Szegedi Uj Nemzedék, 1939. február (21. évfolyam, 32-48. szám)
1939-02-09 / 32. szám
Szeged, 1939 február 9. csütörtök ÁRA 10 FILLÉR. XXL évfolyam, 32. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: DUGONICS-TÉR 12. KATOLIKUS HÁZ. Telefon: Szerkesztőség: 21—53. Kiadóhivatal és nyomda: 11—53. Sijell szerkesztőség: 21—53. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Előfizetés egy hónapra: 3 , 20 fillér. Postatakarékpénztári számla: 8815. Délfranciaországi községnői már nem tudják befogadni a vörös menekült tömegeket Páilis, február 8. Az argelesi gyűjtőtábor nem tudja majd befogadni a köztársasági spanyol menekülteket. Az eredeti tervek szerint többszázezer embert juttatnának fedél alá, a valóságban azonban az épületek még nem készek. Eddig mintegy 60 ezer menekültet helyeztek el a táborba, akik kénytelenek a szabad ég alatt táborozni, de még annyi fájuk sincs, hogy tábortüzet gyújthatnának. Egész dandárok özönlenek át a határon Páris, február 8. A La Tour de Carolba, (pyreneusi francia határ közelében) az utóbbi órában nagy mennyiségű köztársasági spanyol hadifelszerelés érkezett, 3 ezer köztársaság spanyol katona kíséretében. Szerdán ide 16 ezer, a szomszédos községbe pedig 30 ezer köztársasági katonát várnak. Perthusban szerdán reggel két spanyol dandár érkezett. Terthusnál két nemzetközi dandár átlépte a határt fegyver nélkül, akik már régebben leszereltek. A köztársasági hadsereg felszerelésének nagy része, Cerbere határvárosba érkezett. Az éjszaka folyamán 60 vagon futott be a cerberei pályaudvarra. Az ágyukkal, gépfegyverekkel, gránátokkal és robbanóanyagokkal megrakott cerberei pályaudvaron 200 vagon hadfelszerelés vár kirakásra. A milícisták haza szeretnének térni a nemzeti Spanyolországéba Biyonne, február 8. annak a kívánságuknak adtak kifejezést, hogy A katalán harctérről mintegy 1600 köztár vissza szeretnének térni a nemzeti Spanyolorsasági katona menekült Bayonneba. A milicisták szágba Franco kész gondoskodni az asszonyokról, gyermekekről és aggokról, de a milicisták ügyében nem tűr kikötéseket Páris, február 8. Berard — Franciaország Burgosba küldött megbízottja — a külügyminisztériumból távozva a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy nagyon meg van elégedve azzal a fogadtatással, amelyben a spanyol nemzeti körök részesítették és általában azzal az előzékenységgel, amelyet spanyolországi útja során tapasztalt. Nyugalmat és rövidet láttam — mondotta Berard. Spanyolországi megbízatásával kapcsolatban azonban megtagadott minden felvilágosítást, annyit azonban mégis elárult, hogy a menekült kérdés megoldása kedvező irányban halad, amennyiben a nemzetiek hajlandók befogadni a Franciaországba menekült asszonyokat, gyermekeket és aggastyánokat. Ami a milicistákat illeti, ebben a kérdésben a burgosi kormány fenn akarja tartani cselekvési szabadságát. A köztársaság és Spanyolországénak nincs többé törvényes kormánya Páris, február 8. A francia politikai közvéleményt a spanyolországi eseményekkel kapcsolatban vezető helyen foglalkoztatja az a kérdés, hogy tulajdonképpen fennáll-e még a köztársasági kormányzat, tekentettel arra, hogy Azana, a köztársaság elnöke és a Negrin-kormány legtöbb tagja már most nem tartózkodik spanyol területen. A hivatalos párisi diplomáciai körök véleménye szerint tulajdonképpen már nem is létezik spanyol köztársasági kormányzat . A köztársasági Spanyolország és hadseregének összeomlása teljessé vált abban a percben, amikor a köztársasági miniszterek francia területre léptek, magától értetődően elveszhették hivatalos jellegüket és már csak magánszemélyek. Franciaországban semmiféle külföldi kormány nem folytathat tevékenységet. Felvetődik a kérdés, hogy mi történjék azzal a területtel, mely Madridtól a tengerpartig húzódik. Miaya tábornok folytatja-e az ellenállást, vagy pedig hajlandó lesz tárgyalni Franco tábornokkal a főváros átadásáról. Franciaországban nem hiszik, hogy a köztársasági Spanyolország megmaradt részében reguláris kormány alakulhasson. Az a tény, hogy Jules Henry francia nagykövet még Perpignanban tartózkodik, csupán azt a célt szolgálja, hogy emberiességi okokból a menekültek és túszok ügyével foglalkozzék. Pénzügyi naivak és a ,,szerzett A felsőház keddi ülésén hallatták szavukat a régebbi kormányok pénzügyminiszterei is: Wekerle Sándor és Hegedűs Lóránt. Egyiknek a nevéhez sem fűződik különösebb pénzügyi eredmény. Hegedűs Lóránt volt a pénzügyek játszókedélyű szimfonikus karmestere, s arra az időre, míg anyagi ügyeink felett ő őrködött, már csak egy rossz álom és a szimfónia cigaretta emlékeztetnek. Nem is szándékozunk az ő beszédével bővebben foglalkozni. Tudjuk, hogy a TÉBE vezérgenerálisa, s ettől az előkelő pozíciótól fényévnyi távolságban vannak a keresztény magyarság szociális kérdései. De foglalkoznunk kell a dánosi földesúr, Wekerle Sándor argumentumaival. Wekerle Sándor annak a Bethlen kormánynak volt pénzügyminisztere, amely 1931-ben bejelentette gazdasági összeomlásunkat, mire a nemzet régi és szívből jött óhajának megfelelően, az egész kormány lemondott és visszavonult. Nyomukat befödte a dér, a keresztény tisztviselőtársadalom számára pedig itt maradt a sírás, vívás, s újból gyakorolnia kellett a lemondás erényeit. Nos, nézzük, a volt pénzügyminiszter hogyan értelmezi a szerzett jogokat. — Az előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben súlyos aggodalmaink vannak, — kezdte beszédét, — mert ez a javaslat szerzett jogokat sért. Márpedig a szerzett jogokat egy jogállamban tiszteletben kell tartani. Ha azokat nem tartjuk tiszteletben, lejtőre jutunk, amelyen nehéz a megállás. — Szerzett jogokat csak nagy nemzeti érdekek miatt szabad esetleg elmellőzni. Én a jelen esetben ezt nem látom és ezért nem is helyeslem. A közvéleménybe az utóbbi időben túlzottan bevitettek talán kenyérirígységből is olyan gondolatok, amelyekben kifogásolták, hogy egyesek nagy jövedelmekkel bírnak, nagy nyugdíjakat vesznek fel stb. Az a nézetem, hogy a nyugdíj szerzett jog, amelyért megszolgáltak. Közgazdasági szempontból nem lehet kifogásolni, ha valaki munkaerőt érez magában, és dolgozik. Helyes gazdasági politika csak az lehet, hogy mindenki erejének maximumát tudja kifejteni... Ez a beszéd bármennyire tetszetősen hangozzék is, azt a liberális pénzügyi felfogást sugározza magából, amely a nyugalomba vonult Bethlen kormány gazdaságpolitikáját jellemezte. Őszintén csodálkozunk azon, hogy a dánosi földesúr mindezideig nem hallott arról, hogy Magyarországon körülbelül három milliót tesz ki azoknak a túlnyomó részben magyar embereknek a száma, akik a legbizonytalanabb helyzetben, rendkívül súlyos kenyérgondokkal tengetik napjaikat. Éppen azokban az időkben, amikor a Wekerle Sándorék gazdaságpolitikáját tűrte az ország, jelent meg egy könyv Három millió koldus címen. Igen nagy túlzásokat nem találtunk ebben a könyvben, de egy szörnyű fotográfia bontakozott ki belőle a magyar nép sorsáról, elhagyatottságáról, szenvedéseiről, és gond-