Szegedi Uj Nemzedék, 1927. november (9. évfolyam, 248-257. szám)

1927-11-01 / 248. szám

Wildenstein a sefleni prima porosz kőszén Legolcsóbban beszerezhető: Bécsi lágszeszgödri diófcolosz Berazett Hitelintézetnél. Telefon: 15—08. Hasábos és aprított príma lettbh tisztta Telep Padosz-utca 4. sz. Telefon: 16—91. dója a városházán és megye­házán. Nálunk is ugyanez a hiba. Sokan azt hiszik, hogy nem kell törődniök a közélettel és a politikával. Csak azt nézik mind és ezt elégségesnek is tartják, hogy az ő kis egyéniségük erősen álljon a maga területén. Ez hozta Oroszország és Mexikó fejére a szabadkőműves kormányt. Nézzünk körül Magyarországon! Nincsenek-e itt is meg a jelei egy olyan készülő­désnek, mint Mexikóban ? Vannak. — Ha néhány fiatalember az egye­temen heveskedik, akkor a liberális lapokban hasábok jelennek meg anar­­kiáról és rendbontásról. Hol van az arány ezen kis zavargások és a mexikói tömeggyilkolások között? És hol ma­rad a felháborodás a mexikói véreng­zések láttára ? Itt kétféle mérték, két­féle igazság van. A liberális oldalon azt mondják, hogy azért nincs fel­háborodás, meg Mexikóban a hatalom a törvény szerint cselekszik. De épp ezért vigyáznunk kell, mert itt is hoz­hatnak törvényt. Vigyáznunk kell tehát, hogy a fórumokra ne kerüljenek mások, mint jó keresztény emberek. Ezt itt Szegeden is és egész Magyar­­országon is meg kell tanulni. Mi nem tudunk segíteni Mexikón, de az ő ki­ömlött vérük figyelmeztet minket, hogy ébren kell lennünk, mert felelősek vagyunk Isten és ember előtt. Az ő vérük ömlése nyissa ki a magyar katolikusok eszét, figyelmeztetve őket a közelgő veszélyre. Haller István beszédét percekig tap­solta a közönség, majd Deák­­ános, az Alsóvárosi Népkör elnöke állott a közönség elé. Hosszú, markáns be­szédben mutatott rá a szabadkőmű­vesség munkájára, majd a kétkulacsos katolikusok felett tört pálcát. — Igen sokan jó katolikusoknak vallják magu­kat, mondotta, közben azonban liberális lapokban írnak vezér­cikkeket. Ezek a mi legnagyobb ellenségeink. Muntyán István dr táblai tanácselnök állott fel-ezután és a katolikus szellem kifejlődésének szükségességét fejte­gette. — A világ kereszténységének vára­kat kellene építenie Krisztus körül. Milyen messzire vagyunk ettől. Tétle­nül várjuk, míg mi is Mexikó sorsára jutunk. De nem! Legyen ez a gyűlés csírája annak a szellemnek, melyet mindnyájunknak kötelességünk minél erősebbé kifejleszteni. A nagygyűlés befejezése előtt Ka­­possy Gyula lelkész két felirat­ú szöve­gét ismertette. Az egyik a pápa Őszent­­ségéhez van intézve, melyben a szent Atya áldását kérik ahhoz a munkához, amely a mexikói testvéreken akar segí­teni. A másik felirat a magyar kor­mányhoz szól. Ebben a szegedi kato­likus egyesületek kérik a kormányt, hogy tiltakozzon a mexikói vérengzé­sek ellen, másrészt pedig felhívja a kormány figyelmét azokra az ellensé­gekre, akik ott ezt a helyzetet terem­tették és akik itt is, velünk is ugyan úgy bánnának el. A nagygyűlés a Himnusz szavaival ért véget. Szőke Mihály gazdálkodó 20 éves István fiával együtt szombaton be­jött Szegedre. A nap folyamán több kocs­mában is megfordultak és mikor este visszafelé indultak a tanyára, mind­ketten alaposan részegek voltak. A fiú hátra húzódott és elaludt a kocsiderékban. Az apát is elnyomta a bakon az álom, azonban egy nagyobb zökkenőnél egyensúlyt vesztve oly szerencsétlenül zuhant le a kocsiról, hogy kabátja beleakadt az egyik ke­rékbe. A fiú nem vette észre apja el­tűnését, a lovak pedig tovább halad­tak és a szerencsétlen embert teljes 2 órán keresztül vonszolták a köves után. Már a tanya felé járt a kocsi, amikor a lovak valamitől megijedve az árokba fordították a kocsit. A felébredt fiú csak ekkor vette észre a szerencsét­lenséget, apján azonban már nem le­hetett segíteni. A rendőrség vasárnap délelőtt hely­színi vizsgálatot tartott és megállapí­totta, hogy Szőke Mihály haláláért senkit sem terhel a felelősség, a postai szállítmányokat ingyen és felelősség mellett szállítsák és hogy erre a célra külön személyzetet állít­sanak be. A kisvasutak képviselői kifejezést adtak annak, hogy a fele­lősséget hajlandók vállalni és a szál­lítmányok továbbításáért díjazást sem igényelnek, de személyzetet már nem állítanak be. A posta azzal érvelt, hogy a kisvasúton történő továbbí­tásokra jelenleg ráfizet. Ezzel szem­ben Mihályffy László kiemelte, hogy amit a kisvasutaknál esetleg rá is fizet a posta, az bőven megtérül neki egyéb vonalakon. Az értekez­leten általában az az egyöntetű fel­fogás domborodott ki, hogy a kis­­vasutakat és a Mávot, valamint a postát egyenrangú vállalatoknak kell tekinteni. Halálos szerencsétlen­ség az akoh­ol miatt — A Szegedi Új Nemzedék munkatársától — Szeged, október 31. Megrendítő szerencsétlenség történt szombatról vasárnapra virradó éjjel a Szeged-kisteleki országúton, ahol Szőke Mihály 65 éves Fekete­ földek 605 szám alatti gazdálkodó részeg állapotban leesett a kocsiról. A gazdálkodót, aki­nek kabátja az egyik kerékre fenn­akadt, 2 teljes órán keresztül vonszol­ták a lovak, úgy hogy a szerencsétlen ember halálra zúzta magát az éles köveken. SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK Dzsingis khán sirját megtalálták a Gobi-sivatagban — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától — London, október 31. A londoni Sunday Express jelen­tése szerint Kozlov orosz egyetemi ta­nár felfedezte Dzsingis khán sirját, amely a Gobi-sivatagban fekszik Ka­­rakoto város romjai közelében. A nagy khán holtteste ezüst koporsóban van. A bebalzsamozott hulla mellett nagy­mennyiségű arany és ezüst drágasá­gokat találtak, amelyek értékben meg­haladják a Tutenkhamen sírjában talált értéktárgyakat is. A khán holtteste 78 koronán nyugszik, amelyeket az egy­kor általa legyőzött fejedelmek vi­seltek. A hazaáraló Károlyi a magyar-román birtok­­perek ügyében az oláhoknak fogja pártját — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától — Bukarest, október 31. A párton kivüli Adveral közli pá­risi tudósítójának interjúját Károlyi Mihály gróffal a magyar birtokperek kérdésében. Károlyi elismeri Romá­nia elvitathatatlan jogait és az agrár­reform szükségességét, kijelentvén, hogy ha ő maga kormányozta volna Erdélyt, akkor szintén végrehajtotta volna ezen szükséges demokratikus reformot a magyar mágnások ellen­zése dacára. Mi hasonló reformot akartunk csinálni szociális, gazdasági és poli­tikai célokból. Az utóbbit azért, hogy felszabadítsuk az embe­reket a magyar mágnások zsarnoksága alól. Határozottan kijelentette, hogy jo­gosulatlan volna a nemzetek szövet­ségének a magyar mágnások kárta­lanítását ítélni meg olyan kisajátí­tásért, mely éppen úgy a román, mint a magyar paraszt érdekében áll. Károlyi kijelentette, hogy amikor ezeket mondja, szerinte nem válik árulójává az igaz nemzeti ügynek. Az államnak elő kell segíteni a kisvasút postaszolgálatát — A Szegedi Új Nemzedék munkatársától — Szeged, október 31. A kisvasutak, a Máv. és a m. kir. posta között már régebben külön­böző differenciák merültek fel. Ezek tisztázása érdekében a kereskedelmi minisztériumban a napokban érte­kezlet volt, a­melyen részt vettek a hét csonka magyarországi, továbbá a most épülő kecskeméti kisvasút, vala­mint a Máv. és a m. kir. posta ki­küldöttei. Az értekezleten, melyen Szeged város képviseletében Mi­hály­ffy László műszaki tanácsos je­lent meg, a kisvasutak képviselői mindenekelőtt kifogásolták, hogy a Máv. részéről nem tapasztalnak kellő megértést és méltánylást. Így a Máv. igen magas díjakat számít fel átkapcsolásokért, váltók­nál és megállóhelyeken való világí­tásért stb. A posta továbbá arra akarja kötelezni a kis­vasutakat, hogy 1927 november 1., kedd Újabb­ angol hang a trianoni békeszerződés ren­zu­lja mellett — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától — London, október 31. Az Englis Rewiew, az egyik leg­tekintélyesebb angol folyóirat novem­beri számában hosszabb cikk jelent meg Remanate tollából, amely Európa háborús veszedelmeiről szól. Az európai politikának a cikk szerint 3 viharpontja a lengyel korridor, Felső- Szilézia felosztása és Magyarország megcsonkítása. Remanate szerint Magyarország felosztása volt a leg­ostobább és a legnagyobb igazság­talanság, amelyet a nyugati hatalmak felelős tényezői a békeszerződések megkötésénél elkövettek. Borzalmas vasúti szerepcsetlenség Bari mellett Gyorsvonat­­sebességgel haladó kü­lönvonat belerohant egy szembe­jövő személyvonatba Róma, október 31. A Marcia su Roma ötödik évfor­dulójának nemzeti ünnepébe bele­­süvített egy borzalmas vasúti ka­tasztrófának a híre. Ugyanakkor, amikor Mussolini a Gloria-gyakorló­­téren százezernyi katonai és polgári tömeg előtt a fasiszta győzelem ren­­díthetetlenségéről beszélt, Dél-Olasz­­ország kies fekvésű kis városa. Bari közelében, a bari—loco rotondoi vasúti vonalon egy gyorsvonati se­bességgel haladó különvonat bele­rohant egy szembejövő személyvo­natba, a különvonat mozdonya és valamennyi kocsija felborult és a darabokra tört kocsikban igen sok utas megsebesült. A vonatok sértet­lenül maradt utasai és személyzete nyomban megkezdték a mentési munkálatokat és nagy üggyel-bajjal kihúzták a sebesülteket a felborult kocsikból. A közeli állomásról segély­vonat érkezett a szerencsétlenség színhelyére, ahol azonban hat em­bert csak holtan húzhattak ki a kocsiromok alól, míg nyolcvanat első segélyben részesítettek. Ezek közül harmincnak sérülése életve­szélyes. A szerencsétlenség áldozatait a segélyvonat beszállította Bariba, a katasztrófáról pedig nyomban távira­tot küldtek Mussolini miniszterel­nöknek, aki megrendülten fogadta a gyászos hírt és nyomban elrendelte a fasiszta ünnepségek beszüntetését. A borzalmas szerencsétlenség szín­helyére vizsgálóbizottság szállt ki, hogy megállapítsa a katasztrófa okát. A Stefani-ügynökség az alábbi hivatalos jelentést adta ki a vasúti szerencsétlenségről:

Next