Szegedi Napló, 1895. december (18. évfolyam, 287-309. szám)

1895-12-01 / 287. szám

Vasárnap, deczember 1. 1898. Egyes szám­ára 6 kr. niI. évfol.ai. 287. sz. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI És IRODALMI NAPILAP. ELOFIZETÉSI ÁR. évre 14 frt — kr. I Negyedévre 3 frt 50 kr. Egy hóra . 1 frt 20 kr. 1 •■léévre 7 frt — kr. I SZERKESZTOSEG­ES KIADÓHIVATAL. Iskola-utcza, Pfann-féle ház. 21. sz. Bírm­entetlen levelek csak ismert kéztől fogadtatnak el. HIRDETÉSEKET és nyílttéri közleményeket a kiadóbivaul _________mérsékelt árjestyzék szerint számit. Wlassits ur kényszermunkásai. (És a meztelen tankötelesek.) Szeged, nov. 30. Terjedelmes miniszteri rendeletet tárgyalt tegnap a városi iskolaszék, melyben vagy husz pont hosszan ada­tik tudtul az ország iskolaszékeinek, azok közt a szegedinek is, mily intéz­­kedésekkel hajtandó végre a közokta­tási törvény, melyet a magas és a­ mily magas kormányok két évtized óta nem tudtak, vagy helyesebben nem akartak végrehajtani, különösen abban a részében, hogy mikor a né­pet kényszerítik a gyermekek iskoláz­tatására, a gondviselő­ államot magát meg nem kényszeríti senki, hogy a tankötelesek befogadására elegendő is­kolát létesítsen. Nagyon jellemző e tekintetben, hogy mikor a tankötelesek tömegéhez képest az ország elemi iskoláinak szá­mát néhány ezerrel kellene szaporí­tani, a magyar kormány csak a smil­­lenium nagy alkalmára lendül föl any­­nyira, hogy 400 új iskola építését he­lyezi kilátásba. Hiszen szép, szép ez is, de ha mértéket veszünk e nagy elszá­­nás összehasonlítására például Szeged városának az ezredévi alkotásai között ötödrendű határozatával, hogy kilenc­ iskolát épít, aligha tűnik föl valami korszakalkotónak a törvényhozás ténye, mert egyenes arányba hozva Szeged egy milliós és az ország 400 milliós évi költségvetését, amott nem 400, de 3600 új iskola létesítése felelne meg annak a kulturális áldozatkészségnek, melyre egy súlyos feladatokkal har­­czoló város föl tudott emelk­dni. Hanem ez már így van és ezen semmit sem változtat az ezredév. Va­lamint nem változtat azon sem, hogy a miniszterek maguk rosszul admi­nisztrálnak, de bölcs rendeleteikben elvárják az alájuk rendelt hatóságok­tól, hogy azok meg jól adminisztrál­janak és hogy végrehajtsák mindazt, amit odafönt elgondolnak okosan vagy oktalanul. Mert tisztelet adassák a magas kor­mány rádjánál álló táltosoknak, ke­rülnek ám ki onnét olyan intézkedé­sek is, hogy ámulva áll meg azok előtt a szerény vidéki ész és „tiszte­letlenül“ fölháborodnak még azok a derék urak is, akik különben esküdni szoktak a kormány bölcsességére, meg­­gondoltságára és szabadelvűs­égére. Nem is me­glepetés már, hogy a közösügyes hivők tiszteletlenkednek és fölháborodnak és csak a sok közül egy kis példa erre a tekintetes iskola­szék tegnapi meglepetése, tán mond­hatjuk : megdöbbenése, mikor a val­lás- és közoktatásügyi miniszter nevé­ben előbb meghagyatik, hogy az ál­lamilag segélyezett iskolák magánta­nulóinak tandíjmentessége fölött jövő­ben ne merjenek dönteni apró tanha­tóságok, mert ez a m­iiszter joga, azután pedig meghagyatik ugyanezen szerény működési körű hatóságoknak, hogy a tanköteleseket iskolába kell szorítaniok, a mulasztó szülők-t meg kell bírságolniok egy, két, három, négy forinttal és akiktől ezeket a bír­ságokat behajtani nem sikerül, azok­kal a bírságot ötven krajczár napszám­­értékben le kell dolgozta­t­­niok kényszer útján, mert ez meg az ő joguk. Hát ezt a jogot a szegedi iskola­szék tisztelettel visszahárítja az ado­mányozó miniszter úrra és azt üzeni ő nagyméltóságának a közigazgatási bizot­tág útján (mert a szegény iskola­székek nem emelhetik a szemeiket oly magasra, hogy a kegyelmes úrral köz­vetlenül érintkezzenek), hogy ezt az emberséges kényszermunkát nem tartja egészen modernnek, ha csak valami titkos argumentumok nem indokolnák annak beillesztését az ezeréves kultur­­nemzet milleniumi reformjai közé. A szegedi iskolaszék valószínűleg úgy gondolkozott, hogy a kultusz­­miniszter mindjárt jobban ráérne a népoktatási törvény végrehajtására vo­natkozó húsz szakaszos rendeletének megfontolására, ha drága idejét el nem rabolnák a magántanulók tan­­díjmentességi kérvényei. Mert annyi bizonyos, hogy a megfontolásnak azon csekély mértéke mellett is, melylyel egy vidéki iskolaszék is fölszerelve lenni bátorkodik, ki lehet adni egy rendeletet arról, hogy amely szegény ember, vagy szegény asszony a tan­köteles gyermekét iskolába nem küldi, birságoltassék meg, arról is, hogy vegyék meg rajta a birságot ekze­­knézióval, de arról a liberális kor­mány állítólag legliberálisabb minisz­terének józanul és megbotránkoztatás nélkül nem lehet rendeletet adni, hogy ha pedig az ekzekuczió és a dobszó is eredménytelennek mutatkoznék az egy-két forintos bírság behajtására, lépjen akc­ióba a muszka hetman, vagy nem: a zsinóros magyar rendőr és vigye kényszermunkára azt a föld­höz ragadt embert, vagy akár özvegy asszonyt, hogy az iskola­tisztogatásnál, vagy az iskola­kertben dolgozza le a bírságot. Gyalázat, hogy kigondolták és a kultuszminiszter neve alatt rendeletbe írták ezt az utálatos ötletet és éppen a népoktatással kapcsolatban. Hát arra akarják tanítani a népet, hogy a kul­túra szent nevében az állam nem riad vissza még a­­ kényszermunkától sem. Hiszen kikről van szó akkor, mikor a végrehajtó azt konstatálja már, hogy az egy forintos bírság be­hajthatatlan? Koldusokról. Nos, és az a koldus menjen iskola­ablakot pu­­czolni a tanköteles gyermeke miatt és akkor is szoríttassék a kénys­ermun­­kára, ha még másik három-négy, nem tanköteles gyermeke számára napi munkájával kell megszerezni a betevő falatot ? Így fölváltva és a gyakorlati életre alkalmazva, milyen is hát ez a kegyelmes rendelet: bátorabb-e, vagy embertelenebb ? Várjon tud-e valamit egyáltalán erről a rendeletről W­­­a­s­s­i­t­s Gyula úr, aki nagy társadalmi kérdéseket mozgat és utóbb is óriási hatást ért el azzal, hogy megnyitja a nők szá­mára az egyetemet. Ez is szoc­iális kérdés, de tán többeket, százezreket érdekel az a másik kérdés, hogy a népoktatási tör­vény végrehajtásának, az iskolaszék előtt tegnap olvasott rendelet szerint nem áll immár útjában még a bírság behajthatlansága sem, mert azt lero­­botolh­atják, csak egy áll útjában, az, hogy a kultuszminiszter ugyanezen rendelete értelmében igazolni lehet a tankötelesnek az iskolából való elma­radását azzal, ha a tankötelesnek egy­általán nincs ruhája. Pompás egy logika ez, figyeljük csak meg. Bizonyosan úgy indokolják a kényszermunka reformját, hogy amely gyermek teljesen meztelen, az úgy se köteles iskolába járni, hogy tehát az a szülő, aki már egy ron- Karácsonyi nagy alkalmi­ vásár Barc­etek: 80 széles mtrje 25 krtól. Ruhakelmék: 90 széles, mtrje 30 krtól feljebb Selymek: 46 széles, mtrje Szegeden, Széchenyi-tér Déry-palota, 8o krtól feljebb. 1154/3 Csakis aj­ és jó kelmék kerülnek előadásra! Lapunk mai száma 14 oldal.

Next