Szegedi Uj Nemzedék, 1921. október (3. évfolyam, 223-248. szám)

1921-10-02 / 223. szám

Szeged, 1921 október 2., vasárnap. Keresztény politikai napilap. A Magyar Nemzeti Szövetség hivatalos lapja. Előfizetési ára: Egész évre . . 480.—­­ Fél évre . . . 240.— , Negyed évre . 120.— , Egy hónapra . 40.— , Egyes szám ára 2 kor. Ara 2 korona. Nemi Nemi Soha! Az integráló toronyalja irta: klajc­ s. A magyar nemzet közi szelleme immár elérkezett a megtisztulás és megújhódás periódusához. Ezért in­dult meg Csonkamagyarország né­pességénél a minden irányú és többé föl nem tartóztatható megújulás fo­lyamata, mely az egyéni érdekek salakjától ment egészséges közszel­­lem­et fog teremteni a fölfordult és fölborult világgazdaság, anyaghiány és termelés képtelen pangása mel­lett is — aránylag rövid időn belül. Az egységes magyar társadalom hiánya, sajnos, megteremtette külön­­külön az értelmiség, pénz, kereske­delem, ipar, őstermelők és munkások osztályait, melyek össze nem for­­radva külön és egyénként is incio­­lensek minden újitás és haladás iránt és ájult maradisággal félté­­kenykednek egymásra, feledve vagy feladva az egymásrautaltságot és harmonikus együttműködés szüksé­gességét, melynek eredője a nemzet által kifejthető erő. Szeged kivette részét a nemzeti munkából mindenkoron, bár tagad­hatatlan, sokszor öntudatlanul a magyar impulzív nemzeti erő szug­­gesztív hatása alatt. Értelmiségének javarésze — tudása és akaratától ösztönözve — teljes erejét a meg­újhodás munkájának szenteli, hogy az gyümölcsözővé váljék Szeged jövőjére. Már a múltban tapasztalható volt e téren az ambíció és tehetség sugalla nemes verseny — dacára a mindenkori kormányok tudatos mel­lőzésének — de a jelen már öröm­teljes és a jövő kétségtelenül biztató. Kecskemét városának volt egy önzetlen, városát az imádatig sze­rető polgármestere, ki amint törhe­tetlen következetességgel és hűség­gel növelte városa vagyonát, éppúgy bele­oltotta a bel- mint külterületi lakosságba a homok iránti szeretetet és annak gazdag termőképességéhez s nem remélt jövedelmezőségéhez űzött föltétlen hitet. Az eredmény az általános gazdasági föllendülés és meggazdagodás lett — és lett valójában az ,az Alföldön hires város­­sá a dicséret és elismerés áldó értelmében. A vezető egyéniség fáradhatatlan buzgalma és a lakos­ság kitartó, álhatatos munkájának összműködése létesítette a minden várakozást fölülmúló és számítást meghaladó sikert a homok birodal­mában. Míg ily módon Kecskemét földi javakban gyarapodott, addig Sze­ged a szellemi téren munkált — a rekonstrukció kezdetétől — s foly­tatólagosan nem csüggedő kitartás­sal, hogy a várost az Alföld szel­lemi gólyá és tanulmányi csomó­pontjává tegye. Mindig akadt vezető egyénisége, ki a maradi köznapi tengődés he­lyett a haladás és fejlődés zászlaját lobogtatta, mely fölrázta letargiájá­ból — megtörve az indolenciát. Széppé és szellemi gyaponttá tenni Szegedet a cél, mert hiszen termő, gazdagon fizető földje van a város­nak elegendő — lakossága pedig páratlan szorgalmú. Előnye volt Szegednek e szem­pontból, hogy főispánjai és polgár­­mesterei a város szülöttei vagy Borzalmas napokat él át a szerb megszállás alatt sínylődő szomszé­dos Horgos község magyar lakos­­­sága. A megszálló szerb martalócok tehetetlen dühükben az ártatlan magyar lakosságon töltik ki bosszú­jukat, mivel híre járja, hogy a ha­­tárkiigazító bizottság még Szabad­kát és környékét is Magyarország­hoz csatolja. Horgos nagyközség színtiszta ma­gyar lakossága már napok óta a legnagyobb halálfélelem és izgalom közepette morzsolja le életét. Magyar családok egymás után tűnnek el a községből, anél­kül, hogy valaki is számot tud­na adni róluk. A lakosság kétségbeesése leírha­­tatlan. A legutóbbi napokban Dobó Jánosnét, a megszállás alatt lé­vő Szeged—királyhalmi lakost, ölték, meg a szerbek állati kegyetlenséggel. Mint azt az utólagos helyszíni szemle megálla­pította, Werndl-fegyverrel lőtték szét a fejét. A közben véletlenül hazaér­kező férjét, Dobó Jánost szin­tén a legnagyobb kegyetlenke­dések között gyilkolták meg. A község közvetlen határában lévő házat pedig teljesen kifosztották, a bútorokat összetörték és benla­­kásra alkalmatlanná tették. A lakosság izgalma és halálfélel­me a Dobó család kiirtása miatt leírhatatlan. Mindenki a legros­­­szabra van elkészülve. A község határában számtalan megcsonkított testrészeket találnak, mely még fo­kozza az elkeseredést, mely már pánikszerűvé nőtte ki magát. A tragikus sorsú család temetése csütörtök délutánra volt elrendelve. A temetés délutánján az utcákon tilos volt a tartózkodás, ami a fa­neveltjei voltak, kik aggódó szere­tettel csiszolgatták népük érdes szögleteit s a meglevő közintéz­mények fejlesztésével és újak létesi­­tésével igyekeztek egyéniségükre hatni. S ma Szeged máris mint kulturközpont, kisugárzásával haté­kony és nevelőleg ténylegesen be­folyásolja a tanya lakosságát, mely már maga is guvernementális tu­dásra törekszik és magasabb mű­velődés felé hajlik. kosság­i bizonytalan helyzetét csak növelte.­ Az elkeseredést és az izgalmat csak növelte péntek délelőtt Molnár János, az ottani gőzmalomtulajdo­nos kocsisának esete. Molnár János péntek délelőtt kocsijával szénáért ment ki a horgosi határba. A déli órákban megérkezett és harapni valóért egy közeli csárdába tért be. Mire visszatért a kocsijához a leg­nagyobb álmélkodására a kocsi­ ma­gasra volt rakva illatos herével és a kocsi mellett két szuronyos szerb katona állt. A katonák rárivaltak a bámészkodó emberre és azonnal parancsot adtak neki, hogy hajtson be a faluba. A meglepett kocsis beérve a fa­luba, megrémülve mesélte el az esetet gazdájának. A kocsi lerakása után a here között három felismerhetetle­­nü­l megcsonkított holttestet ta­láltak. A malom előtt összegyűlt falusiak rémülete leirhatatlan­ volt. Az embe­rek, mint az őrültek szaladgáltak a falu utcáin s mindenütt jajveszékel­­ve mesélték el a szerbek legújabb kegyetlenkedéseit. A magyar lakosság elkesere­dése leírhatatlan. A lakosság teljesen ki van szolgáltatva a szerbek önkényének és nincs fórum, ahová panaszával for­dulhatna. Mi teljesen átérezzük szenvedő véreink jajkiáltását Az ártatlanul szenvedő és vérző horgosi magyar lakosság nevében az illetékes ma­gyar hatóságokhoz fordulunk, hogy a Szegeden időző antant misszió­nál tiltakozzanak a horgosi magyar lakosság nevében a szerbek vér­fürdője ellen, nehogy a pünkösdi királyságukat élő szerb martalóc hordák még egy „Szenttamást“ rendezzenek Magyarországon. A szerbek vérfürdőt rendeztek Horgoson A szerb katonák vérlázító kegyetlenséggel öldösik le a magyar lakosságot . Fennálltak­ holttestek a széna között (II-ik évfolyam, 223. szám. Szerkesztőség és kiadó­hivatal: Szeged, Kisvária­ utca 10. az. Telefon: 153. Főszerkesztő: DOBAY GYULA DR. Szerkesztésért felelős: vitéz KEMÉNY SIMON Kiadja: A Szegedi Uj Nemzedék Lapvállalat Részv.­Társ. A lakásínség megszüntetése Minthogy a lakásínségen az én felfogásom szerint csakis építkezés­sel lehet segíteni, megkísérlem, hogy egy jól átgondolt tervvel szolgáljak azoknak az uraknak, akiknek szük­ségszerűen foglalkozniok kell evvel a kérdéssel. A szabadforgalom folytán a ter­melő termelvényeit a legbusásabb haszonnal adhatja el. A termelő te­hát földjével és avval, ami abban terem, szabadon rendelkezik, azt körülbelül úgy adja el, ahogyan neki tetszik. A termelő, különösen a falusi, tanyái termelő a lakásínséget sem érzi, mert hiszen a menekültek nem a falukba, hanem a városokba törekszenek, így azután a háza és lakása felett is szabadon rendelkezik. Megállapítom evvel, hogy a gazda­társadalom a teljes gazdasági sza­badságot élvezi és szabadon rendel­kezik a tulajdona felett. Nem így van ez a városokban, ahol a ház­­tulajdonosok házaik felett nem ren­delkeznek. Amíg az állami intéz­kedések a háztulajdonost annyira sújtják, hogy ő a tulajdona felett nem rendelkezik, addig itten egész­séges lakásviszonyok ki sem alakul­hatnak. Nem lehetnek pedig egysé­ges lakásviszonyok azért sem, mert hiszen, köztudomású az, hogy a tőke mindig szívesebben fektet be összegeket­­^a, ahol az nagyobb hasznot hajt. Tehát nem házépít­­kez­ésekbe fog, hanem részvénytár­saságokba, valuta­üzletekbe vagy bármilyen más műveletekbe bocsát­kozik, ha nagy pénzbeli rizikó mel­lett is — de a nagyobb kockázat dacára is szívesebben ezekkel fog­lalkozik, semhogy házépítésbe fog­jon. Ilyen körülmények között a dol­gon másképen segíteni nem lehet, minthogy a tőke állami beavatkozás­sal, rendelettel utasíttassék a ház­építésre, azaz ezen szociális égető kérdés megoldására. A városokban ma is ezrével van­nak nagytőkések, akik bérházakban laknak. Ezeket kellene tervem végre­hajtására utasítani. Úgy gondolom a dolgot, hogy az összes nagytőkése­ket rendre, fajra és felekezetre való tekintet nélkül egy bizonyos meg­állapítandó vagyonkulcs szerint ezen építkezések megindítására kellene törvényileg kényszeríteni. A mostan bevallott jövedelem és vagyonadó kivetése alapján könnyen lehetne azt megállapítani, kik azok, akik a kulcs szerint megállapított tőkével rendelkeznek és bérházban laknak, nem a saját házukban és saját házuk nincs is. Ezeknek mind folyó év november 1-re fel kellene mondani a lakást, úgy hogy 1922 november 1-én a lakásukat el kell hagyniok. Az ügy további elrendezése most már reájuk volna bízva. A további­akban már csak egy hatósági ellen­­őrzés volna szükséges és pedig A régi Aronil DitfQ vendéglő konyhája újból megkezdte főzését. Vasárnap Hl állt DN­UI és hétfőn dismnótoros vacsora Tisztelettel Szekeres István vendéglős, Tisza Lajos-kőnit 59. szám,1433

Next