Szegedi Uj Nemzedék, 1921. október (3. évfolyam, 223-248. szám)
1921-10-02 / 223. szám
Szeged, 1921 október 2., vasárnap. Keresztény politikai napilap. A Magyar Nemzeti Szövetség hivatalos lapja. Előfizetési ára: Egész évre . . 480.— Fél évre . . . 240.— , Negyed évre . 120.— , Egy hónapra . 40.— , Egyes szám ára 2 kor. Ara 2 korona. Nemi Nemi Soha! Az integráló toronyalja irta: klajc s. A magyar nemzet közi szelleme immár elérkezett a megtisztulás és megújhódás periódusához. Ezért indult meg Csonkamagyarország népességénél a minden irányú és többé föl nem tartóztatható megújulás folyamata, mely az egyéni érdekek salakjától ment egészséges közszellemet fog teremteni a fölfordult és fölborult világgazdaság, anyaghiány és termelés képtelen pangása mellett is — aránylag rövid időn belül. Az egységes magyar társadalom hiánya, sajnos, megteremtette különkülön az értelmiség, pénz, kereskedelem, ipar, őstermelők és munkások osztályait, melyek össze nem forradva külön és egyénként is inciolensek minden újitás és haladás iránt és ájult maradisággal féltékenykednek egymásra, feledve vagy feladva az egymásrautaltságot és harmonikus együttműködés szükségességét, melynek eredője a nemzet által kifejthető erő. Szeged kivette részét a nemzeti munkából mindenkoron, bár tagadhatatlan, sokszor öntudatlanul a magyar impulzív nemzeti erő szuggesztív hatása alatt. Értelmiségének javarésze — tudása és akaratától ösztönözve — teljes erejét a megújhodás munkájának szenteli, hogy az gyümölcsözővé váljék Szeged jövőjére. Már a múltban tapasztalható volt e téren az ambíció és tehetség sugalla nemes verseny — dacára a mindenkori kormányok tudatos mellőzésének — de a jelen már örömteljes és a jövő kétségtelenül biztató. Kecskemét városának volt egy önzetlen, városát az imádatig szerető polgármestere, ki amint törhetetlen következetességgel és hűséggel növelte városa vagyonát, éppúgy beleoltotta a bel- mint külterületi lakosságba a homok iránti szeretetet és annak gazdag termőképességéhez s nem remélt jövedelmezőségéhez űzött föltétlen hitet. Az eredmény az általános gazdasági föllendülés és meggazdagodás lett — és lett valójában az ,az Alföldön hires várossá a dicséret és elismerés áldó értelmében. A vezető egyéniség fáradhatatlan buzgalma és a lakosság kitartó, álhatatos munkájának összműködése létesítette a minden várakozást fölülmúló és számítást meghaladó sikert a homok birodalmában. Míg ily módon Kecskemét földi javakban gyarapodott, addig Szeged a szellemi téren munkált — a rekonstrukció kezdetétől — s folytatólagosan nem csüggedő kitartással, hogy a várost az Alföld szellemi gólyá és tanulmányi csomópontjává tegye. Mindig akadt vezető egyénisége, ki a maradi köznapi tengődés helyett a haladás és fejlődés zászlaját lobogtatta, mely fölrázta letargiájából — megtörve az indolenciát. Széppé és szellemi gyaponttá tenni Szegedet a cél, mert hiszen termő, gazdagon fizető földje van a városnak elegendő — lakossága pedig páratlan szorgalmú. Előnye volt Szegednek e szempontból, hogy főispánjai és polgármesterei a város szülöttei vagy Borzalmas napokat él át a szerb megszállás alatt sínylődő szomszédos Horgos község magyar lakossága. A megszálló szerb martalócok tehetetlen dühükben az ártatlan magyar lakosságon töltik ki bosszújukat, mivel híre járja, hogy a határkiigazító bizottság még Szabadkát és környékét is Magyarországhoz csatolja. Horgos nagyközség színtiszta magyar lakossága már napok óta a legnagyobb halálfélelem és izgalom közepette morzsolja le életét. Magyar családok egymás után tűnnek el a községből, anélkül, hogy valaki is számot tudna adni róluk. A lakosság kétségbeesése leírhatatlan. A legutóbbi napokban Dobó Jánosnét, a megszállás alatt lévő Szeged—királyhalmi lakost, ölték, meg a szerbek állati kegyetlenséggel. Mint azt az utólagos helyszíni szemle megállapította, Werndl-fegyverrel lőtték szét a fejét. A közben véletlenül hazaérkező férjét, Dobó Jánost szintén a legnagyobb kegyetlenkedések között gyilkolták meg. A község közvetlen határában lévő házat pedig teljesen kifosztották, a bútorokat összetörték és benlakásra alkalmatlanná tették. A lakosság izgalma és halálfélelme a Dobó család kiirtása miatt leírhatatlan. Mindenki a legrosszabra van elkészülve. A község határában számtalan megcsonkított testrészeket találnak, mely még fokozza az elkeseredést, mely már pánikszerűvé nőtte ki magát. A tragikus sorsú család temetése csütörtök délutánra volt elrendelve. A temetés délutánján az utcákon tilos volt a tartózkodás, ami a faneveltjei voltak, kik aggódó szeretettel csiszolgatták népük érdes szögleteit s a meglevő közintézmények fejlesztésével és újak létesitésével igyekeztek egyéniségükre hatni. S ma Szeged máris mint kulturközpont, kisugárzásával hatékony és nevelőleg ténylegesen befolyásolja a tanya lakosságát, mely már maga is guvernementális tudásra törekszik és magasabb művelődés felé hajlik. kossági bizonytalan helyzetét csak növelte. Az elkeseredést és az izgalmat csak növelte péntek délelőtt Molnár János, az ottani gőzmalomtulajdonos kocsisának esete. Molnár János péntek délelőtt kocsijával szénáért ment ki a horgosi határba. A déli órákban megérkezett és harapni valóért egy közeli csárdába tért be. Mire visszatért a kocsijához a legnagyobb álmélkodására a kocsi magasra volt rakva illatos herével és a kocsi mellett két szuronyos szerb katona állt. A katonák rárivaltak a bámészkodó emberre és azonnal parancsot adtak neki, hogy hajtson be a faluba. A meglepett kocsis beérve a faluba, megrémülve mesélte el az esetet gazdájának. A kocsi lerakása után a here között három felismerhetetlenül megcsonkított holttestet találtak. A malom előtt összegyűlt falusiak rémülete leirhatatlan volt. Az emberek, mint az őrültek szaladgáltak a falu utcáin s mindenütt jajveszékelve mesélték el a szerbek legújabb kegyetlenkedéseit. A magyar lakosság elkeseredése leírhatatlan. A lakosság teljesen ki van szolgáltatva a szerbek önkényének és nincs fórum, ahová panaszával fordulhatna. Mi teljesen átérezzük szenvedő véreink jajkiáltását Az ártatlanul szenvedő és vérző horgosi magyar lakosság nevében az illetékes magyar hatóságokhoz fordulunk, hogy a Szegeden időző antant missziónál tiltakozzanak a horgosi magyar lakosság nevében a szerbek vérfürdője ellen, nehogy a pünkösdi királyságukat élő szerb martalóc hordák még egy „Szenttamást“ rendezzenek Magyarországon. A szerbek vérfürdőt rendeztek Horgoson A szerb katonák vérlázító kegyetlenséggel öldösik le a magyar lakosságot . Fennálltak holttestek a széna között (II-ik évfolyam, 223. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szeged, Kisvária utca 10. az. Telefon: 153. Főszerkesztő: DOBAY GYULA DR. Szerkesztésért felelős: vitéz KEMÉNY SIMON Kiadja: A Szegedi Uj Nemzedék Lapvállalat Részv.Társ. A lakásínség megszüntetése Minthogy a lakásínségen az én felfogásom szerint csakis építkezéssel lehet segíteni, megkísérlem, hogy egy jól átgondolt tervvel szolgáljak azoknak az uraknak, akiknek szükségszerűen foglalkozniok kell evvel a kérdéssel. A szabadforgalom folytán a termelő termelvényeit a legbusásabb haszonnal adhatja el. A termelő tehát földjével és avval, ami abban terem, szabadon rendelkezik, azt körülbelül úgy adja el, ahogyan neki tetszik. A termelő, különösen a falusi, tanyái termelő a lakásínséget sem érzi, mert hiszen a menekültek nem a falukba, hanem a városokba törekszenek, így azután a háza és lakása felett is szabadon rendelkezik. Megállapítom evvel, hogy a gazdatársadalom a teljes gazdasági szabadságot élvezi és szabadon rendelkezik a tulajdona felett. Nem így van ez a városokban, ahol a háztulajdonosok házaik felett nem rendelkeznek. Amíg az állami intézkedések a háztulajdonost annyira sújtják, hogy ő a tulajdona felett nem rendelkezik, addig itten egészséges lakásviszonyok ki sem alakulhatnak. Nem lehetnek pedig egységes lakásviszonyok azért sem, mert hiszen, köztudomású az, hogy a tőke mindig szívesebben fektet be összegeket^a, ahol az nagyobb hasznot hajt. Tehát nem házépítkezésekbe fog, hanem részvénytársaságokba, valutaüzletekbe vagy bármilyen más műveletekbe bocsátkozik, ha nagy pénzbeli rizikó mellett is — de a nagyobb kockázat dacára is szívesebben ezekkel foglalkozik, semhogy házépítésbe fogjon. Ilyen körülmények között a dolgon másképen segíteni nem lehet, minthogy a tőke állami beavatkozással, rendelettel utasíttassék a házépítésre, azaz ezen szociális égető kérdés megoldására. A városokban ma is ezrével vannak nagytőkések, akik bérházakban laknak. Ezeket kellene tervem végrehajtására utasítani. Úgy gondolom a dolgot, hogy az összes nagytőkéseket rendre, fajra és felekezetre való tekintet nélkül egy bizonyos megállapítandó vagyonkulcs szerint ezen építkezések megindítására kellene törvényileg kényszeríteni. A mostan bevallott jövedelem és vagyonadó kivetése alapján könnyen lehetne azt megállapítani, kik azok, akik a kulcs szerint megállapított tőkével rendelkeznek és bérházban laknak, nem a saját házukban és saját házuk nincs is. Ezeknek mind folyó év november 1-re fel kellene mondani a lakást, úgy hogy 1922 november 1-én a lakásukat el kell hagyniok. Az ügy további elrendezése most már reájuk volna bízva. A továbbiakban már csak egy hatósági ellenőrzés volna szükséges és pedig A régi Aronil DitfQ vendéglő konyhája újból megkezdte főzését. Vasárnap Hl állt DNUI és hétfőn dismnótoros vacsora Tisztelettel Szekeres István vendéglős, Tisza Lajos-kőnit 59. szám,1433