Szegedi Uj Nemzedék, 1924. július (6. évfolyam, 150-175. szám)
1924-07-02 / 150. szám
emeljük, hanem, hogy állandósítsuk. A kormány nem engedi meg a pénz ugrásszerű emelkedését, mert ez hátránnyal jár a gazdasági életre. Azt tartja kívánatosnak, hogy pénzünk emelkedése fokozatosan történjék. A devizaforgalmat csak akkor teszi szabaddá a kormány, ha azt látja, hogy a szabadabb rendszer beválik. Ezután annak a reményének ad kifejezést, hogy a kormány a bankóprést többé nem fogja igénybe venni. Bejelenti ezután, hogy tudomása szerint a kölcsön aláírása ma megkezdődött Londonban. Hogy Magyarország mennyit vesz át e kölcsönből, azt még nem tudja, de a maximum amit átvehet 12 és félmillió korona. Ezután Szilágyi múltkori felszólalásával polemizál hosszasan és elmondja, hogy a tisztviselők mostani átmeneti fizetésrendezése a viszonyok átmeneti változásával revízió alá kerül. A szanálási tervezetben 72 millió aranykoronát vettek föl a fizetések javítására és ezt 160 millió aranykoronával túlhaladták. A pénz stabilizálásával eljött az az idő, amikor bizonyos stabilitást kell behozni az adózásnál is. Számos egyenlőtlenség és aránytalanság küszöbölendő ki az adózásból. Kimérni kell a termelést és meg kell engedni a tőkeképzést. A magasabb szellemű foglalkozásúaknak meg kell kapniuk a remunerációt. Sokat halljuk azt is, hogy miért emelték fel a felsőbb osztályokban a tisztviselők fizetését. Rámutat arra, hogy a tisztviselők 80 százaléka a VIII., IX., X. és XI. fizetési osztályokban van. Mindenkinek be kell látnia, hogy a magasabb rangú tisztviselő nagyobb és értékesebb munkát végez, nagyobb felkészültséggel rendelkezik és nem 8 órát tölt naponta munkában. Senki se irigyelje tőle a 100 aranykorona többletet, lehetővé kell tenni a szellemi foglalkozásúnknak a lukratív keresetet. Az adókról szólva bejelenti, hogy 1925. január 1-től kezdve a forgalmi adó terén az átalányozásra térnek át. Kijelenti, hogy arra nem volna kapható, hogy a bevételek túlságos forszírozásával emelje a kiadásokat, mert ez megbénítja a gazdasági életet. Azt kívánja, hogy főleg vagyonos középosztály fejlődhessék ki. Beszéde végén az állam és a társadalom összeműködéséről beszél és a jótékonyságról szólva kiemeli, hogy azoknak, kik a háború alatt vagyonukat meg tudták tartani, kötelessége mindent megtenni azok érdekében, kik a pénz romlása következtében vagyonukat elveszítették. A nemzetgyűlés ezután általánosságban elfogadta a felhatalmazási javaslatot. Az ülés negyed 8 órakor ért véget. SZEGEDI UJ NEMZEDÉK 1924 július 2., szerda. Húsz aranykorona a tandíj az iskolákban A középiskolák tandíjösszegét megállapította a kormány Kilencven százalékos kedvezményt kapnak a tisztviselők (Saját tudósítónktól.) Az állam az adminisztráció egész vonalán az aranykorona számítására tér át július elsejétől. Nem ér váratlanul tehát már bennünket az az újabb terheket jelentő kultuszminiszteri rendelet sem, amely tegnap érkezett le Szegedre a közúti iskolai tandíjaknak aranykoronában való megállapításáról. A szülők társadalmát legközvetlenebbül "érintő rendeletet, amely a közalkalmazottak, rokkantak, állami munkások gyermekei részére nyújtott eddigi kedvezményeket is korlátozza, a következőkben ismertették a Szegedi Új Nemzedék munkatársa előtt: A minisztérium kiadott rendelete szerint az összes állami fiú- és leányközépiskolák nyilvános és magántanulóinak tandíját, a felvételi, valamint a vegyesdíjakat aranykoronában állapította meg. A rendeletet a szanálási törvény felhatalmazása alapján adta ki a kultuszminisztérium. Az új 1924/24. évi tanévre úgy a nyilvános, mint a magántanulók felvételi díja 240 aranykorona lesz, amelynek fizetése alól senkinek sem, így a közalkalmazottak, rokkantak, hadiözvegyek, állami munkások gyermekei részére sem adható felmentés. (Eddig 5000 korona volt a felvételi díj, amelyből csak 500 koronát fizettek a közalkalmazott szülők.) A vegyesdíjat 250 aranykoronában állapítja meg a rendelet s az aranykorona szorzószámát pedig úgy a felvételi, mint a vegyesdíjakra vonatkozólag 17.600 ben. Azaz a most megkezdődő beiktatásoknál 42.240 papírkorona felvételi díjat és 44.000 papírkorona vegyesdíjat kell fizetni. A tandíj összege az összes állami középiskolákban 20 aranykorona lesz a nyilvános tanulók, 30 pedig a magántanulók számára. Tekintettel arra, hogy a tandíj első részlete csak október elején esedékes, a tandíjra vonatkozólag függőben hagyták az átszámítási kulcs megállapítását. A közalkalmazottak gyermekeinek tandíjmentességét illetőleg a következőket közli a rendelet. A kzalkalmazottak, hadirokkantak, özvegyek, állami munkások gyermekei részére csak a régi tandíjszabáályzatban megállapított feltételek mellett (azaz ha legalább is jó előmenetelű a tanuló) nyújtható a felmentés a tandíjmentességi százalékon belül, egyébként pedig (ha legalább elégséges előmenetelű a tanuló) a tandíjmentességi százalékon felül a most megállapított tandíjnak 10 százalékát fizeti. „Elnémult a muzsikaszó...“ A középosztály letörésével a zenészek eltűntek Szegedről Már a muzsikát is szanálják (Saját tudósítónktól.) A régi, szép idők utolsó emlékei lenge ködfelhőként egyre sűrűbben foszlanak szét, tűnnek el emlékezetünkből. Mikor még pajkos életkedv lüktetett végig a gondtalan, jövőbe nem tekintő embereken, megelégedett, mosolygó arcú tömegek hullámzottak fel-alá az utcasorok végtelenségében, de szép, milyen egészen más is volt az élet. Villanyfénytől ragyogó kávéházak, zajos muzsikaszó mellett csalogatták be a közönséget. Ezek most már teljesen idegen fogalmak. A derűs, életkedvtől duzzadó arcokat most gondterhelt fáradság, unottság váltja fel, a jókedv mintha teljesen kiveszett volna az emberekből. Kávéházak, szórakozóhelyek egymásután csukják be kapuikat. A középosztály életképtelenné vált és így ők sem tudnak megélni. A vidám zenészót most általánosan lappangó, titokzatos szomorúság váltja fel. A szép zene, a lélek egyik legfontosabb kultúrája kipusztult Szegedről. Helyét a manapság divatos „Ha megversz is imádlak én...“ és társai léha operettmelódiák váltották fel és úgylátszik ebben az úgy szellemileg, mint erkölcsileg legalacsonyabbra sülyedt, mulatságra áldozni könnyen tudó tömegben a komoly, szép és lélekemelő zenét — talán kifütyülnék. Néha egy-egy olcsó zugkocsmából felcsendül a szomorú magyar nóta: „Lesz még kikelet Kolozsvár mellett!...“ Olyan emberek még vannak, akik elrabolt hazájukat siratják. .de ez a szép, kesergő hang is elvész a tömegek üvöltésében, hacacáréjában. A középosztály életlehetőségeinek elvágásával lassanként a jó zenészek mind faképnél hagyták Szegedet. Külföldre vándoroltak. ott legalább idegen valuta biztosítja megélhetésüket. Mert akiknek „ingyen“ muzsikára van szükségük, azoknak jó az a hulladék is, ami utánuk maradt. A mostani közönség duhaj mámorában megfeledkezik az éjszakai kulturharcosokról, a zenészekről, akik bizony manapság koplalnak. A gavallér emberek és a zenészek eltűntek. A zenei kultúra fejlesztésében egyedül csak a katonazenekarok maradtak meg. Szegeden már ez sem a régi. Most 32 tagja van a zenekarnak, akik három városban szétoszolva keresik meg mindennapi kenyerüket. Volt idő, amikor a város évi 800 aranykorottával támogatta a zenekart. Akkor még szólt a zene Szegeden. De most ez is meg változott. Az állami fizetésekből a szükséges hangszereket is nehezen tudják beszerezni. A szanálási törvény a létszámcsökkentéssel kapcsolatban nyolc városnak a zenekarát feloszlatta. Már a muzsikát, a léleknek mondhatni ezt az egyetlen nemesítő eszközét is mesterségesen ki akarják irtani ? Kérdést intéztünk a szegedi katonazenekar vezetőjéhez, Fichtner Sándorhoz, a kiváló zeneszerzőhöz, aki a zenei élet megcsonkításával kapcsolatban a következőket mondotta: — Ezentúl csak azokban a városokban működhetnek katonai zenekarok, ahol dandárparancsnoksági székely van. Ezek a városok most Budapesten kívül Szeged, Debrecen, Miskolc,, Székesfehérvár, Sopron és Pécs. Több város polgársága, köztük Békéscsaba és Kaposvár lakói felajánlották, hogy a katonazene megtartása esetében annak fenntartásáról gondoskodnak. Ha Szegeden is feloszlatták volna a katonazenekart, úgy alig hiszem, hogy egy áldozatkész polgár is akadt volna az esetlen „zene“ megmentésére. A karnagy úrnak igaza van. Itt még most sem törődnek a zenészekkel, sőt talán megemlékezés nélkül hagynák elmenni őket is. A városnak kellene, mint első szegedi fórumnak segíteni ezen. És hisszük, a kultúrérdekeket mindig elsőnek szem előtt tartó polgármesterünk nem fog megfeledkezni róla. A győri pótválasztás Győr, július 1. A II. választókerületben a pótválasztáson a szavazás kedd este 9 órakor végződött. Leadtak 9119 szavazatot, holott a választók az előző választáson csak 8961 szavazattal vettek részt. Az összes választók közül ezren nem szavaztak le. A szavazatok összeszámlálását kedd este 9 órakor kezdték meg. Eredmény szerdán lesz. Két szegedi szegényházi ápolt megkönnyebbülten érkezett vissza a lourdesi kegyhelyről (Saját tudósítónktól.) A tavasz folyamán két szegedi szegényházi ápolt a súlyos csűz által gyötört Battancs Erzsébet és a látóidegsorvadásban szenvedő Svéda Julia, jótékony emberek áldozatkészségéből előteremtett pénzen Lourdesba utaztak, hogy az ottani híres csodatevő forrás vizében gyógyulást keressenek bajukra. Nyolc napos lourdesi tartózkodás után néhány héttel ezelőtt visszaérkeztek, mégpedig, amint az a szegényházi ápoltak útján elterjedt, lényegesen gyógyult állapotban. A „Szegedi Új Nemzedék“ munkatársa értesülve az esetről felkereste őket a Szegényházban és súlyos bajukban beállott változásra nézve kérdéseket intézett hozzájuk. Battancs Erzsébet épen az egyik emeleti folyosón üldögélt egy párnás karosszékben és szemüveggel valami vallásos füzetet olvasgatott. Igen élénken és választékosan beszél. Látszik, hogy sokat olvasott és hogy iskolákat végzett. Elmondja, hogy most 38 éves és ezelőtt 10 évvel került súlyos csúzzal a városi szegények közé. Hivatalban volt alkalmazva és ott szerezte a baját is, de maga sem tudja hogyan. Azt hiszi mégis, hogy hideg fürdők miatt van, melyet sűrűn vett akkoriban. A betegség mindkét kezének ujjait deformálta, járni pedig csak meggörnyedve és óriási fájdalmakkal tudott. Az orvosok lemondtak róla és így került a Szegényházba, ahol mint gyógyíthatatlan beteget szeretettel gondozták az apáca nővérek. Lourdesben — mondotta ezután — 8 napon keresztül használtam a csodálatos forrás vizét és a Boldogságos Szűz Mária megsegített. Fájdalmakat most már nem érzek és minden pillanatban azt gondolom, no talán most már mindjárt tudok járni. Azelőtt görnyedten, kimondhatatlan derékfájdalmak között tudtam csak lépkedni és ezt most mind nem érzem. Hiszem, hogy megsegít a Szűz Mária és visszaadja a teljes egészségemet. Ahogy beszél, szaván érzik a feltétlen hit és ezt sugározza szemüveges arca I is, melyen különöskép semmi jele a Tisztelettel értesítem q ^ ^ • C ▼ C ^ C iparostársaimat, hogy tS R U C | C 1^ C I julius 4-én Kelemen u. 3. sz. alatt J^COt ZOKSD. megnyitom. Szives pártfogást kér: Teremszám 749' rettentő kórságnak. Rajongva beszél arról, amit Lourdesban látott és tapasztalt Megemlíti, hogy csodálatos gyógyulásoknak volt szemtanúja. Egy 13 éves belga fiú sorvadásban szenvedett és gyógyultan távozott Lourdesból, egy másiknak súlyos sérve volt és szintén meggyógyult. A sérvkötőjét bizonyságul ott is hagyta a kegyhelyen. Külföldön — folytatta ezután — el sem hinné az ember, hogy Magyarország a Mária országa, mert a Szűz Máriát, mindenütt jobban tisztelik, mint nálunk. Szűz Mária szobrok vannak — mondja — az utakon és a templomokban a főoltár, mind az Istenanyának van szentelve és a sok száz meg száz villanylámpával világított oltárkép mind. Lourdesban a súlyos betegeket hordágyakon főrangú franciák maguk viszik a csodás vízhez és főrangú nők végzik az ápolást. Azután a lourdesi templomról, a csodaszép grottákról beszél és szeretettel emlékezik meg Tóth János soproni plébánosról, ki a beteg zarándoklatot vezette. Svéda Julia a másik lourdesi zarándok közben csak hallgatja, amint beszél „testvérnő“-je. Néz maga elé és a szemei olyan tiszták, mint a legépebb szemek. Pedig öt év óta teljesen világtalan, mert elsorvadtak a látóidegei. Battancs Erzsébet biztatja, hogy beszéljen. És szelíd, halk hangon megszólal a világtalan Svéda Julia: — Szemfürdőket vettem. Nyolc napig. És most már érzem a fényt, pedig azelőtt ezt sem láttam. De hiszem, hogy meggyógyulok. Nagyon jó volt Lourdesban Szeretnék visszamenni. Biztos, hogy ott hamar egészen meggyógyulnék. És míg hallgattuk a két szegény beteget, az arcukon ragyogó hitről leolvastuk, hogy valóban biztosan meggyógyulnának Lourdesban, a kis francia libapásztorlány forrásvizében. Meggyógyítaná őket a fordesi Mária, akit úgy szeretnek és akinek csodatevő erejében hisznek, hisznek határtalanul... Románia teljes csőd előtt Orosz háború esetén senki sem segíti. — Ellenzéki roham a Bratianu kormány ellen Az oláhországi nagytüzek után a belső égés jelenségei mutatkoznak. A nemzeti és parasztpárt egyesülése óta a nagyhatalmi őrületben szenvedő Bratianu kormány helyzete mindenkép tarthatatlanná vált, mert nemcsak külügyi politikája jutott csődbe, hanem pénzügyi téren is összeomlás fenyegeti. A nemzetközi pénzpiacon a nagytőke valósággal bojkott alá vette és eddig minden hitelkérési kísérlet meghiúsult. Az a beszéd, amelyet Lupu dr. képviselő mondott el a Mike által tett bizalmatlansági indítványának támogatására, tiszta képet nyújt a sivár helyzetről. A kormány sajtója hiába igyekezett hazugságokkal áltatni a népet, hogy a királyi pár külföldi körútja sikerrel járt, a ténylek rácáfolnak. " Az igazság az, hogy a külföld gyűlöl bennünket — mondotta Lupu dr. — mert tudja, hogy Románia állandó háborús veszedelmeket jelent. Gyűlölnek, mert rosszul bánunk a nemzeti kisebbséggel, a munkássággal és Oroszországgal nem rendeztük viszonyunkat. Besszarábia annektálását még ma sem ratifikálta Oroszország és Japán. Románia vakon vezettette magát Franciaország járszalagán. Oroszország azért követel népszavazást Besszarábiában, mert a mi közigazgatásunk agyonsanyargatta a népet. Fegyveres konfliktus esetén nem számíthatunk a saját nemzetiségeiket szintén elnyomó Jugoszlávia és Csehszlovákia támogatására, de Anglia, sőt Franciaország támogatására sem. Teljesen elszigetelten áll Románia. Bár a bizalmatlansági idítványt a többség elvetette, a parlament épülete előtt összegyűlt tömeg viharosan tüntetett az ellenzéki vezérek mellett és hiába akarta a kormány a kirendelt katonasággal megakadályozni a tüntetést, a tömeg áttörte a katonai kordont, az ellenzéki politikusokat vállaikra emelték s úgy vitték lakásukra. Teljesen felfordult a helyzet a belpolitikában is és minden órában jöhet az orosz támadás, német parancsnok által jól megszervezett hadsereggel, míg Románia külföldi segítség nélkül, teljesen elszigetelten, pénz és randiszer nélkül áll. A só árának szabályozása. Július 1-től az étkezési konyhasó alapára a vidéki sóhivataloknál métermizsánként 425 ezer korona, a lápsóé 125 ezer korona, a marhasó alapára pedig 265 ezer korona.