Szegedi Uj Nemzedék, 1925. szeptember (7. évfolyam, 197-221. szám)
1925-09-01 / 197. szám
Szükség van-e hatósági étteremre? Negyvenezer koronás ebéd mellett sok vendég éhesen marad — Elszaporodtak a kisebb étkezdék — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától — Szeged, augusztus 31. Amilyen örömet okozott a nőtlen és önálló háztartással rendelkező lakosság körében az a félhivatalos hír, hogy Szegeden állami kezelésben hatósági éttermet állítanak fel, épp oly konsternációt okozott ez a vendéglős-ipar körében. A drágaság elleni küzdelem szempontjából oly fontos kérdésről munkatársunk a következőket jelenti: Az önálló háztartással nem rendelkező lakosság számára a mai súlyos kereseti viszonyok között az élelmezés problémája a legbonyolultabb. Az értelmiségi osztályhoz tartozó egyén költségvetésében az élelmezés ma havonta 800000—1.000000 koronával szerepel s ez az összeg csak igen szerény étkezést biztosít. Az átlagos 3000000 koronás fizetésnek ez az összeg tehát kereken a 30 százalél. Ezen kívül lakást, ruházkodást, fűtést szellemi igényeket, stb. kalkulálva az étkezésre fordított havi 1000000 korona, különösen a mérsékelt színvonalú étkezést tekintve, igen soknak mondható. Aki naponta 35000 koronát költ reggeli, ebéd, vacsorára, az csak igen szerényen étkezhet, amikor egy adag sült 18 —26000, egy mérsékelt adag tészta 8—12000 korona. Ha reggelire csupán 10000, ebédre (leves, sült körítéssel, tészta, 1 pohár sör, 2 kenyér, borravaló) 50000, vacsorára (sült körítéssel, sajt, pohár sör, borravaló) 40000 koronát kalkulálunk, úgy a napi étkezés kereken 100000, havonta tehát 3 millió koronát tenne ki. 3 millió koronás havi fizetések mellett tehát ugyancsak 3000000 koronát letetetlenség csupán étkezésre fordítani. Ez a kíslmény a vendéglősök részéről is meggondolást érdemel. Szegeden igen sok nőtlen tisztviselő, katonatiszt, egyetemi polgár, lateiner ember a legnagyobb nehézségekkel küzd, hogy fizetését kellőképen beosztani tudja. Ez csupán az igények redukálása útján lehetséges. A menürendszer nem biztosítja a szükségleti kondíciót. Igen sok jól szituált nőtlen ember ma hatodrendű helyeken, vagy magánházaknál kénytelen étkezni, mert a magas vendéglői árak elviselhetetlenek. A vendéglősök szerint az éttermi árak még nem érték el az aranyparitást. Ez súlyos tévedés. Háború előtt havi 80 korona prima ellátást biztosított, ma ennek ellenértéke, 1 160000 korona nem biztosítja a számításba vett, háború előtti étkezést. Miután a szorzószám, a forgalmi adós az államvasutak tarifájának leszállítása a vendéglői árakban nem idézett elő árcsökkenést, sőt a vendéglősipari szakosztály elnökének hírlapi nyilatkozata szerint „árcsökkenésre egyelőre semmiféle konkurencia nem kényszeríthte a vendéglősöket“, feltétlenül szükség van a hatósági étterem mielőbbi felállítására. Az elviselhetetlenül magas vendéglői árak újfajta folyamatot indítottak meg. Az utóbbi időben ugyanis nyakra-főre nyílnak meg kisebb étkezdék, amelyek azonban a hely alacsonyabb rendűsége szempontjából szintén drágáknak nevezhetők. Visszariasztó az az elterjedt, ellenőrizhetetlen híresztelés is, mely szerint az étkezdékben lóhúst főznek és szolgálnak fel a vendégeknek. Az étkezdék legtöbbje éppen ezen ok miatt csak gyengén prosperál, a vendéglőkben étkező közönségnek nem lévén bizalma és SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK kedve hozzá. A vendéglősöknek is kívánatos lenne megtanulni, hogy üzleti eredményt elérni csak ott lehetséges, ahol a közönségnek kedvében járnak. A „közterhek“ csökkennek, úgy hogy ez az érv nem helytálló a vendéglői drágaság megindokolására, de még aztán a „közterhek“ a nagy közönséget is nyomják, így tehát indokolatlan az egyoldalú vendéglői érdekek védelmezése. Szükség van tehát egy állami kezelésben levő hatósági étteremre, amely ízletes, változatos és olcsó étkezést tegyen lehetővé a nagyszámú nőtlen lakosság számára. Szombatra hívják össze a városi közgyűlést — Nincs ujabb akadálya a tanyai vasút megépítésénak — — A Szegedi Uj Nemzedék tudósítójától. — Szeged, augusztus 31. Megírta a Szegedi Uj Nemzedék, hogy Szesztay tanár terve újra elkészülvén, Bokor Pál helyettes polgármester úgy találta célszerűnek, hogy a tervet a rendkívüli közgyűlésnek fogja bemutatni. Szándékát Pávó dr. főjegyző útján közölte is azonnal a szatymazi szőlőjében üdülő főispánnal, aki, mint értesülünk, haladéktalanul intézkedett is, hogy szeptember 5 ikére, tehát jövő szombatra a közgyűlés összehivassék. Az eddigi jelek szerint noha a közgyűlés az ellenérvek miatt viharos is lesz, a javaslat mégis keresztül megy, mert a többség föltétlenül elfogadja Szesztay tanár tervezetét, amely legjobban megfelel a városi és a tanyai lakosság érdekeinek. Mint már vasárnapi számunkban meg is írtuk, a vasút északi és déli ága összesen 62 kilométer lesz. Döntő fontosságú mindenesetre a külföldi kölcsön megszerzése, amely a jövő hét közepére föltétlenül a város rendelkezésére áll. A munkálatok azonnali meg nem kezdésének úgy is csak pénzhiány lehetett volna az oka , mert a város kizárólag a vasút megépíttetése szempontjából vette fel a tekintélyes terhet jelentő kölcsönt, a szükséges jóváhagyások után nincs több akadálya annak, hogy az építkezés nagyon sok munkanélküli embernek kenyeret ne adjon az elkövetkezendő kemény télre. Értesüléseink szerint a tanyai érdekeltek erősen dolgoznak a vasút mielőbbi létesítésén. Csalás volt a nagyszakácsi-i csoda — A vaszprémi pospttk alkáld nyilatkozata — — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától — Budapest, augusztus 31. Nemrégiben hire járt, hogy egy somogymegyei községben, Nagyszakácsiban csodák történnek. Ebben az ügyben most Rott Nándor veszprémi püspök a következőket intézi a közönséghez : Junius hónap második felében az a hir kelt szárnyra, mintha Nagyszakácsiban természetfölötti jelenségek lennének, amennyiben a boldogságos Szűz Mária ismételten megjelent volna. Ez a hir mind szélesebb körben terjedt és ezért jónak láttam egyháziakból és világiakból álló vegyes bizottságok kiküldését. A vegyes bizottság megfigyeléseket tett és a helyszínre kiszállván megvizsgálta a jelenségeket, magam is felülbíráltam a hivatalos vizsgálat iratait és arról győződtem meg, hogy a nagyszakácsi úgynevezett „csodák“ kizárnak minden természetfölötti jelleget. Az állítólagos csodák kivétel nélkül hazugságon, vagy félrevezetésen alapulnak, amit maguk a fanatikus vezetők is beismernek. A községi bíró nem némult meg. A süketnémák nem gyógyultak meg. Az állítólagos sánta közönséges csaló volt, az akácfa pedig már június 31-ike előtt századóban volt. A kihallgatott tanuk által vallott vallomások Szűz Máriáról, a szentekről, stb. feltűnően egyéniek, formailag méltatlanok a legszentebb személyekhez, sőt a kegyeletes érzést élénken sértik. A „látomások“ folyamán a „látók“ban többnyire egyházellenes érzület fejlődik ki. A tömeges látogatás folytán nap nap után súlyos erkölcsellenes üzelmek léptek fel. A „látomások“-ban nem az isteni kegyelem megnyilvánulásai vannak, hanem az emberi képzelődésnek vagy sajnálatos káprázatai, vagy kiszámított csalás. Ily káprázatok előidézésére kiválóan alkalmasak a sátor szcenikus berendezése, hiányos étkezés, nyári hőség, hosszú úttól való erős kimerülés, az ájulások utánzási vágya, az ájultak többjének korábbi szervi hajlandósága és a náluk orvosilag megállapított idegbajok. Mindezek a körülmények jobbára hisztériás nőknél váltják ki a nagyszabású jelenségek szokatlan beteges tüneteit. Mindezek alapján kötelességszerűen felhívom a közönséget, hogy a nagyszakácsi i jelenségeknek hitelt ne adjon, azok hírét ne terjessze és a „jelenés“-ek helyét ne látogassa. Veszprém, 1925. évi augusztus hó 29 én. Rott Nándor veszprémi püspök.♦ A nyilatkozat megjelenésével egyidejűen a hatóságok lerombolták a szakácsi-i csodák sátrát, razziát tartottak, amelyek során több „látót“ letartóztattak, másokat pedig kórházba utaltak. Ezzel a ténnyel megszűnt a nagyszakácsi-i csodatevő hely. Megszünnek a szegedi konjunktúra-bankok Hetyükön kávéházak, ültetők nyitnak meg — — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától — Szeged, augusztus 31. Magyarország már a háború előtt a bankok és takarékpénztárak országa volt. Ez a megállapítás statisztikailag is bizonyítható. A pénzromlás azután sok más között a bankkonjunktúrát is a nyakunkra hozta, elősegítvén ezzel a munkanélküli, spekulációs vagyonszerzést. Már-már odáig jutottunk, hogy a becsületes munkát nem is értékelte a közvélemény s az lett a kiváló férfiú, aki a pénzromlásra, az ország gazdasági katasztrófájára spekulálva észrevehető anyagi eredményeket tudott felmutatni. Ezekben a szomorú időkben Szegeden is nyakra-főre alakultak bankok, amelyek hangzatos címek és jelszavak alatt kezdték meg működésüket. Helyiségeket a belvárosnak kereskedelmi szempontból legkedvezőbb pontjain szereztek s ez a bankinvázió sok régi üzlet, kávéház, vendéglő halálát jelentette. A fák azonban nem nőhetnek az égig s a gazdasági élet iránya is hirtelen fordulatot vett. A bank ma már nem üzlet, viszsza kell térniök a „bankár“ uraknak a háború előtti megszokott foglalkozásukhoz. Ennek az új orientációnak már is mutatkoznak a látható jelei. 1925. szeptember 1., kedd a konjunktura-bankok egy része már megszűnt, más részük is gyengén properál s a megszűnt konjunkturabankok helyén ismét a régi üzletek kezdenek feltámadni, így a régi kereteket kívánja elérni a Próféta-étterem, a nagyállomás mellett egy „bank“ helyiségében jónevü fodrászüzlet nyílt meg s állítólag ismét fel fog támadni a Kárász-utca és a Dugonics-tér sarkán a régi Corso-kávéház, amely az egyetemre való tekintettel kimondott diák-kávéház kíván lenni. Különböző hírek keringenek a Klauzál-téri Eztrópa-kávéház restaurációjáról s szó van a régi Fekete-Ház újból való megnyitásáról (a Somogyi- és Kelemen-utcák sarkán), amelyet a régi jó időkben katonatisztek, magasabb állású hivatalnokok s az értelmiség vagyonosabb részei szívesen frekventáltak. Lassanként visszanyeri ismét a régi képét Szeged városa s egyszer majd csak azon vesszük észre magunkt, hogy az élet is visszatér a régi kerékvágásba. Miért oly méregdrága a hús ? A 8000 koronás élőmarhától a 34000 koronás vesepecsenyéig — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától. — Szeged, augusztus 31. Lapunk hasábjain több ízben szóvátettük már a gazdatársadalom és a városi fogyasztó közönség azon panaszát, mely szerint a hús fogyasztói ára aránytalanul magas az élő állat árához képest. A gazda ugyanis a sok üggyel-bajjal felnevelt jószágért (a szarvasmarha közepes árát véve alapul) kilónként csupán 7—8000 koronát kap, s mire ez a jószág iparszerűleg feldolgozva, stb a fogyasztóhoz kerül, annakismét csak közepes számítás szerint) 22—24000 koronát kell fizetnie. A helyzet ugyanez a borjú és sertéshúsféleségeknél is. A közönség panaszát egy elkeseredett fogyasztó az alábbiakban tolmácsolja : — A hús ára manapság megfizethetetlen. A rossz gazdasági helyzet mindenkit kényszerít ugyan bizonyos klmondásra, a kiváló tápláló értékű húst azonban az emberi szervezet nem nélkülözheti. Az árdrágítást azzal szokták bizonyos elemek elütni, hogy akinek nincs pénze, az ne egyék húst. Eszerint tehát a gazdasági helyzet mostohasága folytán rossz anyagi sorban élő népesség csupán kenyérrel, vízzel, főzelékkel, gyümölccsel táplálkozzék? Ez a brutálisan cinikus felfogás már egyenesen a büntető törvénykönyv határait súrolja s csak a felháborodás hangján említhető. A sajtónak és a hatóságoknak eminens kötelességük, hogy belenézzenek a termelő és a fogyasztó között álló tényezők ügyeibe s megállapítsák, hol, kik és miért drágítják a 7—8000 koronás élő marha árát 22 —24000, sőt 32000 koronáig. A fenti vélemény sok igazságot tartalmaz, de egyoldalúnak nevezhető. Kérdést intéztünk a mészáros- és hentesipar egyik kiválóságához, akitől a húsdrágaságra vonatkozólag érdekes felvilágosításokat kaptunk. — Húsdrágaság alapjában véve nincs is, s a húsárak egyes minőségben még az aranyparitást sem érték el. A közönség ott téved, amikor az élő állat árához nem a közepes minőségű hús árát, hanem a csemegeáru-számba menő vesepecsenye árát hasonlítja, s elfelejti, hogy egy 300 kilogramm vágósúlyú jószágban mindössze néhány kilogramm a vesepecsenye. A mészáros- és hentesipar távol áll az indokolatlan árdrágítástól s az másutt keresendő. A feleletet tehát nem könnyű megadni arra a kérdésre, hogy miért oly méregdrága a hús ? A gazdák, a vasút, a jószágkereskedők, a nagyvágók, a húsiparosok mindnyájan elhárítják magukról a húsdrágaság ódiumát. Hol van tehát a hiba ? Úgy véljük, igen rövid időn belül tisztázódni fog, aminthogy a kormány előtt is nyilvánvalóvá lett már, hogy milyen tényezők drágítják ennyire a húst. Mi e problémának végére fogunk járni.