Szegedi Uj Nemzedék, 1924. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1924-07-02 / 150. szám

emeljük, hanem, hogy állandósítsuk. A kormány nem engedi meg a pénz ugrásszerű emelkedését, mert ez hát­ránnyal jár a gazdasági életre. Azt tartja kívánatosnak, hogy pénzünk emelkedése fokozatosan történjék. A devizaforgalmat csak akkor teszi sza­baddá a kormány, ha azt látja, hogy a szabadabb rendszer beválik. Ezután annak a reményének ad kifejezést, hogy a kormány a bankóprést többé nem fogja igénybe venni. Bejelenti ezután, hogy tudomása szerint a kölcsön aláírása ma meg­kezdődött Londonban. Hogy Magyar­­ország mennyit vesz át e kölcsönből, azt még nem tudja, de a maximum amit átvehet 12 és félmillió korona. Ezután Szilágyi múltkori felszólalásá­val polemizál hosszasan és elmondja, hogy a tisztviselők mostani átmeneti fizetésrendezése a viszonyok átmeneti változásával revízió alá kerül. A szanálási tervezetben 72 millió aranykoronát vettek föl a fizetések javítására és ezt 160 millió arany­koronával túlhaladták. A pénz stabilizálásával eljött az az idő, amikor bizonyos stabilitást kell behozni az adózásnál is. Számos egyen­lőtlenség és aránytalanság küszöbö­lendő ki az adózásból. Kimérni kell a termelést és meg kell engedni a tőke­képzést. A magasabb szellemű foglal­kozásúaknak meg kell kapniuk a remu­­nerációt. Sokat halljuk azt is, hogy miért emelték fel a felsőbb osztályokban a tisztviselők fizetését. Rámutat arra, hogy a tisztviselők 80 százaléka a VIII., IX., X. és XI. fizetési osztályokban van. Mindenkinek be kell látnia, hogy a magasabb rangú tisztviselő nagyobb és értékesebb munkát végez, nagyobb felkészültséggel rendelkezik és nem 8 órát tölt naponta munkában. Senki se irigyelje tőle a 100 aranykorona több­letet, lehetővé kell tenni a szellemi foglalkozásúnknak a lukratív keresetet. Az adókról szólva bejelenti, hogy 1925. január 1-től kezdve a forgalmi adó terén az átalányozásra térnek át. Kijelenti, hogy arra nem volna kap­ható, hogy a bevételek túlságos forszí­­rozásával emelje a kiadásokat, mert ez megbénítja a gazdasági életet. Azt kí­vánja, hogy főleg vagyonos közép­­osztály fejlődhessék ki. Beszéde végén az állam és a társadalom összeműkö­­déséről beszél és a jótékonyságról szólva kiemeli, hogy azoknak, kik a háború alatt vagyonukat meg tudták tartani, kötelessége mindent megtenni azok érdekében, kik a pénz romlása következtében vagyonukat elveszítették. A nemzetgyűlés ezután általánosság­ban elfogadta a felhatalmazási javas­latot. Az ülés negyed 8 órakor ért véget. SZEGEDI UJ NEMZEDÉK 1924 július 2., szerda. Húsz aran­ykorona a tandíj az iskolákban A középiskolák tandíjösszegét megállapította a kormány Kilencven százalékos kedvezményt kapnak a tisztviselők (Saját tudósítónktól.) Az állam az admi­nisztráció egész vonalán az aranykorona számítására tér át július elsejétől. Nem ér váratlanul tehát már bennünket az az újabb terheket jelentő kultuszminiszteri rendelet sem, amely tegnap érkezett le Szegedre a közúti iskolai tandíjaknak arany­koronában való megállapításáról. A szülők társadalmát legközvetlenebbül "érintő rendeletet, amely a közalkalmazot­tak, rokkantak, állami munkások gyer­mekei részére nyújtott eddigi kedvezmé­nyeket is korlátozza, a következőkben ismertették a Szegedi Új Nemzedék munka­társa előtt:­­ A minisztérium kiadott rendelete szerint az összes állami fiú- és leány­középiskolák nyilvános és magántanulói­nak tandíját, a felvételi, valamint a vegyes­­díjakat aranykoronában állapította meg. A rendeletet a szanálási törvény felhatal­mazása alapján adta ki a kultuszminisz­térium.­­ Az új 1924/24. évi tanévre úgy a nyilvános, mint a magántanulók felvételi díja 2­40 aranykorona lesz, amelynek fize­tése alól senkinek sem, így a közalkal­mazottak, rokkantak, hadiözvegyek, állami munkások gyermekei részére sem adható felmentés. (Eddig 5000 korona volt a fel­vételi díj, amelyből csak 500 koronát fizet­tek a közalkalmazott szülők.)­­ A vegyesdíjat 2­50 aranykoronában állapítja meg a rendelet s az aranykorona szorzószámát pedig úgy a felvételi, mint a vegyesdíjakra vonatkozólag 17.600 ben. Azaz a most megkezdődő beiktatásoknál 42.240 papírkorona felvételi díjat és 44.000 papírkorona vegyesdíjat kell fizetni.­­ A tandíj összege az összes állami középiskolákban 20 aranykorona lesz a nyilvános tanulók, 30 pedig a magán­tanulók számára. Tekintettel arra, hogy a tandíj első részlete csak október elején esedékes, a tandíjra vonatkozólag függő­ben hagyták az átszámítási kulcs meg­­álla­pítását.­­ A közalkalmazottak gyermekeinek tandíjmentességét illetőleg a következőket közli a rendelet. A k­­zalkalmazottak, hadi­rokkantak, özvegyek, állami munkások gyermekei részére csak a régi tandíjsza­­báályzatban m­egállapított feltételek mellett (azaz ha legalább is jó előmenetelű a tanuló) nyújtható a felmentés a tandíj­­mentességi százalékon belül, egyébként pedig (ha legalább elégséges előmenetelű a tanuló) a tandíjmentességi százalékon felül a most megállapított tandíjnak 10 százalékát fizeti. „Elnémult a muzsikaszó...“ A középosztály letörésével a zenészek eltűntek Szegedről Már a muzsikát is szanálják (Saját tudósítónktól.) A régi, szép idők utolsó emlékei lenge köd­felhő­ként egyre sűrűbben foszlanak szét, tűnnek el emlékezetünkből. Mikor még pajkos életkedv lüktetett végig a gond­talan, jövőbe nem tekintő embereken, megelégedett, mosolygó arcú tömegek hullámzottak fel-alá az utcasorok vég­telenségében, de szép, milyen egészen más is volt az élet. Villanyfénytől ra­gyogó kávéházak, zajos muzsikaszó mellett csalogatták be a közönséget. Ezek most már teljesen idegen fogalmak. A derűs, életkedvtől duzzadó arco­kat most gondterhelt fáradság, unott­­ság váltja fel, a jókedv mintha teljesen kiveszett volna az emberekből. Kávé­házak, szórakozóhelyek egymásután csukják be kapuikat. A középosztály életképtelenné vált és így ők sem tud­nak megélni. A vidám zenészót most általánosan lappangó, titokzatos szo­morúság váltja fel. A szép zene, a lélek egyik legfon­tosabb kultúrája kipusztult Szegedről. Helyét a manapság divatos „Ha meg­versz is imádlak én...“ és társai léha operettmelódiák váltották fel és úgy­­látszik ebben az úgy szellemileg, mint erkölcsileg legalacsonyabbra sülyedt, mulatságra áldozni könnyen tudó tö­megben a komoly, szép és lélekemelő zenét — talán kifütyülnék. Néha egy-egy olcsó zugkocsmából felcsendül a szomorú magyar nóta: „Lesz még kikelet Kolozsvár mellett!...“ Olyan emberek még vannak, akik el­rabolt hazájukat siratják. .de ez a szép, kesergő hang is elvész a tömegek üvöl­tésében, hacacáréjában. A középosztály életlehetőségeinek el­vágásával lassanként a jó zenészek mind faképnél hagyták Szegedet. Kül­földre vándoroltak. ott legalább ide­gen valuta biztosítja megélhetésüket. Mert akiknek „ingyen“ muzsikára van szükségük, azoknak jó az a hulladék is, ami utánuk maradt. A mostani közönség duhaj mámorában megfeled­kezik az éjszakai kulturharcosokról, a zenészekről, akik bizony manapság koplalnak. A gavallér emberek és a­­ zenészek eltűntek. A zenei kultúra fejlesztésében egyedül csak a katonazenekarok maradtak meg. Szegeden már ez sem a régi. Most 32 tagja van a zenekarnak, akik három városban szétoszolva keresik meg min­dennapi kenyerüket. Volt idő, amikor a város évi 800 aranykorottával támo­gatta a zenekart. Akkor még szólt a zene Szegeden. De most ez is meg­ változott. Az állami fizetésekből a szük­séges hangszereket is nehezen tudják beszerezni. A szanálási törvény a létszámcsök­kentéssel kapcsolatban nyolc városnak a zenekarát feloszlatta. Már a muzsi­kát, a léleknek mondhatni ezt az egyet­len nemesítő eszközét is mesterségesen ki akarják irtani ? Kérdést intéztünk a szegedi katonazenekar vezetőjéhez, Fichtner Sándorhoz, a kiváló zene­szerzőhöz, aki a zenei élet megcsonkí­tásával kapcsolatban a következőket mondotta: — Ezentúl csak azokban a városok­ban működhetnek katonai zenekarok, ahol dandárparancsnoksági székely van. Ezek a városok most Budapesten kívül Szeged, Debrecen, Miskolc,, Székes­­fehérvár, Sopron és Pécs. Több város polgársága, köztük Békéscsaba és Kapos­vár lakói felajánlották, hogy a katona­zene megtartása esetében annak fenn­tartásáról gondoskodnak. Ha Szegeden is feloszlatták volna a katonazenekart, úgy alig hiszem, hogy egy áldozatkész polgár is akadt volna az esetlen „zene“ megmentésére. A karnagy úrnak igaza van. Itt még most sem törődnek a zenészekkel, sőt talán megemlékezés­ nélkül hagynák elmenni őket is. A városnak kellene, mint első szegedi fórumnak segíteni ezen. És hisszük, a kultúrérdekeket mindig elsőnek szem előtt­ tartó polgármesterünk nem fog megfeledkezni róla. A győri pótválasztás Győr, július 1. A II. választókerület­ben a pótválasztáson a szavazás kedd este 9 órakor végződött. Leadtak 9119 szavazatot, holott a választók az előző választáson csak 8961 szavazattal vet­tek részt. Az összes választók közül ezren nem szavaztak le. A szavazatok összeszámlálását kedd este 9 órakor kezdték meg. Eredmény szerdán lesz. Két szegedi szegényházi ápolt megkönnyebbülten érkezett vissza a lourdesi kegyhelyről (Saját tudósítónktól.) A tavasz folya­mán két szegedi szegényházi ápolt a súlyos csűz által gyötört Battancs Er­zsébet és a látóidegsorvadásban szen­vedő Svéda Julia, jótékony emberek áldozatkészségéből előteremtett pénzen Lourdesba utaztak, hogy az ottani híres csodatevő forrás vizében gyógyulást keressenek bajukra. Nyolc napos lour­desi tartózkodás után néhány héttel ez­előtt visszaérkeztek, még­pedig, amint az a szegényházi ápoltak útján elter­jedt, lényegesen gy­ógyult állapotban. A „Szegedi Új Nemzedék“ munkatársa értesülve az esetről felkereste őket a Szegényházban és súlyos bajukban be­állott változásra nézve kérdéseket inté­zett hozzájuk. Battancs Erzsébet épen az egyik emeleti folyosón üldögélt egy párnás karosszékben és szemüveggel valami vallásos füzetet olvasgatott. Igen élén­ken és választékosan beszél. Látszik, hogy sokat olvasott és hogy iskolákat végzett. Elmondja, hogy most 38 éves és ezelőtt 10 évvel került súlyos csúz­­zal a városi szegények közé. Hivatal­ban volt alkalmazva és ott szerezte a baját is, de maga sem tudja hogyan. Azt hiszi mégis, hogy hideg fürdők miatt van, melyet sűrűn vett akkoriban. A betegség mindkét kezének ujjait de­formálta, járni pedig csak m­eggör­­nyedve és óriási fájdalmakkal tudott. Az orvosok lemondtak róla és így került a Szegényházba, ahol mint gyógyítha­tatlan beteget szeretettel gondozták az apáca nővérek. Lourdesben — mondotta ezután — 8 napon keresztül használtam a cso­dálatos forrás vizét és a Boldogságos Szűz Mária megsegített. Fájdalmakat most már nem érzek és minden pilla­­natban azt gondolom, no talán most már mindjárt tudok járni. Azelőtt gör­­nyedten, kimondhatatlan derékfájdal­­mak között tudtam csak lépkedni és ezt most mind nem érzem. Hiszem, hogy megsegít a Szűz Mária és vissza­adja a teljes egészségemet.­­ Ahogy beszél, szaván érzik a feltétlen­­ hit és ezt sugározza szemüveges arca I is, melyen különöskép semmi jele a Tisztelettel értesítem q ^ ^ • C ▼ C ^ C iparostársaimat, hogy tS R U C | C 1^ C I julius 4-én Kelemen­ u. 3. sz. alatt J^COt ZOK­SD. megnyitom. Szives pártfogást kér: Teremszám 749' ­ rettentő kórságnak. Rajongva beszél arról, amit Lourdesban látott és tapasz­talt Megemlíti, hogy csodálatos gyó­gyulásoknak volt szemtanúja. Egy 13 éves belga fiú sorvadásban szenvedett és gyógyultan távozott Lourdesból, egy másiknak súlyos sérve volt és szintén meggyógyult. A sérvkötőjét bizon­yságul ott is hagyta a kegyhelyen. Külföldön — folytatta ezután — el sem hinné az ember, hogy Magyarország a Mária országa, mert a Szűz Máriát, minde­nütt jobban tisztelik, mint nálunk. Szűz Mária szobrok vannak — mondja — az utakon és a templomokban a főoltár, mind az Istenanyának van szentelve és a sok száz meg száz villanylámpával világított oltárkép mind. Lourdesban a súlyos betegeket hordágyakon főrangú franciák maguk viszik a csodás vízhez és főrangú nők végzik az ápolást. Az­után a lourdesi templomról, a csoda­szép grottákról beszél és szeretettel emlé­kezik meg Tóth János soproni plébános­ról, ki a beteg zarándoklatot vezette. Svéda Julia a másik lourdesi zarán­dok közben csak hallgatja, amint be­szél „testvérnő“-je. Néz maga elé és a szemei olyan tiszták, mint a legépebb szemek. Pedig öt év óta teljesen világ­talan, mert elsorvadtak a látóidegei. Battancs Erzsébet biztatja, hogy beszél­jen. És szelíd, halk hangon megszólal a világtalan Svéda Julia: — Szemfürdőket vettem. Nyolc napig. És most már érzem a fényt, pedig az­előtt ezt sem láttam. De hiszem, hogy meggyógyulok. Nagyon jó volt Lour­desban Szeretnék visszamenni. Biztos, hogy ott hamar egészen meggyógyulnék. És míg hallgattuk a két szegény be­teget, az arcukon ragyogó hitről leol­vastuk, hogy valóban biztosan meggyó­gyulnának Lourdesban­, a kis francia libapásztorlány forrásvizében. Meggyó­gyítaná őket a fordesi Mária, akit úgy szeretnek és akinek csodatevő erejében hisznek, hisznek határtalanul... Románia teljes csőd előtt Orosz háború esetén senki sem segíti. — Ellenzéki roham a Bratianu kormány ellen Az oláhországi nagytüzek után a belső égés jelenségei mutatkoznak. A nemzeti és parasztpárt egyesülése óta a nagyha­talmi őrületben szenvedő Bratianu kor­mány helyzete m­indenkép tarthatatlanná vált, mert nemcsak külügyi politikája ju­tott csődbe, hanem pénzügyi téren is ös­­­szeomlás fenyegeti. A nemzetközi pénz­piacon a nagytőke valósággal bojkott alá vette és eddig minden hitelkérési kísér­let meghiúsult. Az a beszéd, amelyet Lupu dr. képviselő mondott el a Mik­e által tett bizalmatlansági indítványának támogatására, tiszta képet nyújt a sivár helyzetről. A kormány sajtója hiába igye­kezett hazugságokkal áltatni a népet, hogy a királyi pár külföldi körútja siker­rel járt, a ténylek rácáfolnak. " Az igazság az, hogy a külföld gyű­löl bennünket — mondotta Lupu dr. — mert tudja, hogy Románia állandó hábo­rús veszedelmeket jelent. Gyűlölnek, mert rosszul bánunk a nemzeti kisebbséggel, a munkássággal és Oroszországgal nem rendeztük viszonyunkat. Besszarábia an­­nektálását még ma sem ratifikálta Orosz­ország és Japán. Románia vakon vezet­tette magát Franciaország járszalagán. Oroszország azért követel népszavazást Besszarábiában, mert a mi közigazgatásunk agyonsanyargatta a népet. Fegyveres kon­fliktus esetén nem számíthatunk a saját nemzetiségeiket szintén elnyomó Jugosz­lávia és Csehszlovákia támogatására, de Anglia, sőt Franciaország támogatására sem. Teljesen elszigetelten áll Románia. Bár a bizalmatlansági idítványt a több­­ség elvetette, a parlament épülete előtt összegyűlt tömeg viharosan tüntetett az ellenzéki vezérek mellett és hiába akarta a kormány a kirendelt katonasággal meg­akadályozni a tüntetést, a tömeg áttörte a katonai kordont, az ellenzéki politiku­sokat vállaikra emelték s úgy vitték la­kásukra. Teljesen felfordult a helyzet a belpoli­tikában is és­­ minden órában jöhet az orosz támadás, német parancsnok által jól megszervezett hadsereggel, míg Ro­mánia külföldi segítség nélkül, teljesen elszigetelten, pénz és randiszer nélkül áll. A só árának szabályozása. Július 1-től az étkezési konyhasó alapára a vidéki só­­hivataloknál métermizsánként 425­ ezer ko­rona, a lápsóé 125 ezer korona, a marha­­só alapára pedig 265 ezer korona.

Next