Szegedi Uj Nemzedék, 1924. december (6. évfolyam, 277-298. szám)

1924-12-02 / 277. szám

Szeged, 1924 december 2., kedd. Keresztény politikai napilap. Elfifizetési Arai Epo­­rtnapra , 30.000 K Köz- és magánalkalmazottaknak, továbbá nyugdijasoknak 25.000 K Egyes szám ára 1500 kor., vasár- és ünnepnap 3000 K Szerkesztőség és kiadó­hivatal , Szeged, Kisfárie­ utca 10. h. T­elefon: 153 Ura 1500 H-j.’ korona. Vl-ik évfolyam, 277 szám. Főszerkesztő: DOBAY OJULA dr. A Biross-Sztietséi szefsii d­éklánik, i MANSz, a Vatai XeszBtl SzliBtil­isaTir­an Szlietsti kitatalos laija. Megjelenik minden nap korán reggeli Postatakarékpénztári számla 88.| Rendet! A nemzetgyűlés pénteki ülése azt mutatta, hogy még mindig vannak ebben az országban olyan elemek, amelyeknek nem szent a törvényhozás háza, akik nem tekintik ezt a házat olyan templomnak, amelyben nyolc­millió magyar emberre köszült tör­­vényt, azt mutatta ez az ülés, hogy a vörös demagógia útszéli hangjá­val, korcsmár kurjongatással a bol­sevik­ parlament nívójára kívánja sülyeszteni a magyar nemzetgyűlést is. Az ország közvéleménye megve­téssel fordul el azoktól, akik a par­lamenti hecceket megrendezték és most a mártírok szerepét szeretnék a tömeg felé játszani. Azonban na­gyon tévednek ezek az urak, ha azt hiszik, hogy a saját pártjukon kívül meg tudnak még valakit téveszteni. A keresztény magyarság régen tisz­tában van már velük és semmi két­ség nem lehet az iránt, hogyha is­mét felforgató törekvésekkel próbál­nák a szilárduló rendet megbontani, az egész ország szállna velük szembe s a nemzet erős kézzel akadályozná meg az újabb októberi forradalmat. Nem vagyunk mindenben egy vé­leményen a mai kormányzati rend­szerrel, amelynek temérdek hibáira , a nemzet ellen való vétkeire nem egyszer mutattunk rá, azonban mi­dőn arról van szó, hogy a vörös felforgatókkal szemben meg kell vé­deni az ország nyugalmát és békéjét, akkor egy csatasorban van a he­lyünk, nem lehetnek közöttünk ellen­tétek, mert az ellenségeskedésnek az egész ország kárát látná s csak a felforgatóknak hozna hasznot. A leg­teljesebb mértékben helyeselnünk kell tehát Gömbös Gyula komoly és férfias kijelentését, amellyel a szociáldemokraták által szorongatott kormány segítségére sietett s egyben leszögezte a fajvédők álláspontját. Ez a kijelentés egyszersmind had­üzenet volt a felé a szellem felé, amelyet Györki Imre, a zsidó ügyvéd és elvtársai honosítottak meg a nem­zetgyűlésen. Ez a hang, ez a szellem adott tápot a vörös izgatások szá­mára a nemzetgyűlésen kívül is. A Györkiek, a Propperek, a Rothenstei­­nek parlamenti működése készíti elő, ha a kormány nem fogja őket erős kézzel megrendszabályozni, az újabb összeomlást. Most már elég volt eb­ből a hangból, elég volt ebből a törvényhozói szellemből. Véget kell neki vetni minél előbb. A legfőbb törvény ebben az országban a nem­zet nyugalma és boldogulása. A szociáldemokraták felforgatásra tö­rekszenek. Le kell számolni ezzel a törekvéssel haladéktalanul. Teremtsen rendet a kormány, biztosítsa a tör­vényhozás nyugodt méltóságát és ebben a munkájában maga mögött fogja találni az egész nemzetet poli­tikai pártállásra való tekintet nélkül. Rendet akarunk, hogy megindul­hasson az egész országban az építő munka s felépíthessük a keresztény magyarság erős Magyarországát, me­lyet a szociáldemokrata hóbortok rom­boltak le az októberi forradalom os­toba igéivel. Leszdlffttdít a szorzószámot A tisztviselői fizetéseket függetlenítik a szorzószámtól Budapest, decemberi. A 17000-sze­­res szorzószám­ leszállításának kérdése már hónapért foglalkoztatja az országot. A most küszöbön álló magyar—cseh kereskedelmi tárgya­lásokkal kapcsolatban is aktuálissá vált a szorzószám kérdésének a meg­oldása, mert a csehek szerint a ma­gas magyar behozatali vámon felül a tényleges állapotnak meg nem felelő szorzószám még újabb burkolt vámvédelmet jelent. A kormánynak nem szándéka, hogy a szorzószám leszállítása folytán a tisztviselők fizetését csökkentse, amikor éppen a fizetésemelések meg­valósításának a módozatairól folytat­nak megbeszéléseket. Ezért a köz­tisztviselők fizetését előreláthatólag a szorzószámtól függetlenül állandó­sítják, a szorzószámot pedig körül­belül 1500 koronával leszállítják. Decemberre megmarad a jelenlegi helyzet, 17000-es szorzószámmal kell teljesíteni az adófizetéseket, úgy szin­tén az államvasutak jegypénztára is 17000-es alapon adja a jegyeket decemberben is. A fizetési előlegre még nem történt intézkedés. Bud miniszter erről még most is tárgyalá­sokat folytat. Megkezdték a házszabályrevízió tárgyalását Györkit és Szilágyit 25, Proppert és Kabókot 22, Peidit 10, a többit 20 ülésről zárták ki . A vörös demokratikus szövetség nem vesz részt a tárgyalásokon. A nemzetgyűlés hétfői ülését fél 12- kor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Az egységes párt és a keresztény gazdasági párt tagjai nagyszámban jelentek meg az ülésen, az ellenzéki padsorok azonban teljesen üresek vol­tak az ülés megnyitásakor, csak ké­sőbb jött be három ellenzéki képviselő. Az ülés megnyitása után Rubinek István dr., a mentelmi bizottság elő­adója beterjeszti a bizottság javaslatát. Javasolja, hogy a nemzetgyűlés Györki Imre és Szilágyi Lajos kép­viselőt a Ház egymásutáni 25 üléséről, (helyeslés) Propper Sándor és Kabók Lajos képviselőket a Ház egymásutáni 22 üléséről (helyeslés). Peyer Károly, Batitz Gyula, Sütő József, Szabó Imre, Klárik Ferenc, Farkas István, Szeder Ferenc és Malasits Géza képviselőket egymásutáni 20 ülésről és Peidl Gyulát egymásutáni 10 ülésről zárják ki (he­lyeslés), javasolja, hogy Héber Edét utasítsák arra, hogy a Házat ünnepé­lyesen kövesse meg. Bartha Gábor ezután beterjeszti a kisebbség véleményét. Egyetért az elő­adóval, mégis a büntetést túlzottnak tartja. Javasolja, hogy Györki Imrét és Szilágyi Lajost 25 nap helyett 6 napra, a többi képviselőket 3 napra, Peidl Gyulát pedig 1 napra zárják ki a nem­zetgyűlésből. A nemzetgyűlés többsége azonban az előadó indítványát fogadta el. Ezután Nikovényi Jenő a mentelmi bizottság előadója bejelenti a mentelmi bizottság jelentését a kivezetett kép­viselők ügyében. Baross János a kiveze­tett képviselők mentelmi jogának a megsértését jelentette be és a mentelmi bizottságnak ezen idevonatkozó jelen­tését tisztelettel beterjeszti. Majd áttérnek a házszabályrevizió tárgyalására. Az elnök bejelenti, hogy 50-nél több képviselő a házszabályrevizió tárgyalá­sának az idejére a sürgősség kimon­dását kéri. Elrendeli egyben a név­sor felolvasását, hogy az indítványt aláíró 50 képviselő jelen van-e. Az elnök ezután megállapítja, hogy a sürgősséget kérő képviselők közül több mint 50 képviselő jelen van és a kérés felett a legközelebbi ülésen fog dönteni a Ház. Egyúttal megadja a szólásjogot az előadónak. Őrffy Imre előadó szólal fel. Ismer­teti a javaslatot. Megállapítja, hogy minden alkotmányos országban egyet­len egy testület van, amely tanács­kozási szabályait maga állapítja meg és ez az illető ország törvényhozó tes­tülete. És ezért minden törvényhozó testületben ki kell fejlődnie olyan irány­elvnek, amely útján tevékenységét megköti. E kérdés körül óriási viták folytak és az emberiség legnagyobb jogászai óriási anyagot hordtak össze. Az egyik szempont a javaslatnál a szólásszabadság, a másik a tanács­kozás zavartalansága. A szólásszabad­ságot azonban már nem lehet tabunak tekinteni. A szólásszabadság angol felfogás szerint mindnyájunk kincse, de nem lehet öncél. Az új javaslat 12 órában szabja meg a maximális napi tanácskozási időt és összehasonlítva az 1913-as házszabályokkal, sokkal több szabadságot nyújt. A javaslat rendezi azonkívül az interpellációk kérdését is. A vita korlátozása tekintetében is kü­lönböző intézkedéseket tartalmaz a ja­vaslat. Az általános vita minden kor­látozás nélkül indul meg és ha 8 nan Bethlen István gróf miniszterelnök emelkedett ezután szólásra. A Hegy­megi által mondottakra válaszol. Cáfolja azt, mintha pénzügyi dikta­túra volna. Ez lehetetlen már csak azért is, mert a parlament a kor­mányt bármelyik pillanatban felelős­ségre vonhatja pénzügyi cselekvé­séért. Anakronizmus arról beszélni, hogy a kormány parlamenti dikta­túrára törekszik, ha ez igaz volna, akkor parlamenti diktatúra van az egész világon. Komikusnak tartja azt a beállítást, hogy a kormány titkos társaságok diktatúráját tűri, hiszen a vádlottak padján ülnek, akiket évekig hiába kutattak. Csakhogy ezáltal egyik­másik parlamenti frakció kezéből végleg kiesik az a fegyver, amellyel addig a kormányt támadhatta. Nin­csen sem titkos, sem nem titkos tár­saság, még kevésbé beszélhetünk diktatúrájukról, hanem igenis: a jog­rend helyre van állítva. Anakroniz­mus arról beszélni, hogy nincs jog­­re­nd, mikor felvettük a harcot azok­kal, akik eddig komolyan ellenünk támadhattak volna. Azt mondják, után kérik a vita korlátozását, akkor a javaslat szerint az egyes szónokok beszédét egy órai beszédidőre kor­látozzák. Az előadó felszólalását azzal fejezte be, hogy a nemzetgyűlést a revíziós bizottság meggyőződésének tisztelet­­ben tartására kérte. Megkezdődik a vita A javaslathoz elsőnek Grieger Mik­lós szólalt fel. A házszabályrevíziót szükségesnek tartja a tárgyalások el­durvulása és a felesleges szalmacséplés megakadályozása végett, azonban ezt meg kell előznie az általános titkos választójog tárgyalásának. A javaslatot nem fogadhatja el. Karaffiáth Jenő a következő felszó­laló többek között kitér arra, hogy Angliában minden eszközt megragad­tak arra, hogy az ellenzéknek a tárgya­lások menetét akadályozó magatartását kiküszöböljék. Statisztikai adatokat ol­vas fel, amelyet a gyorsirodában állí­tottak össze. Megállapítja, hogy a je­lenlegi nemzetgyűlés semmi tekintetben nem marad el munkamennyiség dol­gában az országgyűlés mellett. A ja­vaslatot elfogadja. A vörös demokratikus szövetség deklarációja Ezután Hegymegi Kiss Pál szó­lal fel Amint helyéről feláll, a fo­lyosón tartózkodó, szociáldemokraták valamint a demokratikus szövetség tagjai mind bevonulnak a terembe. Hegymegi ezután hosszú beszédbe bocsájtkozik, kiterjeszkedik a rész­ben általa felidézett parlamenti zen­dülésre, provokálva az elnök rendre­utasítását. Majd bejelenti, hogy a szövetkezeti ellenzék a házszabály­­revízió tárgyalásában részt nem ve­het, mert az erőszakot közreműködé­sével nem törvényesítheti. Amint Hegymegi beszédét be­fejezte, felálltak a szociáldemokrata párt tagjai és a demokratikus szö­vetség egyes tagjai és nagy zaj kö­zött kivonultak a teremből. Az ellen­zék részéről csak a keresztény ellen­zék és Rassay Károly maradt a teremben, hogy a többség a panamavádak előtt elbújt. A panamavádakat tudatosan szintén ők csinálták, panamavádak­kal akartak bennünket meghurcolni, hogy ez által is küzdjenek a jogos reformok ellen. Éppen én ellenem fordultak a panamavádakkal, aki kezdeményezője voltam Esküdt letar­tóztatásának. Ha valakit lehet tá­madni, úgy bizonyára engem nem lehet ezért, mert én voltam az, aki ezt a lavinát megindította és nem is ha­gyok nyugtát addig, amíg a bűnös el nem veszi méltó büntetését. Azt mondják, hogy kisült végre a való­ság a zárt ülésen ismertetett tények­ből, bocsánatot kérek le kell szögez­nem, hogy nemcsak hogy nem sült ki semmi, hanem ellenkezője derült ki az ő állításaiknak. Majd ama beállítás ellen tiltakozik, hogy az elnök házszabályellenesen járt volna el. Az elnök teljesen bírja a parlament unisono bizalmát. Végül saj­nálattal állapítja meg, hogy az ellenzék visszavonult a parlamentből, mert a tanácskozásban résztvenni nemcsak jog, hanem kötelesség is. A miniszterelnök ezután befejezte beszédét.

Next