Szegedi Uj Nemzedék, 1939. március (21. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-01 / 49. szám
■ SZECEDI / / gj NEMZEDEK Szeged, 1939 március 1. szerdaAra IG FILLÉR. XXL évfolyad, 49. szám Szerkesztőség és kiadóhivatal: DUGONICS-TÉR 12. KATOLIKUS HÁZ. Telefon. Szerkesztőség; 21—53. Kiadóhivatal és nyomda; 11—53. Éjjeli szerkesztőség; 21—53. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Előfizetés egy hónapra: 3 , 20 fillér. Postatakarékpénztár számla: 8815. Keresztény munkásnak a Magyar Élet Pártjában a helye A Magyar Élet Mozgalom szegedi vezetőségéhez a következő levél érkezett: Testvérek ! Hosszú töprengés után szántam rá magamat e sorok írására. Úgy érzem e sorok irásánál, hogy őseink vére lángol fel szívemben és a toll karddá változik kezemben. S ha már mást nem tudok tenni, hát a fájdalmas gazságot leirom. Azt az igazságot, amely ma olyan kegyetlenül ég, perzsel, tüzel minden öntudatra rázott magyar ember szívében és lelkében ! Test férek ! Nem egyedül vagyok ! Érzem, tudom, hogy önök és az a sok élet, magyar élet után vágyódó, sóvárgó, lélekben megújhodott magyar testvérem velem van. Velem, hogy együtt kiálthassuk bele a magyar éjszakába, hogy élni akarunk ! Élni ! »Ősi magyar földön új magyar életet« élni ! Ezt a szent jelszót nem lehetett csak úgy belopni egy röpke pillanatra életünkbe, mert ez maradéktalanul bevésődött igaz magyar szívünkbe. Bevésődött annak a férfiúnak és fegyvertársainak nevével együtt, akik ezt a szent jelszót átültették a magyar milliók szívében, hogy a rideg magyar otthonunkban az üres kenyérkosár mellett reménykedve gondolunk és gondolunk még ma is, hogy a kibontott nemzeti zászló alá sietve, mindenre elszánt szent akarással, segítsük győzelemhez az egész magyar nemzetet új életre támasztó Magyar Éve Mozgalmat. Csodás volt minden utam, amerre hordtam, terjesztettem a hitetlenek és megcsalt emberek között az új magyar feltámadás szentjéit. Sokat megcsalt, becsapott, idegen szellemtől fertőzött lelkek rövid lelkitusa után nyújtották kérges kezüket felém azzal, hogy most érzik azt, hogy nem hitegetés, nem becsapás, nem demagógia a szebb, boldogabb magyar holnapra való virradás, öröm csillogott a megújhodott magyar szemekben. Egymásra talált a testvér, a testvérrel. Boldogok lettek, hogy újra magyarok lettek. Testvérek ! El tudják önök képzelni, hogy mit jelent ez?! El tudja valaki képzelni, hogy még tegnap mindent megtagadó, hitében, reményében megcsalt testvérrel együtt jártuk az utcákat, lakásokat és együtt hirdettük : »ősi magyar földön új magyar életet«, amit a Magyar Élet Mozgalom diadalra jutása hozhat számukra. És büszkén,, diadalittasan hirdették velem együtt, hogy hűséggel követjük zászlóvivőinket, Imrédyt, Jarosst és Rátzot ! Hiszen volt itt annyi párt, NÉP, Kisgazdapárt, Hungarista párt, szív, de a magyar milliók vártak, mert nem hittek és jogosan ! De most csoda történt. A nép hisz, a nép bízik,! Hinni, bizni! Ez a kettős a magyar feltámadáshoz elég. Új életet, lüktető lázas életet. Frisset, mást, azt, amit zászlóvivőink és bajtársai hirdettek meg. Uj szellemet, uj emberekkel! Dolgozni, dolgozni és élni ezért a gyönyörű ezeréves hazáért ! Azoknak, akik feltámasztották bennünk, magyar milliókban az uj élet és magyar testvériség hitét, nem lehet félre állni. Nem engedjük ! Testvérek ! Juttassák el a zászlóvivőkhöz a reménykedő és bizaikodó, hűséggel kitartó magyar milliók dacos akaratát, mert most már követeljük és akarjuk, hogy azt a harcos, büszke magyar hadat igenis ők vezessék el a végső győzelemig ! Akarjuk ! Hogy a Magyar Élet Mozgalom szivünk szimbóluma továbbra is a megkezdett után meneteljen előre és a Magyar Élet Pártjában a döntő szót, az Útmutatást a Magyar Élet Mozgalom milliós hadai diktálják! Igaz testvéri szeretettel: Boros József nyomdász, Szeged, Somogyi-telep, 3. u. 100. AZ 1914 óta bevándorolt zsidók eltávolítását, zsidókataszter felállítását követelte Eckhardt Tibor a képviselőház keddi vitájában Makray Lajos a Keresztény Párt szónoka elfogadta a zsidójavaslatot . A felvidéki zsidóság a cseh megszállás alatt mindig a magyarok ellen küzdött Budapest, február 28. A képviselőház kedden folytatta a zsidójavaslat vitáját. Makray Lajos volt az első felszólaló. — Amit elmondandó vagyok, az én egyéni felfogásomat és meggyőződésemet tükrözi viszsza, bár nem hiszem, hogy pártomnak valamelyik tagja nem azonosítanná magát azokkal a gondolatokkal,, amelyeket kifejtek. Tartozom azzal a vallomással, hogy hoszszú szónoki pályafutásom alatt alig voltam olyan súlyos helyzetben, mint ebben a pillanatban, amikor ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólok Akikre ez a törvényjavaslat vonatkozik, azokra ez a kérdés valósággal élet-halál kérdés. Nem állok itt szemben egy fajjal, vagy egy népcsoporttal. — Nem hagyhatjuk magunkat befolyásolni sem a jobb-, sem a baloldali tábornak, a napisajtónak gáncsaitól. Nem hagyhatjuk magunkat megejteni a népszerűség varázsától sem. Nagy tévedés volna, ha valaki azt gondolná, hogy ez a kérdés azért tér minduntalan vissza, mert a keresztény társadalomban valami megfejthetetlen gonoszság, irigység dolgozik. Vagy pedig azért, mert a mai helyzetben a keresztény társadalom azért szorult háttérbe a gazdasági pályákon, mert tudatlan, vagy nem akar dolgozni és amikor látja a másik oldalon a felhalmozott javakat, akkor a pogrom eszközeivel akarja magát kárpótolni. Ezek felszínes értékítéletek. A zsidó kérdés felvetésének olyan oka is van, amely speciálisan a mi magyar viszonyainkra vonatkozik. Ez az, hogy a liberális korszak recepciós politikája nyakló nélkül asszimilálta, vagy akarta asszimilálni a gettós zsidóságot és a galíciai inváziót. Valami ál-liberálizmus és ál-demokrácia bűvöletében megnyitotta előttük a határokat. A történelmi zsidóságnak éppen az a tragédiája, hogy szemet húnyt ezek felett a dolgok felett, éppen ezért most katasztrofálisan kell ennek a történelmi zsidóságnak megbűnhődnie. — Nem akarok most filippikákat mondani a zsidóság ellen. Akkor fordultunk szembe ezzel a problémával, amikor a zsidóság hatalmon volt. A keresztény párt ezzel a javaslattal elvileg egyetért, de a magam részéről ennek a törvényjavaslatnak a konstrukcióját nem tartom szerencsésnek. Éppen azért, mert téves alapból indul ki. — Ha a honpolgárságot vette volna kiindulási alapul, akkor nem komplikálta volna ezt a kérdést sem a keresztséggel, sem a faji kérdéssel és ennek következtében nem idézett volna elő igen súlyos lelki konfliktusokat éppen az igaz keresztény lelkekben. Ha nem erről az alapról indul el, akkor nem került volna a következetlenségek hínárjába. — Prohászka Ottokár három pontban foglalta össze a zsidókérdést. Először: Meg akarjuk akadályozni a keresztény társadalom letörését; másodszor: meg akarjuk akadályozni Magyarország elzsidósodását; harmadszor: rá akarjuk segíteni a nemzeti érzelmű zsidóságot a keresztény társadalommal való összefogásra. — A keresztség a keresztény közösséghez való tartozás jogát jelenti, de nem jelent jogcímet gazdasági téren. De amikor ilyen módon invitáltuk a zsidóságot a keresztségbe, kell éreznünk kollektív felelősséget. Ez a legszerencsétlenebb kategória, mert nem tartozik a zsidósághoz és nem tartozik a keresztény kategória körébe. Ezt most szörnyű csalódás éri. De gyakorlati szempontból sem értem, miért kell a zsidók kontingensét szaporítani. Különben is milyen alapon tudjuk megállapítani, hogy ki zsidó. Az egyházaknak van egy missziós kötelességük. Ezt hogy teljesítik, ha ilyen akadályokat találnak? Magam, és azt hiszem, pártom belemenne abba, hogy jövőre lehetetlenné tegyék a vegyesházasságokat. Ha ezt nem teszik meg, akkor ez a mai súlyos probléma még job