Szegedi Uj Nemzedék, 1926. szeptember (8. évfolyam, 198-222. szám)

1926-09-01 / 198. szám

Szeged, 1826 szeptember 1., szerda m­eszttRy politikai tapDip IQfifizetési ára: Sa­pnapra , 35.000 K fmim ktdldve 370­00 K Rám­án 1500 K |SH¡»*i~!flanep&ap 5000K Inrkssztísép is kiadthk­ibl. Bigon­cs tir 7. uin TELEFON: Ixarkeaztöség: 12—84. Kiadóhivatal: 153. Ara: 1500 korona. VlII'lk itriolfara, 198. szám­. Főszerkesztő: DOBAY GYULA dr. Főmunkatárs: PUSKÁS JENŐ, I Baross-SiiTftsig uegtd flikjintk, I MiNSi, i la^u Remieü Síiriitsig, Tnrii>Si9* leliég, Tat ni uegedi kar. blTat^i lap]a. Po.tatakar«kp(nztatl námla 88U A magyar orvos (KF.) Elhagyott tanyákról, kis poros falukból, az ország városaiból és fővárosából gyűltek össze a köz­­egészségügy szürke napszámosai, az orvostudomány ragyogó neveinek képviselői, hogy egységesen állást foglaljanak gazdasági kérdésekben, megbeszéljék a nehéz időkkel ránk szakadt tenger nyomorúságát, elvi­­selhetővé tegyék a magyar orvos életét, hogy teljes erejével őrködhes­sen a legdrágább isteni adomány, az élet fölött. Nagy konzíliumot tart a mostoha sors által kikezdett orvosi rend — végeredményben azonban megint a beteg emberiség érdekében. A köz­egészségügy az emberi közösség min­den kis formájának boldogulásával szorosan összefügg: papok, próféták, államférfiak, uralkodók intézkedései­ben mindenütt találkozunk vele, le­gyenek azok ők vagy képírással kőbe vésve, papyrus vagy perga­­mentre róva. Alapköve ma is az állami életnek, ereje a nemzetnek, mert a semmivel sem helyettesíthető értéket, a munkát biztosítja. Bizto­sítja azt a pusztító háborúban, a béke munkás napjaiban, de legne­hezebb esztendők a háború utániak, amikor el kell a romokat takarítani, újjáépíteni mindent a semmiből, le­mondással és küzködéssel. Munkába kellett állania ismét az idős, kifáradt orvosnak, akinek elértéktelenedtek az öregségére félretett koronái és dol­gozni kell a fiatalnak, akinek még reménye sincsen, hogy félretehet valamit. A családos orvos avval a nyomasztó érzéssel dolgozhat, hogy családjáról gondoskodni csak addig tud, ameddig él és hogy szervezetét a statisztikai adatok bizonysága szerint is sokkal hamarabb felőrli a nehéz hivatás, mint akármelyik más szellemi foglalkozásúét. Amerikában a háború után ijesztő volt az ön­gyilkos orvosok száma, mert elvesz­tették kedvüket az élettől, azután átcsapott az életuntság hulláma Ber­linre, ahol a nyomort nem tudták már elviselni, végig ment a nagy városokon, de nálunk megszakadt. A jól képzettségéről híres magyar orvos megállotta helyét a békében, nem csüggedt a háborúban és ösz­­szeomlásban s hogy a halálozás már megint csökken, a pusztító kórok megszelídültek, a magyarság hatal­mas életerejével diadalmasan került ki a megpróbáltatásokból ismét, az megint a magyar orvos érdeme. A Magyar Orvosok Nemzeti Egye­sületének közlönyében az orvosi kér­dések megértő minisztere Vass Jó­zsef „A magyar közegészségügy problémái" címén vezércikket írt a szegedi orvoskongresszus alkalmából. Leszögezi, hogy az egészségügyi kormányzatnak az orvosok mindig megértő, áldozatkész támogatói vol­tak s megállapítja, hogy az egész­ségügyi kormányzat nem hunyhat szemet azon körülmény előtt, hogy a gazdasági válság az orvosok meg­élhetését és anyagi érvényesülését igen hátrányosan befolyásolja. Ismer­teti terveit, a fizetéses állások elosz­tását, a kereseti aránytalanságok, a hatósági orvosok magángyakorlatának megszüntetését és reméli, hogy ezek­kel az intézkedésekkel, a lakosság műveltségének emelésével, a céltu­datos egészségügyi neveléssel meg­szűnik az a viszonylagos orvosbő­ség, ami most mutatkozik. A most ülésező 400 idegen és 150 szegedi orvos, akiknek mind­egyike oly sok nehéz feladatot ol­dott meg a betegágynál, együttes megbeszélés alapján bizonyára meg­találja azokat a módokat, amelyek a mai viszonyok mellett is megszer­zik a magyar orvosoknak azt a nyugalmat, azt az anyagi független­ségét, amire eredményes munkás­sága biztosítására feltétlen szüksége van. * • E sorok írója két év előtt a le­­tepert Erdélyből egy orvosi műszer­­táskával indult útnak, hogy új ott­hont, új megélhetést keressen. Csüg­gedt letargiával rótta az egyik al­földi város poros utait, járta hiva­talait, s az az elhatározás érlelődött meg benne, hogy inkább gyalog haza és kapálni, mint itt maradni ! Egy jó lélek, — akinek ma is hálás érte — rábeszélte: menjen, nézze meg Szegedet. És megérkezett zu­hogó esőben, de felderült lélekkel megtalálta a magyarságot, kultúrát, civilizációt. A Széchenyi-tér hatal­mas arányai, a rendezett utcák fej­lődést biztató ígéretei, a Tisza va­rázs megfogták, itt tartották. A 400 idegen orvost ez az érzés ma bizonyára még jobban meg­kapja. A hét év alatt Szeged újjá­született, nemcsak a Széchenyi-tér parktükrei virultak ki, hanem az élni akarás diadalmas tanúságaival találkozunk mindenütt. Itt az építő­­állványok erdeje fedi sokat igézőn egészséges otthonok növekvő falait, amott meg a csákányok bontják a letűnt kor szvette gerendáit, vályog­falait, hogy helyet adjanak az or­vosképzés hajlékainak, ahol a beteg emberek százai találnak gyógyító otthont­ a klinikáknak. A kőház avult falai, sötét folyosói eltűntek, a világosság és tisztaság derűs nyu­galma mindenfelé. A belváros ut­cái tiszták, fürge öntöző motorok semmisítik meg az Alföld rémét, a port. A Tisza szőke vizén a csóna­­kzók és fürdőzők százai bizonyít­ják, hogy a testápolás, az egészsé­ges élet rajongói jól vetettek. Ezt a képet viszi magával 400 idegen orvos, 400 apostol, aki szét­megy a kis ország minden tájára, enyhülést és biztatást nyerve a jö­vőre, hogy azért a fajért, amely a mai nehéz viszonyok között is al­kotni tud, érdemes dolgozni! Magyar—cseh és magyar—jugoszláv Dénzü­gyi tárgyalások — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától — Budapest, augusztus 31. A prágai delegáció a hét végén visszatér Budapestre, hogy részlete­sen beszámoljon a legutóbbi tárgya­lásokról a végleges tarifális szerző­dés ügyében kialakult helyzetről és újabb utasításokat kérjen. A dele­gáció vezetője szeptember első heté­ben a magyar kormány képviseleté­ben valószínűleg más természetű fontos diplomáciai megbízatásnak kénytelen megfelelni és ezért csak szeptember második felében vehet részt a magyar—cseh tárgyaláson. Ugyancsak szeptember végén a magyar és jugoszláv pénzügyi ter­mészetű tárgyalások folytatását kez­dik meg és intézik el a hátralévő pénzügyi kérdéseket. Kiélesedett Angliában a bányászsztrájk — Bombákat küldtek a sztrájkirodába — London, augusztus 31. A bányászok feleségeit és gyer­mekeit segélyező bizottság irodájába egy láda érkezett, amelyben 20 töl­tött bomba, gyutacs és kartács volt. A robbanóanyag elegendő lett volna a parlament épületének levegőbe röpítésére. A ládát egy fiatal leány bontotta fel, aki annak tartalmát gyanúsnak találta. Az előhívott szakértő azonnal megállapította, hogy a bombák töltve vannak és a rendőrség a láda ve­szedelmes tartalmát azonnal a vízbe sülyesztette. Az alsóház éjszakai ülésén több szocialista módosító indítvány lesza­vazása után 232 szavazattal 91 el­lenében jóváhagyták a kivételes ha­talomról szóló rendszabályok érvé­nyének szeptember 30-ig való meg­hosszabbítását. Pénzügyminiszteri Jelentés Magyarország pénzügyi helyzetéről — Emelkedtek az állami bevételek — — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától — Budapest, augusztus 31. A népszövetségi pénzügyi főbiztos havi jelentései helyett, most a magyar királyi pénzügyminiszter ad ki havi jelentéseket az ország pénzügyi helyze­téről. Az első pénzügyminiszteri jelen­tés, amely július hónapról számol be, ma került a nyilvánosságra. Ebből megtudjuk, hogy a júliusi állami be­vételek 512 millió pengőt tettek ki, vagyis az előirányzatot 1­75 millió pengővel meghaladták. Kedvező a magyar királyi postának és a magyar királyi államvasutaknak Julius hónapja is, mert az üzemek jelentős felesleg­gel zárultak. Julius hónapban sikerült 2 250 000 angol font kölcsönt szerezni a vár­megyék útépítési és más céljaira. A kölcsön a londoni piacon bocsáttatott ki igen nagy sikerrel. 14z ország külkereskedelmi forgalma az 1926. év első felében a múlt évhez képest fejlődést mutat. Úgy a be­hozatal, mint a kivitel mintegy 10 százalékkal emelkedett. A magyar Nemzeti Bank tényleges jegyforgalma júliusban 28,9 millió pengővel emelkedett. A váltótárcának a termés értékesítésével kapcsolatosan várt emelkedése azonban elmaradt, júniussal szemben 3­6 millió pengővel c­sökkent. A bank érc és deviza kész­lete 6­6 millió pengővel emelkedett. A magyar királyi postatakarékpénz­tárnál a betevők száma 1333 mal gya­rapodott és összes számuk a hó végén 1 252 263 volt. A betétek összege is jelentősen emelkedet. Általában nem csak a postatakaréknál, de a leg­nagyobb budapesti intézeteknél is a betétek emelkedése 6,8 százalékot tesz ki. Emelkedett a tőzsdén jegyzett értékpapírok árfolyama is. A jelentés 14 mellékletet tartalmaz, amelyek teljes részletességgel köztik az állam­­igazgatásra vonatkozó szám­szerű adagokat. Megtudtuk, hogy július hóra 59 799.911 pengő kiadást irányoz­tak elő, amivel szemben a bruttó ki­adás 59.313 257 pengőt tett ki. A be­vételek 51.164 560 pengőre rúgtak. A népszövetségi kölcsön számlán még 103.802.782 pengő a rendelkezésre álló egyenleg. A postánál a bevétel 6.569.754 pengő volt 3 5.976 627 pengő a ki­adás. A távbeszélő főállomások száma 58.142, a rádióvevő berendezések száma 48.590. Az államvasutaknál a júliusi teljesít­mény 2 627 709 vonat kilométer. A bevétel 20.879.929 pengőt, a kiadás 16 959.373 pengőt tett ki. A nagykereskedelmi index arany­koronában számítva az élelmezés te­rén 1.14, az ipar terén 1.30. Egy négytagú család önfenntartási költ­ségeinek indexszáma papírkorona ala­pon 14 823, aranykorona alapon 1,03. Földrengés az Adrián Milánó, augusztus 31. Tarantóban több földlökést érez­tek, amelyek a lakosság körében óriási pánikot okozott. Emberéletben nem esett kár, anyagi kár azonban meglehetősen jelentékeny. Erősen megrongálta a földrengés Brindisi, Bari és Siracusa házait is. London, augusztus 31. Athéni jelentések szerint egész Görögországban tegnap hatalmas földrengés pusztított, amely Athén­ben több házat bedöntött. Spánában az egyik beomló épület két embert temetett maga alá. Erős földlökést éreztek Málta szigetén is. Tovább tart a spanyol forrongás Pária, augusztus 31. Bár Spanyolországgal minden tá­víró- és telefonösszeköttetés meg­szakadt és a cenzúra hihetetlen szi­gorúsággal működik, mégis spa­nyol menekültektől, akik a hazájuk­ból a francia határon keresztül jöt­tek, egyet-mást meg lehet tudni a spanyolországi eseményekről. A menekülők elmondják, hogy számos spanyol tartományban sú­lyos zavargások törtek ki, amelyek Primo de Rivera diktátor ellen irá­nyulnak. Több tüzérezred valósággal forra­dalmat szervezett tisztjeik vezetése alatt. A hatalmat magukhoz ragadták. Madridban egyelőre még nyuga­lom van ugyan, de nagyon félnek attól, hogy a felkelés a fővárost is magával ragadja, föltéve, hogy a diktátor le nem mond. A spanyol menekülők véres összeütközésekről is beszélnek, amelyekben rengeteg sok a halott és a sebesült.

Next