Szegedi Uj Nemzedék, 1924. október (6. évfolyam, 225-251. szám)

1924-10-01 / 225. szám

SZEGEDI UJ NEMZEDÉK 1924 október 1., szerda. A fogyasztási adóbiTatali tisztviselőket kisemmiztők a rnha' ős cipősegőljből (Saját tudósítónktól.) Van egy cso­portja a városi alkalmazottaknak, me­lyet a város évről évre következetesen megrövidít az egyéb városi tisztviselők­kel szemben. Ezek az úgynevezett nem- szorosan vett városi alkalmazottak, akiknek ö'ökös sérelmeit ugylátszik végleg orvosolja az a körülmény, hogy a múlt év októberében el'örölték a szorosan és nem szorosan vett meg­különböztetést. A helyzet azonban en­nek az avult megkülönböztetésnek ki­küszöbölése után is sok tekintetben a .régi maradi. Kitűnt ez legutóbb is, mi­dőn a városi tisztviselők az államiak­hoz hasonlóan ruha- és cipösegélyt kaptak. Ekkor minden egyes városi alkalmazott megkapta ezt a segélyt, a fogyasztási adóhivatali tisztviselők ki­vételével, akik a régi úgynevezett nem szorosan veiteknek zömét képezik. A tanács ugylátszik merő megszokásból megfeledkezett a fogyasztási tisztvise­lőkről, azt gondolva talán, hogy azok évtizedeken át annyira beletörődtek az örökös kisemmizésbe, hogy ez ellen az újabb kijátszás ellen már fel sem szó­lalnak. A fogyasztási adötisztviselők azonban épugy érzik az élet súlyát és az ő családjuk is épen úgy élni akar, mint a más ágakban működő tiszt­viselők. A ruha róluk is ép úgy lefosz- j lőtt, cipőjük Ugyanúgy széjjelment, mint a keresztény tisztviselő társadalom túl­nyomó részéé. Természetes tehát, hogy a fogyasz­tási adótisztviselők megmozdultak és bejelentették, hogy a cipő- és ruha­segély készpénzben való megváltására ők is igényt tartanak. Ezt a minden tekintetben jogos igényüket most kér­vényben juttatták el a város tanácsá­hoz, mely legközelebbi ülésén dönt a kérdésben. Reméljük, hogy a város tanácsa ezúttal az egyenlő elbánás alapjára helyezkedik és eleget tesz a fogyasztási tisztviselők jogos és mél­tányos kérelmének. Somogyi polgármester megsürgeti a gáz­gyárral való részvénytársasági tervezetet (Saját tudósítónktól.) Ismeretes, hogy a város és a gázgyár közötti megváltási pörben szünet állott be, amennyiben a kúriának a város megváltási jogát ki­mondó Ítélete után a város egyelőre felhagyott azzal, hogy a megváltási összeg meghatározását bírói útra terelje. E fegyverszünet alatt a város legelső lépése az volt, hogy közeledést kísérelt meg a gázgyárhoz arra nézve, hogy miként lehetne oly viszonyt teremteni a város és a gázgyár között, mely a közérdeket is a legmegfelelőbben ki­elégítené. A gázgyár ekkor három alternatívát állított a város elé, melyek közül az érdekeltek meghallgatása után a tanács amellett döntött, hogy részvény- társasági viszonyba lép a gázgyárral. Erről a város tanácsa azzal a felszólí­tással értesítette a gázgyár budapesti központi igazgatóságát, hogy a létesí­tendő részvénytársaság tervezetét dol­gozzák ki és küldjék meg a városnak. Idestova három hónap elmúlt már azóta, hogy a város ezt a kérelmet intézte a gázgyár központi igazgató- ságáho;z, a részvénytársaság tervezete azonban máig sem érkezett le és a fogyasztó közönség ma is kétségben van aziránt, hogy mikor teremt már a város olyan helyzetet, mely a mostani magas gáz- és villanyárakat kedvezőbbé tudja'tenni és amely egyúttal lehetővé teszi, hogy az utcai közvilágítást is a döntőbizottság korlátozó rendelkezései­től függetlenül fejleszthessék. Tudni kell ugyanis, hogy a döntő­bizottság a gázgyárral kötött uj szer­ződés mán önként megszűnne és ak­kor újból a város és a nagyközönség képviselői áilapitanák meg a világí­tási árakat. Így voit ez akkor is, midőn a Wimmer F. által képviselt kapkodó és józan megfontolást nélkülöző város politika a döntőbizottságot a város nya­kára nem ültette. A döntőbizottsági döntéseknek Wimmer F. és társai által való kiprovokálása előtt ugyanis a gáz- és villanyárakat a város tanácsa és az érdekeltek hosszas megfontolásuk után állapították meg. Ezekkel szemben azonban épen az Iparkamara berkeiből folytonosan elégedetlenek voltak, mire döntőbizottságot kérlek. Ez a bizottság azután nagy kiábrándulást idézett elő Wimmer F. kisded, de nagyhangú és mindenben politikai célokra törekvő táborában. A várt olcsóbb világítási árak helyeit ugyanis a döntőbizottság meglepően magasabb árakat varrt a közönség nyakába az előbbieknél. De ezt még tetézte azzal is a döntőbizott­ság, hogy a gázgyár javára megszabta, hogy bizonyos összeg mellett mennyi utcai lámpát szabad felgyújtani. Igaz, hogy a szánalmas kőzvilágitási viszonyokat sok ok közrejátszása idézte elő, de a handabandázó Wimmer-féle várospolitikának is igen nagy része van abban, hogy az utcai világítás ma oly balkáni állapotban van Szegeden. A furcsa csak az, hogy Wimmerék ma Í3 a nyilvánosság pódiumáról városi közügyeket akarnak intézni, városi föl­dek eladását, a gazdatársadalom még görnyesztőbb terhekkel váló megraká- sát követelik, akkor, midőn annyi Íz­ben levizsgáztak már balkezességükről. Elhanjfagoit a katolikus temploinok kornyéke (Saját tudósítónktól.) A katolikus hívők már napok óta megbotránkozva pertraktálják azokat a legsötétebb kül­városba illő állapotokat, melyek templomaik körül ugylátszik megállan- dósuitak. A szeptemberi napsugaras időben még eltűrték valahogy azt a mázsákra menő port és szemetet, mely a templomok előtt és környékükön, a rökusi templom kivételével, felhalmozó­dott, de amióta beállott az esős időjárás, tűrhetetlenné váltak az állapotok. Igazán nem értjük, hogyan történhet az, hogy az ország második legnagyobb városában, a kultúra gócpontjában, amelynek túlnyomó többségben kato­likus a lakossága, ilyen kevés gondot for­dítanak azokra a helyekre, ahol naponta a templomba igyekvők ezrei fordulnak meg. De nemcsak a hívők kényelmet­lenségéről és közérzéséröl van itt szó, mélyen sértik ezek az állapotok az Istenháza szentségét s az öntudatos Katolikus tömegek önérzetét is. Nem akarunk most azokról az ízléstelensé­gekről beszélni, amelyek a templom mlak tövében sűrűén láthatók, eleget beszélnek a város köiültekintö figyel­méről és legelemibb kö'élességeiről azok a bozótok, melyek ott tanyát ver­tek, a sár, amely a kövezetlenség miatt esős időben bokáig ér s az a sivár rendezetlenség, mely a templomok előtti térségből a szemlélő elé dermed. Mit kell látnunk azonban, ha ezzel szemben a zsidó templom környékét vesszük szemügyre? Amulva kérdez­zük, honnan merítette itt a város azt a buzgalmat és fáradhatatlanságot, mellyel ezen a környéken oly példás Ízléssel és minuciózus lelkiismeretes séggel helyezkedett fővárosi nívóra. Nem célunk a zsidó templom rende­zett környékét kifogásolnunk, csak öröm­mel tapasztalhatunk minden szépészeti és rendészeti szempontból előnyösen említésre méltó lényt, azt azonban mél­tán kérdezhetjük, miért nem találja a város vezetősége helyénvalónak leg­alább ugyanezt a gondosságot és buz­galmat azoknak a templomoknak a kör­nyékén is, melyek mégis csak az Alföld és a katolikus Szeged uralkodó vallá­sának megszentelt helyei. Véleményünk szerint érthetetlen a nemtörödötnség, mellyel a katolikus város ennyire lezül- lesziette saját templomainak környékét. Sürgős intézkedést kérünk ezeknek a lehetetlen állapotoknak minél előbbi szanálására. A belii0miDiszter megmagyarázza tegnapi nyilatkozatát Elítélik a belügyminiszter nyilatkozatát Budapest, szeptember 30. Rakovszky Iván belügyminiszternek a csongrádi | ügygyei kapcsoláiban telt legutóbbi nyilatkozatát nemcsak ellenzéki, hanem még egységespárti körökben is rósz szalják. Nyilatkozatának különösen azt a részét nem tartják szerencsésnek, melyben túlságosan exponálta magák bizonyos hatásköre alá tartozó közegek mellett. A belügyminiszter ma külön­ben egy fővárosi lap utján újból nyi­latkozott. A miniszter ez alkalommal a tegnapi kijelentései körül támadt félreértéseket óhajtja eloszlatni és ma­gyarázatul kijelenti, hogy nem a bíró­ság Ítéletét akarta bírálni. Megállapítja azonban. Rogy amennyiben a rendőr­ségi munkában hiányok, vagy bajok mutatkoztak, ennek orvoslására a bíró­ságnak is meg van a módja. Szerinte azonban a bíróság nem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy fölényes kriti­kával illesse a hatósági nyomozást, min­den ellenőrzés nélkül. Diószeghy fegyelmi ügye Rakovszky Iván belügyminiszter ked­den Nádossy Imre országos főkapi­tányt fogadta, majd aláírta a Diószeghy miniszteri tanácsos elleni fegyelmi el­járásról szóló aktát. Eredetileg arról volt szó, hogy Diószeghy János ellen a vizsgálatot Nádossy Imre főkapitány folytatja le, ettől a tervtől azonban időközben elállottak és mint beavatott helyről értesültünk a fegyelmi vizsgá­latot Schreiber Ervin dr. belügyminisz­teri helyettes államtitkár fogja lefoly­tatni. Egy amerikai pénzcsoport kölcsönt Ígér avárosoknak Budapest, szeptember30. Avárosok­nak mintegy 1200 milliárd koronát ki­tevő kölcsönre volna szükségünk. E kölcsön megszerzése ügyében már több ízben folytak tárgyalások a városok kongresszusának keretében. Az 1200 milliárdos kölcsönt 22 város veszi fel és annak nagyrészét a már rég szük­ségessé vált beruházásokra fordítanák. Nemrég egy amerikai pénzcsöport tett ajánlatot a kölcsönt kereső városoknak. Az amerikaiak kellő biztosíték mellett mintegy 10 millió dollárt hajlandók a városok rendelkezésére bocsátani. A városok kongresszusának vezetősége a napokban tárgyalt erről a külföldi ajánlatról Búd János és Walkó Lajos miniszterekkel, akik mindenben helye­selték a városok hitelszerzési akcióját. A városok kongresszusa Sipőcz Jenő polgármester, elnök aláírásával levelet küldött szét az érdekelt városoknak, amelyben megjelöliafeltételeket,amelyek mellett az amerikai kölcsön lebonyolít­ható volna. A városoknak a választ rövidesen meg kell adni. fi magifar képvfselőlieí mindenkit ünnepelték Olaszországban Teljes számban tisztelegtek a pápa előtt is Budapest, szeptember 30. Almássy László, a Keresztény Kisgazda, Föld- mives és Polgári párt ügyvezető elnöke, aki az Olaszországot járt magyar poli­tikusok és közgazdászok csoportját vezette, a magyarok olaszországi tartóz­kodásáról és Mussolini miniszterelnök­nél való fogadtatásáról a következőket mondotta; — Az olaszok páratlan vendégszere­tete kisért benünket Felső- és Közép- olaszországon át. Szeptember 22-én érkeztünk Rómába. A megérkezésünk utáni napon a Capitoliumon üdvözölt bennünket a városi tanács. Az üdvöz­lésre Östör József válaszolt olaszul. A fogadtatás után megtekintettük a város nevezetességeit. Négy napi ottlétünk alatt a hatóságok és a gazdasági intéz­mények nagy ünneplésben részesiteN tek. Az egyik banketten az olasz politikai élet több kiválósága is megjelent. Itt én mondottam magyar részről beszédet. Kifejtettem, hogy a világháborúban soha sem voltunk Olaszországnak ellenségei, csak a közjogi kapcsolat állított ben­nünket egymással szemben. A háború után viszont az olaszok részéről sok jótékonyságot tapasztalhattunk. A ban­kettet követő napon voltunk a pápa őszentsége előtt. A pápa külön terem­ben fogadta a magyarokat, akik teljes •számban megjelentek, sőt csatlakoz­tak hozzájuk a Rómában tartózkodó magyarok is. — Mussolini miniszterelnöknél való fogadtatásunk azt hiszem mindnyájunk számára igen emlékezetes marad. A magyarok csoportját Mussolini minisz­terelnök az ott várakozó igazságügy­miniszter előtt fogadta, az üdvözlő- beszédet Puky Endre- nemzetgyűlési kédviselő mondotta. Mussolini figyelem­mel hallgatta a beszédet, az első mondatnál pár szót közbe is szólt, majd a beszéd, további folyamán a fontos kijelentéseknél helyeslőén bólintott, majd meleghangú beszédben válaszolt. Barangolás a legsötételib IVIárayárosrOszben Harc a talajvíz ellen (Saját tudósiiónktól.) Szitál az eső és szomorkás hangulatban indultunk el az őr- szobából. Az ingoványos talajon épült városrész kitagadott rongyos, szerencsétlen koldusként piheg az északról fúvó szélben. Fázós asszonykák sietnek haza a piac­ról, karjukon sovány szatyor, káposzta, lóhus, meg krumpli van benne. A gonditalos megszomoritottak között járó fásulf szivU rendőr meginduitan mesél egy rikkancsról, akit tavaly télen az utcán találtak megfagyva, aki kezével még akkor is görcsösen fogta össze, száradt me'lén az ócska katona zubbonyt. A Kormányos-utcához érünk, a járda mellett húzódó csatornában eső idején két méter magas viz gyűlik össze. A sötét lámpátlan utcában az este hat-hét órakor hazajövő munkások félősen lépegetnek az életveszélyes, undorító árok mellett.' „jajnál egyebet nem tudunk" Befordulunk a Móra utcába; a járda egyszinben van a kocsiuttal és ősszel meg tavasszal a házak faláig ér az esőviz. A felázott kocsiuton agyig jár a kerék sárban és vizben. Alacsony házak, tele pincelakásokkal. Bemegyünk a Móra utca 12. számú házba. A felázott udvaron végig egy sor tégla vezet a pincelakások ajtajáig. Sápadt, tUdővészes asszonyka nyit ajtót a füstös ételgőzös konyhába. Az ajtóval szemben az ágyon fekszik egy beesett képű emberi roncs, Vidács János hentes. Az ócska lim-lomok, dohos falak közt tüdővészt és reumát kapott. A családot varrással tartja el az immár őszhaju, fiatal 35 éves asszony. Két gyermekük van, az egyik nyolc éves, a másik hat éves. Kínosan köhög föl belőle a nyomorúság. — Uram, ebbe a kínos életbe meg­veszünk mindannyian, jajnál egyebet nem tudunk mondani. Adjanak olcsó kenyeret, adjanak húst, száraz szobát. A volt hentesmester az ágyban felül, szemei csillognak a hús hallatára. Hoztál feleség? — s hangja válasz nélkül elpihent a piszkos lukban. — Mihánt esik, három tégla magasra gyün föl a viz, a kőrútról is mind ide folyik mondja a szomszédasszony. Minden évben magasabbra . .. A mester visszahanyatlik a piroscsikos párnákra. Mi pedig tovább megyünk a Hajnal-utcába. „E ház eladó" A mély árkot egészen benőtte a fü, fenekén alattomosan hináros pocsolya húzó­dik meg. A partján két teltképU menyecske vágja a füvet. Megkérdezzük tőle, hogy van-e viz a lakásában. — Éngöm nem vösz föl a viz, mert fönt lakom az emeletön; hanem a fölszintön ott följön, nem is kicsit. A Vörösács-utca 30. számú ház kapuján

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék