Szegedi Uj Nemzedék, 1925. január (7. évfolyam, 3-25. szám)

1925-01-04 / 3. szám

1925 január 4., vasárnap: SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK iparosság komolyabb elemeit, hogy ne hagyják magukat félre­vezettetni, világosan felismer­hető célzatú, de ügyes gazda­sági érdekekbe burkolt politikai irányú izgatásokkal. Ennek meg is van az eredménye, mert már igen sokan jelentették ki előttem, hogy nagyon sajnálják Pálfy Dániel állásfoglalását, de ez nem vezethet másra, mint az iparosság kettészakadá­sára, mert ők nem hajlandók ellen­zékbe menni és hangulatok által ma­gukat befolyásoltatni. Mindezek alapján véleményem sze­rint, ha Pálfy Dániel és szűkebb kör­nyezetének ellenzékbe való vonulási szándéka meg nem változik, ez a tény csupán az iparos tár­sadalom politikai megosztott­ságát vonja maga után. Az »Öreg Tisza« zsíba Szeged mellett methan­gáz bugyborog lita: Györffy István egyetemi tanár Nyílt levél Somogyi Szilveszter dr. polgármester Úrhoz Amikor egyetemünk érdekében a múlt év december hó 16-án a minisz­­erelnök úrhoz mentünk fel Méltóságod , és Aigner Károly dr. főispán úr ő méltósága vezetése mellett, a vasúti kocsiban sok szó esett az Alföld ter­mészeti kincseiről. Azzal fejezted be Méltóságos Uram : „gázt készítsenek nekem természetvizsgálók, hogy süt­hessek vele !“ Megkereslek Méltóságos Uram nyílt levélben azért, mert ha én alábbiakat tudományos helyen írom meg, mint laikust vagy lemosolyognak, vagy esetleg elütik azzal a pár szóval, hát persze, ez gyakori jelenség. Nem lesz belőle semmi se, elalszik az ügy. De a te szívós akaratodban bízom, polgármester uram, te megpróbálsz majd mindent, — ezért írok itt Hozzád. Az Alföldi Bizottság­nak beküldöt­­tem tavaly tudományos kutatásainkról jelentéseimet, amely saját, mohászati és tanítványaim más, virágtalan növé­nyekre vonatkozó beszámolóját tartal­mazta. Ebben én azt jelentettem, hog néhány moha előfordulása összeesik sajátságosan az Alföld törésvonalaival, amelyeket a Földrajzi Közlöny XXXIX. köt. 1911. évfolyamból ismerek, ahol Cholnoky Jenő dr. professzor rajzolta ezt a térképet. A másik kiemelkedőbb pontja jelentésemnek: a nyírségi plateau északi végén szénrétegek vannak, melyet a falu is használ. Szelvényrajzot is adtam be. Az Alföldi Bizottság elnöke, Cholnoky Jenő­­méltósága az utóbbi tényen roppant fellelkesült és látom : megkapta érdeklődését, mert 1924 júniusában személyesen keresi fel e helyet a MTE nyírségi osztálya meg­alakítása alkalmával (1. Turisták Lapja XXXVI. 1924 . 96—98). Cholnoky Jenő dr. professzor úr jelentésem első pontjában azonban erősen kételkedett, kiemelte, hogy ha a mohák megmutatnák a törésvonalat, óriási jelentőségű volna ez, de nem hiszi el, azonban ne befolyásoltassam magam és folytassam kutatásom tovább ez irányban. Én Szeged alatt a „Ballagi-tói szőlők“ és „Tompa“ részen 1924 júniusában megtaláltam a magam moha-ritkaságait, amelyeknek előfordulása szerintem a törés­vonalakkal függ össze. Ebbéli meg­győződésem (a geológiában való anal­fabétavoltom dacára is) új támaszt nyert. December 27-én zoológus-kartársa­­mat, Gélei József dr. professzor bará­tomat, megint kicsaltam, hagyja a microscopizálást és jöjjön, ismerje meg a vidéket, hogy nyáron már kész pré­dára csapjon rá, lévén az állóvizek kerekes férgeinek javíthatatlan és hű imádója. Elmentünk szép lassan a „Bánát“-ba, Szentmihálytelek alá (258, 281. számú dűlőkön, 1. Szüts Mihály, Szeged mezőgazdasága. Szeged, 1914, 88. old. Jakabffy Lajos főmérnök ur Szeged, 1925 január hó. kifogástalan szép, pompás munka) az „öreg Tiszára“.Az„öreg Tisza“ jégpán­céllal fedett hátán több szentmihályteleki f­y­erek maga gyártotta fakorcsolyán (d­esz­­adarab, egész hosszában alul vasta­gabb drót fekszik, két végén felhajlítva, két vékonyabb dróttal a csizmára hur­kolják) iszánkot elég gyorsan előre, kissé szétvetett, merev lá­bakkal, jégbe döfve a „gusztony“-t, (szegesvégű bot) amely ősidői jellegű szórakozás­módról legeredetibb magyar tudósunk egyike, Herman Ottó oly behatóan irt (l. Herman O. „A magyarok ősfog­lalkozása köréből“ — Term. Tud. Közlöny XXXI. 1899. 267-8. oldal és „Ironya, szánkó, kece“ címen ugyanott XXXIV. 1902, 11—12 és a t. old.). De a gyerekek elég óvatosan sikamodnak, mert mi is hamar észrevesszük, hogy az Öreg Tisza jégpáncélja itt is, ott is, elég sorfin, kerek fikáktól szita módján lyukgatott. Csak persze a likák elég nagyok, 6—8—14—20—24 cm. átmérő­­jiieket mértem meg. E be nem fagyott kerek Ilkákon folyton bugyborékol fel a gáz, buzog folytonosan, akár Erdélyben a mi „borvizes" források. E kerek jéglikakhoz lehasalva köze­ledtünk; a jég ilyen helyeken kráter módjára szélesbedik befelé, illetőleg vékonyodik el a lik pereme széle felé. Több helyen az ilyen buborékoló foltok mégis befagytak, úgy hogy a jégben kis boltozatok keletkeztek; már messzi­ről feltűntek ezek a nagy, akárhány­szor 50 cm. átmérős fehér boltok, amelyek úgy keletkeztek, hogy a boltozatba csak tovább gyűlt az alulról felbugyborékoló gáz, kiszoritja onnét a vizet s ott komprimálva gyűlik össze. Feszítő ereje mutatkozik abban is, hogy a vékonyabb jégkérget ki is nyomja, kissé felpúposítja. Néha szép nagy hólyagok egymás fölé emeletesen fagynak be, máskor egy-egy nagyobb boltozatot (fehér hólyag) kisebb hólya­gok sora koszorú módján költi. Géléi kartársam rögtön felveti az eszmét (chemicus voltánál fogva), hogy ez nem is lehet levegő, mert akkor nem gyűlnék össze, a viz elnyelné. Hiszen erről hamar meggyőződhetünk: egy befagyott boltozat tetejébe szúrom be s mind mélyebbre a mohászó budli­­bicskámat, éles sürítéssel egy pillanat alatt kimegy a gáztömeg, utána nyo­mul a víz, eltűnik a gázmező, a fehér hólyag, víz fut helyére, de meggyújtani nem tudjuk. Nincsen gyújtókészletünk, nem lévén egyikőnk sem dohányos. De kisegíte­nek az irongáló gyerekek, adnak „ma­sinát”. Óvatosan szúrom fel egy friss boltozat tetejét. Géléi barátom oda­tartja az égő gyújtófát s amely pillanatban átszúrtam a jégboltozat tetejét, 0-3—0-5 mé­ternyire vág fel a világos, kékes láng robbanó hang kíséretében. A gyerekek szörnyen megilletődnek, látszik rajtuk, hogy nem tartanak ben­nünket jó embereknek; s amikor több­ször megismételjük e kísérletet, 8—10 et is felszúrtunk és meggyujtottunk, (van most már masina, amennyi keill Ide ad­ják mind) s mikor száraz nádcsomót is felgyujtatunk a kirobbanó methán­­gázzal s megkérdezem egyik, óvatosan a parton maradó kis magyaromat: ugye azt hiszed, hogy boszorkányok va­gyunk? — hát nagyon is zavartan mondja, hogy: nem én. Otthagyjuk a fiukat, de előbb kiok­tatom őket, hogy a szemük világára vigyázzanak . . . A nap kezd vérveresen alábukni... Mennyi kincs van itt a földön el­rejtve! S nem tudom, a vérveres nap­­golyó­ haragjában volt oly veres, hogy egy titokra rájöttünk, vagy kacagtában pirosodott-e el, hogy nál­a most ezt a mohászt felültettem . . . Megválik .* « * Baja mellett a Pandúr-szigeten a D' Arcy vállalat földgáz után furat; én 1923-ban a Duna mentén járva, titkos moháimat azon a vidéken szintén meg­találtam, ott egy törés­vonal is van. Miért ne lehetne nálunk is próba­fúrá­sokat végeztetni? Azért, hogy az esz­mét nem szakember, csak egy lak­ás veti fel, nem kellene sutba vágni ! Methángáz sűrűn bugyborog fel Szentmihály-telkek alatt az öreg Tiszán, ez tény, ez való­ság, robbanással kékesen el­ég. Folyton ugyanazon pontokból szakad fel a buborékok tömege, tehát állandó kivezető utak van­nak a Tisza medre mélyén! Méltóságos Polgármester Uram! Te vaskézzel szoktad megfogni a dolgo­kat ! Arra a mondásodra, hogy kerítsek Neked methán-gázt, ime azt mondom: ott az öreg Tisza, régi idők óta bugy­borékolja magából a methánt. Méltóz­­tassál gázszakértő geológusokat hivatni, kikérni véleményüket, lehet-e, érde­­m­es-e kezdeni itt valamit. Óvatosság­ból jó volna azonban a kétféle metho­­dussal dolgozókat egyaránt meghall­gatni, Őméltósága, nagysur­ Böckh Hugó dr. professzor, nyug. államtitkár urat és iskoláját, de Gaál István dr. magántanár urat is. Bennünket most az érdekelne, hogy nyissák meg a met­hán-gáz mezőt itt Szegeden, mindegy az, milyen módszerrel kutatnak. Én, hidd el Méltóságos Polgármester Uram, felette boldog lennék, ha Sze­ged nemes városának Egyetemünk iránt tanúsított jóindulatát valamiféleképpen, legalább kis részletben viszonozni tud­hatnánk. Ha a szakkörök lefognak mosolyogni, az engem nem bánt Ha azt mondják most rólam: megkótyagosodtam, az­­ sem baj, sokszor bevált már, — az vigasztal engem! — az a mondás: „in verba magistri jurare fallax“! Próbáld meg Méltóságos Uram ! Kö­telesség ez elvégre magyar fajunk és Szeged városa iránt is. Talán praktikus, jó dolgot művel néha a mohász is! Mély tisztelettel köszöntelek. „Bármilyen munkát, csak kenyerünk legyen“ A munkanélküliek küldöttsége Somogyi polgármesternél (Saját tudósítónktól.) Huszonnégy tagból álló csoport várakozott teg­nap délelőtt a városháza folyosóján. Nyi­tarcu szegedi magyar munkások voltak, akikre most télnek idején rá­szakadt a munkanélküliség, ez az egész országban jelentkező, szomorú társadalmi jelenség, mellyel épen tegnapi számunkban részletesen fog­lalkoztunk már. Somogyi Szilveszter dr. polgármester, amint tudomást vett a küldöttség érkezéséről, azonnal fogadta őket a tanácsteremben. A küldöttség szónoka Hamzsek János géplakatos volt, aki megkapó szavakkal vázolta a munkanélküliek vigasztalan helyzetét: — Itt élünk — mondotta — hó­napok óta a legnagyobb nyomorban. A családunknak nem tudunk egy darabka kenyeret adni, mert bár­mennyire akarjuk is, nem tudunk sehol sem munkaalkalomra találni. Ez a helyzet tovább már elviselhe­tetlen, azért kérjük a polgármester urat, segítsen rajtunk és juttasson bennünket munkához. Somogyi polgármester válaszában kifejtette, hogy az építkezések és egyéb munkálatok a tél miatt szüne­telnek. Munkaalkalmat nem igen nyújthat most a város sem. De azt, ami van, felajánlja nekik. Ilyet csak egyet tud megnevezni, a külterületi utaknál kőtörési munka. A küldő­­ség tagjai ez ellen a munka ellen nem tiltakoztak. — Rendben van — mondották egyhangúlag. Bármilyen munkát vál­lalunk. Szónokuk még megjegyezte, hogy ő képesített lakatosiparos, kinek tizenkétéves iparigazolványa van. De azért vállalkozik ő is bár­milyen munkára. Majd elmondotta, hogy a hatósági munkaközvetítő hi­vatal közmunkákra nem vesz fel munkásokat. Ő, mint családos ember, már három hónap óta úgyszólván mindennap megjelenik a munkaköz­vetítő hivatalban, de ilyen munka­­alkalmat nem ajánlottak neki. Helyes volna pedig, ha a hivatal közmun­kákra is venne fel munkásokat. A polgármester erre azt válaszolta, hogy a város házilag végezteti a maga építkezéseit és közmunkáit. Kiadja vállalkozóknak, akik azután maguk végzik a szükséges munká­­j­sok felvételét. Rámutatott végül­­ arra, hogy Szeged az egyetlen város az országban, amely legtöbb közö­s munkára adott alkalmat. Majd ma­ I­gához kérette Pávó Ferenc dr. al­jegyzőt, aki elmondotta, hogy jelen­leg csak a külterületen vannak át­­készítési munkák, itt szükség van emberekre. — Hányan vannak? — kérdezte a polgármester. — Itt csak huszonnégyen, de 3(X)— 400 munkanélküli nevében jelen­tünk meg. Belvárosi Mozi. Telefon : irodai 2—58, pénztári 5—82. Korzó Mozi. 1 Széchenyi Mozi. 1 Korzó Mozi. ...iprin- 11 ■ .......... Telefon: 16-33 Tpipfan • Január 4-én, vasárnap Conradt Veidt, Werner Krau­ss és Emil Jannings Panoptikum. Fantasztikus filmjáték 6 felvonásban. A német filmkultúra legszebb alkotása. (z A leggjab­b)Gagmont-Hiradó Előadások kezdete : S. 7. 9, vasárnap 8. 5, 7i 9 órakor. Január 4-én, vasárnap­­ Hiúság vására. (Egy szép asszony kalandos szerelmei.) Theckeray regénye filmen. Egy híres dáma regénye 8 felv. Főszereplő: Harrison Ford. Azonkívül: Pathé-Revü.­­ Január 4-én, vasárnap Dollárkirály 1 ll IC 9 el 1 evF D 9 El • Vígjáték 8 felvonásban. Főszereplő : Thomas Heigham. Azonkívül: fatty 0 városban. 2 felvonásos burleszk. Január 5. és 6 án, hétfőn, kedden Haldokló város. Dráma 6 felvonásban. Főszereplő: Fredd Hannuss. Azonkívül: Ris UKomorattak. Életkép 5 felvonásban. Will Rogerssel. Előadások kezdete 5, 7, 9, vasárnap 3, 5, 7, 9 órakor. Előadások kezdete 3, 5, 7, 9 órakor. Fás halgárakkal . Előadások 5, 7, 9, kedden 3, 5, 7, 9.

Next