Szegedi Uj Nemzedék, 1937. október (19. évfolyam, 223-248. szám)

1937-10-31 / 248. szám

1937 október 31., vasárnap SZEGEDI ÚJ NEMZEDBC Őszi divatcipők... | hó- és sárcipők, csizmák, \\ melegbélésű utcai és házicipők n VI. f T­ ffi ék I Széchenyi-tér 16. sz. 21 B UAA alalp I U n­i­ó k ö~"v''r e i­ ért kívánatos volna az egyes gazda­sági pályák lélektani előfeltételének tanulmányozása, a konjunktúra-ku­­tatás kifejlesztése és nagyobb számú pályaválasztási tanácsadó állomás lé­tesítése. Így közelíthetnék meg azt az ideális állapotot, hogy mindenki a neki való helyre kerüljön. Az oda nem valók természetesen csak árta­nának maguknak és a közjónak is. De, amint hiba volna, ha tekintet­­nélkül arra valóságára, mindenkit gaz­dasági pályák felé terelnénk, épp­úgy hibáztatnunk kell, ha olyanok is a bürokrácia terén keresik megél­hetésüket, akiknek tehetségük és módjuk is volna a gazdasági önálló­suláshoz. Nem elég azonban ifjúságunkat a gazdasági pályákra biztatni, hanem alkalmat kell adnunk arra, hogy az ott reá váró munkához minél meg­felelőbb előképzettséget szerezhes­sen. E célból lényegesen fejlesztenünk kellene gyakorlati irányú szakiskoláinknak nemcsak számát, hanem — sőt első­sorban — szervezetét is. Legyenek ezek valóban gyakorlati szellemű­ek, gyakorlati előadásokkal, tanítsa­nak ott olyanok is, akik nem csupán könyvből ismerik a gazdasági éle­tet. Az elméleti tanítást minél szo­rosabban össze kellene kötni gya­korlati megbeszélésekkel, gyakorla­ti képzéssel. Nagyon értékes volna egyes konkrét példák, sikeres vállalko­­zások, kezde­ményezések tanulsá­gos ismertetése, a hirdetés lé­lektanának, a reklám techniká­jának tanítása. Minél képzettebb gazdasági vezető­­réteg kitermelése céljából pedig kívánatos volna, ha a gazdasági élet minden jelentékenyebb ágából kap­nának ösztöndíjat külföldi tanu­mány­utakra az arra érdemes ifjak. Ilyen ösztöndíjakat természetesen nemcsak az állam, hanem az egyes gazdasági testületek is adományozhatnának. Ne várjunk mindent az államtól, mert hiszen itt első­sorban nem is állami, hanem társadalmi feladatokról van szó. Mindezekhez pedig szükséges, hogy társadalmunkat e problémák­kal állandóan foglalkoztassuk. Éppen ezért érezte a szegedi Schola Eme­­ricana vezetősége is kötelességé­nek, hogy e kérdést sajtóankét for­májában napirenden tartsa és nagy hálára köteleztek le bennünket Hal­mos Károly dr. főmérnök, a Danu­­biana corporatio priorja, aki nagy buzgósággal és szakértelemmel volt szíves vállalni a sajtóankét meg­rendezését, valamint azok a szakem­berek, akik értékes cikkeikben nagy gyakorlati tudásukat bocsátják ren­delkezésünkre. Eredményes azonban igazán csak akkor lesz t­artóan­­kézünk, ha ez minél több gyakor­lati szakember spontán hozzászólása és vitacikke útján mind nagyobb körben kiszélesedik. Várjuk nemcsak a helyeslést, de a tanulságos ellen­vetéseket is. NAVIMEMBRAN jön napirend előtt. Arra kérte a polgármestert, hogy ezzel a tünet­tel kemény ököllel számoljon le, mert akik a gyermekeket és szülőket nem hajlandók fedél alá engedni, a ha­zaárulással egyforma­­cselekedetett követnek. Az ilyen háztulajdonosok­kal szemben , az adóhivatal legyen ’’rideg és­­ne alkalmazzon méltányosságot. Bakó László felszólalását a kis­gyűlés általános helyesléssel fogadta. Pap Róbert dr. köszönetet mondott a főispánnak és polgármesternek, akik közel száz ideiglenes városi al­kalmazottat véglegesítettek és ez­által biztos kenyérhez juttatták őket.­­ Csak ezután kezdték meg a napi­rend tárgyalását. A napirendnek két érdekes pontja volt : Kunszabó György 9 gyermekes bérlőnek szinte regénybe illő ügye, amelyet lapunk legközelebbi számában fogunk közöl­ni. A másik a városi tisztviselőktől a megengedett másfél százalékon fe­lül szedett nyugdíjjáru­lékok vissza­fizetésének ügye volt. A város 1935 februárjától belügyminiszterile­g, jó­váhagyott szabályrendelet alapján 2 és fél százalék nyugdíjjárulékot vont le. Két tisztvi­elő a múl­t évben emiatt panasszal élt a közigazgatási bíró­­sághoz, mert a nyugdíjtörvény értel­­mében a városi tisztviselők 1—1 és A kisgyülés meleg ünneplésben részes­ette Szent-Györgyi Albert professzort és vitéz Imecs György főispánt Szeged, október 30. A törvényhatósági kisgyülés szom-­­­baton délután 4 órakor vitéz Imecs­­ György dr. főispán­­ elnöklésével ülést tartott. A kisgyülés tagjait a terembe lépő főispánt lelkes éljen­zéssel és tapssal fogadta. Az ová­cióval a kisgyűlés a fölötti örömének­­ adott kifejezést, hogy a kormányzó­­ vitéz Imecs György dr-t főispáni ál­lásában megerősítette. ( Napirend előtt az elnöklő főispán méltatta annak a világra szóló ese­ménynek a jelentőségét, hogy az or­vosi Nobel-díjat az idén Szent-Györ­­gyi Albert dr., a szegedi egyetem professzora nyerte el. — Két nap előtt — mondotta a főispán, — nagy öröm érte Szege­det, de a város falain messze túlme­nően az egész országot és minden magyart, bárhol lakjék is széles e világon. — Két nap előtt a stockholmi Ka­rolina orvostudományi intézet az 1937. évi élettantudományi és orvos­­tantudományi Nobeldijjal a szegedi egyetem világhírű tudósát, dr. Szent- Györgyi Albert professzort jutalmaz­ ■ ta. I . ^ Nagy öröm mindnyájunknak, hogy a magyar lángész ebben a vi­lágversenyben diadalt aratott, hogy magyar földön élő és búvárkodó vér­beli magyar tudós vitte el a pálmát a népek legnemiesebb­­ versenyében. Különös öröm nekünk szegedieknek, hogy a mi tudós professzorunkat ér­te ez a megbecsülés, aki a mi áldott földünk zseniális terményéből ,ter­melte ki az emberiség javát szolgáló vitamint. « — Jogosan lehetünk és vagyunk is büszkék, mert vanna­k intézményeink, vannak vilá­gnagyságaink, akik ismer­tek mindenhol, ahol a kultúrának ta­laja van és , akik előtt kalaplevéve áll a művelt emberiség. És méltán lehetünk büszkék, mert Szent-Györ­­gyi professzornak ez a kitüntetése is azt bizonyítja, h­ogy népünk ki- t apadhatatlan forrása az életerőnek és a zseninek, hisz megcsonkítva, megbéklyózva is, egyre-másra termi a kiválóságokat, s ott, ahol a népek akár tudományos, vagy ,­ művészeti, akár sporttéren versenyeznek, min­denhol a legelsősorban haladunk. A főispán végül bejelentette, hogy a polgármesterrel foglalkoznak an­nak előkészítésével, hogy a város közönsége tiszteletének méltó for­mában adjon kifejezést. Addig is kérte a kisgyűlés hozzájárulását, hogy Szent-Györgyi professzort a kisgyülésből a törvényhatóság ne­vében táviratilag üdvözölhesse. A kisgyülés egyhangú lelkesedés­sel hozzájárult a következő üdvözlő távirat elküldéséhez: Szeged város törvényhatósági kis­­gyülése mai ülésében nagy lelkese­­déss­el és büszke örömmel emlékezett meg méltóságod világsikeréről. Méltó­ságod zsenije előtt az egész világ hódai és mi boldogok vagyun­k, hogy ez az elismerés at mi egyetemünk tu­dós tanárát ileti. A méltóságodat ért kitüntetés Szegednek, de egyben az egyetemes magyarságnak is dicsősége és amidőn a kisgyűlés határozatából a törvényhatóság legmelegebb szeren­­csekivánatait méltóságodnak -Kifejezem, Isten bőséges áldását kérem az em­beriség javát szolgáló további mu­n­­kájára. Vitéz Imecs György főispán-elnök. A főispán ünneplése, állásában történt megerősítése alkalmából . (Napirend előtt szólalt ,fel vitéz Shvoy Kálmán dr. országgyűlési kép­viselő, aki a kisgyűlés tagjai és­­a város egész polgársága nevében örö­mét fejezte ki a fölött, hogy a fő­ispánt a kormányzó állásában meg­­erősítette­. Hivatkozott az installá­ció alkalmával mondott beszédére, amelyben arra utalt, hogy Szeged nehezen szeret meg valakit, de ha megszerette, akkor ahhoz hű marad. Ez a szeretet, amelyet vitéz Imecs György dr. főispánságának ideje alatt megszerzett, a legszebb el­ismerése az általa kifejtett műkö­désnek és azt bizonyítja, hogy Sze­ged népe szívébe zárta főispánját. vitéz Shvoy Kálmán dr. ezután arra mutatott rá, hogy Szegeden az utóbbi években a sötét intrika, a háttérben bujkáló gáncsoskodók rr­eg­­fúrnak mindenkit, aki a város érde­keiért dolgozik és eredményeiket ér­ek Ezt a káros szellemet ki kell ir­tani, a megromlott levegőt meg kell tisztítani. Ehhez a munkához kéri a főispánnak, mint az államhatalom képviselőjének közreműködését. Vé­gül Isten áldását kérte vitéz Imecs György dr. további munkájára. A nagy tapssal és éljenzésel fo­gadott beszéd után vitéz Imec,s György dr. megköszönte az üdvözlő szavakat és a feléje áradó bizalom­at. Kijelentette, boldog, ha valamit te­het a városért.­­Kérte a kisgyűlés tagjait és a város közönségét, tart­sák meg bizalmukat és rokonszen­­vüket vele szemben jövőre is. A kisgyűlés hosszantartó éljen­zéssel és tapssal ünnepelte a fő­ispánt. Meg kell védeni a sok­­gyermekes családokat az egyes lelketlen háztu­­lajdonosokkal szemben­ ­Ezután Bakó László a sokgyer­mekes családokat üldöző egyes ház­­tuljad­onosok ellen szólalt fel, szm­

Next