Szegedi Napló, 1911. július (34. évfolyam, 156-181. szám)

1911-07-01 / 156. szám

153. sz. Szeged, szombat SZEGEDI NAPLÓ, 1911. Julius 1. 3 vallás- és közoktatásügyi miniszternek a kép­­viselőházban előadott és a görög-katolikusok­ra vonatkozó nyilatkozataival. A miniszter azt mondotta, h­ogy a görög-katolikus magya­rok helyzete nem oly szomorú, mint némelyek hirdetik, hogy a rutén szertartási nyelv nem hátrányos a magyarságra és hogy egy külön magyar egyházmegye szervezésének nemzeti­ségi visszahatásai lehetnének. Ezzel szemben­ kijelenti a szóló, hogy bár most szélcsend van, a görög-katolikus magyarok helyzete szo­morú és jövője aggodalmat keltő. A magyar nyelvnek a szertartásokban való elhanyago­lása végzetes volna, sőt az ó­szláv nyelv na­gyobb kiterjesztése is a magyar nyelv kiszorí­tását jelentené. Az ójszláv nyelvet maga az egyház is hivatalos támogatásban részesíti, míg a magyar nyelv hivatalosan még nincs elismer­ve. A görög-katolikus rutének anyagi segítésé­ről nagylelkűen gondoskodott a kormány, de a görög-katolikus magyarok nemzeti életére nézve garanciát nem nyújt. A miniszter tehát túlságos optimizmussal ítélte meg a görög-ka­tolikus magyarok helyzetét. Elnök utólag figyelmezteti a szónokot, hogy beszédét nem lett volna szabad olvasnia. Zichy János gróf vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter arra hivatkozik, hogy­­az ő,beszé­dét Szabó Jenő teljesen félreértette. A szláv liturgikus nyelvet azért nem tartja veszedel­mesnek a magyarságra, mert a magyar nyelv használata a gyakorlat útján folytonosan erős­­bödik, reméli, hogy éppen a gyakorlat erősbö­­dése folytán a római kúria is módot­­fog találni arra, hogy a magyar nyelv megfelelően érve- TT-Totű­­hessen a liturgiában. A miniszter idé­zetek felolvasásával igazolja, hogy teljesen azt az álláspontot foglalja el e kérdésben, mint a­melyet a magyar görög-katolikus bizottság, melynek éppen Szabó Jenő volt az elnöke, ,1900- ban közzétett nagy­ memorandumában hirde­tett, különben elismerését nyilvánítja Szabó Jenő iránt, aki ily szimpatikus formában szó­lalt föl a görög-katolikus magyarok ügyében. (Helyeslés.) A Ház ezután az indemnitást megszavazta. A bank­szabadalomról szóló törvényja­vaslatot is vita nélkül megszavazták és ezzel az ülés egy óra után véget ért." A REI­RÁT összehívása Bécsből jelentik. Jól értesült politikai körökből jelentik, hogy a birodalmi tanácsot július 15 ére fogják össze­­hívni. A német nemzeti szövetkezet végrehajtó­­bizottsága tegnap délután ülést tartott. A ke­­resztényszocialista párt alakuló gyűlése ked­den leszó­ban elszaladt­­az idő s a nyár ót, az élet »bácsija«, itt van már a küszöbön a kor­­eltávo­líthatatlan patinájával. Beck sógor megerőlteti hunyorgó szemét, nézi a jövevényeket, végre rájuk ösmer és boldogan mondja: — Nézd, Lizi, mi lett a kis Ottóból, meg a Rudikából. Egész megemberkedtek. Nem is­­mertem volna rátok fiaim, soha. Nem ám . . . Lizi néni is nézi őket, de biz’ ő már nem vélekszik hozzájuk. Sokszor lehunyta szemét azóta a nap, amióta nem látta őket. És most kanál, tányércserdülés támad, fel­­gyúrt réklija, fürge szolgálóleányok szorgos­­kodnak az a­sztal körül. Ebédre terítenek . . . Amint lassan kialakul egy lukullusi lakomá­hoz készülődő hosszú, díszes asztal, melynek gazdagon hímzett futójára most helyezgeti le az unoka, az aranyszőke hajú Rózsika a kert­ből tépett színes virágokat: bámulat száll, mint hirtelen ereszkedő fehér felhőzet, az em­berre. Micsoda tökéletes és természetes­ ha­ladás lépten-nyomon. Az előbb a gazdálkodás körül láttuk ennek a betelepített kultúrfaj­­nak a f­űvelődés és­­az anyagi gyarapodás iránti fogékonyságát és szívós akaratát, most meg a vendéglátás körül tapasztalunk bizonyos mo­dern fejlődést, mely magasabb színvonalával határozottan kiemelkedik a falu szűk keretei­ből. A terítés készlete például teljesen városias, a fölszolgálásnál azt képzelte mindenki, hogy előkelő vendéglőben van, az ellátás pedig min­den várakozást fölülmúlt. És dicséretére le­gyen mondva a józan és mértékletes észnek: semmiféle fényűzés, cifraság, sallang, amiként ezeket sok magyar úriháznál bizonyos rezig­náló hangulattal tapasztalja az ember. És higgye el bárki, van ebben valami ked­ves, megnyugtató vonás. Valami fölemelő, ne­mes és szebb reményekre jogosító hatás, mely a nemzeti hanyatláson kesergő lelket egy-két órára megvigasztalja. És elhiheti azt, hogy általánosságban még nem veszett ki a kultúrá­ban egyre emelkedő középosztályból a józan­ság és mértéktartás úgy, amiként a pesszi­misták azt nap-nap után aggodalmasan hir­detik. Mennyivel egészségesebb az emberek vidám­sága, hangulata, kacaja is az ilyen társaság­ban. A nevetésnek valósággal gyógyító hatása van a szakadatlan munkában és hazugságok között elfáradt és idegessé tett szervezetre. A lélek pedig napokra felüdül a szórakozás tiszta kristályától, mert minden szóban, min­den hangban és tekintetben az őszinteség és a becsületesség ereje és fénye ragyog.­­ Éjfél felé persze előkerült a nemzeti hang­­­­szer, a harmonika is, melyet nagyvárosban bi­­­­zony már alig ismer az újabb kor. Eltüntette , laszonkint ezt is a civilizáció, akárcsak a du­­­­dát és a tamburát. Hát hiszen nem is valami­­ nagy kár érte, legfölebb a csizmadialegények keseregnek utána, akik, m­íg szabad volt, hold­­­világos éjjeleken, órák hosszán át sivalkodtat­­ták a régi szerszámot valahol, valakinek re­■ Bedaillatios ablaka alatt ... És megeredt a­­ szellős ponyvasátor alatt a harmonika hangjára­­ is a tánc. Beck sógorék aranylakodalmán, a­­ sok-sok gyémántsziv között . . . Szeged város közgyűlése. A köztisztaság. — Második nap. — Megc­sappant érdeklődés mellett nyitotta­­meg Lázár György dr. polgármester a jú­niusi közgyűlés második napján a gyűlést. A bizottsági tagok most nem tódultak olyan tö­megesen, mint az első napon. Pedig egész bát­ran jöhettek volna, mert a köztisztaság házi­kezelésbe vételét tárgyalták — több, mint egy óra hosszat. Nagyon kevés zamatja volt an­nak, amit a köztisztaság szónokai beszéltek. Mind oda lyukadtak ki, hogy a kezelést a tűz­oltóságra kell bízni. Ebben a kérdésben még ugyan nem határozott a közgyűlés, de annyit már előre is meg lehet állapítani, hogy a több­ség nem megy bele ebbe az eszmébe. A tűz­oltóságot nem szabad elvonni valódi hivatá­sától, nem szabad figyelmét a szolgálatról el­terelni, mert az végzetes katasztrófákhoz ve­zethetne. A mai napon nem tudták befejezni a köz­gyűlést. Hétfőn délután folytatják és valószí­nűleg csak kedden ér véget. Elnök: Lázár György dr. polgármester. Jegyzők: Ta­schler Endre főjegyző, Bár­­doss Béla, Ferenczy Béla tanácsjegyzők. Elnök: Az ülést délután négy órakor meg­­nyitja. Taschler Endre főjegyző. Olvassa a csü­törtöki közgyűlés jegyzőkönyvét. A közgyűlés a jegyzőkönyvet tudomásul veszi. Az elnöklő polgármester bejelenti pót­tárgyként a következő tanácsi előterjesztése­ket: 1. a gőzfürdő két kazánjának átalakítá­sára szükséges fedezet kijelölése, 2. a szín­ház kijavítására szükséges költség kijelölése, 3. az alföldi gőzfűrész és őrlőmalom részére köztérhasználat engedélyezése tárgyában. A napirend első tárgya a két kerületi orvosi állás szervezése. A közgyűlés által hozott határozatot ugyanis a belügyminiszter nem hagyta jóvá. Javasolja a tanács, hogy szervezzenek két kerületi orvosi állást és so­rozzák őket a X. fizetési osztályba. Az­­orvosok kötelesek legyenek a saját kerületükben lak­ni. Az új orvosok számára a Móravárosrészt és Újszegedet jelöljék meg. :1­­ 1 I: A közgyűlés a tanácsi előterjesztést elfo­gadja. Köztisztaság házikezelésben. Bokor Pál polgármesterhelyettes előter­jeszti, hogy a köztisztasági vállalkozó nem ké­pes, vagy­ nem megfelelni vállalt köte­­le­ttségeinek. Mivel pedig ezáltal a város köztisztasága s közvetve egészségügye is szen­ved, a tanács a főkapitányt utasította a házi­kezelésbe vétel tanulmányozására. A főkapi­tány három utcatisztítási módot javasol: 25 ambuláns tisztogatót, akik kézi locsolókkal és seprőkkel végeznék a tisztogatást, a kövezett utcák részére 30 munkást, az átjárók részére pedig 0,6 munkást. 30 kézi kocsi kell,­­30 kézi lapát, 30 fiókos tartány, 30 aszfaltmosó, 30 vasvilla, 30 gyűjtőláda szükséges. Kell 2 po­csolyaszál­lí­tó kocsi, 5 seprőgép, 10 d­b 2000 literes űrtartalmú locsolókocsi stb. 86,130 ko­ronát tenne ki az összes felszerelések beszer­zése. A lovak felszerelése 14 ezer koronát ten­ne ki. Ez összesen 100 ezer korona. 32 mun­kás, 36 napszámos, 15 kocsis, 5 munkafel­ügyelő stb. 95.880 koronát tenne ki évenként. Jelenleg a városnak 59 ezer koronájába kerül­­a köztisztasági intézmény. A bizottság véleménye az hogy a város a bérlet lejárata után vegye házi kezelésbe a köztisztasági vállalatot. Ja­vasolja továbbá, hogy utasítsa a közgyűlés a tanácsot a köztisztaág külföldi tanulmányo­zására. A köztisztasági vállalkozó bejelentette, ho­ nem hajlandó tovább vállalni a köztiszt­­aság kezelését. Javasolja a tan­ács, mondja ki a közgyűlés, hogy a város a köztisztasági vállalatot 1913-ban házi kezelésbe ve­szi, addig pedig fogadja el a mostani vállal­kozó azon ajánlatát, hogy a közbeeső egy évre 14 ezer korona ráfizetéssel még elvállal­ja a köztisztaság kezelését. Landesberg Mór azt hiszi, hogy a város mái az 1912. év kezdetén átveheti a vállalatot. A főkapitány által beállított összegeket ma­gasnak találja. Tanulmányozásra nincs szük­ség, hiszen a tanács és a rendőrség már 30 éve tanulmányozza ezt a kérdést. Fölösleges az óriás költséggel járó beruházkodás. Átve­heti a város a mostani vállalkozó kocsijait. A tűzoltóságot találja alkalmasnak a köztisztaság kezelésére. Úgy a parancsnokot, mint a le­génységet. Ily értelemben tesz indítványt. Wimmer Fülöp ellenzi a tanács előter­jesztésének elfogadását, mert hat hónap elég a házikezelésbe vétel előkészítésére. Indítvá­nyozza, küldjék ki a tűzoltóparancsnokot és a főkapitányt a kérdés tanulmányozására s utasítsák a főkapitányt, tegyen érdemleges elő­terjesztést a szeptemberi közgyűlésnek. Bokor Pál előadó kijelenti, hogy a tanács hozzájárul ahhoz, hogy a köztisztasági intéz­mény már 1912 januárjában házikezelésbe vé­tessék. A hat hónapot mégis rövidnek találja, mert a tiszai vízvezeték bekapcsolásához idő kell. Kéri, hogy októberben tehessen a tanács ez ügyben előterjesztést és hogy a határozat birtokon kívül legyen felebbezhető. P­­­­t­­­c­h Kálmán azon a véleményen van, hogy a város nem tud elkészülni 1912. évre az előkészítési munkálatokkal. A közgyűlés elfogadja Wimmer Fülöp indít­ványát a tanács pótjavaslatával együtt. Elhatár­ozza a közgyűlés, hogy a városren­dezési alapot és a követési alapot ezután a számvevőség külön kezeli. Az alsó- és felsőtanyai birkajárás fö­lösleges területének hasznosítása tárgyában Bokor Pál polgármesterhelyettes terjeszti elő a tanács javaslatát, amely szerint kéri kimon­dani, hogy a fölösleges területet hasznosítsák, úgy hogy 27 holdat Alsótanyán, 407 holdat pedig Felsőtanyán 25 évre 10 holdas parcel­lákban adják bérbe. Kéri, tűzzék ezt ki a kö­vetkező közgyűlés napirendjére. Tanyai központok fejlesztése. Bokor Pál: Pillics Kálmán indítványozta, hogy a tanyai központokon a város tulajdo­nában lévő területeket már most házhelyelmek oszszák föl és így hasznosítsák. A tanács ma­gáévá tette az indítványt és tanulmányozta a kérdést. A tanulmányozás eredménye gyanánt javasolja, hogy — mivel most még nem idő­szerű a házhelyek sürgős kijelölése — mégis

Next