Szegedi Népszava, 1945. október-december (1. évfolyam, 87-157. szám)

1945-10-26 / 107. szám

1. évfolyam, 1­. szám. ikret peno, Szeged, 1945 október 26, péntek A kötött gazdálkodás bevezetése mellett és a pengő lebecsülése ellen beszélt Takács Ferenc a szegedi iparosok és kereskedők nagygyűlésén A szegedi iparosok és kereskedői­ csütörtö­kön délután nagygyűlést tar­tottak az iparkamara nagytermében, ahol Takács Ferenc volt iparügyi mi­niszter, a Szociáldemokrata Párt sze­gedi listájának Kéth­ly Anna után kö­vetkező jelöltje tartott nagyszabású politikai beszédet. Pu­­csenics Mihály elnöki megnyitója után Pleskó András szólalt fel. Megemlékezett arról, hogy a szegedi kamara nagytermében már évtizedek előtt hirdettek szociáldemokrata eszmé­ket a megválasztott szociáldemokrata kamarai tagok. Ennek a lelkes csoport­nak szellemi vezetője már akkor Takács Ferenc volt, aki ma a Szociáldemokrata Párt választási listáján Kéthly Anna után a második. A kereskedő és ipa­ros, aki foglalkozásánál fogva az életet a realitás szemüvegén át nézi, politi­kai állásfoglalásában is a realitást ke­resi, kézenfekvő tehát, hogy megis­merve a Szociáldemokrata Párt pro­gramját és célkitűzéseit, szükségképen ezt választja. Bizonyítja ezt maga az a körülmény is, hogy az ország legtöbb ipartestületénél és kereskedelmi egyesü­leténél a tagok bizalmából szocialisták kerültek az élre. Nagy tetszéssel fogadott beszéde végén felhívta az iparosokat és ke­reskedőket arra, hogy a választásokon szavazataikkal támogassák azt a Szo­ciáldemokrata Pártot, amely minden dolgozót képvisel, legyen az bár­milyen­­foglalko­zású és a politi­kai és gazdasági demokrácia min­den előnyét biztosítja számára. Ezután Takács Ferenc tartotta meg nagy érdeklődéssel várt beszédét. A volt iparügyi miniszter, aki mint kőművesmester, kartársainak mintaképe, érthetően először az ipa­rosság problémáival foglalkozott, be­széde elején arra hivatkozott, hogy a Szociáldemokrata Párt hosszú évek óta magáévá tette a kisiparosok sorsát. A kézműipar jövőjét abban látja, hogy az a dolgozók, jelenleg alacsony színvonalú tömegek, legki­vált a magyar mezőgazdasági mun­kások szükségleteit lássa el, míg a nagyipar el lesz foglalva a jóvátétel és újjáépítés feladataival. Ehhez azonban az szükséges, hogy a kisipar szövetkezetekbe álljon össze. Az iparoskérdéssel kapcsolatban a szónok a mestervizsga mellett foglalt állást, ezt azonban komoly gyakorlati és elméleti tanulásnak kell megelőzni, annál is inkább, mert a kisiparos­­nak minőségi munkát kell végeznie. A tanoncképzés minél intenzívebb, mi­nél gyorsabb legyen. Ezután az adómorálról beszélt Ta­kács Ferenc, hangsúlyozta, hogy az államot támogni kell és könyörtele­nül meg kell fogni azokat a vagyo­nokat, amelyek most keletkeztek. Talán legérdekesebb része a nagy­szabású beszédnek az inflációra vo­natkozott, amelynek okiért az áruhiányban, az erkölcstelen spe­kulációban, a meg nem felelő éler­­­­meknek a kereskedő­ pályára való zádulásban és a pánikhangulat­­ban megtermelt cserekereskede­­lemben jelölte mest. — A Szociáldemokrata Párt jelen­tette ki a szónok — élesen felfigyel ezekre a jelenségekre és a választó­rendet akarsz ? Szavazz szociáldemokratica! Szeged város törvényhatósági bizottságának közgyűlése csü­törtökön délben rendkívüli ülést tartott. Ezen a közgyűlésen iktatta be a város parlamentje hivatalába Szeged új főispánját, Vörös József elvtársat. Az ünnepi alkalomra nem­­zetiszinti drapériákkal és a város lo­bogóival díszítették a közgyűlési ter­met, amelyet 12 órakor már teljesen megtöltöttek a törvényhatósági bizott­ság tagjai és a meghívott vendégek. A vendégek sorában megjelent Kéthly Anna elvtárs, a szegedi szociáldemo­krata lista első képviselőjelöltje. Ta­kács Ferenc elvtárs, a lista második jelöltje, ott volt továbbá Chejlovics alezredes, a szegedi orosz várospa­rancsnok, dr. Hamvas Endre Csanádi megyéspüspök, Örley Zoltán vezér­őrnagy a szegedi 5. honvédkerület parancsnoka, megjelent a Szegeden tartózkodó Révai József nemzetgyű­lési képviselő, budapesti főszerkesztő s ott volt a város társadalmi, poli­tikai és közéletének minden számot­tevő tagja. Dénes Leó polgármester néhány perccel 12 óra után nyitotta meg a közgyűlést, majd Dobay Pál tanács­nak ismertette a főispáni kinevezés­sek után még intenzívebben fog a gazdasági kérdésekkel foglalkozni. A közesi gazdálkodás részben vagy egészben való bevezetésére feltét­lenül szükség lesz. A bankóprést nem lehet folyton mű­ködtetni. A nagy vállalatok, bankok álljanak meg a saját lábukon és ne kérjenek állami támogatást. A pénz becsületét erélyes rendszabályokkal helyre kell állítani. A cseregaz­dálko­­dást tökéletesen ki kell küszöbölni, csak a pénz lehet csereeszköz. Nem olyan rossz a magyar pengő, hogy azt lebecsüljük és azt esztelen csere­gazdálkodással devalváljuk. — Ha tudunk becsületesen dolgozni és komoly hívei maradunk a dem­o­­kráciának, meg fogunk tudni küzdeni a culjoa viszonyokkal. November 4-én a magyar nép külön listákkal szavaz. (Nagy taps, éljenzés). Mi szociálde­mokraták mindent megteszünk, hogy a legnagyobb párt legyünk. A szűnni nem akaró tapssal foga­dott beszéd után Parcsetics Mihály elnök néhány lelkes szóval bezárta az ülést­­ről érkezett miniszteri leiratot. A polgármester javaslatára bizottság hívta meg a közgyűlési terembe az új főispánt, akit a terembe lépéskor hatalmas tapssal fogadtak a megje­lentek. A város új főispánját Dénes Leó polgármester köszöntötte. Ki­emelte, hogy főispán soha még olyan súlyos kö­rülmények között nem foglalta el hivatalát mint Vörös József A fasiszta garázdálkodás teljesen el­pusztította az országot s az elmúlt egy esztendő kevés volt az újjáépí­tés feladatainak megoldására. De a 25 éves fasiszta métely is benne van még a lelkekben s ilyen körülmények között óriási az a feladat, amely Sze­ged új főispánjára vár. — Mi azonban jól ismerjük már a régebbi időkből Vörös Józsefet — mondotta a polgármester. — Mindig ott láttuk, ahol a dolgozók érdekeiért kellett síkra szállani és küzdeni, min­dig a közérdeket, a rászorulók meg­segítését tart­­tta szem előtt s éppen ezért bizalommal fordulunk feléje s hisszük, h­ogy jó munkatársa lesz a város vezetőségének. A nagy tapssal fogadott beszéd után, harangzúgás közben letette a fogadalmat Vörös József főispán, majd elfoglalta helyét az elnöki emel­t­vényen s elmondotta székfoglaló be­szédét — Mikor először felmerült a terv, hogy elfoglaljam pozíciómat — mon­dotta beszédében a főispán — már akkor elhatároztam, hogy az eddiginél is nagyobb energiával fogok azon dolgozni, hogy a népnek és dolgozók­nak minél többet és szebbet biztosít­hassak. Nagyon nehéz időket élünk és nincsen könnyű dolgunk, de az elmúl 25 év alatt bebizonyítottuk, hogy tudunk sokat dolgozni és tűrni nemes és nagy célok érdekében. Egyszerű szocialista közkatona va­gyok, az is akarok maradni, de sokkal nag­yobb munkateljesít­ménnyel. — Kérem a közönséget és a pár­tokat, hogy a közelgő választások előtt tartózkodjanak a helyzet kiéleződésétől és ugyanerre kérem a sajtót is. A há­borúnak nincs vége, most a nyomor, az ínség és nincstelenség ellen küzdünk. Nagy feladatot kell teljesítenünk a jóvátétellel, de ezt minden körülmén­­ nyek között teljesíteni fogjuk. A há­borút elvesztettük és ennek következ­ményeit vállalnunk kell. Ez csakis a­­ legteljesebb együttműködéssel lesz le­hetséges és csak ily módon tudjuk elkerülni a ránk váró nehézségeket. A közéleti tisztaságot szigorúan kell őriznünk, áldozatokat kell hoznunk, a fizetése mindenkinek kevés, de nem szükséges minden egyes alkalmat egyéni célok érdekében keresetre fel­használni. Ki kell választanunk azokat, akik a megfelelő helyekre valók. A beszolgáltatással kapcsolatban arra kérem a gazdákat, tegyenek eleget annak a legpontosabban, mert tőlük függ nemcsak az, hogy az idén ne éhez­zünk, hanem az is, hogy jövőre legy,n miből vennünk. Komoly akció indul meg a közeljövőben a gazdáknak, földmunkásságnak textilanyagokkal való ellátására, de ebből csakis azok fognak részesedni, akik beszolgáltatási kötelezettségüknek teljes mértékben eleget tettek. Hálával emlékszem meg az orosz hadsereg nemes gesztusáról, mellyel 150 jó állapotban lévő lovat adtak kölcsön a mezei munkák elvég­zésére. Ezekkel a lovakkal most a magyar gazda dolgozik és a magyar kenyér szaporodik munkájukkal. — Nagyon szomorú, hogy azoknak nem tudunk adni jóformán semmit, akik erre nagyon rászorulnának. Mintegy 2000 gyermek van az ál­lami gyerm­ekmenhelyen a legkét­­ségbeejtőbb állapotban. Ezeken csak úgy tud­ank segíteni, hogy ha a társadalom is mögénk áll. Nagyszabású gyűjtőakciót fogunk kez­deni ezek a szerencsétlen gyermekek érdekében és remélem, hogy a társa­dalom segítségére nem számítunk hiába. — Engem a város közönsége egy­hangú megállapodással küldött a fő­­ispáni székbe, másképpen nem is vár- Békét akarsz? Szavazz a 7-es listára ! „A háborúnak nincs vége, most a nyomor, az ínség, a nincsetlenség ellen harcolunk“ A város közgyűlése beiktatta főispáni hivatalába Vörös József elvtársat

Next