Szegedi Uj Nemzedék, 1921. szeptember (3. évfolyam, 197-216. szám)

1921-09-01 / 197. szám

Szeged, 1921 szeptember 1., csütörtök. Keresztény politikai napilap. Előfizetési ára: Egész évre. . 480 —„ Fél évre . . . 240 — „ Negyed évre . 120.— „ Egy hónapra . 40.— „ Egyes szám ára 2 kor. Ára 2 korona. (Il-ik évfolyam, 197. szám. Szerkesztőség és kiadó­­hivatal : Szeged, Kálykia­ utca 10. sz. Telefon: 153. Főszerkesztő: DolbAY GYULA DR. Szerkesztésért felelős: vitéz KEMÉNY SIMON Kiadja: A Szegedi Uj Nemzedék Lapvállalat Részv.­Társ. Nem! Nem! Soha! Szeptember Papp Béla, minorita A végtelen idő kereke ismét for­dult egyet — és az ifjúság gyermek­­arcú hada újra táborba száll. A fecs­kesereg hatalmas köröket irva, bú­csúzni kezd — és ti megjöttetek. Megjöttetek, hogy köszöntsünk tite­ket, — hogy folytassátok az utat, mit elhagytatok, amelyet kijelölt a ti ambiciótok, törekvéstek, amely tö­rekvést belétek csepegtette a szülői szeretet dadogó gyermekkorotoktól kezdve. Lelkes ifjúság tiéd ez a pár sor. Elmúlt a nyár, elmúlt a vaká­ció, amely ha kedves volt is, még­sem olyan, mint­ a régieké — és ti egy évvel ismét közelebb léptetek a nyilvános élet színpadához. Meg­nyílnak az élet kapui, — a pedellus nyájas arccal tekint rátok — és ti munkába álltok. Munkába, hogy a jövő nemzedéknek, a titeket követő ifjúságnak már jobb, boldogabb va­kációja legyen. Ti tehetitek ezt se­­lyemhajú ifjak. Ti, akikre egy meg­tépett ország — a szárnyaszegett magyar nemzet reménnyel tekint. Ti, kiknek lelke tele van még a gyer­mekkor boldogságának aranysugár­zásával — tele van poézissel, kik­nek a szivét még nem tompította el a jelen sivársága. Mi mindnyájan reménnyel tekintünk rátok. A ti ar­cotokról iparkodunk egy kevés mo­solyt lopni, — mellétek húzódunk, kikben a jövő harcosait látjuk, — S hogy Így mellettetek emelkedjék a ■ mi beteg, megtépett szivünk is a ti­­ lelkes, a ti lángoló, a ti hazafias tűztől égő szivetek forró dobogásá­tól, hogy a mi könnytől elhomályo­sult szemeinkben is fellobbanjon a ti nevetős szemetek, tőlünk régen elfelejtett vidám sugarú Köröskörül ünnepelnek győzelmi­­ mámorral ajkukon. Franciaország újra Provánsz da­lától hangos — nótával kezdik és végzik munkájukat Bretány halászai — ugyancsak ez csendül föl Lam­­pányban is a vidám szüretelők aj­kán. Mi pedig sírunk, töprengünk, vonaglunk, kiknek a madarak a dala is gyászének, kiknek a virágillata is hervadásról beszél. Ezért húzódunk mellétek, hogy nyájas, hamvas arco­tok feledtesse ezt a belső kint, mely sirt­ás a magyar nemzetnek. Ne engedjétek ezt, edzétek maga­tokat, Így legyetek a nemzet vigasz­talója , a sivár, a kétségbeejtő jelen biztos, szilárd alapja és a mi jövőnk édes reménye. Számoljatok azzal, hogy egy sorsüldözött nemzet fiai vagytok, kik magatokra vagytok utalva és hozzá egy megtépett nem­zet reménye vár tőletek jövőt. Dol­gozzatok úgy, mintha a haza jövője mindegyitektől külön-külön függne, úgy hogy amikor a ti pelyhes ar­cotok már férfiassá válik, akkor a most haldokló hazánk virrasztó mécse már lángoljon, bevilágítva a ’ letépett részeket is — reményt su­gározva a remélni már-már alig tudó apák és nagyapák szívébe. Ezt tegyétek. Így lesztek aztán­­követői a ti diák társaitoknak a pozsonyi ma­gyar ifjaknak, akik vérükkel, fiatal életükkel pecsételték meg haza­szeretetüket, akiknek emlékünnepén itt Szegeden talán a ti szemetekből is könny fakadt, így lesztek bátor harcosai egy nemzetnek, amely nem­zet inkább megtörik, derékban pat­tan­ el, mint az orkánnal dacoló fenyő, de még nem hajlik soha. Ausztria teljesen magára marad Erősítik az osztrák határt — Az antant támogatása bi­zonytalan — A Jugoszlávoknak a nyugatmagyarországi ügy nem ér meg egy puskalövést sem — „Ha Önök át­adják Nyugatmagyarországot, akkor vagy bolondok, vagy gyávák“ — Ausztria kommunistákat akar letelepí­teni Magyarországon — Bécs a kérdés enyhülését várja Az átcsatolásra ítélt vasvármegyei területen általános csend uralkodik. Az osztrák csendőrök két község kivételével az egész területről kivo­nultak. Lékán egy magyar csendőr letartóztatott egy osztrák csendőrt, aki átlépte a határt. Pinkafőre a mai nap folyamán ismét egy nagyobb, állítólag három-négyszáz főnyi osz­trák csendőrkülönítmény akart be­jönni, de később ebbeli szándéká­tól elállott és még csak útnak sem indult. Gróf Sigray Antal Nyugat­­magyarország főkormánybiz­tosa a vámőrséget, amely an­nak idején visszavonult a tria­noni békeszerződésben megha­tározott vonalról, tegnap visz­­szarepdelte arra a vonalra, a­melyet a csendőrség tart megszállva.­­ Hivatalos jelentés szerint Schober kancellár reggel hosszabb telefon­­beszélgetést folytatott a soproni szö­vetségközi tábornoki bizottsággal és ismertette az osztrák kormány állás­pontját. A délelőtt folyamán megérkezett Gorton tábornok ellenjegyzésével a határozat, amely felhívja Ausztriát, hogy az osztrák csendőrség tartsa meg állásait, a Magyarország részéről első zónának nevezett területen és kívánatos lenne, ha a csendőrséget megerősítenék. Bécsújhelyről egy osztrák zászló­aljnak kellett volna Nyugatmagyar­­országra indulni. A bevonulás azon­ban elmaradt, mert a soproni szö­vetségesközi bizottság nem adta meg hozzájárulását. Ezzel szemben az osztrák csendőrség erősítéseket fog kérni. Az erősítések egy része már el is indult Az eddig Nyugatmagyar­­országra küldött csendőrök száma alig néhány ezer. A Neue Freie Presse jelenti: A legfelsőbb tanács ma foglalkozik a nyugatmagyarországi kérdéssel. Azt hiszik, hogy a rend Nyu­­gatmagyarországon néhány na­pon belül helyre áll. Semmi esetre sem kerül sor arra, hogy Felsősziléziából hozzanak csapatokat Nyugatmagyarországra. Amennyiben mégis nehzségek me­rülnének fel, nincs kizárva, hogy a legfeltőbb tanács a kis a­lantot bízza meg azzal, hogy a trianoni szerződésnek érvényt szerezzen Az Abend írja: Előre látható, hogy az antant Magyarország ellen nem fog csapatokat küldeni Az osztrák koldus kedvéért nem veszi magára a csapatkiküldés költségeit de a magyarokat sem szeretné ez­zel a csapat kiküldésével megsérteni. Hiszen a párisi kormány reakciós politikájában a magyarok szerepe még mindig nagyobb, mint Ausz­triáé, más részről azonban a kis antant sem nagyon fog a magyarok ellen indulni. Erre csak olasz be­folyással volna bírható, de a dolog­nak az a színezete, mintha az ola­szok a jugoszláv cseh korridort Nyugatmagyarországon keresztül ak­kor sem engednék felállítani, ha csak a tartomány közös és ideiglenes megszállásáról volna szó. Az olaszok számára Jugoszlávia már­is túl nagy. Egy pillanatra sem tűrné, hogy a cseheknek közös hatá­­ruk legyen a szláv testvérállam­mal. Ehhez hozzá kell még venni, hogy a Nyugatmagyar­országra való bevonulást a cse­heknek és a jugoszlávoknak sok pénzükbe kerülne. Arra is lehetne gondolni, hogy a jugoszlávok azzal gya­koroljanak nyomást Magyar­­országra, hol ne vonuljanak Pécsre, de Pécsett már magyarok az urak és a jugoszlávoknak ezért ezt a kérdést kell felten­­niök: Megér- e számukra a nyu­gatmagyarországi ügy akár egy puskalövést is ? Erre a kérdésre pedig csak tagadó lehet a válasz. Csak az olyan álla­moknak, mint Magyarország és Lengyelország — amelyeknek nincs több veszteni valójuk — szánják rá magukat a lövöldözésre. Azonnali fegyveres segítséget tehát sehonnan sem lehet várni. A legjózanabb dolog az lenne tehát, ha a tartományt kiürítik és egyidejűleg csendőrséggel és katonasággal erősen biztosítják a régi határt. A „Vasvármegye“ szerint n­emrég az egyik magas állású antant tiszt magántársaságban mondotta: — Ha önök csakugyan átadják Nyugatmagyarországot, akkor nem tudom, mit gondoljak a magyarok­ról. Akkor önök, —­­bocsánat, — de vagy bolondok vagy gyávák. Ha önök eltűrik még ezt az abszurdu­mot is, akkor én, az egykori ellen­ség, ha átlépem a magyar határt, visszaköpök a magyarok felé. A Neue freie Presse parlamenti körökből arról értesül, hogy Nyugat­­magyarországba kiküldött csendkr­­osztagok újabb erősítést kaptak. Sür­geti, hogy küldjenek újabb erősíté­seket. Főleg a véderő bevonásával az összeköttetés helyreállítására már tegnap elküldött műszaki csapatokat szaporítják és készenlétbe helyezik a csendőrség akciójának támoga­tására. A minisztertanács elhatározta már, hogy az osztrák véderő egyes ré­szeit e célra készenlétbe helyezik. Dery tartományi főnök hivatalos helyiségét Nagymartonban egy korcs­mában ütötte fel. Lajtaújfalu—Ebenfurtba ma gép­puskás osztagok érkeztek. A Neues Wiener Tagblatt azt írja, hogy osztrák részről most már több mint 7000 ember áll fegyverben Nyugatmagyarorszá­gon és a határon. A kormány mozgósította a véderő első ezre­dét, valamint a bécsújhelyi tü­zérségi és gyalogsági csapa­tokat. Késő éjszaka Bécsben fél­­hivatalos kommüniké jelent meg, amely jelezte, hogy Ausztria tekintettel az antant meghatal­mazottak lépésére, eláll a véd­­őrség útnak indításától. A nagy­követek tanácsának döntését már várják. Bécs, MTI. Hivatalosan közült : A soproni szövetségközi bi­zottság tábornoki határozata alapján, amelyet ma hoztak az osztrák kormány tudomására, az osztrák hadsereget egyelőre nem használják fel Nyugat­magyarországon. A bécsújhelyi helyőrséget egy zászlóaljjal megerősítették. A had­seregnek azon részei, amelyek a nyugatmagyarországi beavatkozásnál tekintetbe jönnének, továbbra is szi­gorú készenlétben maradnak. A Liberté hasábjain Bainville a nyugatmagyarországi eseményekről a következőket írja:. A válság kirobbanása előrelátható volt. Az antant úgy akarta felruházni Pétert, hogy levetkőzteti Pált. Pál azonban ebbe nem akar belemenni. A szövetséges államokat hiába figyelmeztettük, hogy amikor ra­gaszkodnak Ausztria területének A Pégi Arany Biká­­ony óia újból megkezdte főzését. Zónákat, kis reggeli­ket, ebédeket, vacsorákat jutányos áron lehet lpni. Tisztelettel Szekeres István 1433 vendéglős, Tisza Lajos­ körút 59. szám.

Next