Szegedi Uj Nemzedék, 1921. február (3. évfolyam, 26-47. szám)
1921-02-23 / 43. szám
Szeged, 1921 február 23 H1. évf 43. sz. Szerda Előfizetési árak: Egy évre 360 kor. — Félévre 100 kor. — Negyedévre 90 kor. — Egy hóra 30 kor. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kálvária-ucca 10. Telefon 153 szám. Nem! Nem! Soha! Quo vadis? Baltazár... Quo vadis? Baltazár — kérdi a szorongatott és ellenséges tűz, közzé szorított keresztény magyarság. Hová futsz, hová rohansz, Baltazár. Az ország megmentőinek táborába-e, vagy ismét azok közzé, akikkel együtt az országot oda juttattad, hogy ezeréves dicsőségébe belerúghat most minden jött-ment bocskoros oláh és rác. . . Lásd: mi nem vájkálunk a múltak sebeiben. Mi feledni akarjuk és tudjuk, hogy a te utaid már a szabadkőműves páholyok titkos rejtekein is átvezetett, mi feledni akarjuk, hogy a te tekervényes és szeszélyes utad, nem is oly régen, az oláh király elé vitt téged hódolásra. Mi benned a pásztort, az atyát szeretnők látni és tisztelni — és nem szeretnék a Kámok sorsát, ki berúgott anyjából gúnyt űzött, mi a Jáfet erényét követjük, ki látva atyja megtévelyedését — meleg megértéssel lépett hozzája, hogy ennek pőreségét enköpenyegével betakarná. Mi is a Jáfetek gyermeki tiszteletével közeledünk hozzád, hogy politikai fonákságaidat és a destrukció szolgálatába szegődésed megalázó voltát betakarjuk. Mért utasítod hát vissza gyermeki közeledésünket ? Deliriumos áporodottságodban miért gyengíted tulajdon véreid erejét? Az a kétes dicsőség, hogy újra a politika terére léphetsz, hogy egy új blokknak lehess a vezére, megéri neked azt az áldozatot, amit ezért fizetned kell ? Mert fizetned kell. Mégpedig nagy árt kell fizetned érte: igen, fizetned kell ama rengeteg keserűséggel, mely a mi keresztény magyar szivünkben ellened felgyülemlik, a mardosó kétségbeeséssel, mely lelkünkön ezer sebet ejt. Nem érzed anyádnak, magyar hazádnak, ez összetört szivü Vduffiniának hörgő sirámát látván, miként megy szebb sorsra hivatott Coriolanusa a volszkok táborába . . . Uj blokk kell néked? A Telekiek, az Apponyiak, az Andrássyak magyarsága neked nem elég, neked a Fenyő Miksák, a Sándor Pálok „liberális“ szabadsága kell? A Sándor Pálok „liberális“ hazaszeretete kell neked püspök úr, azé a Sándor Pálé, aki a magyar parlamentben egyedül és elhagyatva, minden lélegzetével, pórusainak és idegszálainak minden remegésével faja szolgálatában él, mégpedig oly makacsul és oly öntudatosan, ami még az ellenfélben is kell, hogy tiszteletet gerjesszen. Vájjon mi fájhat a magyarnak? A gyülekezési jog hiánya? A cenzúra? A vélemény szabadságának hiányzik ? Vagy tán a fajok egyenjogúsága hiányzik ? Mindezekben látja Debrecen püspöke is szerencsétlen hazánk sorsának jobbrafordulásának biztosítékait . . . Hogyan ? Lehetséges volna-e, hogy a szellemi vakság oly sötét hályoggá borulna lelki szemére a püspök úrnak, hogy ne tudná s ne látta volna, hogy amikor itt meg volt az az általa oly nagyon sóvárgott gyülekezési jog, akkor a kabátos embereket a zsidó városparancsnokok pribékjei korbáccsal verték otthonuk falai közzé, hogy ugyanakkor a városliget bagós szájú hintáslegényei éjfélekig köpködjék tele városaink tanácstermének megrongált és bemocskolt termeit. Vélemény szabadság kell püspököm? Hát elfeledte volna, hogy mikor a „teljes véleménynyilvánítás hajnala“ népedre virradt, ugyanakkor a plakátok tengernyi tömegéről ríttak le a golyót és kötelet ígérő betűsorok? . . . Nem volna tudomásod, hogy a nagy szabadság idején a titkos kémek hada árasztotta el a keresztény és keresztyén templomok hajóit, hogy megfigyeljék magyar kollegáid és fiaid nyilatkozatait, erről a nagy, te általad oly annyira sóvárgott „vélemény szabadságról“. Nem tüdte fel, püspököm, hogy még minden keresztény templombanmegjelentek a „bizalmik“, addig a te általad üldözöttnek tartott társadalmi réteg papjai szabadon és minden megfigyelés nélkül jargonolhattak egy, csak általuk ismert „öszvér“ nyelven. Nem olvasod soha a statisztikát ? Üldözésről beszélsz, mikor a zsidóság anyagi térfoglalása ma is oly szédületes, aminő a háború legzivatarosabb napjaiban sem volt. Amikor a zsidók kezén a „magyar vagyont nyelő“ vonalon, — amit szépen demarkációs vonalnak hívnak — milliárdok tűnnek el, hogy idegen valutává válva — a zsidóságot mentesítse az adótól — s hogy a gazdagság továbbra is biztosítsa nekik a fölényt és a vezetést? ... De ha igazad volna s ha ebben az országban tényleg volna zsidóüldözés, miért fáj az neked jobban, mint saját véreid nyomorúsága? . . . Nem látod-e nyomorban elványadt középosztályunkat, melynek ferde cipősarka olyan jelképe a keresztény magyarság felbillent anyagi helyzetének? Nem látod, hogy kik viszik szégyenkedve és pironkodva a vagyonmentő vásárra emlékeiket és megmaradt értékeik pontosan? . . . Nem látod kik az eladók, a mindig csak eladók s kik a vevők, akik vesznek és eladnak, de sosem veszítenek . . . Vagy talán a munkáskérdést akarja megoldani, az új blokk? ... Sándor Pálokkal és Fenyő Miksákkal ? Hát lehet-e, szabad-e újra odadobni a szíriai had kezére a vörös embert a felemelt kalapáccsal, hogy a Sándor Pálok adhassák ki a jelszót, de nem úgy, hogy „üsd nem apád“, hanem így: „üsd, mert a Véred! . . . Quo vadis? Baltazár . . . Hová futsz? . . . Hová rohansz? . . . Hová visz esztelen hiúságod és határt nem ismerő „énimádatod?“ Állj meg és fordulj vissza. Amerre mégy — fajod nem mehet utánad. Amerre mégy — az nem lehet a te fajod — nem a magyarság útja. Lehet, hogy megtalálod rajta egyéni számításaidat, — lehet, hogy rémeket találsz utadon az aranyborjúkat, mit a népére joggal dühös Mózes, darabokra törve szórt a világ minden tája felé . . . Hízelgő szókat is fogsz haltaimi. Dicshimnuszokat is — szobrot is kaphatsz ... De állj meg mégis ... és borzadj el hálátod, kik követnek, kik kisérnek és tested mulandó vonalait, kik igyekeznek az örökélet márványába faragni . . . Állj meg, Debrecen püspöke és fordulj viszsza, ha van erőd hozzá. Szegély hazádnak szüksége van minden fiára ... Állj meg, fordulj viszsza és jöjj. Még nem késő. Mert ha szép és férfias cselekedet egy életet áldozni fajunkért és hazánkért,, még szebb és még férfiasabb szállani a lejtőn és bevallani: „Tévedtem, hát visszafordulok.“ Ez oly szép, oly emberi és oly férfiam, hogy még egy egyházfőnök is csak tiszteletet biztosíthat. Nos , Quo vadis — Baltazár ? .. . korona. Andrássy gróf a kormány programjáról Csatlakozik a keresztény egyesülés pártjához. — Giesswein, a liberális A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A kormányprogram feletti vita első szónoka Giesswein Sándor. A parlament eddigi működése — úgymond — nélkülözi a keresztény tetteket. Mi azt akarjuk, hogy az alkotmányos élet végre meginduljon Magyarországon, hogy ne legyen Magyarországon újból Bach-korszak. Főleg a közszabadságok megvédéséért küzdünk, ezek közt első sorban áll a sajtószabadság. Mi a liberalizmust akarjuk és pedig az Eötvös-féle liberalizmust. A zsidókérdést nem szabad faji kérdéssé beállítani, mert a zsidókérdés gazdasági kérdés. Fontosnak tartja a munkáskérdés megoldását. Beszéde végén a külügyminiszter expozéjával és a pénzügyminiszter javaslataival foglalkozott röviden. Utána Andrássy Gyula gróf szólalt fel. Ha szive vágyát követné — mondotta — akkor kijelentené, hogy visszavonul a politikai élettől. Nagyon kifárasztják az embert a politikával kapcsolatos törekvések. Az ország nagy veszedelmekkel van környezve minden oldalról, akár a belpolitikát, akár a külpolitikát tekinti. Elkülönítve és ellenségektől körülvéve belsőleg sok nehézséggel küzdve, helyzetünk olyan veszedelmes, olyan súlyos, hogy itt nem szabad senkinek sem saját érdekére hallgatni, hanem mindenkinek csak egy kötelessége van, hogy félretéve minden más érdeket, a veszélyben levő nemzetet megmentse. Épen az a meggyőzdés vezette őt arra, hogy elhatározta, miszerint az eddiginél intezívebb módon vegyen részt a közéletben. Kívánja, hogy mindenki azon zászló alá tömörüljön, amelyeket a nemzet a veszedelmek perceiben kitűzött. Csatlakozik a keresztény és nemzeti gondolaton belül ahhoz a párthoz, amelynek meggyőződése szerint legközelebb áll hozzája. A keresztény jelszó két meggyőződésből ered. Az egyik az, hogy a múlt erkölcstelenségének egyik legnagyobb forrása az erkölcsök lesülyedése, lerombolása volt, a másik meggyőződés az, hogy a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nem keresztény társadalomnak legnagyobb része hagyta cserbe a nemzetet kemény megpróbáltatása idejében. A keresztény társadalomnak önérzetre kell ébrednie, törekedjék vezérszerepre nemcsak az államban, de a közgazdaságban is. Hosszú, kitartó munkának lehet ez csak a gyümölcse. Vetkőzze le a nemzet azokat az előítéleteket, amelyek visszatartottak attól, hogy az üzleti foglalkozások bizonyos nemeivel odaadóbban foglalkozzék. Irtózatos veszedelmes volna, ha a mostani jelszavak lejáratnák magukat, ha a szép remények meghiúsulnának, melyek a nemzet széles rétegeiben ébredtek. Teljesen félreismerik a valóságot azok, akik azt hiszik, hogy a mostani rezsim bukása után a liberalizmus jönne. Ha a nemzet elveszti bizalmát, következik a destruktív szellem, a forradalom szelleme. Ezért most szükség van arra, hogy az egész magyar intelligencia tömörüljön egybe, mert a bukás mindent eltemet. Türelem, kitartás és állandó céltudatos munkát kell végezni, mert csak akkor lesz hasznos elnnek a rezsimnek a munkája, ha sokáig eltart, addig míg az erkölcsöket át nem alakítja. Legyen erős kormányunk, mely be tudja tölteni feladatát, amely hatáskörét át nem lépi. A legkérlelhetetlenebb szigorral kell felvenni a küzdelmet a korrupcióval szemben, mert nem szabad megengedni, hogy a magyar becsületnek. Zs. J A négy ördög díszelőadása és Harmadkán francia vígjáték a Széchenyi- moziban. WT Előadások kezdete 4,8 és 9 órakor. Rendes helyárak.