Szegedi Napló, 1921. augusztus (44. évfolyam, 344-392. szám)
1921-08-04 / 349. szám
mellett olyan tanár lehessen a kultuszminisztériumban államtitkár, mint aki Babits Mihály, Benedek Marcell és Somogyi eszméit vallja és hirdeti? Vass József kultuszminiszter válaszában előadja, hogy a miniszteri rendeletben megállapított fegyelmi vizsgálat a legteljesebben igazolta Imre Sándort, aki a sajtóban őt ért támadások miatt a független bíróság elé vitte az ügyet és a független magyar bíróság az államtitkárt második fokon is fölmentette. Tiszteletben kell tartanom két elődömnek a nézetét és a független magyar bíróság döntését. Huszár Károly és Haller István ismertetik az ő miniszterségük idején Imre Sándor ellen lefolytatott vizsgálatot és annak eredményekép megállapították, hogy Imrének a Károlyi-kormány és a kommunizmus alatti magatartása teljesen igazolt. A hadifoglyokért 400 kommunistát adunk cserébe Oroszországnak. Huszár Károly a Rigában a magyar hadifoglyok hazahozatala ügyében az orosz szovjet köztársasággal kötött egyezmény tárgyában interpellál és kéri a külügyminisztert, hogy a közvéleményt nyugtassa meg a rigai egyezmény megállapodásaira vonatkozóan. Bánffy Miklós gróf külügyminiszter válaszában kijelenti, hogy a tárgyalások 1920 óta folytak a tanácsköztársasággal és többszöri megszakítás után július 25-én azzal a megegyezéssel végződtek, hogy az összes magyar hadifoglyok hazaszállítása még ennek az évnek befejezése előtt megtörténhessék. Ezzel szemben a magyar kormány mintegy 400 embert küld vissza Oroszországnak. az egyezmény keresztülviteléhez a nemzetgyűlésnek az aktusára lesz szükség. Reméli, hogy a nemzetgyűlés átérzi a kicserélés nagy jelentőségét és ez elé nem gördít nagy akadályokat. Huszár Károly köszönettel vette tudomásul a miniszter válaszát és bejelenti, hogy a nemzetgyűlés múltkori kiáltványának már mutatkozik a hatása. A nemzetgyűlés útján az egész világ figyelmét föl akarja hívni a túszok szomorú sorsára. Kéri a külügyminisztert, hogy minden hivatalos formaságok mellőzésével a legrövidebb idő alatt tegye meg a lépéseket a hadifoglyok és túszok hazaküldésére. A többi interpelláló elállt a szótól. Ülés vége 3 órakor. SZEGEDI NAPLÓ Csütörtök 1921 augusztus 4 Zadravecz püspök az ellenforradalomról és a francia megszállásról. A Tabódy—Dettre-per tizenegyedik napja. ■ Lapunk déli számában már közöltük Zadravecz István tábori püspök tanúkihallgatásának első részét, melynek folytatása alább következik. Faur ügyész: Mi történt azzal a századdal, amelyet május 7-én a franciák a szegedi vörösök lefegyverzésére rendelkezésre bocsátottak ? Zadravecz: Diendorfer rohant hozzám egy délelőtt, hogy le van fújva az egész. Nagyon szangvinikusan beszélt és azt mondta, hogy akkor megcsinálja ő maga. Azt hiszem, így is történt. Tabódy nem akadályozta az ellenforradalmat. tárgyalásvezető: Tabódy akadályozta az ellenforradalmat ? Zadracecz: Egyáltalán nem, hiszen ő tudott minden ellenforradalmi mozgalmunkról és ha akarta volna, könnyen lefoghatott volna bennünket. Az általános helyzet volt csak nyomasztó, aztán meg előfordultak kisebb incidensek is. Én például egyszer a Szentháromság utcán két katonával találkoztam. „Ládd le azt az ellenforradalmárt” — szólt az egyik. Erre én hozzájuk léptem és mindkettőt szájon vágtam. Tárgyalásvezető: No és tovább is erőszakoskodtak ? Zadravecz : Dehogy is kérem, az egyik a kerítésnek dűlt, a másik elszaladt. (Derültség.) Eisner dr: Mennyiben érezte méltóságos uram a terrort? Zadravecz: A sajtó nagyon roszszul viselkedett, ezenkívül lidércnyomásként nehezedett ránk a helyzet, hogy úgy mondjam lelki, szellemi terror volt. És ezt nem is lehet emberekre visszavezetni, inkább az általános helyzetre. Eisner dr: A franciák részéről lehetett valami ellenforradalmi pártfogást tapasztalni? Zadravecz: A franciák soha a mi pártunkon nem állottak, soha meg nem fékezték a kommunista agitációt, a munkásságot le nem szerelték, inkább ellenünk voltak mindig. Eisner dr: Tehát a franciák nem akadályozták meg a kommunizmust ? Zadravecz: A franciákról ne is tessék kérdezni! Nem csináltak azok érdekünkbe semmit. Eisner dr: Volt-e amiatt félelem, hogy a franciák kivonulnak és esetleg a vörösök jönnek be? Zadravecz: Volt, de a magyar ember már csak akkor félt a vörösöktől, mikor a tanyáját fosztogatták. Eisner dr: Milyen volt a forradalom általános jellege? Zadravecz: Én csak a vádlottakra vonatkozólag tudom előadni észrevételeimet, a forradalom pszichéjét majd a történelem föladata lesz megállapítani! Eisner dr. De hisz ezen fordul meg a vádlottak bűnösségének kérdése és nem tudok méltóságodnál illetékesebb egyént, aki ezekről a dolgokról a bíróság előtt véleményt mondhatna. Zadravecz: Az bizonyos, hogy az ellenforradalmi készülődéssel mi Szegeden csak május elején jutottunk előbbre, addig a megmozdulás nem látszott lehetségesnek. Mindaddig anyagi eszközök sem állottak rendelkezésre. Tabódy megjegyzi Zadravecz vallontására, hogy tudott az alsóvárosi rendházban tartott ellenforradalmi összejövetelekről és hogy nem volt ellenére, mutatja az, hogy nem intézkedett ellene. Tárgyalásvezető: Ne méltóztassék erre a kérdésre felelni ! Miután a felek nem kívánják, Zadravecz püspök megesketésétől a bíróság eltekint. Már kifelé ment a bíróság is a teremből, amikor Zadravecz odament Tabódyhoz és barátságosan kezet fogott vele. Dettre ezalatt tapintatosan félrevonult, a püspök azonban odasietett hozzá és ő tőle is barátságos kézszorítással búcsúzott. Dettre mélyen megindulva fogadta a váratlan búcsút. A következő tanú Árvay Ferenc százados. Egyszer vasárnap — beszéli — Dettrével sétáltunk a korzón, amikor vörös katonák inzultáltak egyes tiszteket a nemzetiszínűi jelvények miatt. Dettre mindjárt mondta, hogy a Tabódy által kiadott rendelet szerint szabad nemzeti sapkarózsát viselni és ő majd intézkedik, hogy ez az inzultus meg fog szűnni. Közibük ment és a katonák szétoszlottak. Dettre bátorsága. Tárgyalásvezető: Az ön szavára például nem hajlottak volna? Tanú: Bizony nem. Ezután Dettre beszédeire vonatkozólag kérdezi a tárgyalásvezető a tanút. Amikor Eisner dr egy sereg kérdéssel ostromolja a tanút, a tárgyalásvezető így szól: Annyira faggatja az ügyvéd úr a tanukat, mintha vádlottak lennének. Eisner dr (a tanúhoz): Meg volt félemlítve a tisztikar? — Némelyik igen, némelyik nem. Eisner dr ezután arra nézve kérdezi ismételten a tanút, hogy mi célja volt Dettrének a beszédeivel, aminek során a tárgyalásvezető a kérdést elutasítja. Emiatt Eisner dr semmiségi panaszt jelent be. Dettre: Amikor az inzultus történt, a korzó tömve volt járókelőkkel és bizony ekkor nem az elit közönsége sétált Szegednek. Mit gondol százados úr, kellett-e hozzá bátorság a nemzeti jelvények védelmére kelni ? Tanú: Mindenesetre, mert az emberek akkor furkósbotokkal és revolverekkel jártak. Baranyai őrnagy előadja, hogy a tisztigyűlésen Szombathelyi alezredes kérdésére mondotta Tabódy kitérő válasszal, hogy „akinek nem tetszik, az hagyja el a szobát és arról ő leveszi a kezét“. Dettre viszont Csenkey századossal vitatkozva védte a rendszert, hogy a tiszteket is a legénység veszi föl. Dettre sapkáján keresztet és piros bogyót viselt. Tabódy fogolytársai, Zsilinszky István huszárszázados fogolytársa volt Tabódynak, akit a legsovénabb magyarnak ismert. Meggyőződése szerint a külvilággal nem érintkezett. Kun Béla nevét nem is hallották. A többiek a magyar zsidóság által érintkeztek a külvilággal. A fogolytáborbeli nemzeti ünnepélyeken és a király születésnapján Tabódy oly hazafias beszédet tartott, hogy miatta az osztrák és egyes zsidó tisztekkel kellemetlenségei támadtak. A tanú kizártnak tartja, hogy Tabódynak bármi összeköttetései lettek volna a vörösökkel és ezt róla el sem tudja képzelni. Általában nem lehetett összeköttetést a külfölddel fönntartani, csupán a zsidó tisztek érintkeztek a csitaui zsidó komité útján pénzáldozatok árán a külvilággal. Delikov Antal tart. főhadnagy, kisteleki jegyző előadja, hogy egy fogolytáborban volt Tabódyval, akiről kizártnak tartja, hogy vörös parancsnok lett volna. Elmondja Tabódynak Balázs zászlóssal történt afférját, amelyre Balázs viselkedése adott okot Tabódy kokárdája. Tabódy : Emlékszik-e főhadnagy úr, hogy én Przemyslben elrendeltem az ezredben a nemzetiszín szalag viselését ? Tanú: Igen és a hadosztályparancsnok meg bevonatta azzal, hogy a szalagok nem katonásak. tárgyalásvezető : Ki volt ez a hadosztályparancsnok ? Tanú: Tamás tábornok, aki azért nem engedte meg, mert minden nemzetiség más és más különböző szalagot viselt. Tabódy (a zsebéből elővesz egy gyűrött nemzeti kokárdát): Ugye, ez volt az ! A tanú (kissé meghatottan): Ez volt! Majd elmondja még a tanú, hogy Tabódy a táborban a szocializmus ellen foglalt állást egy vita alkalmával. A tanút megesketik. A tárgyalást csütörtökön folytatják. A miniszterelnök magához kérette a polgármestert. Megírtuk, hogy a város pénztára alig tudja a kifizetéseket teljesíteni, mert kinnlevőségei nem folynak be. Ez ügyben két táviratot küldött a tanács a belügyminiszternek és a népjóléti miniszternek. A belügyminiszterhez intézett távirat a város által az államnak előlegezett tisztviselői háborús segélyek, drágasági és családi pótlékok visszafizetését kéri. Ez az összeg 4.642.000 korona, amelyre csak 920.000 korona állami kifizetés történt. A másik távirat a népjóléti minisztérium több mint kétmillió korona kórházi ellátási adósságát kéri. Függetlenül a két távirattól, szerdán délelőtt a polgármester azt a telefonjelentést kapta a miniszterelnökségtől, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök személyesen óhajt tárgyalni a Szegeden fölépítendő kislakások ügyében. A kislakások állami költségen épülnének és fedezetüket abban a 300 millió koronás állami költségvetési tételben bírják, amelyet a kormány eddigi tervei szerint csak Budapesten és környékén akart befektetni a nevezett célra. A polgármester lehetőleg a hét végén, de legkésőbb hétfőn Budapestre utazik tehát és magával viszi a város jövő évi költségvetéstervezetét is, amely világosan mutatja azt a rendkívüli túlterhelést és kiadási többletet, amelyet a város a tisztviselőkre, a népjóléti intézményekre és a menekültekre elköltött és ezután is el fog költeni. — Be kell látni a kormánynak, mondotta kérdéseinkre a polgármester, hogy Szeged, a repatriáló vonatok gócpontja, a menekültek átvonuló és állandó helye és mint ilyen, részesülnie kell a súlyos helyzetet enyhítő állami támogatásban. Erős a reményem, hogy a kislakásokra megszavazott összegből tekintélyes részt tudok megszerezni és végre megoldhatjuk a régóta tartó lakásmizériákat Szegeden. Külön csodát rejteget magában a ]VX:W-YORK R £JT££.]!KJE: Okvetlen nézze meg.