Szegedi Uj Nemzedék, 1921. szeptember (3. évfolyam, 197-216. szám)

1921-09-03 / 199. szám

Szeged, 1921 szeptember 3., szombat. Keresztény politikai napilap. Előfizetési ára: Egész évre . . 480.— , Fél évre. . . 240 — , Negyed évre . 120.— , Egy hónapra . 40.— „ Egyes szám ára 2 kor. Ára 2 Korona. Ill­ik évfolyam, 199. szám. Szerkesztőség és kiadó­­hivatal : Szegedi Kálvária-utca 10. sz. Telefon: 158. Főszerkesztő: DOBAY GYULA DR. Szerkesztésért felelős: vitéz KEMÉNY SIMON Kiadja: A Szegedi Uj Nemzedék Lapvállalat Részv.­Társ. KuM a magyar kultúra ellen Mikor a magyarok, németek és horvátok Nyugat-Magyarországban fegyvert ragadva védik meg az ősi földet, mikor az egész országból sietve özönlenek haza a nyugat­­magyarországiak, hogy­ kiszorítsák a betolakodó egykori fegyvertársaikat, akkor a destruktív sajtó üdvözlő cikkekkel dicsőíti azt a Blumenthal Benjámint, aki Szegeden is üzletet akart csinálni színházunkkal, azt a Blumenthalt, akinek neve mindjárt gyanús volt, de különösen gyanússá tette, hogy főként bizonyos körök favorizálták. A fővárosi keresztény sajtó ér­deme, hogy most már tisztázva van ennek az „amerikai polgárnak“ a származása, akinek érdekében az a bizonyos sajtó olyan hatalmas rek­lámot fejtett ki és most már tudjuk azt is, hogy miért fenyegettek ben­nünket azzal, hogy Amerikával ke­rülünk konfliktusba, ha a hatalmas amerikait üzleteinek végrehajtásában megzavarni merészeljük. Nos ez a híres férfiú, Ben Blu­menthal máramarosszigeti szárma­zású, ahová természetesen Galíciá­ból került át, kanavászonban és cipőfénymázban utazó vigéc volt, mielőtt áthajózott Amerikába, ahol sikerült neki sok-sok dollárra szert tenni. Lett belőle éjjeli zengerárok­­nak tulajdonosa és színházi ügynök. Ekkor hajózott át a Budapesten megjelenő „Színházi Élet" c. szín­házi újság tulajdonosa, Incze (Stein) Sándor, aki lapjában csak elvétve foglalkozik keresztény magyar szí­nészekkel, ellenben naggyá fut min­den fajtabéli tehetségtelent is. A tárgyalások eredménye az lett, hogy Ben Blumenthal megfelelő reklám előrebocsátása után megjelent Buda­pesten és Jób (Ziffer) Dániel, Roboz (Róth) Imre, Szabolcs (Singer) Ernő közreműködésével megvette a Víg­­színházat. De ez nem elég. Ki kell hasz­nálni az alacsony magyar korona és a magas dollár értékkülönbözetet, tehát minden budapesti és vidéki színházat és mozit is meg kell sze­­rezni Az üzlet halad előre, mert már egy részüket megszerezték, most folynak a tárgyalások a többi buda­pesti színházra vonatkozóan. A keresztény társadalom azonban nem tűrhetvén, hogy a magyar kul­túra templomai kufárok kezébe ke­rüljenek, megmozdult s a Színész- Szövetség is szociális szempontból. Meg vagyunk győződve, hogy a keresztény nemzeti alapon álló kor­mány s elsősorban annak kultusz­­minisztere módot talál arra, hogy ennek az „amerikai—máramarosi“ ügynöknek további üzleteit megaka­dályozza. Szeged város keresztény társadal­ma itt megakadályozta, hog Blumen­­thalék kezükbe kerítsék színházunkat, résen kell lenni, hogy azalatt, míg az egész ország szeme Nyugatmagyar­­orszg felé tekint, a magyar kultúra elleni orvtámadás ne sikerüljön. Változatlan a helyzet Nyugatmagyarországon Hazug hírek az antant jegyzékéről — Pak­sból semmiféle jegyzék nem érkezett — A kis antant bevonulásra készül! — Az osztrákok folytatják az előnyomulást — A tárgyalásokat október vé­géig akarják kitolni A bécsi estilapok megállapítása szerint az osztrák külügyi bizottság tagjai között tegnap este nyugod­­tabb felfogás uralkodott a nyugat­­magyarországi problémák megoldá­sára nézve. Parlamenti körökben azt beszélték, hogy Gratz Gusztáv csak információkat szerzett, de nem tett javaslatokat. A parlamentben új javaslatról tud­nak, mely állítólag Magyarország részéről indult ki. Eszerint Magyarország hajlandó volna a nyugatmagyarországi terület kiürítésére két feltétel alatt, amely abban állana, hogy a Sopronból a Magyarország ál­tal felállított zóna­határig menő vasútvonal magyar vezetés alatt maradnak. A második feltétel úgy szól, hogy magának a tartomány­nak a kormányzása egyelőre kö­zösen a két államra ruháztatnék át. Ezt a javaslatot természeten vala­mennyi párt tarthatatlannak mondja s ragaszkodik eddigi követeléséhez; a föltétlen átadáshoz még mielőtt to­vábbi tárgyalásokba fognának. Ugyancsak elfogadhatatlanoknak jelentették ki Masirevics bécsi ma­gyar követ ajánlatát is. Az osztrákok rágalmazó hadjáratá­nak némi eredményét mutatja a kö­vetkező jelentés. A mai nap folyamán érkezett meg Schobkr szövetségi kancellár kezeihez a legfelsőbb tanács válasza arra a jegyzékre, amelyet Ausztria Nyugat­­magyarország ügyében a legfelsőbb tanácshoz intézett. A jegyzék egyúttal a legfelsőbb tanács döntését is tar­­ talmazza Nyugatmagyarország kérdé-­­sében. A döntés értelmében a­ legfelsőbb tanács rosszulá­­sát fejezi ki azon események felett, amelyek Nyugatma­gyarországon történtek és ezekért a magyar kormányt teszi felelőssé. Követeli a jegyzék, hogy a magyar kormány haladék­talanul tegyen eleget köte­lességének, egyúttal azon­ban utasítja az osztrák kor­mányt, hogy mihelyt birtok­ba vette Nyugatmagyaror­szág átcserélendő várme­gyéit, azonnal kezdje meg az átadással kapcsolatban pénzügyi és más kérdésekre vonatkozóan a tárgyaláso­kat a magyar kormánnyal. Illetékes helyről azt közö­­­lik velünk, hogy ezt a hírt a legnagyobb fentartással kell fogadnunk. Schober osztrák kancellárnak a nyu­gatmagyarországi kérdésről történt tegnapi bejelentésével kapcsolatban munkatársunk illetékes helyről a követ­kező felvilágosítást kapta. Az antantnak Magyarországra vonat­kozó jegyzéke még nem érkezett meg a magyar külügyminisztériumba. Scho­ber bejelentéséből azonban minden­esetre kitűnik, hogy a nagykövetek tanácsa is elismeri a magyar követe­lések jogosságát akkor, amikor felszó­lítja az osztrák kormányt, hogy a vitás kérdések elintézése céljából haladék­talanul bocsátkozzék tárgyalásokba a magyar kormánnyal. A nyugatmagyarországi kér­désben a helyzet változatlan. E pillanatig Párisból semmiféle jegy­zék nem érkezett Bpestre, az erre vonatkozó híresztelések alaptalanok. Schober osztrák kancellár tegnapi beszéde se­­m ilyen új fordulatot nem hozott. Bécsben az a hír terjedt el, hogy Csehország a pozsonyi hídfőnél, a délszláv királyság pedig Hamburg mel­lett két-két hadosztályt helyezett ké­szenlétbe arra az esetre, ha az antan­tól utasítást kapna a nyugatmagyaror­szági kérdésbe való beavatkozásra. A Neues Wiener Tagblatt jelenti Nagymar­ónból: Kismartontól északra tovább halad az előnyomulás. Az osztrákok a Fertő-tó egész nyugati partját megszállották és ezzel Haszt és Szentmargitbánya községet végleg bir­tokukba vették. Itt már tovább is lehetne előre jutni, de ezt nem engedik meg az antant tisztek. Ennek következtében a csendőrök egyelőre a tó nyugati partján foglalnak állást. Ágfalva, Sopron vidékén teljes nyugalom uralkodik. A dernbergi bá­nyászok tegnap újból megkezdték a munkát. Nyugatmagyarország birtokba véte­lével kapcsolatban az osztrák kormány már látta, hogy hadserege teljesen megbízhatatlan és így kénytelen most a Nyugatmagyarországon tartózkodó csendőrséget és a Bécsből küldött lo­vasrendőrséget és a vámőrséget telje­sen kicserélni. Az osztrák kormány és a nemzetgyűlési pártok vezető férfiai között történt tanácskozás következ­tében újabb fordulat várható a nyu­gatmagyarországi kérdésben. Nincs kizárva, hogy az átadást maga az osztrák kormány ok­tóber első napjáig elhúzza. Csonka Magyarország nem ország. Egész Magyarország menyország. A régi Arany DilIQ Vendéglő konyhája újból megkezdte főzését. Zónákat, kis reggeli­­jóhírnevüm­öllt Dilid­két, ebédeket, vacsorákat jutányos áron lehet kapni. Tisztelettel Szekeres István 1433 vendéglős, Tisza Lajos­ körút 59. szám. Schober kancellár rágalmai Azok a hullámok, melyek Schober kancellár­ tegnapi beszéde nyomán keletkeztek, még ma sem oszlottak el. Tudatos ferdítései, melyeket az önmagával tehetetlen Ausztria igazo­lására szánt, láncszemekként kapcso­lódnak bele ama rágalmak közé, melyeket az osztrák sajtó hint az antant szeme közé. Valótlanságokkal telített beszédéhez illetékes helyen a következő megjegyzéseket fűzik. Három körülményre kell utalni, melyek magyarázatát adják, miért kell a magyar érdekek védelméről, esetleges barátságos ígéretek ellenére is, gondoskodnunk. Az osztrák kormány határozottan megígérte, hogy Nyugatmagyarország átadását az antantnál nem fogja megsürgetni és így a kitolt átadási határidő alatt módot nyújt a függő kérdések barátságos rendezésére. Mi diplomáciai eljárásunkat ehhez képest indítottuk meg, hogy az osztrák kor­mány ismételten eré­lyesen sürgette és a velünk folytatott tárgyalások eredményességét Párisban már jó előre tagadásba vette. Ugyanekkor szemrehányással illette az antantot, hogy az osztrák kormány minden erőlködése ellenére sem tudja tőlük kieszközölni, hogy Nyugatma­gyarország megszállásánál ne csak a csendőrség, hanem az osztrák katona­ság is felhasználható legyen, noha a velünk folytatott tárgyalások során, kifejezetten hangsúlyozták, hogy ka­tonaságot a megszállásnál nem óhaj­tanak felhasználni. És ugyanakkor, midőn követünket a legbarátságosabb szándékról biztosította, ismételten arra kérte az antantot, hogy legalább Sopron megszál­lósára karhatalmat bocsásson rendelkezésére. Vissza kell utasítanunk azt a ki­jelentést, hogy a magyar kormány újabb igények bejelentésével, csak ürügyet keresett kötelezettségei alól való kibúvására. Gratz Gusztáv és Csáky Imre gróf már az első tár­gyalások idején kijelentették, hogy a területi kérdésekre vonatkozó közös megállapodás esetén, Ausztria anyagi természetű követelések tekintetében teljes előzékelvűségre számíthat. Ausztria azonban óvatosan kerülte a pénzügyi kérdések tárgyalását és nem volt hajlandó garanciákat nyúj­tani. A magyar kormány tehát a szorongatott magyar állami érdekek védelmére további garanciákat kért, mielőtt belement volna, hogy kezé­ből minden biztosítékot ki­­­­adjon. Nem igaz, hogy a magyar kor­mány a Nyugatmagyarországon „előkészített üzelmek“ kitörését Prónay alezredes Nyugatmagyar­­országgal kapcsolatban semmiféle t­zelmet nem fejtett ki, sőt már a hadsereg kötelékéből is kivált.

Next