Szegedi Uj Nemzedék, 1929. május (11. évfolyam, 98-121. szám)

1929-05-01 / 98. szám

Megütközéssel hallotta azokat a be­szédeket, amelyek a jobb- és bal­oldalról hallatszottak, szerinte e má­sodrendű kérdésben. Wolff Károly kulmináns beszédben támadta a javas­latot — mondván , hogy mi lesz a fővárosból, ha ezt a 400 ezer pen­gőt elveszik tőle és­ abba az alapba helyezik, amelyből az ínségbe jutott községeket segítik. Fájdalommal lát­ta ,hogy Wolff Károly szenvedélyes hangú beszéde a jobboldalon fel­fakasztotta a régi sebeket. Sem a jobboldalon, sem a baloldalon hang­zott megállapítások nem jelzik a ko­rmány álláspontját. Ezután ismertette a kérdés lénye­gét, elmondotta ,­hogy ezekről az ügyekről a városok és vármegyék háztartásáról szóló törvényjavaslat­ban akartak intézkedést felvenni. Minthogy azonban ez a javaslat pon­tos előkészítést igényel­, tehát hosz­­szabb ideig tart, amíg elkészül, ideig­lenesen segíteni kell azon égbekiáltó blgokon, amelyek a vidéken jelent­­­keznek. (ügy van.) Némely község­ben még a tisztviselőket sem tudják fizetni, s a legelemibb kulturális igényeknek sem tudnak eleget tenni. Az első segítséget kívánja szolgálni a javaslat. Csodálkozással hallotta, hogy akkor, amikor a fővárost, mint az ország szivét, a fejét emlegetik, ugyanakkor vehemensen ellenzik, hogy abba a testbe ,amely ezt a szivet táplálja, ezt a fejet emeli vala­mi jusson. (Nagy éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Tiltakozik az ellen a beállítás el­len, mintha a Házban a képvise­lők egy részének a főváros érde­keit, más részének a vidék érde­keit kellene képviselnie. Itt csak egy érdekről lehet szó, a nemzet érdekéről. (Éljenzés.) Hivatkozik arra, hogy a főváros költségvetése az 1928. évben több, mint hét millió pengő felesleggel zárult. Az elnök szavazásra teszi fel a kérdést, közben egyenként nevezi­­meg a rajongó képviselőket, míg Végre a csendet helyre tudja állítani. A szakaszt ezután változatlanul fo­gadták el. A következő szakaszokat azonban hozzászólás nélkül fogadták el. A 18. szakasznál Wolff Károly saj­nálkozásának adott kifejezést, hogy a vita az imént szenvedélyes meder­be terelődött. Hangoztatta, hogy el­ismeri a falu érdekeit és a falu nyo­morát, de most nem segélyes ha­nem államháztartási tételekről van szó. Ezután a törvényjavaslatot rész­leteiben is elfogadták, majd áttértek az Országos Magyar Ipari Jelzálog­intézet r­­t. adó- és illetékviszonyairól szóló törvényjavaslat tárgyalására. Orf­fy Imre ismertetése után a ja­vaslatot általánosságban elfogadták. A részletes tárgyalás során T­e­­­me­sváry Imre új 2. szakaszt aján­­lott,amelyben azokat a kedvezmé­nyeket kívánja megállapítani, ame­lyekre az egyéni vagy társas cégek részvénytársasággá való alakulá­sukkor számíthatnak. Ha az átalaku­lás azt célozza, hogy jelzálogkölcsön­höz juthatnak, hasonló kedvezmé­nyek szükségesek a visszaalakulás­­hoz. Neu­b­aue­r Ferenc felszólalása után Wekerle miniszter hozzájá­rul Temesváry Imre­­ indítványához A Ház ebben az értelemben hatá­rozott. Több hozzászólás nem volt, és így a javaslatot részleteiben is el­fogadták. Őrffy Imre ismertette azokról az illetékmentességekről szóló törvény­­javaslatot, amelyek az általános föld­­birtokrendező bíróság ítéletén alapuló ingatlanok, adományozott vitézi tel­ SZEGEDI UJ NEMZEDÉK ^ 1929 május 1 szerda^ kek, valamint az elcsatolt területen birtokukból megfosztott magyar ál­lampolgárok ,vagy visszatelepülő volt magyar állampolgárok ingatlanaira vonatkoznak. Ezután elfogadták az elnök napi­rendi indítványát, amely szerint a Fiáz legközelebbi ülését szerdán tart­ja a mai napirenddel. Az ülés 2 órakor ért véget. A pénzümminiszter megcáfolta a Nemzeti Bank újabb kamatláb­emeléséről elterjedt híreket A kormány nem vesz részt a tőzsde szanálásában Budapest, április 30. A parlament folyosóján nagy ér­deklődéssel pertraktálták az egyik reggeli lapnak azt a hírét, hogy az állam 50 millió pengővel kíván részt­­venni a tőzsde szanálásában oly mó­don, hogy ezért az összegért részvé­nyeket vásárol. A hír nagy feltűnést k­eltett és amikor Wekerle Sándor a Házba érkezett, azonnal nagy cso­port vette körül. Érdeklődtek nála a hír komolysága felöl. — Én nem tudok ilyen ,interveniáló vásárlásokról —­válaszolt a minisz­ter, de lehetetlen is volna, hogy az állam részvényeket vásároljon, ami­kor erre törvényes felhatalmazás nin­csen. Tudomásom szerint bankérde­keltség szindikátus jött, vagy jön létre oly célból, hogy védelmet nyújt­son a tőzsdebetörések ellen, amelyek­nél egyesek illegitim hasznot szerez­nek maguknak, de amint mondottam e szindikátusban sem a kormány, sem a pénzügyminisztérium nem vesz részt. A minisztert körülvevő képviselők egyike szóvátette azután a bank ka­matláb újabb emeléséről elterjedt hí­reket. — Nem hiszem — válaszolta a mi­niszter — hogy újabb kamatlábeme­lésre kerüljön sor. Különben is ez nem tőlem függ teljesen. Legutóbb Angliában, Németországban és Ausztriában emelték a kamatlábat, ami természetesen ránk is kihatás­sal volt. Azt hiszem azonban, hogy újabb kamatlábemelésre nem kerül­t sor. Nagy érdeklődés mellett tartotta meg a Katolikus Nővédő Egyesület XX. jubiláns közgyűlését Raskó Istvánné dr-né Két évtized nehéz, de eredményteljes munkájáról Szeged, április 30. A Szegedi Katolikus Nő­­védő Egyesület kedden délután tartotta Raskó Istvánné dr.-né ala­pító elnökasszony vezetése mellett XX.-ik, jubiláris közgyűlését. A ju­­biláris közgyűlés iránt nagy érdek­lődés nyilvánult meg és Szeged vá­ros úri társadalmának legelőkelőbb katolikus hölgytagjai töltötték meg a Korona­ utcai székház nagy kápolná­ját Az ünnepi megnyitó beszédett R­a­s­­k­ó Istvánné dr.-né alapító elnöknő mon­dotta, akit bizonyára mély megható­­dással töltött el a jubiláris közgyűlés lelkes hangulata, hiszen két évtized szakadatlan munkájáról és nagyszerű eredményeiről számolhatott be. Elmondotta beszámolójában, hogy a katolikus patronázs gondolatát O­i­e­s­­wein Sándor vetette fel a Katolikus Körnek 1903-ban történt alakuló ülé­sén. Majd Prohászka Ottokár püspök aki szívesen beszélt mindig a S­z­e­g­e­di Katolikus Kör tagjainak, biztattja egyre intenzívebben a szegedi lányo­kat a katolikus patronázs megszervezé­­sére. Sőt egy alkalommal, mikor már a szervezkedés alapjai meg voltak vetve, egyenesen felszólította Raskónét a ka­ritatív egyesülés elnökségének elválla­­lására. Raskó Istvánné dr-né azonban, mint szabadkai lakos, ekkor nem tehetett eleget a nagy püspök kérésének. Néhány hónap múlva Ogorokon bérmált Csernoch János dr. akkori Csanádi megyéspüspök. A főpásztor és Raskó Istvánné között ott is eszme­csere indult meg a szegedi viszonyok­ról, melynek eredményeképpen a­ me­gyéspüspök szinte parancsban adta ki, hogy el kell az elnökséget vállalni,é­ s a patronázst meg kell szerveznie. A Szegedi Katolikus Nővédő alapj­át tulajdonképpen a gyoroki plébánián ve­tették meg. Mert ettől kezdve nagy lendülettel indult meg a szervezés mun­kája. Mikor véglegesen megalakult, Ka­tolikus Leány Patronázs volt a neve, s hivatalos helyiségét az elnöknő laká­sán rendezte be. 1909-ben a Miasszonyunk Zárdájában alakult meg az első leánykör, s a pat- Tonázs felavatását a Csanádi és Fi­sche­r-D­o­­­b­r­­­e Ágost kassai püspök végezték. Az első szegedi katolikus nagy­gyűlés Ettől kezdve egyre több szegedi­ hölgy kapcsolódik bele a patronázs munkájába. A szervezkedés roppant arányokban in­dul­ meg, s egymásután kell a fiók pat­­ronázsokat fzállítani. A szegedi pél­dát pedig a szomszéd városok és köz­ségek is követik. 1909-ben volt Szegeden az első kat. nagygyűlés, melyre Nagymagyarország­ ­ Nagy tavaszi vásárunkra felhívjuk az igen t. vevőközönség sz. figyelmét! A késdi tavisssi szeion folytán raktáron levő összes tavaszi cikkeinket mélyen leszállított áron árusítjuk. Kérjük kirakataink és raktárunk sz. megtekintését. Vételkötelezettség nincs. Dr. Saj­ó és társa Divaáruháza (Károlyi- és Feketesas-utcák sarkán) nak minden számottevő katolikus ténye­zője Szeged­re érkezett. Ennek hé­cé­­satős munkájában érlelődött elhatáro­zássá az a terv, hogy kell egy női egyesületnek lennie, amely szociális és karitatív munkával foglalkozik. A megyéspüspök is helyeselte a gon­dolatot, s megengedte, hogy a szegedi egyesület, mint az Országos Kato­likus Nővédő Egyesület külön autonómiával rendelkező fiókja működ­jön tovább. Megalakul a mai Nővédő Egye­sület A megyéspüspök elhatározása nagy örömet keltett Szegeden. Az alakulat gyűlést augusztus 31-én díszgyűlés kö­vette, melyen Csernoch János dr­­megyéspüspökön és a püspöki kar többi tagjain­­kívül gróf Zichy János, F­ar­­kas Edrth és nagyon sokan a kato­likus előkelőségek közül jelentek meg. Az uj egyesület védnöke Csernoch Já­nos dr. megyéspüspök és báró­ Werliczy Ferencné, elnöke Raskó Istvánné dr.­­né lett. A megalakulás után a Leány Patronázs fejlesztését, a Gyermekkór­ház Patronázst, a kiskorú bűnösök vé­delmét, a Napközi Otthon felállítását é­s a Kát. Tisztviselőnők egyesületének megalakulását vették tervbe. A követ­kező évben J­ás­z­a­y Géza a­pát kéré­­®ére a város szegényeinek gondozása körül fejtettek ki nagyszabású tevékeny­séget. Ezt­ a szociális szempontb­ól nagy­ jelentőségű munkát néhány lelkes mun­katársával T­á­r­g­y­á­n Imrénné vezette. Készséggel adott helyiséget az Egye­sület az Átmeneti Leányottho­ának, mely­ben egy esztendőn keresztül 11994 fiatal­korú leánybűnös nyert elhelyyezést Felépül a székház Folytonos tevékenység közepette jutott el az Egyesület fennállásának ah­hoz a jelentős dátumához, h­ogy a val­lásalap adományainak felhasználásával megvette a Korona­ utca 18. sz. alat­tti telket, ahová begavári B­a­­c­k Bernát felépítette, a város hölgytársad­almának örömére az új székházat. E­nnek föld­szintjén a munkás emberek gyermekeik­nek gondozása céljából elh­elyezték a Zsófia napközi otthont. 1910-ben a megyéspüspök óhajára buzgó és lelkes hölgyekből­­megalakult az Oltáregyesület is. Mikor már a háború előr­e vetette, árnyékát, a székházat kórház­ céljaiba ajánlották fel, amit a hadügyi kormány el is fogadott, s a háború alat­t 19 hó­­­napon keresztül ápoltak benne, a leg­­nagyobb gonddal tiszteket. En­nek el­­ismeréseképpen, a király számo­s hiszen kitüntetést adományozott a kórház ve­zetőinek. 1914-ben zászlót küldtek I Prágába a magyar katotváknak, 1915-ben pedig az Egyesület 25.000 korona ha­dikölcsönt jegyzett. Népkonyhák vezetésé­ben, harc­térre küldendő meleg ruha készítés­ben, hadilárvák gondozásába­n, hadifo­goly irodák fenntartásában és a cs­ecsemő­­védelem terén is egyforma lelkesedés­­sel dolgoztak a hölgyek. S emellett a nagy munka mellett még m­ód nyított arra is, hogy 1915-ben m­egvásárolt­háttá a Nevedó, a székházzal kapcsola­tos telket is . A forradalmak ideje A háború utáni összeomlá­s anyagi­­lag érzékenyen érintette ezt­­az Egye­sületet is. De mindég akadtak jólelkü emberek, akik segítségére siettek s mikor a nemzeti megu­jhod­ás ismét áldo­zatot követelt, a Növédő ujból felajánl­latta helyiségeit a Nemzeti H­adsereg­­nek. Prónay Pál különítménye hu­zamosabb időn keresztül lakott: itten.. A rend helyreálltával újból m­­egkezd­­ték a leánykörök szervezését. Mikor 1921-ben a kolozsvári egyetem Szegedre költözött, a hercegprímás se­gítségével megteremtették a Szent Er­zsébet Leányinternátust, amely­ kezdet­ben a megszállott területről idejövő leánynövendékeknek adott kényelmes otthont, majd Klebelsberg Kunó gróf és V­a­s­s József népjóléti minisz­ter segítségével évről-évre fejlődött si ma már 56 növendék elhelyezésére al­kalmas, sőt az Egyesület a Jó­sika­ ut­­cában újabb telket vásárolt, melyen új­ból épitkezni szándékozik. Kivette az Egyesület minden haza­fias akciókból is a részét. Nem érkezett hozzá kérő szó, melyet ne teljesítet volna, s nem fordult hozzá szegény ember, akinek könnyeit le ne törölte volna, s emellett igen nagy gondot fordított a lelki élet bensőségére is. Ezután az egyesület halottairól­ em­lékezett meg Raskó Istvánné dr.-né, letekből jött, kegyeletes szavakkal. A Katolikus Nővédő pártfogói Majd a Nővédő mecénásai és jó­akarói iránt fejezte ki háláját. Első­sorban Glattfe­lder Gyilla dr. me­gyéspüspök iránt, aki mióta elfoglalta

Next