Szegedi Napló, 1911. október (34. évfolyam, 239-259. szám)
1911-10-18 / 248. szám
248. sz. Szeged, szerda SZEGEDI NAPLÓ, 1911. október 18 Madarász csárda mellett... {Rózsa Sándor egykorimulató tamfájáról) Irt Er LAKATOS KÁROLY. Általában a mi Szkép volt és a betyárkleódiumokhoz tartozott, nagy megbecsülésben részesült általa. Különösen nagyra tartotta az alkalmatos és paszszentos nyeregbundázatot, meg a csíra subát, amelyek gyártásához kiválasztott külön mesteremberei voltak neki. A többek közt Újszegeden élt régebben az utóbbi kellékek fő szlllító mestere neki, valami Csikai nevezetű szücsmester személyében. Ettől szerezte nagy titokban a fekete báránybőrből készült fölöttébb alkalmatos nyeregbundákat, meg egyenesen az »ü« számára csinálódott csfra subákat is. Ugyancsak Újszegeden kereskedett, ha valami jóféle »félkezes püstölyre« volt szüksége neki, mert öszszeütközáskor kilövöldözött pisztolyait mind elhajigálta. Az öreg Róth György, Szegedi Bandinak, az egykor híres szegedi karmesternek az édesatyja, volt a kedvenc pisztolyszállító »piszmalu-rje« neki, de persze, csak úgy titokban, mert az öreg Róth bácsi félénk ember létére, s máisem ejtette sorsát, hogy a felettébb respektált betyárvezérrel szombe kerültvolna. Csak szengettek egymásnak, ha valamiről szó kerülközött köztük, teszem ha Sándor bácsinak való »püstöly« kerülközött valahonnét. Rendesen Csikai uram volt a hírhordó, egyben közvetítő személy is köztük, ő vette át a pénzt is a közvetített tárgyért, melynek átvételekor azonnal, szó nélkül fizetett Sándor bácsi. Kétkedésnek nem volt helye, amennyiben akinekegyszer már dolga volt Sándor bácsival, az soha be nem csapta, de meg nem ismerte, mert a világhíres betyár nem ösmerte a tréfát, ellenben gavallérosan fizetett s az első szóra kidukált tőle a megállapitott anyária. Hanem aztán ha hiba lőtt a szószba, szóval nem úgy teljesedett valami, mint ahogy a kikötésben megállapítva lett: úgy elrakták a mesterembert ott és akkor, mikor nem is gondolta, hogy belesántult a cirógatásba, avagy pedig örök életére nyavalyás lett a felettébb való gyomrozástól. Miért is nagyon óvakodtak attól, nehogy Sándor bácsi becsapva érezze magát. Hanem bármint haragudott, jézusmáriázott is a csala-cseli miatt, a pénzt sohasem követelte vissza, de mindig megtorolta a turpisságot: »kétszer fizetett«, ami elég baj volt az eladóra nézve . . . Ahogy kedvelte a szép fehérszemélyt, a jó futós lovat meg a 100 lépéses puskát, azonképpen a »hangászok is nagy becsben állottak előtte, ha hejehujára volt kedve, noha csak ritkán ejtette sorát a zajos mulatozásnak, inkább a csöndes borozgatást szerette. Hanem ha az italtól egyszer-másszor nekiszilajodott, jaj volt akkor a vályogvető frekvenciának. Kidukált ilyenkor a nagy bankók mellett a válthatatlan ötösökből is a fölösleges honorárium. . . . Hanem ha eltalálták a nótáját, az egekig repült a lelke a boldogságtól! . . . Egy ízben félidőben Náci bácsi, a szegediek becézett Kálmán cigányának az édesapja (az öregebb erdélyi Ignác), valami bácskai lakodalomból törekedvén haza negyedmagával, a "Madarász! csárda« környékén egy hirtelenül kerekedett orkán által lepetvén meg, a hírhedt csárdában keresett előre menedéket, a hol éppen akkor betyár uraimék tartottak hosszú napot s ugyancsak pengették a csipkés taréju sarkantyúkat és a változatosság kedvéért egyre vagdosták a falhoz a gémnyaku ircés üvegeket. Szóval nagy betyár hejehuja volt soron . . . Mikor "belépett a fertály banda, valamelyik betyárlegény ráismert a híres szegedi zenegrófra s nagyot hujjántva a váratlan találkozás szülte örömében, gyönyörűséggel jelentette a jelenlévő Sándor bácsinak, hogy itt vannak a szegedi hangászok, mire egyszerre halotti csönd támadt a sok peteket látott betyár assiliumban. (Folytatjuk.) Jutott István J úri- és nőidivat, rövidáru szövött- és kötöttáru üzlete SZEGED, Feketesas - utca aj Wagner-palota. 884 A legjobb minőségű keztyük, harisnyák és tricók, divatos nyakkendők, ingek, gallérok és kézelők, csipkék, szalagok, gombok, valamint az összes rövidáru cikkek legolcsóbb bevásárlási forrása! VARRÓNŐK ÉS SZABÓK árkedvezményben részesülnek. VASÚTI ALKALMAZOTTAKNAK 5-10/6 ENGEDMÉNY. SZIGORÚAN SZABOTT ÁRAK.I Nem kell fizetni aCigts árai, ha részletre vásárol, «ért cégensél a Táláéi ■) LUcsi lárikakalfe Tarrógépek és mindsa rendszer-frits és tUnélkail beszédőgépek árleiemelés -lél- Iitil6.8, 10, koronás részletrs «egszerezhetők Siánti Sándor fájuannlitárákia me«a, Tisza Lajos-körut 30. szám alatt. PC»pSk-tér títusnéven. 14éS EDISON amerikai diktálógép. Szenzációs találmány, gyakorlati szempontból felülmúl minden eddigi -------- irodai berendezést! ' ^' * Idő megtakaritas! StaBtiairSpitalHirkis Költség megtakarítás! Szellemi munkával foglalkozóknak nélkülözhetetlen, bemutatás Tétel kötelezettség nélkül az érdeklődőknek az egyedüli k^Mlikléi. Szántó JózseféTestvére e'^P3takltikXO«oyE3x^ ISIS — SsufTUily váruuS bérház. — pecsenye bOfflllTfl valamint mérsékelt árét biés gyógy zonyitja a folyton emelkedő fogyasztás miért is boraimat b. figyelmébe ajánlom tdL Danner Mihály bor-, csemege- és fűszerkereskedö. 1331 Vasárnap nyílt meg az Otthon-kávéház (volt László-kávéház) teljesen uj, modem berendezéssel. t#i7 GMatt» Jzídor, kiws. Póruljárt csaló. tsmerkedés a villaMom. Mulatságos kalandja volt tegnap este Deák Ferenc rendőrnek, azmikor a szegedi állomásról a városháza felé igyekezett a villamoson. Egy ősz hajú és bajuszu, mosolygó arcú öregember ténfergett mellé és először mindenféle titkos jeleket mutogatott neki. Deák, aki civilben volt, rögtön belátta, hogy valami gyanús foglalkozású egyénnel hozta össze a sorsa, úgy tett tehát, mintha elértette volna, hogy mit integet neki az ismeretlen öreg. Egy kis idő múlva az ismeretlen beszédbe elegyedett a rendőnnel, akit álkulcsos betörőnek nézett. — Hogy megy ti felétek az üzlet? — kérdezte. — Érdemes a mesterséget folytatni? — Nem nagyon kifizető már ez sem, —■ felelte Deák — a rendőrség nagyon szemfüles. Hát kend mivel foglalkozik? — Én becsületes vagyok. Rézgyűrűket árulgatok faluhelyeken arany helyett. Nem nagy haszonnal dolgozom, de a kockázat sem olyan nagy. — Miért jött most Szegedre? — Kifogyott a portékám, vásárolni jöttem. Rendesen itt szerzem be a gyűrűket az egyik bazárba. — Meddig marad Szegeden? — Azt nem tudom, — felelte, majd nagy titkolózva tette hozzá: — Ki vagyok tiltva a városból és vigyáznom kell, hogy öreg rendőrrel ne tancozzara, mert azok ismernek. A fiataloktól nem félek, azok nem veszedelmesek. A Széchenyi téri megállónál azután leszálló Deák az ismeretlen emberrel együtt. Meleg kézszorítással váltak el egymástól. A rendőr úgy tett, mintha a Kass felé lenne dolga, de pár perc után megfordult és óvatosan az öreg után indult, aki egész nyugodtan bandukolt az egyik bazár felé, ahol azután rézláncot, gyűrűt és gipszpipákat vásárolt, hogy azokkal majd valami falusi embert becsapjon. Amikor a vásárlással készen volt és kijött az üzletből Deák már ott várta az üzletajtóba. — No öreg, most már tartsunk együtt, — köszöntött rá. — Hát hova készül maga? — kérdezte aa tőle. — Ide csak, a városházára. — Jaj, oda ne menjünk, mert abból baj lesz. — Ne féljék kend, majd én vigyázok és nemlesz baj. Ezzel aztán karonfogta az öreget és vitte magával Szakáll József dr. ügyeletes kapitány el. Amikor az ügyeletes szobába benyitottak, szemrehányó pillantást vetett az öreg Deákra és meszólalt: — Olyan becsületes ábrázatja van magának, nem illik, hogy a lelke ilyen hamis legyen és engem öreg rókát igy a falhoz állított. Szakáll kapitány mint régi ismerőst üdvözölte az illetőt. Dondó Mihálynak hívják, 54 éves magyarkanissiai cigány. Számtalan bűnügyi eljárás van tellene csalás miatt. Letartóztatták. Ma délelőtt tiltott visszatérés miatt harminc napra ítélték és bemutatták a rendőrlegénységnek. Nyugodtan, mosolygó arccal sétált végig a rendőrök sorfala köztmondó és ha azok közt egy-egy régi embert látott, barátságos fejbólintással üdvözölte.