Szegedi Napló, 1895. december (18. évfolyam, 287-309. szám)
1895-12-01 / 287. szám
Vasárnap, deczember 1. 1898. Egyes számára 6 kr. niI. évfol.ai. 287. sz. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI És IRODALMI NAPILAP. ELOFIZETÉSI ÁR. évre 14 frt — kr. I Negyedévre 3 frt 50 kr. Egy hóra . 1 frt 20 kr. 1 •■léévre 7 frt — kr. I SZERKESZTOSEGES KIADÓHIVATAL. Iskola-utcza, Pfann-féle ház. 21. sz. Bírmentetlen levelek csak ismert kéztől fogadtatnak el. HIRDETÉSEKET és nyílttéri közleményeket a kiadóbivaul _________mérsékelt árjestyzék szerint számit. Wlassits ur kényszermunkásai. (És a meztelen tankötelesek.) Szeged, nov. 30. Terjedelmes miniszteri rendeletet tárgyalt tegnap a városi iskolaszék, melyben vagy husz pont hosszan adatik tudtul az ország iskolaszékeinek, azok közt a szegedinek is, mily intézkedésekkel hajtandó végre a közoktatási törvény, melyet a magas és a mily magas kormányok két évtized óta nem tudtak, vagy helyesebben nem akartak végrehajtani, különösen abban a részében, hogy mikor a népet kényszerítik a gyermekek iskoláztatására, a gondviselő államot magát meg nem kényszeríti senki, hogy a tankötelesek befogadására elegendő iskolát létesítsen. Nagyon jellemző e tekintetben, hogy mikor a tankötelesek tömegéhez képest az ország elemi iskoláinak számát néhány ezerrel kellene szaporítani, a magyar kormány csak a smillenium nagy alkalmára lendül föl anynyira, hogy 400 új iskola építését helyezi kilátásba. Hiszen szép, szép ez is, de ha mértéket veszünk e nagy elszánás összehasonlítására például Szeged városának az ezredévi alkotásai között ötödrendű határozatával, hogy kilenc iskolát épít, aligha tűnik föl valami korszakalkotónak a törvényhozás ténye, mert egyenes arányba hozva Szeged egy milliós és az ország 400 milliós évi költségvetését, amott nem 400, de 3600 új iskola létesítése felelne meg annak a kulturális áldozatkészségnek, melyre egy súlyos feladatokkal harczoló város föl tudott emelkdni. Hanem ez már így van és ezen semmit sem változtat az ezredév. Valamint nem változtat azon sem, hogy a miniszterek maguk rosszul adminisztrálnak, de bölcs rendeleteikben elvárják az alájuk rendelt hatóságoktól, hogy azok meg jól adminisztráljanak és hogy végrehajtsák mindazt, amit odafönt elgondolnak okosan vagy oktalanul. Mert tisztelet adassák a magas kormány rádjánál álló táltosoknak, kerülnek ám ki onnét olyan intézkedések is, hogy ámulva áll meg azok előtt a szerény vidéki ész és „tiszteletlenül“ fölháborodnak még azok a derék urak is, akik különben esküdni szoktak a kormány bölcsességére, meggondoltságára és szabadelvűségére. Nem is meglepetés már, hogy a közösügyes hivők tiszteletlenkednek és fölháborodnak és csak a sok közül egy kis példa erre a tekintetes iskolaszék tegnapi meglepetése, tán mondhatjuk : megdöbbenése, mikor a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevében előbb meghagyatik, hogy az államilag segélyezett iskolák magántanulóinak tandíjmentessége fölött jövőben ne merjenek dönteni apró tanhatóságok, mert ez a miiszter joga, azután pedig meghagyatik ugyanezen szerény működési körű hatóságoknak, hogy a tanköteleseket iskolába kell szorítaniok, a mulasztó szülők-t meg kell bírságolniok egy, két, három, négy forinttal és akiktől ezeket a bírságokat behajtani nem sikerül, azokkal a bírságot ötven krajczár napszámértékben le kell dolgoztatniok kényszer útján, mert ez meg az ő joguk. Hát ezt a jogot a szegedi iskolaszék tisztelettel visszahárítja az adományozó miniszter úrra és azt üzeni ő nagyméltóságának a közigazgatási bizottág útján (mert a szegény iskolaszékek nem emelhetik a szemeiket oly magasra, hogy a kegyelmes úrral közvetlenül érintkezzenek), hogy ezt az emberséges kényszermunkát nem tartja egészen modernnek, ha csak valami titkos argumentumok nem indokolnák annak beillesztését az ezeréves kulturnemzet milleniumi reformjai közé. A szegedi iskolaszék valószínűleg úgy gondolkozott, hogy a kultuszminiszter mindjárt jobban ráérne a népoktatási törvény végrehajtására vonatkozó húsz szakaszos rendeletének megfontolására, ha drága idejét el nem rabolnák a magántanulók tandíjmentességi kérvényei. Mert annyi bizonyos, hogy a megfontolásnak azon csekély mértéke mellett is, melylyel egy vidéki iskolaszék is fölszerelve lenni bátorkodik, ki lehet adni egy rendeletet arról, hogy amely szegény ember, vagy szegény asszony a tanköteles gyermekét iskolába nem küldi, birságoltassék meg, arról is, hogy vegyék meg rajta a birságot ekzeknézióval, de arról a liberális kormány állítólag legliberálisabb miniszterének józanul és megbotránkoztatás nélkül nem lehet rendeletet adni, hogy ha pedig az ekzekuczió és a dobszó is eredménytelennek mutatkoznék az egy-két forintos bírság behajtására, lépjen akcióba a muszka hetman, vagy nem: a zsinóros magyar rendőr és vigye kényszermunkára azt a földhöz ragadt embert, vagy akár özvegy asszonyt, hogy az iskolatisztogatásnál, vagy az iskolakertben dolgozza le a bírságot. Gyalázat, hogy kigondolták és a kultuszminiszter neve alatt rendeletbe írták ezt az utálatos ötletet és éppen a népoktatással kapcsolatban. Hát arra akarják tanítani a népet, hogy a kultúra szent nevében az állam nem riad vissza még a kényszermunkától sem. Hiszen kikről van szó akkor, mikor a végrehajtó azt konstatálja már, hogy az egy forintos bírság behajthatatlan? Koldusokról. Nos, és az a koldus menjen iskolaablakot puczolni a tanköteles gyermeke miatt és akkor is szoríttassék a kénysermunkára, ha még másik három-négy, nem tanköteles gyermeke számára napi munkájával kell megszerezni a betevő falatot ? Így fölváltva és a gyakorlati életre alkalmazva, milyen is hát ez a kegyelmes rendelet: bátorabb-e, vagy embertelenebb ? Várjon tud-e valamit egyáltalán erről a rendeletről Wassits Gyula úr, aki nagy társadalmi kérdéseket mozgat és utóbb is óriási hatást ért el azzal, hogy megnyitja a nők számára az egyetemet. Ez is szociális kérdés, de tán többeket, százezreket érdekel az a másik kérdés, hogy a népoktatási törvény végrehajtásának, az iskolaszék előtt tegnap olvasott rendelet szerint nem áll immár útjában még a bírság behajthatlansága sem, mert azt lerobotolhatják, csak egy áll útjában, az, hogy a kultuszminiszter ugyanezen rendelete értelmében igazolni lehet a tankötelesnek az iskolából való elmaradását azzal, ha a tankötelesnek egyáltalán nincs ruhája. Pompás egy logika ez, figyeljük csak meg. Bizonyosan úgy indokolják a kényszermunka reformját, hogy amely gyermek teljesen meztelen, az úgy se köteles iskolába járni, hogy tehát az a szülő, aki már egy ron- Karácsonyi nagy alkalmi vásár Barcetek: 80 széles mtrje 25 krtól. Ruhakelmék: 90 széles, mtrje 30 krtól feljebb Selymek: 46 széles, mtrje Szegeden, Széchenyi-tér Déry-palota, 8o krtól feljebb. 1154/3 Csakis aj és jó kelmék kerülnek előadásra! Lapunk mai száma 14 oldal.