Szegedi Uj Nemzedék, 1921. február (3. évfolyam, 26-47. szám)

1921-02-23 / 43. szám

Szeged, 1921 február 23 H1. évf 43. sz. Szerda Előfizetési árak: Egy évre 360 kor. — Félévre 100 kor. — Negyedévre 90 kor. — Egy hóra 30 kor. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kálvária-ucca 10. Telefon 153 szám. Nem! Nem! Soha! Quo vadis? Baltazár... Quo vadis? Baltazár — kérdi a szoronga­tott és ellenséges tűz, közzé szorított keresztény magyarság. Hová futsz, hová rohansz, Baltazár. Az ország megmentőinek táborába-e, vagy ismét azok közzé, akikkel együtt az országot oda juttat­tad, hogy ezeréves dicsőségébe belerúghat most minden jött-men­t bocskoros oláh és rác. . . Lásd: mi nem vájkálunk a múltak sebeiben. Mi feledni akarjuk és tudjuk, hogy a te utaid már a szabad­kőműves páholyok titkos rejtekein is átvezetett, mi feledni akarjuk, hogy a te tekervényes és sze­szélyes utad, nem is oly régen, az oláh király elé vitt téged hódolásra. Mi benned a pásztort, az atyát szeretnők látni és tisztelni — és nem sze­­retnék a Kám­ok sorsát, ki berúgott anyjából gúnyt űzött, mi a Jáfet erényét követjük, ki látva atyja megtévelyedését — meleg megértéssel lépett hoz­zája, hogy ennek pőreségét enköpenyegével beta­karná. Mi is a Jáfetek gyermeki tiszteletével kö­zeledünk hozzád, hogy politikai fonákságaidat és a destrukció szolgálatába szegődésed megalázó voltát betakarjuk. Mért utasítod hát vissza gyer­meki közeledésünket ? Deliriumos áporodottságod­­ban miért gyengíted tulajdon véreid erejét? Az a kétes dicsőség, hogy újra a politika terére léphetsz, hogy egy új blokknak lehess a vezére, megéri neked azt az áldozatot, amit ezért fizetned kell ? Mert fizetned kell. Még­pedig nagy árt kell fizetned érte: igen, fizetned kell ama ren­geteg keserűséggel, mely a mi keresztény magyar szivünkben ellened felgyülemlik, a mardosó két­ségbeeséssel, mely lelkünkön ezer sebet ejt. Nem érzed anyádnak, magyar hazádnak, ez összetört szivü Vd­uffiniának hörgő sirámát látván, miként megy szebb sorsra hivatott Coriolanusa a volsz­­kok táborába . . . Uj blokk kell néked? A Tele­kiek, az Apponyiak, az Andrássyak magyarsága neked nem elég, neked a Fenyő Miksák, a Sán­dor Pálok „liberális“ szabadsága kell? A Sándor Pálok „liberális“ hazaszeretete kell neked püspök úr, azé a Sándor Pálé, aki a magyar parlamentben egyedül és elhagyatva, minden lélegzetével, pórusainak és idegszálainak minden remegésével faja szolgálatában él, még­pedig oly makacsul és oly öntudatosan, ami még az ellenfélben is kell, hogy tiszteletet gerjesszen. Vájjon mi fájhat a magyarnak? A gyülekezési jog hiánya? A cenzúra? A vélemény szabadságának hiányzik ? Vagy tán a fajok egyenjogúsága hiányzik ? Mindezekben látja Debrecen püspöke is szeren­csétlen hazánk sorsának jobbrafordulásának biz­tosítékait . . . Hogyan ? Lehetséges volna-e, hogy a szellemi vakság oly sötét hályoggá borulna lelki szemére a püspök úrnak, hogy ne tudná s ne látta volna, hogy amikor itt meg volt az az ál­tala oly nagyon sóvárgott gyülekezési jog, akkor a kabátos embereket a zsidó város­parancsnokok pribékjei korbáccsal verték otthonuk falai közzé, hogy ugyanakkor a városliget bagós szájú hintás­­legényei éjfélekig köpködjék tele városaink tanács­termének megrongált és bemocskolt termeit. Véle­mény szabadság kell püspököm? Hát elfeledte volna, hogy mikor a „teljes vélemény­nyilvánítás hajnala“ népedre virradt, ugyanakkor a plakátok tengernyi tömegéről ríttak le a golyót és kötelet ígérő betű­sorok? . . . Nem volna tudomásod, hogy a nagy sza­badság idején a titkos kémek hada árasztotta el a keresztény és keresztyén templomok hajóit, hogy megfigyeljék magyar kollegáid és fiaid nyi­latkozatait, erről a nagy, te általad oly annyira sóvárgott „vélemény szabadságról“. Nem tüdt­e fel, püspököm, hogy még minden keresztény templomban­­megjelentek a „bizalmik“, addig a te általad üldözöttnek tartott társadalmi réteg papjai szabadon és minden megfigyelés nélkül jargonolhattak egy, csak általuk ismert „öszvér“ nyelven. Nem olvasod soha a statisztikát ? Üldözés­ről beszélsz, mikor a zsidóság anyagi térfoglalása ma is oly szédületes, aminő a háború legzivata­rosabb napjaiban sem volt. Amikor a zsidók kezén a „magyar vagyont nyelő“ vonalon, — amit szépen demarkációs vonalnak hívnak — m­illiár­­dok tűnnek el, hogy idegen valutává válva — a zsidóságot mentesítse az adótól — s hogy a gazdagság továbbra is biztosítsa nekik a fölényt és a vezetést? ... De ha igazad volna s ha ebben az országban tényleg volna zsidóüldözés, miért fáj az neked jobban, mint saját véreid nyomorúsága? . . . Nem látod-e nyomorban­ el­­ványadt középosztályunkat, melynek ferde cipő­sarka oly­an jelképe a keresztény magyarság fel­billent anyagi helyzetének? Nem látod, hogy kik viszik szégyenkedve és pironkodva a vagyonmentő vásárra emlékeiket és megmaradt értékeik pont­osan­? . . . Nem látod kik az eladók, a mindig csak eladók s kik a vevők, akik vesznek és el­adnak, de sosem veszítenek . . . Vagy talán a munkáskérdést akarja megoldani, az új blokk? ...­­ Sándor Pálokkal és Fenyő Miksákkal ? Hát lehet-e, szabad-e újra odadobni a szíriai had kezé­re a vörös embert a felemelt kalapáccsal, hogy a Sándor Pálok adhassák ki a jelszót, de nem úgy, hogy „üsd nem apád“, hanem így: „üsd, mert a Véred! . . . Quo vadis? Baltazár . . . Hová futsz? . . . Hová rohansz? . . . Hová visz esztelen hiúságod és határt nem ismerő „énimádatod?“ Állj meg és fordulj vissza. Amerre mégy — fajod nem mehet utánad. Amerre mégy — az nem lehet a te fajod — nem a magyarság útja. Lehet, hogy megtalálod rajta egyéni számításaidat, — lehet, hogy rémeket ta­lálsz utadon az aranyborjúkat, mit a népére joggal dühös Mózes, darabokra törve szórt a vi­lág minden tája felé . . . Hízelgő szókat is fogsz haltaimi. Dicshimnuszokat is — szobrot is kap­hatsz ... De állj meg mégis ... és borzadj el há­látod, kik követnek, kik kisérnek és tested mu­­landó vonalait, kik igyekeznek az örökélet már­ványába faragni . . . Állj meg, Debrecen püspöke és fordulj visz­­sza,­ ha van erőd hozzá. Szegé­ly hazádnak szük­sége van minden fiára ... Állj meg, fordulj visz­­sza és jöjj. Még nem késő. Mert ha szép és fér­fias cselekedet egy életet áldozni fajunkért és hazánkért,, még szebb és még férfiasabb szállani a lejtőn és bevallani: „Tévedtem, hát vissza­fordulok.“ Ez oly szép, oly emberi és oly férfiam, hogy még egy egyházfőnök is csak tiszteletet biz­tosíthat. Nos , Quo vadis — Baltazár ? .. . korona. Andrássy gróf a kormány programjáról Csatlakozik a keresztény egyesülés pártjához. — Giesswein, a liberális A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A kormányprogram feletti vita első szónoka Giesswein Sándor. A parlament eddigi működése — úgymond — nélkülözi a keresztény tetteket. Mi azt akarjuk, hogy az alkotmányos élet végre meginduljon Magyarországon, hogy ne legyen Magyarországon újból Bach-korszak. Főleg a köz­szabadságok megvédéséért küzdünk, ezek közt első sorban áll a sajtószabadság. Mi a liberaliz­­must akarjuk és pedig az Eötvös-féle libera­lizmust. A zsidókérdést nem szabad faji kérdéssé beállítani, mert a zsidókérdés gazdasági kérdés. Fontosnak tartja a munkáskérdés megoldását. Beszéde végén a külügyminiszter expozéjával és a pénzügyminiszter javaslataival foglalkozott rö­viden. Utána Andrássy Gyula gróf szólalt fel. Ha szive vágyát követné — mondotta — akkor kijelentené, hogy visszavonul a politikai élettől. Nagyon kifárasztják az embert a politiká­val kapcsolatos törekvések. Az ország nagy ve­­szedelmekkel van környezve minden oldalról, akár a belpolitikát, akár a külpolitikát tekinti. Elkülönítve és ellenségektől körülvéve belső­leg sok nehézséggel küzdve, helyzetünk olyan veszedelmes, olyan súlyos, hogy itt nem szabad senkinek sem saját érdekére hallgatni, hanem mindenkinek csak egy kötelessége van, hogy fél­retéve minden más érdeket, a veszélyben levő nemzetet megmentse. Épen az a meggyőzdés ve­zette őt arra, hogy elhatározta, miszerint az eddi­ginél intezívebb módon vegyen részt a közéletben. Kívánja, hogy mindenki azon zászló alá tömö­rüljön, amelyeket a nemzet a veszedelmek perce­iben kitűzött. Csatlakozik a keresztény és nem­zeti gondolaton belül ahhoz a párthoz, amelynek meggyőződése szerint legközelebb áll hozzája. A keresztény jelszó két meggyőződésből ered. Az egyik az, hogy a múlt erkölcstelenségé­nek egyik legnagyobb forrása az erkölcsök le­­sülyedése, lerombolása volt, a másik meggyőző­dés az, hogy a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nem keresztény társadalomnak legnagyobb része hagyta cserbe a nemzetet kemény megpró­báltatása idejében. A keresztény társadalomnak önérzetre kell ébrednie, törekedjék vezérszerepre nemcsak az államban, de a közgazdaságban is. Hosszú, kitartó munkának lehet ez csak a gyü­mölcse. Vetkőzze le a nemzet azokat az előítéle­­teket, amelyek visszatartottak attól, hogy az üzleti foglalkozások bizonyos nemeivel odaadóbban foglalkozzék. Irtózatos veszedelmes volna, ha a mostani jelszavak lejáratnák magukat, ha a szép remények meghiúsulnának, melyek a nemzet szé­les rétegeiben ébredtek. Teljesen félreismerik a valóságot azok, akik azt hiszik, hogy a mostani rezsim bukása után a liberalizmus jönne. Ha a nemzet elveszti bizalmát, következik a destruktív szellem, a forradalom szelleme. Ezért most szükség van arra, hogy az egész m­agyar intelligencia tömörüljön egybe, mert a bukás min­dent eltemet. Türelem, kitartás és állandó cél­tudatos munkát kell végezni, mert csak akkor lesz hasznos elnnek a rezsimnek a munkája, ha so­káig eltart, addig míg az erkölcsöket át nem­ ala­kítja. Legyen erős kormányunk, mely be tudja tölteni feladatát, amely hatáskörét át nem lépi. A legkérlelhetetlenebb szigorral kell felvenni a küzdelmet a korrupcióval szemben, mert nem szabad megengedni, hogy a magyar becsületnek. Zs. J A négy ördög díszelőadása és Harmad­kán francia vígjáték a Széchenyi- moziban. WT Előadások kezdete 4,­­8 és 9 órakor. Rendes helyárak.

Next