Szegedi Uj Nemzedék, 1922. október (4. évfolyam, 224-256. szám)

1922-10-01 / 224. szám

SZEGEDI UJ nemzedék 1922 október 1., vasárnap. Viharos közgyűlési vita a múlt évi zárszámadás felé Interpellációk és indítványok Jóval 4 óra után nyitotta meg a folytatólagos közgyűlést dr. Somogyi Szilveszter elnök. Az érdeklődés tekintettel az ülés negyedik napjára igen kicsi volt. A múlt ülés jegyzőkönyvének hite­lesítése után a tanácsi előterjeszté­sek folytatólagos letárgyalására került sor. Az első hevesebb vitát a tiszt­viselők temetkezési járulékának felemelése provokálta, melyet úgy állapított meg a tanács, hogy min­dig az árvizsgáló bizottság által meghatározott harmadosztályú teme­tés árával legyen egyenlő. A tanács javaslatához a bizottság egyik tagja, aki arról nevezetes, hogy leghangosabb szónok, hosszú beszéd­del szólt hozzá, ugyanazt javasolta, mint a tanács, azzal a különbség­­gel, hogy a magasabb állású tiszt­viselők részére, másod­osztályú temetkezés árát, mint temetkezési járulékot szavazzon meg a közgyűlés. Szeless József dr.: Nem szavazok meg. Mindenki meg fog halni. Somogyi: A halálon nem tesz a város különbséget tisztviselői között. Bizottsági tag: Nohát pedig meg­érdemli az a tanácsnok a másod­osztályú temetést is. Fodor Jenő tanácsnok: Csakhogy nem fogunk ám meghalni. Szavazásra téve fel a kérdést, a közgyűlés nagy szótöbbséggel a tanács javaslatát fogadta el. A fogasztási és kövezetvári ille­tékek, a hídvám, postajavadalmi, mérlegelési, betegszállítási és köz­­tisztaági üzemdíjakat a tanács által javasolt mértékben emelte fel a bizottság. A motorfecskendő és tolólétra pótköltségéhez Peták József szól hozzá: Egy felvilágosítást kérek, édes uraim, hogy mire fogják hasz­nálni a tolólétrát? (Nagy derültség.) Somogyi: Igaza van. A gyárakhoz és bérpalotákhoz. Polták: A külvárosokba nem kell tolólétra. Fodor Jenő: Kivisszük a szérüs­­kertbe is. Szelles József dr.: Kéményseprő létrákkal fogunk tüzet oltani. Petek: Én azt indítványozom, hogy a tolólétra költségeit az viselje, aki hasznát veszi. Ha nekem lesz majd négy emeletes palotám, én is fizetni fogom. A közgyűlés elveti Peták József indítványát." A múlt évi zárszámadáshoz Ma­gyar József szól hozzá: Be akarom bizonyítani, hogy az a mumus amivel a méltóságos polgármester úr állandóan fenyegeti a közgyűlést, mihelyt a bizottság bőkezű, vagy nagylelkű akar lenni, hogy tudniillik a pótadót 150 vagy 200 százalékkal kell emelni, nem áll meg, mert épen a múlt évi költségvetés a bizonyí­téka, hogy a város nem zár deficit­tel, hanem igen sok milliót tartalékol el, mint jövedelmet. A város gaz­dálkodásában igen sok hibát látok. Balogh Károly: Mondja már, hadd tanuljunk. Magyar: Tanulmányoztam más városok költségvetését is, de bizony ott nincs eldugva semmiféle bevétel vagy jövedelem, nyitott lapra van fektetve a hatóság minden lépése. Molnár József közbekiált valamit. Balogh Károly: Nem kell hozzá­szólni. Azt mond, amit akar. Egy szava sem igaz,­­ hagyjuk békében. Magyar József: Bátor vagyok fel­tenni a kérdést, hajlandó-e a város hatósága intézkedni, hogy az adó­hivatalban levő óriási adóhátralék behajtassék. Hajlandó-e továbbá a tanács arra, hogy a közgyűlés ide­jét nem apró-cseprő dolgokkal fog­lalja el, melyekkel elrabolja a bi­zottság idejét, hogy a fontosabb kérdésekkel bővebben foglalkozzék. Balogh Károly: A tanács csak azokat a tárgyakat hozza be, melyekre a törvény kötelezi. Ami pedig azt illeti, hogy a tanács du­gott tételekkel gazdálkodik, nincs tisztában a költségvetés fogalmával. Szeless József: Szemináriumot ál­lítunk fel. Balogh : A kezelés hűsége kétség­telen, el nem dugtunk semmit bizal­matlanság a város tanácsa iránt ilye­neket mondani. Mi mindnyájan emelt fővel megyünk a vizsgálat elé. (Fel­kiáltások : Éljen a tanácsok úr!) Arra a kérdésére pedig a bizottsági tag úrnak, hogy az adóhivatal hátralék­ban van, kénytelen vagyok emléke­zetbe idézni, hogy a tanács maga kérte a bizottság utasítását, hogy az adóhátralékokat a legerélyesebben behajthassa. Magyar József: Az a hosszú oktatás, melyben a pénzügyi tanács­nok úr részesített, félreértésen alap­szik. Nem mondtam azt, hogy a tanács hűtlenül kezeli a város va­gyonát, de azt most is hangsúlyozom, hogy a város rosszul gazdálkodik, amit én bizalmi kérdésnek tekintek. A közélelmezési hivatal­­múlt évi zárszámadásához ismét Magyar József szól hozzá. Kénytelen vagyok ismét felszólalni. Igaz-e az, hogy a köz­élelmezés fájából egyesek óriási tételekhez jutottak, míg mások, külö­nösen a nem szorosan vett városi alkalmazottak, semmit sem kaptak. Fodor Jenő: A városi tisztviselők egyesületének 20 vagon­ját adta.m Én a kiosztásban nem vettem részt, én erre a kérdésre nem tudok felelni. A szükséges felvilágosítást Bárdos Béla főjegyző, az egyesület elnöke, adja meg. Somogyi: Azt hiszem, most már meggyőződött a bizottsági tag úr, hogy nincs alapja vádjainak. Bokor Pál: Nincs J­anama! Magyar József megnyugszik a vá­laszban. A tanácsi előterjesztések után az interpellációkra és indítványokra kerül sor. Az első interpellációt dr. Sereghy Mátyás nyújtotta be a város világí­tása tárgyában, mert véleménye szerint, elsősorban a sötétség az oka, hogy a külvárosokban oly nagy számmal fordulnak elő a bűnesetek. A tanács hajlandó arra, hogy a világítás kiterjesztését a nyomor­­enyhítő akció keretén belül végre­hajtja. A közgyűlés tudomásul veszi a tanács válaszát. Korom Mihály indítványára a köz­gyűlés elhatározta, hogy a szérüs­­kertek bérlőit meghagyja bérletük­ben, a Csongrádi-sugárút átkövezését pedig a jövő évi kövezési programba veszi fel. Az ülés vége 7 óra után. Károly főispán az elnöke, előadója dr. Ketter Tibor főispáni titkár. Helyettes elnök Somogyi Szilveszter, pénztárnok Scultéty Sándor, ellen­­zök Balogh Károly és Bokor Adolf. Itt említjük meg, hogy az akció céljaira egy magát megnevezni nem akaró egyén ötszázezer, a Back­­malom százezer koronát adományo­zott. A gyűjtés eddigi eredménye körülbelül másfél millió korona. A főispán felhívása a­ nyomorgók segélyezésére Megalakult a Horthy-bizottság A nyomorenyhítő mozgalom keresz­tülvitelét, mint megírtuk már, célozta az az értekezlet, melyet dr. Aigner Károly főispán tegnap délelőtt hívott össze a jótékony társadalom ténye­zőiből. A közel száz tagból álló értekezletet Aigner Károly főispán nyitotta meg, a hála és köszönet szavát tolmácsolva a megjelenteknek, majd felolvassa a város közönségé­hez intézett felhívását, melynek teljes szövegét az alábbiakban adjuk: A kormányzó Ur ő Főméltósága kezdeményezéséből megindult Or­szágos Inségenyhítő Akció Szeged szab. kir. város területére megala­kult bizottsága nevében felkérem a város közönségét, hogy az önhi­bájukon kívül munka nélkül maradt vagy munkára képtelen egyénekre reákövetkező borzalmas téli nyomor enyhítésére szánt összeget a hiva­talomban lefektetett gyüjtő­ iv utján juttassák kezeimhez s ugyanitt mind­azok, kik az ínség akcióban termé­szetbeni, különösen gabona és egyéb nem romlandó élelmiszerek, cipő vagy ruhaneműek adományozása által akarnak részt venni, ezen szándékukat ugyanitt jelentsék be. A magyar nemzetre most szakad reá a legdermesztőbb tél, melyre csak úgy következhet tavaszi feltá­madás, ha a tél halálos hidegségét enyhíti és kiengeszteli a testvéri szeretet melege. A nyomor nem is­mer felekezeti, faji társadalmi, vagy politikai különbségeket, ennek eny­hítése körül szűnjön meg a turáni átok és tehetségéhez mérten, mint szerető családtag siessen mindenki testvéreinek megmentésére, mert sohasem volt annyira igaz az a közmondás, hogy kétszer ad, aki gyorsan ad. Az inségenyhítő akciót városunk­ban személyesen irányítom és ellen­őrzöm az e célból megalakult jóté­konyságukról közismert önzetlen egyénekből álló bizottság közre­működésével s az adományok hír­lapi nyugtázásán felül úgy azoknak bevétele, mint kiosztása a Belügy­miniszter Ur Önagy méltósága ellen­őrzése alatt is ,áll, úgy, hogy a Kormányzó Úr Öföméltósága inten­ciójának megfelelőleg, minden buza­­szem annak jut, akinek erre leg­nagyobb szüksége van. Munkaképes egyének munkaalkalmat kapnak s kizárólag munkájukért részesülnek az inségalapból, nem könyörado­­mányban, hanem kiérdemelt díjazás­ban. Ellenszolgáltatás nélkül csak a munkára képteleneket segélyezzük. Az értekezlet, mely egyhangúlag elfogadta a felhívás szövegét, ezután megalakította a kerületi bizottságo­kat. A felsővárosi kerületnek dr. Dobay Gyula, a rókusinak Breisach Béla, az alsóvárosinak Szász István, az felsőtanyainak Niedermayer Antal, az alsótanyainak Barmos György, a röszkeinek pedig Szűcs Mihály lett az elnöke. A központi bizottságnak Aigner P kezében van a héditás fegyvere: a szépség, ha V e a B egy doboz valódi DIAHA-PUDCRT ii 1 dobol valódi DIAHAKROMET Mindenütt kapható ! Gyártja: a Diana Kereskedelmi R.-T. Budapest, V. Nádor-utca 30. Vén­us** cipők a legideálisabbak. 99 Üzlet: Kárász-utca 2. Telefon 13-15. 1542 Gyár: Szekfűi-utca 2. Telefon 12-46. Nem lesz tartós a színházi szünet A színházat megölő állami, városi és egyéb terhek arra késztették a szegedi színház igazgatóságát, hogy addig, míg ilyen rendkívüli súlyos kiadásokkal terhelik meg az amúgy is gyér látogatottságú színházat, be­zárja a színház kapuit. A rendkívül súlyos anyagi helyzettel küzdő szín­házzal szemben, a város rideg álláspontjára egyedüli méltó válasz csak a színház bezárás lehetett. Mindent meg lehet adózatni, csak a kultúrát szolgáló színházat nem, mert a színház napjainkban már nem az üzlet, melyen kövér arany­hegyeket lehet szerezni. Az elkövetkezendő bezárással szemben, színházi körökben általá­ban várakozó a helyzet. Palágyi igazgató kijelentette munkatársunk­nak, hogy ha hétfőig megérkezne a kormány szubvenciót megadó ren­delete, úgy a színház tovább foly­­tatná előadásait. Szaporodnak az árdrágító akták, de azért ad a drágaság A legújabb igazságügyi rendelke­zések mint ismeretes, a törvény teljes szigorával sújtja az árdrágítót. Az árakat ellenőrző árvizsgáló kö­zegek, a pici rendőrség és a meg­zsarolt magánosok tömeges pana­szokkal fordulnak a rendőrség uzsora ügyosztályához, feljelentést téve. A látszat, mely a feljelentések özönéből árad, azt látszik igazolni, mintha a tömeges feljelentések meg­­félemlítenék az árusokat. A rendőri tapasztalat, melyről különben minden piacon megfor­duló szerencsétlen vevő meggyő­ződhet, azt bizonyítja, hogy az ár­drágítás még szemérmetlenebbül tobzódik, mint az árletörő hatósági intézkedések előtt. A túl maximált árucikk egyszerűen eltűnt a piacról s azt a rászoruló fogyasztó csak tiltott utakon, többszörös pénzeken szerezheti meg. Csodálatos vi­ágot élünk. A felje­lentett árdrágítók száz számra to­longanak kihallgatásra a rendőr­szobák előtt, odakint pedig a piacon még annál inkább folyik az ár­­drágítás.

Next