Szegedi Napló, 1921. augusztus (44. évfolyam, 344-392. szám)

1921-08-04 / 349. szám

mellett olyan tanár lehessen a kultuszminisztériumban államtitkár, mint aki Babits Mihály, Benedek Marcell és Somogyi eszméit vallja és hirdeti? Vass József kultuszminiszter vá­laszában előadja, hogy a miniszteri rendeletben megállapított fegyelmi vizsgálat a legteljesebben igazolta Imre Sándort, aki a sajtóban őt ért támadások miatt a független bíróság elé vitte az ügyet és a független magyar bíróság az állam­­titkárt második fokon is fölmentette. Tiszteletben kell tartanom két elő­dömnek a nézetét és a független magyar bíróság döntését. Huszár Károly és Haller István ismer­tetik az ő miniszterségük idején Imre Sándor ellen lefolyta­tott vizsgálatot és annak eredménye­­kép megállapították, hogy Imrének a Károlyi-kormány és a kommu­nizmus alatti magatartása teljesen igazolt. A hadifoglyokért 400 kom­munistát adunk cserébe Orosz­országnak. Huszár Károly a Rigában a ma­gyar hadifoglyok hazahozatala ügyé­ben az orosz szovjet köztársasággal kötött egyezmény tárgyában inter­pellál és kéri a külügyminisztert, hogy a közvéleményt nyugtassa meg a rigai egyezmény megállapo­dásaira vonatkozóan. Bánffy Miklós gróf külügyminisz­ter válaszában kijelenti, hogy a tárgyalások 1920 óta folytak a ta­nácsköztársasággal és többszöri megszakítás után július 25-én az­zal a megegyezéssel végződtek, hogy az összes magyar hadifoglyok hazaszállítása még ennek az évnek befejezése előtt megtörténhessék. Ezzel szemben a magyar kormány mintegy 400 embert küld vissza Oroszországnak. az egyezmény keresztülviteléhez a nemzetgyűlésnek az aktusára lesz szükség. Reméli, hogy a nemzet­gyűlés át­érzi a kicserélés nagy je­lentőségét és ez elé nem gördít nagy akadályokat. Huszár Károly köszönettel vette tudomásul a miniszter válaszát és bejelenti, hogy a nemzetgyűlés múltkori kiáltványának már mutat­kozik a hatása. A nemzetgyűlés út­ján az egész világ figyelmét föl akarja hívni a túszok szomorú sor­sára. Kéri a külügyminisztert, hogy minden hivatalos formaságok mel­lőzésével a legrövidebb idő alatt tegye meg a lépéseket a hadifog­lyok és túszok hazaküldésére. A többi interpelláló elállt a szó­tól. Ülés vége 3 órakor. SZEGEDI NAPLÓ Csütörtök 1921 augusztus 4 Zadravecz püspök az ellenforrada­lomról és a francia megszállásról. A Tabódy—Dettre-per tizenegyedik napja. ■­ Lapunk déli számában már kö­zöltük Zadravecz István tábori püs­pök tanúkihallgatásának első részét, melynek folytatása alább követ­kezik. Faur ügyész: Mi történt azzal a századdal, amelyet május 7-én a franciák a szegedi vörösök lefegy­verzésére rendelkezésre bocsátot­tak ? Zadravecz: Diendorfer rohant hoz­zám egy délelőtt, hogy le van fújva az egész. Nagyon szangvinikusan beszélt és azt mondta, hogy akkor megcsinálja ő maga. Azt hiszem, így is történt. Tabódy nem akadályozta az ellenforradalmat. tárgyalásvezető: Tabódy akadá­lyozta az ellenforradalmat ? Zadracecz: Egyáltalán nem, hi­szen ő tudott minden ellenforra­dalmi mozgalmunkról és ha akarta volna, könnyen lefoghatott volna bennünket. Az általános helyzet volt csak nyomasztó, aztán meg előfordultak kisebb incidensek is. Én például egyszer a Szenthárom­ság­ utcán két katonával találkoz­tam. „Ládd le azt az ellenforradal­márt” — szólt az egyik. Erre én hozzájuk léptem és mindkettőt szá­jon vágtam. Tárgyalásvezető: No és tovább is er­őszakoskodtak ? Zadravecz : Dehogy is kérem, az egyik a kerítésnek dűlt, a másik elszaladt. (Derültség.) Eisner dr: Mennyiben érezte mél­­tóságos uram a terrort? Zadravecz: A sajtó nagyon rosz­­szul viselkedett, ezenkívül lidérc­nyomásként nehezedett ránk a hely­zet, hogy úgy mon­djam lelki, szel­lemi terror volt. És ezt nem is le­het emberekre visszavezetni, inkább az általános helyzetre. Eisner dr: A franciák részéről lehetett valami ellenforradalmi párt­fogást tapasztalni? Zadravecz: A franciák soha a mi pártunkon nem állottak, soha meg nem fékezték a kommunista agitá­­ciót, a munkásságot le nem szerel­ték, inkább ellenünk voltak mindig. Eisner dr: Tehát a franciák nem akadályozták meg a kommunizmust ? Zadravecz: A franciákról ne is tessék kérdezni! Nem csináltak azok érdekünkbe semmit. Eisner dr: Volt-e amiatt félelem, hogy a franciák kivonulnak és eset­leg a vörösök jönnek be? Zadravecz: Volt, de a magyar ember már csak akkor félt a vörö­söktől, mikor a tanyáját fosztogatták. Eisner dr: Milyen volt a forrada­lom általános jellege? Zadravecz: Én csak a vádlottakra vonatkozólag tudom előadni észre­vételeimet, a forradalom pszichéjét majd a történ­elem föladata lesz megállapítani! Eisner dr. De hisz ezen fordul meg a vádlottak bűnösségének kér­dése és nem tudok méltóságodnál illetékesebb egyént, aki ezekről a dolgokról a bíróság előtt véleményt mondhatna. Zadravecz: Az bizonyos, hogy az ellenforradalmi készülődéssel mi Szegeden csak május elején jutot­tunk előbbre, addig a megmozdulás nem látszott lehetségesnek. Mind­addig anyagi eszközök sem állottak rendelkezésre. Tabódy megjegyzi Zadravecz val­­lontására, hogy tudott az alsóvárosi rendházban tartott ellenforradalmi összejövetelekről és hogy nem volt ellenére, mutatja az, hogy nem in­tézkedett ellene. Tárgyalásvezető: Ne méltóztassék erre a kérdésre felelni ! Miután a felek nem kívánják, Zadravecz püspök megesketésétől a bíróság eltekint. Már kifelé ment a bíróság is a teremből, amikor Zadravecz oda­ment Tabódyhoz és barátságosan kezet fogott vele. Dettre ezalatt tapintatosan félrevonult, a püspök azonban odasietett hozzá és ő tőle is barátságos kézszorítással búcsú­zott. Dettre mélyen megindulva fogadta a váratlan búcsút. A következő tanú Árvay Ferenc százados. Egyszer vasárnap — be­széli — Dettrével sétáltunk a kor­zón, amikor vörös katonák inzultál­­tak egyes tiszteket a nemzetiszínűi jelvények miatt. Dettre mindjárt mondta, hogy a Tabódy által ki­adott rendelet szerint szabad nem­zeti sapkarózsát viselni és ő majd intézkedik, hogy ez az inzultus meg fog szűnni. Közibük ment és a ka­­tonák szétoszlottak. Dettre bátorsága. Tárgyalásvezető: Az ön szavára például nem hajlottak volna? Tanú: Bizony nem. Ezután Dettre beszédeire vonat­kozólag kérdezi a tárgyalás­vezető a tanút. Amikor Eisner dr egy se­reg kérdéssel ostromolja a tanút, a tárgyalásvezető így szól: Annyira faggatja az ügyvéd úr a tanukat, mintha vádlottak lennének. Eisner dr (a tanúhoz): Meg volt félemlítve a tisztikar? — Némelyik igen, némelyik nem. Eisner dr ezután arra nézve kér­­dezi­ ismételten a tanút, hogy mi célja volt Dettrének a beszédeivel, aminek során a tárgyalásvezető a kérdést elutasítja. Emiatt Eisner dr semmiségi panaszt jelent be. Dettre: Amikor az inzultus tör­tént, a korzó tömve volt járókelők­kel és bizony ekkor nem az elit közönsége sétált Szegednek. Mit gondol százados úr, kellett-e hozzá bátorság a nemzeti jelvények vé­delmére kelni ? Tanú: Mindenesetre, mert az emberek akkor furkósbotokkal és revolverekkel jártak. Baranyai őrnagy előadja, hogy a tisztigyűlésen Szombathelyi alezre­des kérdésére mondotta Tabódy kitérő válasszal, hogy „akinek nem tetszik, az hagyja el a szobát és arról ő leveszi a kezét“. Dettre viszont Csenkey századossal vitat­kozva védte a rendszert, hogy a tiszteket is a legénység veszi föl. Dettre sapkáján keresztet és piros bogyót viselt. Tabódy fogolytársai, Zsilinszky István huszárszázados fogolytársa volt Tabódynak, akit a legsovénabb magyarnak ismert. Meg­győződése szerint a külvilággal nem érintkezett. Kun Béla nevét nem is hallották. A többiek a ma­gyar zsidóság által érintkeztek a külvilággal. A fogolytáborbeli nem­zeti ünnepélyeken és a király születés­napján Tabódy oly haza­fias beszédet tartott, hogy miatta az osztrák és egyes zsidó tisztek­kel kellemetlenségei támadtak. A tanú kizártnak tartja, hogy Tabódy­­nak bármi összeköttetései lettek volna a vörösökkel és ezt róla el sem tudja képzelni. Általában nem lehetett összeköttetést a külfölddel fönntartani, csupán a zsidó tisztek érintkeztek a csitaui zsidó komité útján pénzáldozatok árán a kül­világgal. Delikov Antal tart. főhadnagy, kis­teleki jegyző előadja, hogy egy fo­golytáborban volt Tabódyval, aki­ről kizártnak tartja, hogy vörös pa­rancsnok lett volna. Elmondja Ta­bódynak Balázs zászlóssal történt afférját, amelyre Balázs viselkedése adott okot Tabódy kokárdája. Tabódy : Emlékszik-e főhadnagy úr, hogy én Przemyslben elrendeltem az ezredben a nemzetiszín szalag vi­­selését ? Tanú: Igen és a hadosztályparancs­nok meg bevonatta azzal, hogy a sza­lagok nem katonásak. tárgyalásvezető : Ki volt ez a had­osztályparancsnok ? Tanú: Tamás tábornok, aki azért nem engedte meg, mert minden nemzetiség más és más különböző szalagot viselt. Tabódy (a zsebéből elővesz egy gyű­rött nemzeti kokárdát): Ugye, ez volt az ! A tanú (kissé meghatottan): Ez volt! Majd elmondja még a tanú, hogy Tabódy a táborban a szocializmus ellen foglalt állást egy vita alkal­mával. A tanút megesketik. A tárgyalást csütörtökön foly­tatják. A miniszterelnök magához kérette a polgármestert. Megírtuk, hogy a város pénztára alig tudja a kifizetéseket teljesíteni, mert kinnlevőségei nem folynak be. Ez ügyben két táviratot küldött a tanács a belügyminiszternek és a népjóléti miniszternek. A belügy­miniszterhez intézett távirat a város által az államnak előlegezett tiszt­viselői háborús segélyek, drágasági és családi pótlékok visszafizetését kéri. Ez az összeg 4.642.000 korona, amelyre csak 920.000 korona állami kifizetés történt. A másik távirat a népjóléti minisztérium több mint kétmillió korona kórházi ellátási adósságát kéri. Függetlenül a két távirattól, szer­dán délelőtt a polgármester azt a telefonjelentést kapta a miniszter­­elnökségtől, hogy Bethlen István gróf miniszterelnök személyesen óhajt tárgyalni a Szegeden fölépítendő kislakások ügyében. A kislakások állami költségen épülnének és fede­zetüket abban a 300 millió koronás állami költségvetési tételben bírják, amelyet a kormány eddigi tervei szerint csak Budapesten és környé­kén akart befektetni a nevezett célra. A polgármester lehetőleg a hét végén, de legkésőbb hétfőn Buda­pestre utazik tehát és magával viszi a város jövő évi költségvetés­­tervezetét is, amely világosan mu­tatja azt a rendkívüli túlterhelést és kiadási többletet, amelyet a város a tisztviselőkre, a népjóléti intéz­ményekre és a menekültekre el­költött és ezután is el fog költeni. — Be kell látni a kormánynak, mondotta kérdéseinkre a polgár­­mester, hogy Szeged, a repatriáló vonatok gócpontja, a menekültek átvonuló és állandó helye és mint ilyen, részesülnie kell a súlyos helyzetet enyhítő állami támogatás­ban. Erős a reményem, hogy a kislakásokra megszavazott összegből tekintélyes részt tudok megszerezni és végre megoldhatjuk a régóta tartó lakásmizériákat Szegeden. Külön csodát rej­teget magában a ]VX:W-YORK R £JT££.]!K­JE:­ Okvetlen nézze meg.

Next