÓ" TÁRCZÁJA. Kedves Róza. — Egy ügyvéd feljegyzései. — Azt hiszem, senkit sem fog meglepni a dolog, ha kijelentem, miszerint volt idő, mikor még én is dr. nélkül írtam a nevemet. Történt pedig velem ez boldog emlékű ügyvédjelölt koromban, amikor még nem voltam agglegény és szívem hevesebben dobogott még a Rózákért. Hogy miért éppen a Rózákért ? Ez nálunk családi traditió. Ahány szép nemhez tartozott ősömre csak visszaemlékezni, tudok az mind Róza volt. Az én Rózám szőke, magas, karcsú, egy szóval bájos kis teremtés volt. Ha azt mondom, hogy kis teremtés, ezt ne tessék szóról szóra, hanem kedveskedő értelemben venni. Fülig szerelmes voltam belé. Nem csoda, ha ő volt ambíczióm rugója. Tanultam azért, hogy az én Rózámnak majdan kényelmes jövőt biztosítsak ; hogy a dicsőségből, mely engem ér, mennél több háromollék reá — szóval ideálista voltam a szó legnemesebb értelmében. Egymás után tettem le a szigorlatokat és végre-végre elérkezett a nagy nap , doctorrá avatásom napja. Izgatott voltam a legfőbb mértékben, az esküt elmondtam anélkül, hogy tudtam volna, mit beszélek — s mikor az alma mater doktor — botjának a gombojára kellett volna tenni a kezemet, az alacsony termetű rector magnificus kopasz tejét fogtam meg zavaromban. Az ünnepély végét jelző „doktorrá fogadom“ ok ünnepélyes elhangzása után boldogan mentem haza. Hónom alatt volt tudosi oklevelem, nevem már most nem az a parasztos Csenge János, hanen dr. Csenge János. Oh dr. dr. dr. . . . egy nap négyszázszor is leírtam. Másnap elmentem irodába — ott főnököm gratulácziója fogadott. — Aztán eszembe jutok, hogy megírom az én imádott kis Rózsikámnak, hogy ha az isten megsegít, hát néhány év múlva dr.-né lesz. A gondolatot tett követte, megírom a levelet : Kedve, Róza! Azt hiszem Önnek is ép olyt nagy örömére fog szolgálni, mint nekem, hogy az egyetem tanári kara dr.-rá avatott . . . stb. Aztn egy pár kedveskedő kifejezés következett, melyek közt még legártatlanabb volt az, ha így szólítottam meg : Kedves angyalom ! . . . Aztán figyelmeztettem, hogy már majd megfizessem azt a tíz csókot, amit legnagyobb sikerem estére ígért. Végre örök hűségemről biztosítván őt, „maradtam“ a levél végén : Csenge János. Bár egyéb leveleim alá csak a keresztnevemet szoktam írni, azt is abban a parasztos „Jancsija” alakjában, most teljes nevemet írtam alá, mert ha az ember dr. — mindjárt máskép gondolkodik.