Szegedi Uj Nemzedék, 1929. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1929-01-01 / 1. szám

írnél, hogy ki kéreget utcán, tem­­plom, vagy a temető előtt? Mert a közfelfogás szerint az a koldus, aki kéreget. Ezért szólították fel jelent­­kezésre mindazokat, akik kéregetni szoktak. A felhívásra mintegy háromszá­zan jelentkeztek. Ezeket nemcsak részletesen kihall­gatták, s összes körülményeiket el­lenőrizték, hanem rendes környe­zettanulmányt is végeztek, amely munkát a különféle hitbuzgalmi egye­sületek, kongregációk, s a III. rend férfi tagjai vállalták magukra s vé­gezték el nagy buzgalommal. Fáradozásaik alapján eddig össze­sen 74 emberre vonatkozólag volt megállapítható a teljes munkakép­telenség, vagyontalanság, a támo­gató összeköttetések teljes hiánya, valamint a szegedi illetőség, szóval azok a körülmények, amelyeknek alapján valaki koldusnak minősít­hető. A többi jelentkező részint mun­kaképességénél, részint egyéb kö­rülményeinél fogva nincs ráutalva a kéregetésre és mint koldus, köztámo­gatásra sem tarthat igényt. Az említett módszer szerint meg­állapított koldusok mindenikének külön gondozója van, aki jó lé­lekkel vállalkozik az irgalmasság gyakorlására, abban az intenzív formában, hogy a rábízott koldusnak fenntartásáról gondoskodik. Ez a gondoskodás olyan módon fog megtörténni, hogy a gondozó a koldust havonként meg­látogatja s meggyőződik arról, hogy mire van szüksége s az egyházköz­ség által rendelkezésére bocsájtott összegből azt, ami szükséges a koldus szá­mára beszerzi. így, elsősorban gondoskodik arról, hogy a koldus számára lakás biz­­tosíttassék. A gondozó szerződik a lakásadóval és fizeti neki a lakbért. Ugyancsak a gondozó ad a koldus­nak hetenként egy-két pengőt a célból, hogy az, apróbb szükségleteit személyesen beszerezhesse. Meggyő­ződik a gondozó arról, hogy ruházat tekintetében mire van a koldusnak szüksége s ami szükséges, lehetőleg ő maga szerzi be társadalmi ada­kozás igénybevételével, vagy ameny­­nyiben másként nem lehet, a város belterületén működő jótékony egye­sületek révén. Élelmezésről központilag a sze­gény konyha útján történt gon­doskodás. Ez az esetek legnagyobb részé­ben kielégítő megoldást jelent, mert általában fel kellett tenni, hogy az, aki el tud járni a templom elé és a forgalmasabb utcákra és terekre, elmehet az élelemért is a szegény­házba s meg kell elégednie azzal az élelmezéssel, mellyel más sze­­génysorsú emberek, köztük egyetemi hallgatók is megelégednek. Bizonyos esetekben azonban, tel­jes testi elesettség, vagy súlyos be­tegség mellet más megoldást kell keresni és találni. Ez ugyancsak a koldus gondozó feladata lesz, míg az anyagi részét az egyházközség in­tézi el. Ezek mellett a kötelességek mel­lett a koldus gondozónak legembe­ribb részét, a koldus lelki gondozása képezi. Neki kell vigasztalva, biztatva azt a kapcsolatot fönntartani a koldus és a társadalom között, amelyet a koldus eddig a közirgalmasságnak nyilvános felkeltése és a kéregeté­sek által iparkodott fenntartani. Ez a közvetlenség és részletesség­, fogja jellemezni a koldus gondozók munkáját, s ez különbözteti meg egy­szersmint más városok keresztény társadalmának hasonló irányú vál­lalkozásaitól, úgy­hogy elmondatjuk: a szegedi koldus­gondozók in­tézménye, az ország területén az első vállalkozás a maga ne­mében. Természetes azonban, hogy ennek a nagy horderejű kérdésnek meg­oldói, a koldusrendezéssel nem akar­ják útját állani a közirgalmasság gya­korlásának, amely eddig abban a formában nyilvánult meg, hogy kü­lönösen a templomokat és temető­ket látogató közönség közvetlenül juttatott adományokat, amelyek pe­dig nem minden esetben jutottak az azokra tényleg reászorulóknak. Ezentúl a templomokban külön e célra szolgáló perselyeket fognak felállítani és a hívek koldusoknak szánt adományai az egyházközség közvetítése mellett jutnak el rendeltetési he­lyükre. Ezekből az adományokból lehet lehet remélni az anyagiak egy ré­szét. Igen tekintélyes összeggel já­rul a fedezethez a város közönsége, amely ezzel az egyházközségnek a koldusügy elintézésére vonatkozó vál­lalkozását azért honorálja, mert a nyilvános koldulást tiltó régi sza­bályrendelet végrehajtása, csak a vállalkozás következtében vált lehe­tővé. Ilyen módon azonban a költsé­geknek körülbelül csak a fele van fedezve, a még hiányzó összegeket a Belvárosi Egyházközségnek saját költségvetésében kell elő­irányoznia számít azonban arra, hogy megfe­lelő anyagi támogatással a többi bel­területi egyházközségek is segítsé­gére sietnek. Az adminisztrációt az Egyházközség irodájában az egyházközségi tisztvi­selők fogják végezni. Ők tárgyalnak a felekkel és hatóságokkal. Külön köny­velést vezetnek minden bevételről és kiadásról, amely a koldusügy elintézésé­vel kapcsolatban van, s a számadások a városi hatóság külön felügyelete és el­lenőrzése alatt fognak állani. Ilyenformán remélni lehet, hogy a szegény ügy elintézésénél az első lé­pést sikeresen tették meg, s a koldus­gondozó intézmény kifejlesztésével a későbbi tapasztalatok felhasználása mel­lett el lehet érni, hogy lassanként az egész szegény ügy hatósági és társadal­mi együttmű­ködés formájában eredmé­nyes és minden emberi szempontot ki­elégítő megoldáshoz jut. Az új rendszer a mai nappal, január elsej éve lépületbe^ SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK 1929. január 1., kedd Dorozsma község a fejlődés útján — A Szegedi Új Nemzedék tudósítójától — Kiskundorozsma, december 31. Kiskundorozsma képviselőtestületé­ben sok ideig egy párt uralta a hely­zetet, mely állapot minden kulturá­lis haladásnak kerékkötője volt. Ez­ áldatlan meddőséget a közönség ér­telmisége és a gazdatársadalom is megsokalta s igy kapott a legutóbbi képviselőtestületi tag választásánál többséget egy olyan párt, amely a békés munkálkodást, a község fej­lesztését tűzte ki célul. A többségre jutott párt közérdekű működését hat­hatósan támogatja a községi elöljá­róság és annak élén álló Z­a­p­p­é fő­jegyző, valamint Rá­cz Rudolf, a község főbírája, továbbá a kisebbség­ben levő párt komolyabb emberei is, tekintve, hogy a vezető párt vezér­i férfiai között, a polgári és papi ere­­nyékben gazdag Sztrika Kálmán esperes-plébános, Varga János és B­e­n­k­e Gedeon földbirtokosok, Kiss Ferenc malomtulajdonos és más ér­demes emberek foglalanak helyet, kiknek az eddigi közéleti szereplése garanciát nyújt a békés fejlődés za­vartalan menetére. E béke­párt közhasznú tevékenysé­gét már­is látható kultúrintézmények egész sora igazolja, úgy a bel, mint a külterületen. Ez haladást jelent, mert eddig a tanyai központok mos­toha gyerekei voltak a községnek, de most már azok fejlesztése is meg­indult. Ezt igazolja az, hogy a Kis­­templomtanya és Göbölyjárási köz­pontok immár el vannak látva tele­fonnal, míg a másik két központ be­kapcsolása most van folyamatban. A község határában lévő, s eddig elhanyagolt közutak jókarba helye­zése, illetve autó­ úttá fejlesztésének munkálatai erősen folynak, ugyany­nyira, hogy Göbölyjárás, Üllés és Baromjárás gazdaközönségének régi sérelme is orvoslást nyer a folyamat­ban lévő halasi út kiépítésével. A halasi út kiépítése nemcsak az arra lakó gazdák eminens érdeke, hanem hadászati szempontból is igen fon­tos, mert a halasi út köti össze Csongrád vármegyét Pest vármegyé­vel. A fentiekre való tekintettel sza­vazta meg Dorozsma község képvise­lőtestülete a halasi út sürgős kiépí­tését s a kiépítési munkálatokhoz hozzájárni 50 százalékkal. Tekintve, hogy a vármegye az útalapból szin­tén 30 százalékkal járul hozzá az épí­­­tési költségekhez, igy még csak 20 százalék marad fedezetlenül, amit a képviselőtestület az országos útalap­ból remél megszerezni, oly formán, hogy annak kiutalását a kormány­tól kéri s ennek keresztülvitelére a megye agilis főispánját, Farkas Bélát szándékszik felkérni. A tanyaközpontok között legrende­­zettebb a Kistemplomtanya, amely már ott áll, hogy nem is tekinthető tanyaközpontnak, mert egész falu jellege van. Ezért a haladás ellensé­gei azzal gyanúsítják e virágzó köz­pont megteremtőit, fejlesztőit, hogy rejtett céluk elszakadni az anyaköz­ségtől. Ez azonban csak koholmány, mert nem céljuk az anyaközséget gyengíteni, ők csak fejlődni s a kor­ral haladni akarnak. E törekvésüket úgy látszik, az érdemes és hivatása magaslatán álló Rácz Rudolf közsé­gi főbíró is koncedálja, mert decem­ber hó közepe táján Kistemplomta­nya községházán összehívta a lakos­ságot s a megbeszélés eredménye­ként egyhangúlag elhatározták, hogy felkérik a képviselőtestületet: mond­ja ki határozatilg, hogy Kiskundo­rozsma központot «Benke falvának» nevezi el s a névváltozás keresztül­­vitelét felsőbb helyen kieszközli. E határozatot nyomban kérvénybe fog­­laták s aláírásra bocsájtották, me­lyet a lakosság minden tagja alá­irt már. «Benke falva» jól hangzik s azért­ cseng szépen az ember fülébe, mert a mai korban szokatlan oka van az elnevezésnek. Ugyanis ez elnevezés­sel a tanyaközpont lakossága a köztük lakó, köztiszteletben álló és a tanyaközpont felvirágzásában her­vadhatatlan érdemeket szerzett Ben­ «1 ◄ Takarékpénztár és a vidék legrégibb zálogháza ► Kárász­ utca 11. szám Kölcsey­ utca 9. szám Alakult: 1873. évben Foglalkozik a bankszakma összes ágaival.

Next