Szegedi Uj Nemzedék, 1942. július (24. évfolyam, 172. szám)

1942-07-31 / 172. szám

2. Eden a háború utáni újjárende­zésről Berlin, július 30. Német illetékes helyről közült. Az angol külügyminiszter szerdán kijelentette, hogy nem foglalkozik az­zal a kérdéssel, vájjon a háború után felállítandó nemzetközi bíróságra rá­bízhatók lennének-e bizonyos európai kérdések: a szerződés megkötésére vo­natkozó képesség, a kötelezettségek be­tartása, stb. nem tartozhatnak ilyen bíróság hatáskörébe, hanem azokat a szövetségközi megszálló hatalmak ren­dezhetik csak és biztosíthatják. Eden ezzel megerősítette az angol-szovjet titkos megállapodást — jegyzik meg a Wilhelmstrassen — hogy a háború után az európai térség nagy részeit csapa­tok fogják megszállni, mégpedig első­sorban szovjetorosz csapatok, amelyek ott a hatalmat gyakorolják. Német részről ismételten megállapítják, hogy az angolok és amerikaiak „álmodoz­nak“, mint ahogy minden megtörtént, hogy az ilyen tervek valósággá ne vál­janak. (MTI) Willkie meglátogatja a Szovjetuniót és Kínát Washington, július 30. Wendell Willkie, aki a legutóbbi, amerikai elnökválasztáson mint Roosevelt ellenjelöltje lépett fel, közölte, hogy hosszú utazásra in­dul, amelynek során meglátogatja­ a Szovjetuniót, Kínát és a közel- Magyar hősök (M. kir. honvéd haditudósító század közlése.) Dunántúli kemény magyarok, acél­­izmű zalai legények rohamozták a vörös állásokat. Hullott a gyilkos orosz gránát, belepett a bolsi gép­puska, szórta az ólomtüzet a vörös golyószóró. De mindhiába. A dunán­túli magyar gyerekek rohamra indul­tak és nincs hatalom, nincs emberi erő, ami visszatarthatná elsöprő len­dületüket. Félelmetesen fölemelő ér­zés volt­­látni őket. Az ősi erő, a magyar virtus lüktetett ereikben és mindannyiunkat diadalittas büszke érzés kerített hatalmába ... Büszke­ség magyarnak lenni... Fut az orosz, menekül... Bartay Ferencnek hívták az első magyar sebesült tisztet. Zászlós és egy rohamszakasznak volt a parancs­noka. Kis csapatát az erdőből éppen rohamra akarta vezetni, amikor vál­lába lépett egy muszkagolyó... A mi­ autónkon vittük hátra. Ami­kor fellépett a hágcsóra, ködös te­kintettel még visszanézett az erdő felé. — Mi lesz a fiúkkal?... — suttogta kiszáradt torokkal, így véresen, se­besülten is az embereire gondolt. Az­után elvesztette eszméletét.... • Villámháborúk korát éljük. A front ott van, ahol az ellenség futtában éppen megáll... A korszerű hadviselés új követelményeket támasztott. Mind gyakoribb, hogy a hadtestparancs­nok — így a mi hadtestünké is — szűkebb törzsével együtt az első vo­nalakban üti fel harcálláspontját, hogy a harchelyzetnek megfelelően azonnal a helyszínen személyesen in­­tézkedhessék. A harcjárőrökkel és rohamjárőrök­kel együtt elől megy az aknakutató utász is, a híradók közvetlenül mö­göttük már építik a nehéz kábelt és biztosítják a gyors és pontos hír­adást. A küzdőcsapatok nyomában pedig az útjavítók jönnek. Az orosz­­országi hírhedt úttalan­ utak hazá­jában fontos szerep hárul rájuk... A harc még el sem ült, amikor már megjelennek a civilruhás, karszala­gos zsidó munkásszázadok és javít­ják, építik az utat az utánpótlás szá­mára. ’ (­­ A Tim előtti harcokban sebesült meg Arató Pál főhadnagy, egy magas­lat áttörésénél. A bolsi golyó sisakja széléről lecsúszott s a fiatal tiszt vállába fúródott. Mikor hátravitték a kötözőhelyre, így szólt helyetteséhez: — Vigyázz a századomra, minden, emberemre!... — és elfutotta szemét a könny. Kemény arcélű bakáinak is könny csillogott a szemében. — Isten vele főhadnagy úr, jöjjön vissza közénk mielőbb! Arató Pál főhadnagy szívébe bele­­markolt ez a pár szó. Miután orvosi segélyben részesült — szerencsére­­nem súlyos a seb — nem bírta ki to­vább egy napnál, orvosi tilalom el­lenére visszaszökött századához és átvette újra a parancsnokságot. Azóta százada egyik hőstettet a má­sikra halmozza — emberei a pokolba is követnék... • A vörös harcmodor alattomos és gyáva. A bolsi katonai »erények«, leginkább a védekezésben és orvtá­madásban nyilvánulnak meg. Termé­szetesen, annál veszedelmesebbek. El­bújnak a föld alá, pincékbe, fák lombjai közé s onnan szórják a tü­zet... Egy-egy falu, vagy város vé­delmére a nők is fegyvert ragadnak. Az orosz az utolsó pillanatig tüzel az előrenyomuló honvédekre, amikor pe­dig már látja, hogy megállítani nem tudja, eldobja puskáját és feltartja két kezét. Kedvenc fogásuk: jól kiépített föld­alatti fészkeik elé asszonyt küldenek ki, aki gyermekkel a karján közele­dik a magyar baka felé. A honvéd gyanútlanul megy előre, amikor po­koli tűz árasztja el hirtelen a bun­kerből és háta mögött az asszony is géppisztolyt ránt elő kendője alól... Ilyenek számára nincs izgalom... A magyar baka nehezen illetődik meg, de amikor először hallotta a »Sztálin-orgonát«, bizony pillanatra megtorpant előrenyomulásában. A »Sztálin-orgona« egy nagykaliberű­, messzehordó, gyorstüzelő ágyú, amely állítólag 32, vagy 36 lövést ad le. A lövedékek szalagon futnak és a mon­­strum-ágyút sínekre építik be. Ha igazak a hírek, minden lövéssorozat után szét kell szedni, így csak min­den két órában tüzelhet. Messze a vö­rös állások mögött foglal tüzelőál­lást, így ezideig még nem sikerült­­zsákmányolni ilyen »Sztálin-orgonát«, ahogyan a magyar baka elnevezte. Az oroszok Katyuskának becézik. A hangja különösen vészes, sivító, re­­megően búgó, mint az orgona és ha megszólal, bakáink rögtön megjegy­zik:­­• Orgonát már Sztálin!... Viszont bakáink erősen kötik ma­gukat, hogy ha Sztálin ennyire »ze­nekedvelő«, feltétlenül megtanítják. A kesztyűbe dudálni is.. • Hosszú sorokban menetelnek hátra­felé az orosz foglyok. Piszkosak, té­­pettek, riadtak... Magyar bakák kisé­rik őket. Egyikük, könnyebb sebesült, vajaskenyeret eszik. Mellette éhes te­kintettel nézi a fogoly. Majd kicsor­dul a nyála... Odaszól néki a magyar, kettétörve a karéjt: — Nesze, egyél, te nyavalyás... Ilyet még úgysem ettél. Magyar ke­nyér. Kizák László főhadnagy. • FERENC JÓZSEF KESERŰVÍZ SZEGEDI UJ NEMZEDÉK 1942. július, 331.,. péntek. keleti országokat. Willkie hangsú­lyozta, hogy utazása nem hivatalos jellegű.. (Búd. Tud.) Szimpátiatü­ntetés Londonban a­ kommunist­ák mellett Berlin, július 30. Illetékes német helyről közült: Berlini politikai körökben tanúsá­godnak, és mindenesetre érdekesnek ta­lálják, hogy Londonban, illetőleg az an­gol szigeteken egy idő óta bizonyos bomlási tünetek tapasztalhatók. Jellem­ző erre az, ami szerdán történt. 1.500 kommunista tüntető behatolt az alsó­­ház folyosóira és ott­ követelték a Daily Worker kommunista napilap be­tiltásának a felfüggesztését. A délvidéki vonatok augusztus 1-től a nagyállomásra érkeznek és onnan indulnak Szeged, július 30. Augusztus 1-től az Újdombóvár, Szabadka, Újvidék, Óbecse és Zenta állomások felől érkező, illetve oda induló alábbi személyszállító vona­tok Szeged-Rókus állomás helyett Szeged nagyállomásra érkeznek, il­letve innen indulnak: Szeged nagyállomásra érkezik 9 óra 03 perckor Baja—Szabadka fe­lől, 10 óra 56 perckor Újvidék— Óbecse—Horgos felől, 15 óra 48 perckor Szabadka felől, 18 óra 11 perckor Baja—Szabadka felől, 21 óra 51 perckor Újvidék—Óbecse— Horgos felől és 22 óra 38­ perckor Szabadka felől. Szeged nagyállomásról indul 4 óra 28 perckor Horgos—Óbecse—Új­vidék felé, 6 óra 08 perckor Sza­badka felé, 11 óra 24 perckor Sza­badka—Újdombóvár felé, 14 óra 29 perckor Szabadka, Horgos—Óbecse —Újvidék felé és 19 óra 38 perckor Szabadka felé. Felhívjuk az utazóközönség fi­gyelmét arra, hogy a Szabadkáról Nagyváradra és ellenirányba köz­lekedő sebesvonat-pár változatlanul továbbra is Szeged-Rókus állomásra érkezik, illetve innen indul. ­ Budapesten öt percig mozgott a föld. Az Országos Földrengésjelző In­tézet készülékei július 29-én 21 óra 20 perc 32 másodperckor közeli föld­rengést jeleztek. A műszer legna­gyobb kitérése egy milliméter volt. A földmozgás Budapesten öt percen át tartott. . Varga miniszter levele Tukats Sán­dor főispánhoz Szeged, július 30. Varga József kereskedelem- és, ipar­ügyi minisztert miniszterségének har­madik évfordulóján a Magyar Élet Pártjának szegedi szervezete nevé­ben Tukats Sándor főispán meleg­hangú táviratban köszöntötte. A mi­niszter most a főispánhoz, a MÉP elnökéhez intézett alábbi levelében köszönte meg az üdvözlést: — Miniszterségem harmadik évfordulója alkalmából a Ma­gyar Élet Pártja szegedi törvény­­hatósági szervezete nevében hoz­zám intézett jóleső üdvözlő táv­iratodért fogadd hálás köszöne­­temet és arra kérlek, hogy kö­­szönetemet a törvényhatósági szervezet tagjainak is tolmácsolni szíveskedjél. ’Az évforduló alkalmából a város közönsége nevében is ugyancsak táv­iratban üdvözölte a főispán Varga József minisztert, aki erre a távirat­ra a következőkben válaszolt: -— M. kir. iparügyi miniszterré történt kinevezésem harmadik év­fordulója alkalmából Szeged vá­ros nevében hozzám intézett me­leghangú üdvözlői távira­todért fo­gadd hálás köszönetemet. Arra kérlek, hogy a jó kívánságokért őszinte köszönetemet Szeged vá­ros közönségének is tolmácsolni szíveskedjél és egyúttal légy szí­ves nevemben kifejezésre juttatni azt is, hogy a város célkitűzéseit továbbra is előmozdítani igyek­szem. Korszerű anyagisme­r !*// ♦ • // Hát, api* Hol szerzi be cipőjét a hölgy? A cipősboltibam. És innen hová visz az első útja? A suszterhez. Miért? Mert ahogy a boltajtóm kimegy, le­törik a sarok. Mit mond a suszter? „Hja, kérem, biztos rá tetszett lép­ni!“ Na és a susztertől hova megy? A bognárhoz, mert elhasadt a talp, a kovácshoz, mert leesett a vasalás, a lakatoshoz, mert elromlott a csatt, a műszövőhöz, mert kifoszlott a rüszt, az esernyőshöz, mert beázált és végül egy kis hidegvizes borogatásra a kórház­ba, mert kidőlt a fa mandulástól. Passzol-e a mai cipőkre az a köz­mondás, hogyaszongya: „Használva vá­lik?“ A talpa mindenesetre. Az ugyanis válik. És amelyik nem? Az mállik. Mi volt a panasz egykoron? Hogy a cipő töri a lábat. És ma? Hogy a láb töri a cipőt. Mit szól a hölgy, amikor vadonatúj cipőjének egyik oldala kinyílik? Sikít. És mit szól a cipő? Semmit. A másik oldala i­s kinyíl. Kardos-e a menyecske a mai cipő­ben? Nem, mert nem mer a sarkára állni. Miben hasonlít a mai cipő a brikett­hez? Abban, hogy tűzrevaló. És a gyártója? Az is. (K. J )

Next