Szegedi Uj Nemzedék, 1925. október (7. évfolyam, 222-248. szám)

1925-10-01 / 222. szám

1925 október 1., csütörtök SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK A kormány nem szünteti meg a vagyonadót Budapest, szeptember 30. Vargha Imre pénzügyi államtitkár­­ a kormány adópolitikájával kapcso-­­­latban elterjedt hírekkel szemben a következőkben ismertette a kormány­nak e téren elfoglalt álláspontját:­­ Azon híresztelések, hogy a kor-­­­mány megszünteti a vagyonadót,­­ annyira abszurd és lehetetlen beál­lítások, hogy külön foglalkozni vele nem is kell. Nem lehet feltételezni a pénzügyi kormányról, hogy az egyet­len helyes és progresszív adót meg­szüntetni akarná. Éppen ellenkező­leg, a pénzügyminisztérium minden törekvése oda irányul, hogy a jöve­delem- és vagyonadó a leghelyeseb­ben és a legigazságosabban kiépít­hető legyen és minél előbb elkövet­kezhessen az az idő, amikor az ál­lami adórendszer gerince a jövede­lem- és vagyonadó lesz. Nincs arról szó, hogy az általános kereseti adót a városoktól el akarná venni a pénzügyminisztérium. Nem igen remélhető, hogy a kereseti adó­nál változás fog beállni. A házadó rendezésénél arra gondol a kormány, hogy egy helyesen kiépí­tett adórendszerrel a hozadéki adókat, tehát a házadókat is cél­szerű volna a városoknak átengedni. Erről azonban nincs szó és addig nem is lehet, amíg a forgalmi­ és a fogyasztási adók a helyes mér­tékre le nem szálltak és az állam­­háztartás helyzete a jövedelem- és vagyonadó helyes kivetése után a házadó nélkül is biztosítva nem lesz. A vagyonadó váltságot sem ejt­heti el a kormány. A házbérkive­­téseknél kapcsolatban semmi re­formról nincs szó. Az adófelügyelő­­ségek tárgyában elterjedt híresz­telések magukon viselik a hozzá­­nem értő helyről szerzett információk nyomát. s*a­ntasse Maaaeaaagaa Pénteken tárgyalják a fizetés- és státusrendezést Budapest, szeptember 30. Vértessy Sándor államtitkár, a taka­rékossági bizottság elnöke a legutóbbi minisztertanácson ismertette a takaré­kossági bizottság őszi munkapro­­grammját, amelyen elsősorban a tiszt­viselők fizetés- és státusrendezésének kérdése szerepel. A takarékossági bizottság még a nyári szünet alatt behatóan foglalko­zott a tisztviselők ügyével. Bizottságot küldöttek ki, amely megállapította azt a keretet, amely magában foglalja az egyes minisztériumokban megtartandó szükséges létszámot. A takarékossági bizottság ezeket a kereteket az egyes miniszterek tudomására hozta és a minisztériumok kebeléből alakult stá­­tusrendező bizottság ezeknek a kere­teknek megfelelően osztotta fel az egyes minisztériumokban szükséges tisztviselők létszámát Bod János pénzügyminiszter az el­múlt héten és ezen a héten tárgyalta az egyes minisztériumok státusrende­zését. Ezek a tanácskozások befejezést nyertek és majd a jövő hét elején a takarékossági bizottság foglalkozik a kérdéssel. A pénteki minisztertanácson terjeszti elő Bod János pénzügyminiszter a fi­zetés- és státusrendezés ügyében vég­zett munkálatainak eredményét és ha a minisztertanács a jelentéseket, illetve a tervezeteket elfogadja, akkor az ügy a takarékossági bizottság elé kerül. Bethlen István gróf miniszterelnöknél megjelent Bod János pénzügyminisz­ter, aki tekintettel arra, hogy csütörtö­kön tartják meg a valutareform an­­kétját, részletesen tájékoztatta a kor­mányelnököt a valutareform ügyében előterjesztendő javaslatokról. A költségvetés egy­előre nem kerül tárgyalásra — A 8 milliárdos teher miatt át kell dolgozni a költségvetést — — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától — Szeged, szeptember 30. A jövő évi városi költségvetés összeállítását tudvalevőleg még au­gusztus közepén elkészítette Scul­­téty Sándor főszámvevő. A költség­előirányzat szerint a kiadások 80 milliárd koronás végösszegével szem­ben csak 70 milliárd koronát tett ki a bevétel. Erre a különbözetre azon­ban az 50 százalékos pótadó ele­gendő fedezetet nyújott, úgy hogy emiatt a költségvetés egyensúlyát veszély nem fenyegette. A városra miniszteri rendelettel kirótt 8 milli­árdos betegápolási és hajléktalan gyermekek gondozására fordítandó hozzájárulás azonban most teljesen új helyzet elé állította a város ház­tartását. Ezt az összeget a város képtelen lesz előteremteni és még ha az állam esetleg csökkenti is ezt a hozzájárulási terhet, akkor is fe­nyegetően mered a város elé a kér­dés, hogy honnan bűvöljék elő a kívánt milliárdokat. Ebben az ügyben csütörtökön dél­után ül össze a pénzügyi bizottság, mely kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkozik. Eredetileg úgy volt, hogy a költségvetéssel is foglalkozni fog a bizottság, a váratlanul a vá­rosra hárított 8 milliárd azonban a­­ költségvetés teljes átdolgozását te­szi szükségessé. Ezt a pénzügyi bi­zottságnak a 8 milliárdról hozott ha­tározatához képest fogja végrehajtani a számvevőség. A városokra hárított betegápolási hozzájárulás miatt különben az or­szág összes városaiban nagy az el­keseredés. A városok kongresszusá­nak állandó választmánya ebben az ügyben legközelebb szintén összeül a célból, hogy egyöntetű eljárást dolgozzanak ki arra nézve, hogy a hozzájárulással szemben milyen ál­láspontra helyezkedjenek a városok. Ismét rabolnak az oláhok A párisi árverésen a román kincstár szereste meg a részvényeket Az araó-csanádi vasút miatt még folyik a pörlekedés — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától — Kolozsvár, szeptember 30. A háború előtt úgy Magyarországon, mint Ausztriában a helyiérdekű vas­utak legnagyobb részét német tőke se­gítségével építették meg s igy ezeknek a részvényeknek túlnyomó többsége német bankok tulajdonában volt. A békeszerződés értelmében Németor­szág kénytelen volt az összes kül­földi vasutak részvényeit, amelyek né­met tulajdonban voltak, a jóvátételi bizottságnak kiszolgáltatni, amely azo­kat — mint emlékezetes — ez év ta­vaszán Párisban nyilvános árverésen eladta. Ekkor történt, hogy a buda­pesti nagybankok szindikátusa német és belga tőke bevonásával megvásá­rolta az összes, Csonkamagyarország területén maradt helyiérdekű vasutak részvényeit, de megszerezte az Arad— Csanádi Egyesült Vasutak részvénytöbb­­ségét is. Ennek a vasatnak vonalai na­gyobb részt a románok által megszállott területen futnak s a román kormány a legkülönbözőbb eszközök felhasználá­sával akarta később ingyen eladni ezt a vasutat jogos tulajdonosaitól. Annak idején részletesen ismertettük azt a háborúságot, amely ekörül a vasút körül a román kormány és a jóváté­teli bizottság között kitört s amely még most sem ért véget. Románia azonban ebből az eset­ből meggyőződött arról, hogy ezeket a vasutakat egyszerűen elrabolni még­sem lehet, s ezért a következő ár­verésen az erdélyi, bánsági és buko­vinai helyiérdekű vasutak részvényeit a román kincstár szerezte meg, ame­lyekre egyedüli ajánlattevő volt. A román kormány a részvénytöbbség birtokában ezeket a vasútvonalakat, amelyek már addig is a román állam­vasutak kezelésében állottak, most már forma szerint is bekebelezi, s a ro­mán államvasutak vezérigazgatósága már meg is tette azokat a lépéseket, melyek a bekebelezéshez szükségesek. Feltétlenül szükség van a békerevízióra Egy svájci lap érdekes cikke Magyarországról Dent, szeptember 10. A Journal de Génévé figyelemre­méltó cikket közöl budapesti levele­zőjének tollából Magyarország hely­zetéről. A cikk megállapítja, hogy a Né­metországhoz való csatlakozás kér­dését Magyarországon is figyelemmel kísérik és könnyen megtörténhetik, hogy ha Ausztria csakugyan csatla­kozik Németországhoz, akkor ebben a lépésben Magyarország is követi. Nem tulajdonkénei értelemben vett beolvadásról lenne szó, hanem szo­ros szövetségről, közös külpolitiká­ról, háború esetére érvényes katonai egyezményről és teljes vámegység­ről. A magyarok ugyan nem nagyon lelkesülnek ezért az eszméért, mégis rákényszerítheti őket a szükség, hogy a kisantant államai közé ékelve és a német-osztrák hatalmas biro­dalom szomszédságában Magyar­­ország nem maradhat sokáig elszi­getelten és akarva nem akarva szö­vetségeseket keres magának. Ha Ausztria nem csatlakoznék Németországhoz, akkor is hasonló fejleményekre van kilátás, ha más formában is. A kisantant államai gyűrűvel veszik körül Magyarorszá­got és ez előbb-utóbb olyan antant megszületését fogja maga után vonni, amelynek irányzata ellenkező célzatú. Ha ki akarják kerülni ezt a lehe­tőséget, amely kevésbé kívánatos közvetlenül a kisantantra és köz­vetve Franciaországra, ennek egyet­len módja, ha baráti kezet nyújta­nak Magyarországnak. Ahhoz azonban, hogy Magyaror­szág és a kisantant egyes, vagy va­lamennyi államai közt jó viszony álljon helyre, három dolog szüksé­ges, s ezek a következők : 1. El kell fogadni a trianoni szerződés revíziójának gondolatát. 2. A magyar kisebbségek szá­mára teljesen korrekt elbánást kell biztosítani.­­- A kereskedelmi szerződésekben bizonyságát kell adni Magyaror­szággal szemben a jóindulatnak. Ha Magyarország szomszédai nem riadnak vissza olyan megoldástól, amelynek során visszaadják Magyar­­országnak a tisztán magyar, de nem külön szigetekben fekvő magyar területeket, ennek ellenében fel­­becsülhetlen árt kapnak. Megteremtik a garanciát a világ nyugalmára és csírájában lehetet­lenné teszik a német-magyar szövet­ség minden gondolatát. Az elszór­tan vagy a többi lakosság kebelé­ben szigetszerűen lakó magyar ki­sebbség tekintetében gondosan végre kell hajtani mindazokat a szerződé­ses rendelkezéseket, amelyek a ki­sebbségek védelmére szolgálnak és revízió alá kell venni a kisebbségek ügyében követett eljárást. A cseh­­„hódítók“ támadják Apponyit és Magyarországot Prága, szeptember 30. A képviselőház plénumában szer­dán megkezdődött az 1926. évi költ­ségvetés tárgyalása. Hnndek cseh agrárpárti képvis­elő a külügyi tárca költségvetéseinek bírálatával kapcsolatban szédzi­tte Cseh-Szlovákiának a különböző álla­mokhoz való viszonyát azzal a nyil­vánvaló tendenciával, hogy a Ma­gyarországhoz való viszony fejtege­tése alkalmával nekironthasson, való­színűleg felsőbb utasításra, a ma­gyar kisebbségi kérdésnek, különös tekintettel a népszövetségi genfi és az interparlamentáris unió washing­toni ülésezésére. Hindek támadta Apponyi Albert grófot és lehetetlenségnek mondta, hogy ép az az Apponyi lép fel a nemzetiségi jogok szószólójakép, aki legkíméletlenebb magyarosító volt valaha. Határozottan ki kell már egyszer jelenteni és ennek a kije­lentésnek érvényt is kell szerezni, hogy Cseh-Szlovákia a magyaroknak a nemzetközi fórumok előtt való örökös siránkozásával már torkig van. Szerencse, hogy a világ még­sem hagyja magát az infinitum fél­revezettetni. Hlinka András ugyancsak kül­politikai kérdéseket tett szóvá. Beszámolót követel Benas kül­ügyminisztertől, aki ahelyett, hogy nemzetközi paktumok megkötésén törné a fejét, inkább a szomszéd­ban néz széjjel. Hírek vannak arról, hogy Románia területi engedménye­ket hajlandó adni Magyarországnak. Ezt az ügyet meg kellene világítani. A röszkeiek jegyzőt kérnek A gyálai-réti jegyzőt Ujszentivánra akarják helyezni . — A Szegedi Uj Nemzedék tudósítójától — Szeged, szeptember 80. Szerdán délelőtt egy röszkei lakosokból álló küldöttség ke­reste fel Somogyi Szilveszter dr. polgármestert. A küldöttség nevében Guczi József előadta, hogy az Arad—Csanád —Csonkatorontál egye­sített vármegyék törvényhatósága az­zal a tervvel foglalkozik, hogy a gyálai­ réten az egyik gátőri lakban elhelyezett jegyzőséget megszünteti és Újszentivánon helyezi el. Ez a terv nagy hátrányára szol­gálna a röszkei lakosságnak. A gyálai rét legnagyobb részét ugyanis kizárólag röszkei gazdák bérüik, akik ügyes-bajos dolgaikat az ot­tani jegyzővel szokták elintéztetni, aki azt gyorsan el is intézte. A jegyzőség megszüntetése esetén azon­ban egészen apró ügyek elintézésére egy teljes napot kellene fordítaniok. Ezért a röszkeiek azt kérik, hogy a a polgármester járjon közbe, hogy a jegyzőség régi helyén meg­maradjon. A polgármester magáévá tette a röszkeiek kérelmét és ebben az ügyben azonnal átiratot intézett az egyesített megyék hatóságához. Egy­úttal még azt tanácsolta a rösz­­keieknek, hogy küldöttség útján a makói alispánt is keressék fel és ott tárják fel panaszukat. A rösz­keiek erre vállalkoznak is és hét­főn felkeresik a makói alispánt. Még két kérése volt ezenkívül a küldöttségnek. Sürgették a gyálai­­rétre vezető út kikövezését és a röszkei anyakönyvi hivatal felállí­tását. A polgármester ezekre is meg­nyugtató kijelentést tett a rösz­­keieknek.

Next