Szegedi Uj Nemzedék, 1924. június (6. évfolyam, 126-148. szám)

1924-06-01 / 126. szám

Szeged, 1924 junius 1., vasárnap. Keresztény politikai napilap. Elfi fizetési ára helyben él vidéken. Essy hónapra . 20.000 K Negyedévre, . 60.000 K Egyes szám ára 1000 kor., vasárnap 1500 korona. Szerkesztőség és kiadó­­hivatal : Szeged, Kiliária­ utca 10. sz. Telefon: 1.53. Ára 1500 korona. Vl-ik évfolyam, 126. szám. Főszerkesztő: DOBAY GYULA dr. A Barael-Sziiatség szege«­­ít­klinak, a MANSz, a idagia? Heßzeli Szi­itsigeti Taré«* Szíietitg hivataloS lip­«. Megjelenik minden nap korán reggel. Rossum robotosai írta: Iván Mihály A magyar kormány­gépezet végre hosszú vacillálás után az aranyközép­­úttal együtt, a pénzügyi mezőkön is az arany útjára tér. Elismerésre méltó formában törekszik bevételeit a béke­beli nívóra emelni, s a mai nappal nem­csak a vasút, de a posta is megdrágult ismét, ami természetesen újabb terhet jelent azok számára, akik nagynéha még rászánják magukat egy utazásra, vagy levélküldésre. És ez az állam által irányított drágulási folyamat még fokozódni fog addig, amíg el nem éri az aranyparitást, egyszóval, amíg a békebeli viszonylatok be nem követ­keznek államháztartási költségvetéseink­ben. Ez a szándék feltétlenül dicsére­tet és elismerést érdemel, azonban különféle pénzügyi kapacitásaink és minisztereink kalkulációjában sehogy­­sem tudjuk feltalálni az észszerűséget, nem találjuk a legfontosabb, a leg­kiválóbb értéknek az emberi erőnek és munkának megbecsülését, mert hiszen ők ebben a számvetésben csak az ellenszolgáltatást akarják arányban stabi­lizálni, míg az egész államgépezet­nek a munkásairól teljesen megfeled­keznek, vagy legalább is olyan lehetet­len formában gondoskodnak róluk, amely távolról sem jelenti a biztos, a nyugodt megélhetést, vagy az állandó munkára való erőgyűjtést. A Szegedi Új Nemzedék hasábjain már többször foglalkoztunk a tiszt­viselő problémával, már többször rá­mutattunk a mostani helyzetnek tart­hatatlan voltára és nem egyszer sür­gettük ennek a kérdésnek elfogadható, s egy hatalmas dolgozó tábor igényé­nek megfelelő megoldását Sajnos, a mi szavunk épp úgy süket fülekre talált, mint a köztisztviselőknek majdnem minden jajkiáltása. Egyik olvasónk tegnap a kétségbeesés hang­ján kéri az illetékesektől, hogy ne néz­zék tovább tétlenül és bizonyos ciniz­mussal azt a vergődést, amelyben a tisztviselő osztály tengeti csöppet sem irigylésre méltó életét És most, hogy újból foglalkozunk ezzel a problémával, megdöbbenéssel veszünk tudomást arról, hogy szociál­demokrata agitátorok környékezik már a tisztviselő társadalmat és hintik el közöttük a mételyezés magvát. A sok nyomorúság és keserűség mégis csak odadobja, odahajtja őket, hogy meg­hallgatják a saját ellenségeiket is. Súlyos, rendkívül súlyos felelősséget vállal magára a kormány akkor, ami­dőn tétlenül nézi ezt a munkát, akkor, amidőn a tisztviselő társadalom teljes anyagi összeroppanását nem igyekszik egész erejével meggátolni. Mert az eddigi intézkedések koránt­sem mondhatók eredményeseknek és korántsem jelentették annak a munká­nak teljes elismerését, melyet a tiszt­viselők végeztek. 30—40 százalékos fizetések voltak, holott a teljesített munka meghaladta a 100 százalékot, holott a ruháért, a cipőért, az élelemért csak meg kellett fizetni a 100 száza­lékot. S amíg ez a társadalmi osztály csak nélkülözött és lemondott mindig, addig a jelenlegi kormányzati rendszer jóvol­tából és tehetetlenségéből az idegen faj tollasodott meg, az tett szert hihe­tetlen vagyonra. Hozzájuk vándorolt és azoknak a kezébe minden napon, akik meg tudtak alkudni saját lelkiismeretük­kel, akik kihasználták a konjunktúrá­kat, akiknek mindenük csak a pénz volt, s akik nem ismernek semmi komolyabb életcélt azonkívül, amit számukra a pénz élvezete nyújt. Nem akarjuk itt az erdélyieket meg­sérteni, de Isten látja a lelkünket, mi a Bethlen István gróf ,erdélyi politiká­jában“ nagyitó üveggel sem tudunk feltalálni egy szemernyi bölcseséget sem. Az a felelős állásban levő kor­mányelnök, aki tétlenül tudja nézni azt a tobzódást, melyet a siketek kasztja rendez nap-nap után, aki nem vet gátat a keresztény magyar tisztviselő osztály további lerongyolódásának, aki nagy hatalma mellett is elnézi, hogy a hazafiatlan bankspekuláció miként rom­bolja le a keresztény magyarság előd­jeit, erre a kormányelnökre lehet nagyon sok díszítő jelzőt akasztani, de azt, hogy bölcs politikus, igazán nem. Mi azt a politikust nevezzük bölcs politikusnak, s joggal hisszük, hogy ebben velünk érez minden gondolkozó magyar ember, aki nem tűri meg a panamákat, aki nem változtatja évsza­kok szerint benső meggyőződését, aki ma nem ébredő s holnap filoszemita, aki nem paktál egyszerre zsidóval és fajvédővel, aki nem gázolja le a keresz­tények frontját, aki nem nézi szó nél­kül a nemzet robotosainak kétségbe­esett vergődését. — Sajnos ezt Bethlen István gróftól nem várhatjuk, ő nem olyan burokban született, aki ezeknek a követelményeknek mungó volta miatt meg tudna felelni. Éppen azért az ő kormányzása alatt a tisztviselők csak lélektelen gépek, csak Rossum­ robotosai lesznek. „Üsd a rohadt keresztényeket“ Felháborító zsidó szemtelenkedés a pécsi egyetemen Pécsről Jelentik: Pénteken délelőtt a m. kir. Erzsébet­ Tudományegyetem anatómiai intézetének helyiségében keresztény és zsidó egyetemi hallgatók közt verekedés támadt, amelynek előz­ménye az, hogy az anatómiai intézeti szolgák bemondása szerint kedden zsidó vallású medikusok egy hullát vallás gúnyolás kíséretében olykér sértegettek, hogy vízbe mártott kefével keresztvetések közt fecskendezték és keresztény temetési énekeket énekeltek. Ennek a hírére a keresztény és zsidó medikusok közt éles szóváltásra került a sor, ami tegnap verekedéssé fajult. A keresztény hallgatók a délelőtt folya­mán a zsidó hallgatókat az anatómiai intézetből az utcára szorították, miköz­ben a zsidó hallgatóság „Üsd a rohadt keresztényeket!“ kiáltással hagyták el az intézetet A rendet a rendőrség állította helyre. Nagy József dr. a pécsi egyetem rektora az incidensről a következőket mondotta: — Az egész ügy most vizsgálat alatt van. A vizsgálatot Pekár dékán és Tóth­­ Zsigmond egyetemi tanár vezeti. Az­­ eddigi bemondások alapján úgy látom­­ a helyzetet, hogy a boncolások alkal­mával a zsidó egyetemi hallgatók részé­ről ízléstelenség és nem menthető dolog történt. A zsidó hallgatók ugyanis egy fogkefét vízbe mártva utánozták a teme­tési beszentelést. A hallgatók nem jelen­tették azonnal az esetet, úgy, hogy most folytatjuk a vizsgálatot. A boncoló­teremben a zsidó hallgatók az egyházi szertartás kigúnyolása után ezt a meg­jegyzést tették a holttestekre: „Most már mehetsz a menyországba!* — Annyi bizonyos, hogy a keresztény hallgatók tegnap nem voltak agresszívek. Az utcán a zsidók kezdték a verekedést. Megütöttek egy keresztény hallgatót,­ mire az utcán álló rendőr közbelépett. Erre a zsidó hallgatók segítséget hívtak és egész tömeg verődött össze, köztük a zsidó sportklub tagjai. Később azután a rendőrök szétoszlatták a tömeget. Az egyik zsidó hallgató a kezével betörte az anatómiai intézet kapujának egyik üvegtábláját, úgyhogy vérzett a keze. A sebesülés azonban az üvegszilánkok­tól származik és nem a verekedéstől. A A keresztény hallgatók mindvégig nyugodtan, csendesen viselkedtek. Ez az eset hiteles története. Gömbös interpellációja az olimpiai versenyek ügyében A nemzetgyűlés szombati ülését fél 11 órakor akarta megnyitni Zsitvay Tibor alelnök, de az ülés megnyitása pillanatában egyetlen jegyző sem volt jelen és így az ülést nem lehetett meg­nyitni. Egy negyedóra elteltével az elnök bejelentette, hogy az ülést megnyitja, de azt újból felfüggesztette és kijelen­tette, hogy 5 perc múlva újra meg­nyitja az ülést és ha akkor sincs jelen egy jegyző, akkor előterjesztést fog tenni a Háznak az összes pártok hozzájáru­lásával ad hoc válaszának jegyzői. Szükségesnek tartja az összes pártok hozzájárulását, mert erre még nem volt precedens. Szünet közben azonban megérkezett Forgách Miklós jegyző, mire az elnök az ülést háromnegyed 11 órakor megnyitotta. Az interpellációs könyv felolvasása után, napirend előtt Alm­ássy László szólal fel. A Jutaipari Részvénytársa­ságnál elkövetett visszaélésekkel kap­csolatban személyéről forgalomba hozott hírekre akar reflektálni. Elmondta, hogy Szterényi vetette fel előtte egy alkalom­mal, hogy hajlandó-e egy textil­ipari vállalatnál igazgatósági tagságot vál­lalni. ő hajlandónak mutatkozott, mire meghívták a társaság közgyűlésére, mely 10 percig tartott. Ezen a köz­gyűlésen résztvett, de később semmi­féle ülésre nem hívták, nem kérték fel semmire sem, természetszerűleg igaz­gatósági tisztelet­díjat sem vett fel soha. Nem kér maga ellen összeférhetetlen­ségi eljárást, de ha bárki is kívánja, aláveti magát. A Ház tudomásul vette Almássy László bejelentését. Ezután a vámtarifáról szóló törvény­­javaslat tárgyalására tértek át. Elsőnek Temesváry Imre egységes­párti képviselő szólal fel. Bizonyítja, hogy a vámvédelem szociális érdek és az állam gazdasági érdekei is. Nem osztja Sándor Pálnak azt a nézetét, mintha a védővámok következtében az egyes iparcikkekben drágulás követ­keznék be. Kéri a javaslat elfogadását. Utána Gömbös Gyula szólal fel. Azzal kezdi a beszédét, hogy igen csekély érdeklődés mutatkozik a vám­tarifa iránt, majd ezt fejtegeti, hogy a magyar iparnak a Balkán felé kell terjeszkedni és ezért maga is szükséges­nek tartja az ipar védelmét. Éppen azért örömmel üdvözli a javaslatot, mert ebben is iparvédelem van, csakhogy szerinte a gyáripar túlságos nagy véde­lembe részesül a mezőgazdasággal szemben. A javaslatot nem tartja nagyon rossznak, azonban még­sem fogadja el, mert a kormánnyal szemben bizalmat­lansággal viseltetik és nem hiszi, hogy a javaslatban lefektetett helyes elveket mi tudná valósítani. Bartos Andor a következő felszólaló rámutat arra, hogy a vámtarifa azt akarja elérni, amit a felszólalók prog­ vámbeszédekben osztatlanul kívántak, hogy a nyers termékeinket ne vigyék külföldre, hanem az országban dol­gozzák fel. A vámvédelemre tehát szük­ségünk van az ipari munkások foglal­koztatása szempontjából is. Csonka­­magyarországon a nagy Magyarország ipari munkásságának 50 százaléka maradt meg. Ezeknek a foglalkoztatá­sáról gondoskodni kell. A javaslatot teljes bizalommal el­fogadja. Kabók Lajos szólal fel ezután a javaslat ellen. Majd az elnök napirendi indítványt tesz, mire áttérnek az interpellációkra. Horváth Zoltán az első interpelláló, aki a makói hagymatermelés nagy fontos­ságáról beszél és kifogásolja, hogy a hagymakertészetnek a földet uzsora­bérért adják ki használatra. Interpel­lációját kiadják a földmivelésügyminisz­­ternek. Ezután Gömbös Gyula szólal fel, aki interpellációjában az olimpiai ver­senyeket teszi szóvá. Kifogásolja, hogy a sportnak több ága, különösen a labdarugó sport már nem amatőr szel­lemű, hanem elüzletesedett. Ennek tulaj­donítja a labdarúgó csapatunk párisi vereségét Interpellációjában kérdi a kultusz­­minisztert, hajlandó-e az olimpiai ver­senyekre való kiküldetés kérdésében haladéktalanul a nemzet tekintélye érdekében imperative rendezkedni, haj­landó-e a magyar társadalomnak a sport terén való irányításában az orszá­gos testnevelés útján az igazi amatőr szellem nemzetnevelő és nemzetvédelmi gondolatának érvényt szerezni és minden olyan mozgalmat támogatni, amely ezen helyes célokat szolgálja. Interpellációját kiadják a kultuszminiszternek. Több interpelláció nem lévén az ülés 2 óra után véget ért. A POLITIKA hírei A közigazgatási bizottságban a fővárosi törvényjavaslat tárgyalása során rövid egymásutánban kétszer szavazták le az előadói javaslatot és ezzel tulajdonképpen magát a kormányt, amely a javaslatot előterjesztette. A megismétlődő leszavazás kellemetlen hatást váltott ki az egységes­­pártban. Értesülésünk szerint a párt leg­közelebbi értekezletén javaslatot tesznek az ülésszak berekesztésére. Ilyenformán újra kellene választani a bizottságokat és megszűnnék az az anomália, ami ma majd minden bizottságban mutatkozik, neveze­tesen, hogy egyes képviselők már régen nem tartoznak ahhoz a párthoz, amely őket a bizottságba delegálta. Politikai körökben arra számítanak, hogy a keresztény gazdasági pártból Wolff Károllyal együtt Csilléry András, Petrovácz Gyula és Buday Dezső fognak kilépni egyfelől a fajvédőkkel, másfelől a Viczián­­csoporttal. A fajvédők és Wolffék egyesü­léséről, valamint az esetleges új párt­alakításról most folynak az előkészítő tárgyalások. Kormány­körökben mozgal­mat kezdtek abban az irányban is, hogy a nemzetgyűlés ülésszakát minél hama­rább befejezzék és az új ülésszakban a többségi párt maga állapíthassa meg a Ház bizottságait. A győri kerületben a keresztény­szocialista párt Bernolák Nándor dr. volt népjóléti minisztert jelölte. Bernolák dr. június hó 1-én, ma, vasárnap délelőtt mondta el programbeszédét Győrött. A magyar kölcsön kibocsátása június közepére várható London, május 31. Azok a tárgyalások, amelyeket a Népszövetség pénzügyi bizottságának funkcionárusai londoni bankárokkal folytattak, annyira előre­haladtak, hogy a magyar kölcsön Lon­donban való kibocsájtása június köze­pére várható. A jóvátételi bizottság ma délelőtt Barthou elnökletével ülést tar­tott, amelyen különböző magyar kérdé­sek vizsgálatával foglalkozott. Ma délután 3 órakor a Stefánia-Sétányon a MANSz. nagy kerti ünnepélye.

Next