Szegedi Napló, 1895. december (18. évfolyam, 287-309. szám)
1895-12-03 / 288. szám
Kedd, december 3. II Egyes szám ára 5 kr. IVIII. évfolyam 288. sir. POLITIKAI, KÖZGAZDASÁGI És IRODALMI NAPILAP. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre 14 frt — kr. I Negyedévre 3 frt 50 kr. h.lévre . 7 frt — kr. I Egy hóra . 1 frt 20 kr. SZERKESZTOSEGES KIADÓHIVATAL, Iskola-utcza, Pfann-féle ház, 21. sz. Bérmentetlen levelek csak ismért kettőt fogadtatnak el. HIRDETÉSEKET it nyílttéri közleményeket a kladhivatal ___________mérsékelt árjegyzék szerint arámit. A királysértő a templomajtóban, Szeged, deczember 2. Kétségtelen, hogy a teljes politikai szabadság föltételezi a teljes egyéni szabadságot. A szabadsággal vele jár a vélemények szabad nyilvánulása, ahol szabadság van, ott mindenki azt beszélheti és azt írhatja, amit beszélni meg írni akar. Amit gondol, azt kimondhatja s nem kell az embernek Talleyrrandnak lennie,csak arra tartván jónak a beszédet, hogy azzal a gondolatait palástolhassa. Szép dolog ez nagyon, a cselekvési éri gondolkodási szabadság, a szabad véleménynyilvánítás, ami bizon nem,mindenütt van meg. Az orosz mennyi szabad gondolkodót küld Szibériába s a szultánok hányat küldettek a selyemzsinór express-vonatán Mohamed hetedik egébe. Nálunk ez részintszerencsénkre s részint szerencsétlenségünkre másként van. Nálunk gondolkozni s a gondolatokat elmondani mindenkinek szabad. Ez alapon kell akczeptálni Lepsényi urat, aki tegnap színházat játszott az alsóvárosi templom előtt és beszélt sok mindenféle dolgokat. A nézeteit mondta el egyről és másról. Bizony csodálatos nézetei vannak neki. Sötétek, feketék, sőt tiszátalanok. No mindegy. A szabadságok országában törvényes formák között mindenki beszélhet s azért magáért senki sem büntetendő egyén, mert nézetei nem egyeznek meg ez általános nézetekkel, mert gondolatain nem lehet meglátni a tisztaság ismérveit. Ez csupán az ő baja, az ő saját külön lelki hibája s nem büntetni, hanem szánni való az, akinek a lelke , ilyen beteg agyrendszerében ily hibás elcsavarodások foglaltatnak. Másazonban az, hogy ki és mikor teszi, hogy ki az, aki így gondolkozik, mi az, aki így teszen, állásánál fogva milyen hatással van a társadalomra, tettei és szavai mily megítélés alá esnek. Ez más, ez már egészen más- Tudvalevő, hogy egyazon dolog, két ember által elkövetve nem ugyanaz. Senki nem talál abban semmi különöset, hogy Halber Förgeteg János bejön a tanyáról a városba s eladja pulykáit a piaczon, ellenben nagyon furcsa volna a dolog, ha e pulykákat egy parancsnokló tábornok árulná ugyanott. A tábornok sem feltűnő, ha a brigád élére áll, de már Halbör bizonyára furcsán veszi ki magát azon a helyen s míg a pulykát áruló tábornokon botránkoznának, a hadat vezénylő Halbörön nevetnének az emberek. ♦ A szabadságról kifolyó helyzetkedvezményeket akczeptálni kell akkor is, ha azok nem kedvezőek reánk nézve. A véleményszabadságból folyó dolgokat el kell fogadni akkor is, ha e dolgok nem a mi ízlésünk szerint valók, így aztán föltétlenül bele kell nyugodni abba, hogy például ez esetben ennek e bizonyos Lepsényi urnak teljes jogában áll úgy gondolkozni, ahogy akar. Ha ő nem szereti a zsidót, hát esse kö, ne szeresse. Ha ő nem szereti Luther Márton, Kálvin János, Zvingli Ulrik, Melanchton?Fülöp követőit hát jól van nessersücs. Meg lesznek azok a nélkül is, hogy az ő szeretete melengetné őket. ^'3.... hogy Lepsényi úr ezt nem szereti, épen nem baj, mert hiszen eddig nyira nem kellett az ö szeretete ■AÍ.'* nek, hogy azt sem tudtuk, a világon varom ö vagy nincs. Engem sem szeret, az ujságírótó azt mondja rólam, ho^’y görbelábu, kajlafülü zsidógyerek vagyok. ,Hát jól van, hát bánom is én. Akik nem ismernek, most már hadd higyjék, hogy görbelábú és kajlafülü vagyok, akik meg ismernek, úgy is tudják, hogy ez nem igaz, hogy Lepsényi úr, a pap, a fölszentelt ember a hívek előtt nem mondott igazat, ami pedig szintén lényeges kelléke volna a papi életnek. De hát mindegy. Nem lehet mindenkire haragudni, illetve nem kell minden sértésért haragudni. Van bizonyos határ, amelyen innen lakoznak, akikre haragudni kell, ha sértőt mondanak. Lepsényi, aki túl van ezen a határon, igazán gondolkozhat úgy, ahogy neki tetszik s áldatlan munka volna, elvi csatára kelni vele. Grondol-, közzem és beszéljen. Gondolkozzon otthon, aztán beszéljen a szobájában, a sétán, a refectoriumban, hányja-vesse meg a társadalmat mozgató kérdéseket annyi ésszel és tudással, amennyi neki van, de ne hozza ide nekünk. Akárhogy keresem a dolgok alapját, bármint disztingválok ebben vagy abban, nem jutok arra, hogy mely jogon jelent meg tegnap az alsóvárosi templom előtt Lepsényi s mely jogon volt neki joga ahhoz, hogy szavaival fertőzze a népet. Hiszen hogy ő megtévelyedettnek nevezi a protestánst egy nyilvános szónoklatban, mi köze ahhoz az alsóvárosi népnek ? Vagy ahoz, hogy neki nem tetszik a zsidó. Hát ne tessen. Ott az országos rabbigyűlés eredményei, annyi sötét, világtól elmaradt gondolat van abban, hogy senki sem veszi zokon, ha neki ez nem tetszik, mert hiszen senkinek sem tetszik. De hát miért kell ezt az alsóvárosi népnek elmondani ? Igazabban mondva, mely jogon jön ide lázitani Lepsényi ur ? Ki kérte föl erre ? Lepsényi ur tudtommal mindössze azon a réven van itt Szegeden, hogy egyszer megítéztette királyt. Az ő fölsz.p.::teL, ti; 1^3 ősz f jáhen rt;ods‘.oseág;o; ;v. u' A, a*: ió.-: töv.-jay te-;... ; \ ■ ... - ■ xs.i.-- vuL::*:! ..i-' n '.ixó .. .t,2C! a : Oly ,Vw • V-. . .‘..S J‘ -* SOi^ ^'%/uÍi i’- 'r-i;: alkx'j.', K-jgy 0». a .i-XX .. ca ribOnoni.nat. u'-:v dur-Vx'iW **■ x-irályával 3X Llindegy. A dolog megtörtént s meg nem történtté tenni már nem lehet. De beszélni lehet s beszélünk is, mert annyi bizonyos, hogy Lepsényi úr bámulatosan mérges szavai legalább is vegyes hatással voltak a publikumra. Egy józanul gondolkodó, tisztességben élő és becsületét féltékenyen őrző népet nem olyan könnyű belevinni a fékevesztettség, a gyűlölködés mocsarába, a dühöngés tajtékjába. Azon már túl vagyunk, hogy Lepsényiben a papot keressük. . Szomorú igazság ez, de úgy van, mert annyiszor történik az országban, hogy a lelkiatyák lelki megnyugvás helyett, lelki gyötrelmeket és lelki kételyeket támasztanak a népben, annyiszor történik ez meg, hogy már el kell fogadni, mint ahogy elfogad a világ bizonyos társadalmi félszegségeket, hibákat, bajokat — mert ha el nem fogadja is, akkor is csak vannak. Bár, természetesen, ez is olyan dolog, hogy elgondolkozván, megáll az ember esze rajta. A krisztusi vallás, amely a maga szeretetteljességében, szerénységében összes leveleivel, történetével belefért egyetlen kötetbe, tizenkilenc évszázad alatt mindenféle dogmákkal annyira bővült, hogy ma a szeretet vallásának papja azt tartja helyesnek, ha lázitja a népet. Lázitja embertársai, lázitja a felekezetek, lázitja a törvény ellen. Hova tűnt az istenember azon mondása, hogy aki téged kővel dob meg, dobd vissza kenyérrel? Biz az ki van veszve a Lapunk mai száma 12 oldal.