Szegedi Uj Nemzedék, 1921. november (3. évfolyam, 249-271. szám)

1921-11-01 / 249. szám

Szeged, 1921 november 1. kedd. Ára 2 korona. Ill­ik évfolyam, 249. szám. Keresztény politikai napilap. A Magyar Nemzeti Szövetség hivatalos lapja. Előfizetési ára: 480.—. 240.— . 120.— . Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy hónapra 40.­. Egyes szám ára 2 kor Szerkesztőség és kiadó­hivatal : Szeged, Kálvária-d­ea IX. sz. Telefon: 153. Főszerkesztő: DOBAY GYULA DR. Szerkesztésért felelős: vitéz KEMÉNY SIMON Kiadja: A Szegedi Új Nemzedék Lap­vállalat Rész­v.-Társ. Nem! Nem! Soha! A nemzet becsülete (X) IV. Károly király legújabb trónfoglalási kísérletének összes előz­ményeit és részleteit még nem is­merjük. Kik voltak ennek a vállal­kozásnak az értelmi szerzői, kik a rendezői ? Kik biztatták erre a ka­landra a királyt, akit már húsvéti kísérletének kudarca megtaníthatott arra, hogy ilyen lépésre kellő elő­készítés nélkül, sőt a siker biztosí­tása nélkül vállalkoznia nem szabad. Kik vették rá mégis és milyen biz­tatásokkal ? Azok vezették-e félre, akik rábeszélték? vagy azok hagy­ták-e cserben, akik segítségüket ígérték? Mindezekre a kérdésekre az igaz­ságnak megfelelő választ csak ezután fogjuk megkapni. Amire nézve azonban nekünk, a nagy­közönségnek, az egész magyar nemzetnek már most meg kell alkot­nunk véleményünket, az nem az, ami történt, hanem az, ami tör­ténni fog. Ellenségeink, akik arra a hírre, hogy hazajött a király, annyira megijedtek, hogy már az egész trianoni békemű összeomlását látták bekövetkezni, mihelyt megtudták, hogy a veszély elmúlt, a legtúlzóbb követeléseket támasztották velünk szemben, olyan követeléseket, ame­lyek nem egyeztethetők össze sem Magyarország ősi alkotmányával, sem élő törvényeink rendelkezései­vel, sem a magyar nemzet önérzeté­vel és becsületével. Azt kívánják, hogy adjuk ki nekik a megkoronázott magyar királyt. Törvényeink értelmében a leg­­bűnösebb gonosztevőt, aki külföldön valamely büntetendő cselekményt követett el, ha az magyar állam­polgár, idegen hatóságnak kiadni nem szabad. Ez a tilalom pedig nemcsak a magyar törvényben áll. Nemzetközi jog szerint a világ egy államától sem lehet követelni azt, hogy a saját polgárát, a saját alattvalóját bármilyen bűn miatt ide­gen hatalomnak­­kiadja. Az állam függetlenségének, szuverenitásának legelemibb követelménye ez. A magyar nemzettől, a magyar államtól mégis azt követelik, hogy koronás királyával tegye meg azt, amit nem tehetne meg legkisebb, legrosszabb, legelvetemültebb alatt­valójával sem. Nem lehetne ennek a követelés­nek eleget tenni még azzal a meg­kerüléssel sem, ha a királyt előbb lemondatják uralkodói jogairól, mert azt a lemondást, amelyet a fogság­ban levő királytól kikényszerítenek, sem a király, sem más soha érvé­nyesnek elismerni nem fogja. Attól, hogy az antant hatalmak követelésüknek az érvényesítése vé­gett kényszer-rendszabályokat vagy éppen fegyveres erőszakot fognak alkalmazni, az eddigi tapasztalatok szerint, tartanunk nem kell. Az ő tehetetlenségük már nem egy esetben,­­ legutóbb a nyugatma­gyarországi kérdésben, — eléggé nyilvánvalóvá lett. Azt a rettenetes ijedtséget, azt a fejetlen futást, amely a felvidéken arra a puszta hírre keletkezett, hogy itthon van a király, jól jegyezzük meg magunknak. Ha tehát mi ezektől a szomszé­dainktól megijednénk, azzal csak azt árulnák el, hogy még gyávábbak vagyunk mint ők. A magyar kormány elég tanúsá­got tett arról, hogy a rákényszerí­­tett trianoni békeszerződést becsüle­tesen törekszik végrehajtani. Ennek a végrehajtásnak az útján elment odáig, hogy a fővároshoz közeledő királynak fegyveresen ellenállott, el­fogatta és őrizetbe vette a királyt s ez által megmentette a békemű za­vartalanságát féltő nagy- és kisan­­tant nyugalmát. A nagyhatalmak ezért a legális magatartásért kö­­szönetüket fejezték ki a magyar kormánynak. Ezek után az előzmények után már teljes joggal és önérzettel megköve­telhet a magyar kormány annyi bi­zalmat az antant nagyhatalmaktól, hogy a király őrizetben tartását, a király minden újabb vállalkozásának megakadályozását bízzák reá. Nem az antant hiúsította meg a király mostani vállalkozását, nem az antant fogta el a királyt, nincs te­hát semmi joga hozzá. .Ha van abban elismerésre méltó, hogy a király mostani kísérlete meg­hiúsult, akkor az érdem egyedül a magyar kormány é­s az elismerés egyedül a magyar kormányt illeti meg. Az elismerésnek egyetlen méltó megnyilvánulása pedig csak az le­het, hogy ne kívánják ettől a kor­mánytól, hogy erkölcsileg meggya­lázza önmagát azért, mert eddig a vállalt kötelezettségeket becsületesen törekedett teljesíteni. A magyar kormány eddig becsü­letes szándékait a legsúlyosabb hely­zetekben is bebizonyította. Akik most tőle becstelenséget követelnek, azoknak becsületes szándékuk nincs. Ezekért nem szabad föláldozni a nemzet becsületét Osztrák támadás a felkelők ellen Sopron, MTI. Száraz vámközség határában az éj folyamán megtá­madták az ott tartózkodó felkelőket az osztrákok, két lovas felkelőt sú­lyosan megsebesítettek. Bécs, október 31. MTI. Tegnap éjszaka egyik járőrünket Priesbergtől délkeletre Stájerföldön egy magyar banda megtámadta. Magyarország belügyei a szerb nemzetgyűlésen Jugoszláv és Csehország nem elégszik meg Károly király lemondásával Belgrád. MTI: A nemzetgyűlés tegnapi ülésén majdnem valamennyi képviselő részt vett. A karzatokat tel­jesen megtöltötték. A közönség fe­szülten várta a kormány nyilatkoza­tát a magyarországi eseményekről. Trifkovics miniszterelnök helyettes a következő kormánynyilatkozatot tette: Öt esztendős háború után népünk békére vágyik. Kellemetlen csalódás ért bennünket áprilisban, amikor Károly király első ízben tért vissza Magyarországba. Akkor szövetsége­seinkkel egyetértve meghiúsítottuk Károly király puccskísérletét. Ma Károly király újból megpró­bálta, hogy a magyar trónt elfog­lalja. Mi is, a cseh köztársaság is, tekintettel népeink izgalmára, kény­telenek voltunk azonnal megtenni a diplomáciai lépéseket, amelyekben Oláhország is csatlakozott hozzánk. Elégedetten állapítom meg, hogy akciónk megnyerte a nagyantant hozzájárulását. Megegyeztünk abban, hogy Károly király magyarországi tartózkodását casus bellinek tekint­jük. Oláhország arra az álláspontra helyezkedett, sőt Olaszország is ki­jelentette, hogy ennek a megállapo­dásnak értelmében fogja befolyását érvényesíteni. Akciónk eddigi eredménye, hogy Károly királyt el kell távolítani Ma­­­gyarország területérő­l és ki kell szol­gáltatni a nagyantantnak. Ez azon­­ban nekünk nem elég, sem a cseh köztársaság ezt el nem fogadja, amíg azok a hivatalos körök, ame­lyek utolsó pedig Magyarország tör­vényes uralkodójának tekintik Ká­roly királyt, továbbra is uralmon maradnak. Ne gondoljuk, hogy a mi célunk a végleges tartós béke, akkor kormányunknak kötelessége, hogy szövetségeseivel egyetértve kivívja az állandó béke szükséges biztosítékait. Megpróbáljuk ezt a kérdést békésen megoldani. Ha azonban szükségessé válnék, hogy nemcsak a magunk, hanem egész Európa békéje érdeké­ben a legvégsőbb eszközökhöz nyúl­junk, attól sem fogunk visszariadni. Ezután az egyes pártok képviselői szólaltak fel, akik egyhangúlag he­lyeselték a kormány magatartását. A legközelebbi ülés csütörtökön lesz. Károly király kiadása körül A királyi párt az eddigi diszpozí­ciók szerint kedden éjjel Dunaföld­­váron fogják behajózni a Clooworm nevű angol monitorra. A király át­adása tulajdonképpen még Tihany­ban fog megtörténni és onnan a francia, angol és olasz ezredesekből álló misszió, amely ezidőszerint is a király környezetében van, fogja Dunaföldvárra kísérni és ott a ha­jóra szállásolni. A magyar kormány kikötötte, hogy a királyt méltóságá­nak megfelelő elbánásban fogják ré­­szesíteni. Azok a tárgyalások, ame­lyek arra irányultak, hogy IV Ká­roly király saját személyére vonatko­zólag lemondjon a magyar trónról, holtpontra jutottak. A tárgyalások fonala még­sem­ szakadt meg telje­sen. Csernoch János hercegprímás ugyan félbeszakította a tárgyaláso­kat, de azért a király önkéntes lemondására vonatkozólag esetleg újabb lépések fognak még történni. Csak a király személyéről van szó és nem a dinasztiáról, amint azt a kisantant követeli. A helyzet tisztá­zása a trónkérdésben tulajdonképpen a pártok kezében van. Ha sikerül közös plattformra jutni, amely az alkotmányosságnak, úgymint az or­szág érdekeinek megfelel, akkor a bajok nagy része kiküszöböltnek lesz tekinthető. Apponyi és Széchenyi Miklós gróf Tihanyba utaztak. LEGSMABB Haladéktalan trónfosztást követni az antant A minisztertanács hozzájárult • A nemzetgyűlést sürgősen összehívják A nagyhatalmak budapesti kép­viselői hétfőn délelőtt jegyzéket nyújtottak át Bethlen István gróf miniszterelnöknek. A jegyzék v utal arra, hogy a magyar kormány még mindig nem tett eleget a szövetségesek ama határozatának, mely a trónfosztás proklamálásának szükségességéről szól. Felszólítják tehát a magyar kormányt, hogy haladéktalanul proklamálja Ká­roly király trónfosztását és ter­jessze azt ki egyidejűleg a Habs­­burg-ház valamennyi tagjára. Tekintve, hogy a magyar kormány az ország jelenlegi súlyos helyzeté­ben, melyet a szomszéd országok egyre fokozódó katonai intézkedései idéztek elő, rá van utalva a szövet­séges nagyhatalmak támogatására, a kormány számára jelenlegi kényszer­­helyzetében nem volt más választása, mint­­ a nagyhatalmak ezt az újabb határozatát elfogadni A helyzet ismertetése után a mi­nisztertanács idevonatkozó határozatát egyhangúlag hozták meg, amelyről a magyar kormány a szövetséges Vénus cipőgyár Kárászi utcai üzlete a napokban nyílik meg.

Next