Szegedi Uj Nemzedék, 1927. február (9. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-01 / 25. szám

Sieged, 1927 február 1., kedd Ara 10 fillér. IsresztlBf politikai napilap. Előfizetési ára; Bgylbőnapra 2.80 P. Postán küldve 2.96 P. Közalkalm. kedvezmény Egyes szám ára 10 fill. Vasár- és ünnepnap 16 fill. Szerkesztőiség és kiadóhivatal. Szeged, Dugonics-tér 7. szám TELEFON: Szerkesztőség: 12—84. Ióadóhivatal: 153. IX-ik évfolyam, 25. szám. Főszerkesztő: OOBAT arULA dSu Főmunkatárs: PUSKÁS JENŐ, a Btross-SiSfitsig uegiA ROkiiiak, I liRSi, i h^u HemieO Síüietség, TotíB'PiI> letség, Inral uegedi kii, li 1T11 ^ I lipli, Pnatalakar«k.<iizttiri fztmli 8815 Trianoni pengő—trianoni élet (tv.) A pengővaluta bevezetése óta eltelt hónap elég szilárd alapot nyújt ahhoz, hogy a napi események szürke krónikása összehasonlítást tehessen Nagy-Magyarország aranyértékű ko­­ronavalutája és Trianon-Magyaror­­szágnak nagy várakozással fogadott pengővalutája között s feljegyezze azokat az eredményeket és tanulsá­gokat, amelyek az új pénz egyhóna­pos cirkulációja után önként kínál­koznak a krónikás számára. Közelebb hozott-e bennünket a pengő ahhoz a békebeli életszínvo­nalhoz, amely után annyira vágya­kozunk? Ez a hamleti kérdés rágó­dik mindnyájunk lelke mélyén. A jelek, sajnos, azt mutatják, hogy megélhetésünk gondjait cseppet sem enyhítette az új pénz, sőt talán még fokozta a hétköznapok temérdek gondját-baját. Az új pénz, a pengő­­valuta egyszerűen rávilágított arra a szakadékra, amely a tőke és a munka becsületes értékelése között tátong, rávilágított arra a borzalmas eltoló­dásra, amely az emberek békebeli és mostani jövedelmei között oly kirívóan mutatkozik s amelyeket okos gazdaságpolitikával sürgősen el kell tüntetni, mert különben a lázadás és forrongó elégedetlenség fúriái ejtik rabul az emberek százezreinek lelkét. Ha összehasonlítjuk a mai hétköz­napok bevételi és kiadási tételeit a háború előtti élet koronaáraival, meg­döbbentő eredményre jutnak. Alig­­ban az emberek legtöbbje ma leg­feljebb 60—70 százalékát élvezi bé­­kebeli jövedelmeinek s ugyanakkor a létfenntartás, az élet legelemibb kiadásai ma a békeszínvonalat 150— 200 százalékkal múlják felül. Ez a kétségbeejtően beteg gazdasági álla­pot mutatja azt az óriási különbsé­get, amely a békebeli aranykorona és a trianoni pengő belső értéke kö­zött van. Száz békebeli korona pa­píron 115 pengővel egyenlő, de ki­nek van ma a békebeli 100 korona helyett 115 pengős jövedelme? Olyan ruhát, amelyért háború előtt 100 koronát fizettük, hol kapunk ma 115 pengően? Hol van a kenyér, hús, só, cukor, tűzifa, ruházat, lakás, szom­ára a békebeli arány szerint ? A mindennapi élet elviselhetetlen drá­gasága azt mutatja, hogy a pengő­nek a koronaértékhez viszonyítva csak feleannyi a vásárló ér­tke. Tény az, hogy a súlyos gazda­sági helyzet végső fokon a béke­­szerződésben gyökerezik, de a nehéz megélhetésért nem kis mértékben maga az állam, a nagytőke is fele­lős. Ma már mindenki panaszkodik, a gazda, az iparos, kereskedő, mun­kás, hivatalnok egyaránt, a Dunántúl ép úgy, mint a Tiszántúl, vagy a Délvidéken s ezek a panaszok tel­jesen jogosultak. Az­ emberek száz­ezreinek megélhetését, anyagi bol­dogulását az állam és a nagytőke is megnehezíti. Amikor teherbírásunkat meghaladó mértékben, szinte a fo­­gyásig fizetjük az adókat, viseljük a közterheket, az állam — teljesen egyoldalúan — megtagadja a maga kötelezettségeinek a teljesítését, nem fizeti a hadikölcsönöket, tisztviselőit jóval a békeszínvonal alatt dotálja. A jogoknak és kötelezettségeknek ez a kétféle értelmezése nem kis pengő a mi mértékben oka annak, hogy a csak trianoni pengő marad szemünkben. Az egész vonalon vissza kell tehát térnünk a háború előtti színvonalhoz; az állam, a nagytőke, vállalatok, stb. adják meg mindenkinek azt a jöve­delmet, fizetést, amit békeidőben élvezett s ugyanakkor elégedjenek meg a békebeli adókkal, járulékok­kal, haszonnal, úgy hogy minden embernek a békebeli munkateljesít­mény mellett békebeli jövedelmekkel és kiadásokkal legyen módjában kalkulálnia. Az országgyűlés éppen jókor ült össze. De a sanyarú helyzetben tengődő magyarságot ma nem a politika, hanem a gazdasági és szo­ciális bajok orvoslása érdekli. Nem sokat jelent számunkra a pengő 90 85-ös zürichi jegyzése, ha 16 fillért kell fizetnünk egy darab tojásért. Az állam és a törvényhozás leg­főbb gondja tehát az legyen, hogy mindenben térjen vissza a háború­­előtti gazdasági színvonalhoz, bizto­sítsa minden magyar ember számára a békebeli életstandardot a régi jö­vedelmekkel és régi kiadásokkal, mert a trianoni pengőből csak igy lesz aranypengő s a trianoni élet csak ezen az úton-módon alakulhat át mindenki számára, az igazi, ha­misítatlanul békebeli életté. A trianoni pengő és a trianoni élet korszakában az állam gazdasági túllengésének és a nagytőke étvá­gyának csökkenését, a becsületes munka becsületes értékelését és meg­fizetését, a tőkegyűjtés, tőkeképződés lehetővé tételét és a pengővaluta tény­leges belső értékének emelését vár­juk a kormány és a törvényhozás együttműködésétől. Pestaloili emlékünnepély Szegeden A Modern pedanógia magalapu­lsa halálának n nái­vas évfordulóján a lanfelfigyelőság magaanivája ünnepélyt rondva — A Szegedi Uj Nemzedék munkatársától — Szeged, Január 81. Száz éve annak, hogy Pestalozzi Henrik svájci pedagógus értékes munkás életének vége szakedt. A tanítás mesterei, mit a modern pe­dagógia megalapítójára tekintenek vissza Pestaloz­sira, ki szociális em­berszerető mivoltáról volt ismert és aki a szegény nép helyzetén az okta­tással és lelki neveléssel akart segí­teni. Ő volt az első harcosa a szem­léltető módon való tanításnak, az ő elvei alapján fejlődött naggyá a mai tanítási rendszer, mely a legszeré­nyebb kis tanyai iskolában is a fel­­világosultság mécsesét gyújtja meg a jövő generáció lelkében. A száz éves évfordulót Szeged városa és a tanfelügyelőséghez tar­tozó iskolák oktató személyzete egy magas színvonalú házi ün­nepély keretében fogja megün­nepelni. Az ünnepély előkészítésén és a program összeállításán már napok óta dolgozik Gombkötő Antal királyi tanfelügyelő, ki az ünnepélyt a nagy pedagógushoz méltóan akarja nívóssá tenni. A Pestalozzi emlékünnep február 17-én délelőtt 11 órakor kezdődik a Boldogasszony-sugárúti polgári fiú­iskolának a dísztermében és azon a környék tanári és tanítókara nagy­számban fogja képviseltetni magát. Zsitvay Tibort a képviselőház, Wlassics Gyula bárót a f­elsőház elnökévé választották Husser Király és Puky Endre ■ kApwlsalóhás, SiAcheni­l Bartalan gróf Thally Varanc a lalsShks alalnkkal laktak. — A lalsóhásat bisenytalan­ Idóra alnapolják Budapest, Január 31. A képviselőház hétfői ülését három­negyed 11 óra után nyitotta meg Graeffl Jenő korelnök. Bejelentette, hogy a gyorsírói jegyzetekből utóla­gosan megállapította, hogy a meg­bízó levelek benyújtása során Payer Károly és Propper képviselők olyan kijelentéseket használtak, amelyek a parlamenti illemmel nem egyeztet­hetők össze. Ezért őket utólagosan rendre utasítja. Ezután a legutóbbi ülésen megalakított igazoló osztá­lyok előadói terjesztették be jelenté­seiket, mely szerint 213 megbízóle­velet az a) osztályba, 9-et a b) osz­tályba és 15-öt a c) osztályba so­roztak az igazoló osztályok. A kép­­viselőház ezután áttért a tisztikar megválasztására. Először a Ház el­nökét választották meg. Leadtak 144 szavazatot, ebből Zsitvay Tibora esett 137, üres borítékkal szavazott 7, a korelnök eszerint Zsitvay Tibort a Ház megválasztott elnökének je­lenti ki. Most a Ház alelnökeinek megválasztására került a sor. A sza­vazatok összeszámlálásakor megálla­­pította a korelnök, hogy Puky 142, Huszár Károly 135 szavazatot ka­pott, mire őket a képviselőház meg­választott alelnökeinek jelentette ki. Jegyzők lettek Esztergályos János 130, Grieger Miklós 139, Héjj Imre 138, Per­laky 140, Petrovich 148 és Urbanics Kálmán 141 szavazattal. Háznaggyá Karafiáth Jenőt válasz­tották meg 140 szavazattal. Zsitvay Tibor elfoglalva az elnöki széket köszönetet mondott a háznak a kitüntető bizalomért, amelyben részesítették. Beszéde végén kijelenti, hogy hűséges sáfárja lesz a nemzeti függetlenségnek, és Isten áldását kérve a ház munkájára foglalta el az elnöki széket. Szünet után Bod János pénzügy­­miniszter az adócsökkentésekről szóló javaslatát terjesztette be, majd az elnök napirendi javaslatában indít­ványozta, hogy a legközelebbi ülést ma 10 órakor tartják és annak na­pirendjére tűzzék ki a három jegyző és különféle parlamenti bizottságok­ nak a megválasztását. Bethlen mi­niszterelnök indítványozza, hogy a jegyzők létszámát emeljék fel 10 re. Gaál Gaszton ellenzi az indítványt, majd Bethlen újbóli felszólalásában kijelenti, hogy készséggel hozzájá­rul ahhoz, hogy a megválasztandó 10 jegyző 9 jegyzőnek járó fizetést kapjon. A ház a miniszterelnök, illetve az elnök indítványát fogadaj el. Az ülés vége fél 2 órakor. A lalsahis is megvilasslla llsalikarÉI Felsőházi hétfői ülését, amelyen a felsőház elnökének és jegyzőjé­nek megválasztására került a sor fél 12 óra után nyitotta meg Ber­­celly Jenő korelnök. Bejelentette, hogy az igazolóbizottság megalakult, s annak elnökévé Csekonich Endre grófot, helyettesévé Rudnyánszky Endre bárót, jegyzőjévé Némethy Ká­rolyt választották meg. Ezután Beth­len Pál gróf körjegyző felolvasta az igazoló bizottság jelentését. A bizottság még nem állíthatta össze véglegesen a tagok teljes név­jegyzékét, ezekbe a névjegyzékekbe való felvételt csak azokra javasolják, akiknek jogosultságát kétségtelenül megállapíthatja a bizottság. Vizsi József munkaügyi miniszter felsőházi tagsági jogosultságát felfüggeszti, esetleg később való felvevés céljá­ból, miután Vass József miniszter bejelentette, hogy képviselői mandá­tuma alapján kívánja gyakorolni törvényhozó jogát. A korelnök bejelentette, hogy elő­ször az elnöki tisztet fogják betöl­teni, majd a két alelnököt választják meg, azután együttes szavazással a háznagyot és a felsőház jegyzőit. A szavazás elrendelése után a felsőház tagjai egymás után adták le szava­zataikat. A szavazás megtörténtével Berczelly korelnök ismertette az eredményt, mely szerint dr. Wlassics Gyulát 179 szavazattal egyhangúlag választották a felsőház elnökévé. Elrendelte ezután a további szava­zást a felsőház alelnökeire, majd ki­hirdette az eredményt, mely szerint összesen 166 szavazatot adtak le, melyek közül 3 érvénytelen volt. A felsőház alelnökévé tehát 163 szava­zattal Széchenyi Bertalan grófot és Thally Ferencet választották meg. Egyben bejelentette a korelnök, hogy ezzel feladata véget is ért és köszö­netet mondott a felsőház tagjainak kegyességükért, mellyel őt teendői­nek teljesítésében támogatták. Néhány perc múlva fekete dísz­­magyarban, mellén a magyar érdem­kereszt nagykeresztjének szalagjával érkező Wlassics Gyula bárót lelkes tapssal és éljenzéssel fogadták. Wlas­sics mindenekelőtt hálás köszönetet mondott Berczelly alelnöknek, han­goztatva, hogy fiatalabb éveiben so­kat használt az a kötelesség teljesí­tés, amelyet Berczellynél mint főnö­kénél látott megtestesülve. Egyben megköszönte a korelnök fáradozását, amelyet az elnöki székben annyi tapitattal és agybuzgósággal teljesí­­tett. Ezután elfoglalta az elnöki szé­ket és miután elnöktársai nevében háláját fejezte ki a felsőháznak a kitüntető bizalomért, ezeket mon­dotta : — Ha gondolkoztam is azon váj­jon érzéseimben vannak-e azok a

Next