Szegedi Uj Nemzedék, 1929. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1929-01-01 / 1. szám
írnél, hogy ki kéreget utcán, templom, vagy a temető előtt? Mert a közfelfogás szerint az a koldus, aki kéreget. Ezért szólították fel jelentkezésre mindazokat, akik kéregetni szoktak. A felhívásra mintegy háromszázan jelentkeztek. Ezeket nemcsak részletesen kihallgatták, s összes körülményeiket ellenőrizték, hanem rendes környezettanulmányt is végeztek, amely munkát a különféle hitbuzgalmi egyesületek, kongregációk, s a III. rend férfi tagjai vállalták magukra s végezték el nagy buzgalommal. Fáradozásaik alapján eddig összesen 74 emberre vonatkozólag volt megállapítható a teljes munkaképtelenség, vagyontalanság, a támogató összeköttetések teljes hiánya, valamint a szegedi illetőség, szóval azok a körülmények, amelyeknek alapján valaki koldusnak minősíthető. A többi jelentkező részint munkaképességénél, részint egyéb körülményeinél fogva nincs ráutalva a kéregetésre és mint koldus, köztámogatásra sem tarthat igényt. Az említett módszer szerint megállapított koldusok mindenikének külön gondozója van, aki jó lélekkel vállalkozik az irgalmasság gyakorlására, abban az intenzív formában, hogy a rábízott koldusnak fenntartásáról gondoskodik. Ez a gondoskodás olyan módon fog megtörténni, hogy a gondozó a koldust havonként meglátogatja s meggyőződik arról, hogy mire van szüksége s az egyházközség által rendelkezésére bocsájtott összegből azt, ami szükséges a koldus számára beszerzi. így, elsősorban gondoskodik arról, hogy a koldus számára lakás biztosíttassék. A gondozó szerződik a lakásadóval és fizeti neki a lakbért. Ugyancsak a gondozó ad a koldusnak hetenként egy-két pengőt a célból, hogy az, apróbb szükségleteit személyesen beszerezhesse. Meggyőződik a gondozó arról, hogy ruházat tekintetében mire van a koldusnak szüksége s ami szükséges, lehetőleg ő maga szerzi be társadalmi adakozás igénybevételével, vagy amenynyiben másként nem lehet, a város belterületén működő jótékony egyesületek révén. Élelmezésről központilag a szegény konyha útján történt gondoskodás. Ez az esetek legnagyobb részében kielégítő megoldást jelent, mert általában fel kellett tenni, hogy az, aki el tud járni a templom elé és a forgalmasabb utcákra és terekre, elmehet az élelemért is a szegényházba s meg kell elégednie azzal az élelmezéssel, mellyel más szegénysorsú emberek, köztük egyetemi hallgatók is megelégednek. Bizonyos esetekben azonban, teljes testi elesettség, vagy súlyos betegség mellet más megoldást kell keresni és találni. Ez ugyancsak a koldus gondozó feladata lesz, míg az anyagi részét az egyházközség intézi el. Ezek mellett a kötelességek mellett a koldus gondozónak legemberibb részét, a koldus lelki gondozása képezi. Neki kell vigasztalva, biztatva azt a kapcsolatot fönntartani a koldus és a társadalom között, amelyet a koldus eddig a közirgalmasságnak nyilvános felkeltése és a kéregetések által iparkodott fenntartani. Ez a közvetlenség és részletesség, fogja jellemezni a koldus gondozók munkáját, s ez különbözteti meg egyszersmint más városok keresztény társadalmának hasonló irányú vállalkozásaitól, úgyhogy elmondatjuk: a szegedi koldusgondozók intézménye, az ország területén az első vállalkozás a maga nemében. Természetes azonban, hogy ennek a nagy horderejű kérdésnek megoldói, a koldusrendezéssel nem akarják útját állani a közirgalmasság gyakorlásának, amely eddig abban a formában nyilvánult meg, hogy különösen a templomokat és temetőket látogató közönség közvetlenül juttatott adományokat, amelyek pedig nem minden esetben jutottak az azokra tényleg reászorulóknak. Ezentúl a templomokban külön e célra szolgáló perselyeket fognak felállítani és a hívek koldusoknak szánt adományai az egyházközség közvetítése mellett jutnak el rendeltetési helyükre. Ezekből az adományokból lehet lehet remélni az anyagiak egy részét. Igen tekintélyes összeggel járul a fedezethez a város közönsége, amely ezzel az egyházközségnek a koldusügy elintézésére vonatkozó vállalkozását azért honorálja, mert a nyilvános koldulást tiltó régi szabályrendelet végrehajtása, csak a vállalkozás következtében vált lehetővé. Ilyen módon azonban a költségeknek körülbelül csak a fele van fedezve, a még hiányzó összegeket a Belvárosi Egyházközségnek saját költségvetésében kell előirányoznia számít azonban arra, hogy megfelelő anyagi támogatással a többi belterületi egyházközségek is segítségére sietnek. Az adminisztrációt az Egyházközség irodájában az egyházközségi tisztviselők fogják végezni. Ők tárgyalnak a felekkel és hatóságokkal. Külön könyvelést vezetnek minden bevételről és kiadásról, amely a koldusügy elintézésével kapcsolatban van, s a számadások a városi hatóság külön felügyelete és ellenőrzése alatt fognak állani. Ilyenformán remélni lehet, hogy a szegény ügy elintézésénél az első lépést sikeresen tették meg, s a koldusgondozó intézmény kifejlesztésével a későbbi tapasztalatok felhasználása mellett el lehet érni, hogy lassanként az egész szegény ügy hatósági és társadalmi együttműködés formájában eredményes és minden emberi szempontot kielégítő megoldáshoz jut. Az új rendszer a mai nappal, január elsej éve lépületbe^ SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK 1929. január 1., kedd Dorozsma község a fejlődés útján — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától — Kiskundorozsma, december 31. Kiskundorozsma képviselőtestületében sok ideig egy párt uralta a helyzetet, mely állapot minden kulturális haladásnak kerékkötője volt. Ez áldatlan meddőséget a közönség értelmisége és a gazdatársadalom is megsokalta s igy kapott a legutóbbi képviselőtestületi tag választásánál többséget egy olyan párt, amely a békés munkálkodást, a község fejlesztését tűzte ki célul. A többségre jutott párt közérdekű működését hathatósan támogatja a községi elöljáróság és annak élén álló Zappé főjegyző, valamint Rácz Rudolf, a község főbírája, továbbá a kisebbségben levő párt komolyabb emberei is, tekintve, hogy a vezető párt vezéri férfiai között, a polgári és papi erenyékben gazdag Sztrika Kálmán esperes-plébános, Varga János és Benke Gedeon földbirtokosok, Kiss Ferenc malomtulajdonos és más érdemes emberek foglalanak helyet, kiknek az eddigi közéleti szereplése garanciát nyújt a békés fejlődés zavartalan menetére. E békepárt közhasznú tevékenységét máris látható kultúrintézmények egész sora igazolja, úgy a bel, mint a külterületen. Ez haladást jelent, mert eddig a tanyai központok mostoha gyerekei voltak a községnek, de most már azok fejlesztése is megindult. Ezt igazolja az, hogy a Kistemplomtanya és Göbölyjárási központok immár el vannak látva telefonnal, míg a másik két központ bekapcsolása most van folyamatban. A község határában lévő, s eddig elhanyagolt közutak jókarba helyezése, illetve autó úttá fejlesztésének munkálatai erősen folynak, ugyanynyira, hogy Göbölyjárás, Üllés és Baromjárás gazdaközönségének régi sérelme is orvoslást nyer a folyamatban lévő halasi út kiépítésével. A halasi út kiépítése nemcsak az arra lakó gazdák eminens érdeke, hanem hadászati szempontból is igen fontos, mert a halasi út köti össze Csongrád vármegyét Pest vármegyével. A fentiekre való tekintettel szavazta meg Dorozsma község képviselőtestülete a halasi út sürgős kiépítését s a kiépítési munkálatokhoz hozzájárni 50 százalékkal. Tekintve, hogy a vármegye az útalapból szintén 30 százalékkal járul hozzá az építési költségekhez, igy még csak 20 százalék marad fedezetlenül, amit a képviselőtestület az országos útalapból remél megszerezni, oly formán, hogy annak kiutalását a kormánytól kéri s ennek keresztülvitelére a megye agilis főispánját, Farkas Bélát szándékszik felkérni. A tanyaközpontok között legrendezettebb a Kistemplomtanya, amely már ott áll, hogy nem is tekinthető tanyaközpontnak, mert egész falu jellege van. Ezért a haladás ellenségei azzal gyanúsítják e virágzó központ megteremtőit, fejlesztőit, hogy rejtett céluk elszakadni az anyaközségtől. Ez azonban csak koholmány, mert nem céljuk az anyaközséget gyengíteni, ők csak fejlődni s a korral haladni akarnak. E törekvésüket úgy látszik, az érdemes és hivatása magaslatán álló Rácz Rudolf községi főbíró is koncedálja, mert december hó közepe táján Kistemplomtanya községházán összehívta a lakosságot s a megbeszélés eredményeként egyhangúlag elhatározták, hogy felkérik a képviselőtestületet: mondja ki határozatilg, hogy Kiskundorozsma központot «Benke falvának» nevezi el s a névváltozás keresztülvitelét felsőbb helyen kieszközli. E határozatot nyomban kérvénybe foglaták s aláírásra bocsájtották, melyet a lakosság minden tagja aláirt már. «Benke falva» jól hangzik s azért cseng szépen az ember fülébe, mert a mai korban szokatlan oka van az elnevezésnek. Ugyanis ez elnevezéssel a tanyaközpont lakossága a köztük lakó, köztiszteletben álló és a tanyaközpont felvirágzásában hervadhatatlan érdemeket szerzett Ben «1 ◄ Takarékpénztár és a vidék legrégibb zálogháza ► Kárász utca 11. szám Kölcsey utca 9. szám Alakult: 1873. évben Foglalkozik a bankszakma összes ágaival.