Szegedi Uj Nemzedék, 1942. július (24. évfolyam, 172. szám)

1942-07-31 / 172. szám

4. Jézus Szíve Testőrtábor Július 25-én az éjisza­kai személyvo­natnál izgatott kis csoport találkozott össze: hátizsákos, nagy csomagos kék­­inges fiúk érkeztek több­ irányból. In­dult a X. Szent Imre Testőrtábor. Püspöktele, Farka­slyuk, Ózd, Rozs­nyó, Bakonyszentlászló, Sándorfalva után most Túra községben tartottuk a tábort. Kedves magyar falu ez a Mát­ra közelében.. Budapest felé vitt bennünket a vo­nat, Kőbányán csatlakoztak a tábor budapesti résztvevői s rövidesen el­hagytuk Pécelt, Gödöllőt, Aszódot és föltűnt Túra. P. Csörgi István jezsuita atya, a tábor parancsnoka a tatai templomban Veni Sancte-t mondott s nem sokára ott voltunk a falu határá­ban levő­ akácosban, ahol megindult a táborépítés. A hirtelen keletkezett­ nyá­ri zivatar miatt csak ideiglenesen húz­tuk föl a sátrakat, de másnap már ké­szen állt az egész „fiúk városa“. Tábori életünk is szokott volt: reg­geli torna után közös szentmise, majd megkezdődtek a különféle tábori mun­kák: rőzsegyűjtés, vízhordás, konyha­­szolgálat, tábordíszítés. Hűvös idő ese­tén délelőtt rövid előadások voltak, amelyekben szó esett a testőrség mi­voltáról, múltjáról, a Jézus Szíve tisz­teletről, a fegyelemről és más hasonló kérdésekről. Hat szép idő volt, elmen­tünk a falun keresztülhúzódó Galga patakba vagy a közeli uradalmi ha­lastóba fürdeni. Ilyenkor kitűnő hor­gászási alkalom is nyílt, amit igyekez­tünk fölhasználni. A bőséges és finom ebéd után pihenő volt, majd megkez­dődtek a hadi készületek: számháború lesz a környékben lakó diákokkal, vagy pedig a falu legénysorban levő vezetőivel. Máskor meg futball-játék­ban mérték össze a falubeliek és a testőrök az erejüket. A játék után rendesen ismét fürdés volt, majd a vacsora következett s azután a tábor­tűz ... — Csodálatos varázsa volt ezeknek a tábortüzeknek: a sok kis magyar szív tüze égett bennük s árasztotta mele­gét. Sokat beszéltünk a láng mellett a magyar őrtüzekről és az annyiszor meg­­énekelt nagy magyar máglyáról. Volt a tábortüzeknél nótázás, mókázás, egy kis izgalmas mese,­­de mindig a csa­patatya komoly szavai zárták be azo­kat. Tábortűz után volt a parancski­adás, zászlólevonás, esti ima. Utána, az édes pihenés jött — vagy esetleg a nehéz és komoly éjtszakai őrszolgálat. Komoly volt, mert többször is „rabuc­­ni-támadások“ (rabló-támadások) érték a tábort. Persze megkönnyebbültek a ki® szívek, amikor kiderült, hogy mind­ez tréfa és egy kis riadó­gyakorlat arra az esetre, ha valami komoly baj történnék. Vasárnap este nyilvános tábortüzet, tartottunk, amelyen a faluból igen so­kan megjelentek. Kiemelkedő és meg­ható jelenet volt, amikor a­ tábortűz elején Rácz Gergely Gábor premontrei kanonok, aki aznap mondta, első misé­jét a helybeli templomban, a lobogó tűz mellett adta a tábor résztvevőire első papi áldását. A változatos műsorú tábortűz a késő éj­­szakába­ nyúlt s másnap kora reggel fájó szívvel kezd­tük bontani a sátrakat. Olyan hamar elszaladt az a tizenkét nap. Délben már csak a táborkereszt állott, meg­történt az utolsó zászlólevonás s mi szomorúan énekeltük, hogy Üres a tá­bor,­­ nincs lakója már... — Ked­den, 28-án a szegedi fiúkkal Budapes­tet néztük meg, jártunk a Várban, tisztelegtünk a Szentjobb előtt, láttuk a Bazilikát, motoroztunk a Dunán, gyö­nyörködtünk a Gellért-hegy szépségei­­ben, voltunk a Városligetben, Vajdahu- SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK 1942. július 31., péntek. Honvéd tüzérek között (M. kir. 1. honvéd haditudósí­tó század közlése). Sokszor hallottam még a régi világ­háború alatt, amikor egyes apák ott­hon, a sorozás előtt, arra igyekeztek rávenni­ a fiaikat: Menj csak, fiam, tüzérnek, ott mégis biztosabb. A tüzé­rek hátrább vannak, nem éri őket olyan könnyen golyó. Hát ez a vélekedés a mai háborúban teljesen megbukott. Ebben a háború­ban egyetlen fegyvernem, egyetlen szolgálati ág sincs ebből a szempontból „hátrább“. A maii korszerű fegyverek mindenütt ott vannak. A mostani be­kerítő csatákban volt rá alkalom, hogy a tüzérség, sőt a nehéz tüzérség, előbb­re volt, mint a gyalogság, úgyhogy eb­ből az a humoros helyzet adódott, hogy a német gyalogság tüzéreinket majd­nem­­ foglyul ejtette. Kemény, súlyos harcok után a Don előtt pihenőiben találtuk egyik gép­­vonta­tású nehéz tüzérosztályunkat. Egy ezredes a parancsnoka, mellét már­­az első világháborúból több ragyogó ki­tüntetés díszíti. Szerényen, derűs­ nyu­galommal mondja el a nehéz napok élményeit, adtai le a gyülekező ellenségre. Hat belövése kivétel nélkül telitalálatot ért. Utána az egész osztály, később pedig egy német hadtest egész tüzérsége oda­irányította tüzet. Eredmény: 1200­ ha­lott, rengeteg hadifogoly, hadianyag és lőszer. Osztályom minden egyes ta­gja jó munkát végzett. A német hadtest­parancsnokság osztályomat dicsérő el­ismeréssel tüntette ki. Derű a harctéren Elmondja, hogy osztályát a nagy tá­madás megindulásakor, június 28-án Bolysiája Loszovkánál vetették be, itt saját gyalogságunk áttörését támogat­ták. A hadosztály támadásának súlyán a komáromi gyalogosok előtt az ellen­séges tüzérséget fogta le az osztály megsemmisítő tüzével. Később egy gé­pesített német hadosztály támadását támogatta. — Tüzéreimnek — mondja megelé­gedéssel —• itt volt alkalmuk tudásait és vitézségük megcsillogtatására. Ve­lem egy kis humoros eset is történt. Néhány tisztem társaságában előre­mentem a terepet szemrevételezni. Annyira előrejutottunk, hogy a gya­logság vonala elé kerültünk. A német gyalogság ellenségnek nézett bennün­ket s golyószóró-tűzzel fekvésre kény­­szerített. Messziről kiabáltak, integet­tek, hogy adjuk meg mag­unkat. Nem volt most mit tennünk, fölállítunk és kezünket magasra emelve formálisan „megadtuk“ nekik mag­unkat. Nagy csodálkozás és még nagyobb kacaj lett belőle. — Osztályomnak — folytatja az osz­tályparancsnok — igen nagy ir­amban kellett előrehaladnia. Naponta 80—90 kilométer utat tettek meg és itt ki kell emelnem gépkocsivezetőim kiváló tel­jesítményét. Egyik helyen homok, má­sik helyen a feneketlen sár fogott le bennünket, d­e ez csak pillanatokig tar­tott, mert az emberi erő mindenütt segített. A támadás befejezéséig éjjel­­nappal vagy mentünk, vagy lőttünk. Egy patakon való átkelésnél az orosz páncéltörők erdőből oldalazva veszé­lyeztették a német páncélosokat. Né­hány ütegünk ezt a­z erdőrészt rögtön lefogta tüzéreivel. A folyóátkelés nagy­szerűen sikerült és ennek köszönhető, hogy az ellenséget teljesen körülkerí­tettük. Ezekben a harcokban különö­sen kitüntette magát Molnár Sándor ha­dapródőrmester, aki az erdőben ki­törésre készülő nagyobb ellenséges gyü­lekezést figyelt meg. Az első lövést ő nyad várában, elmentünk az Állatkert­be és Tei Hungária-parkba. S a ki­s csoport másnap, szerdán dél­ben ismét Szegeden volt. Sok szép em­léket hoztunk a szívünkben mindany­­nyian, sok kedves élmény teszi ezt a tábort is felejthetetlenné. Hogy a nehéz körülmények ellenére is sikerült ezt a tábort megszervezni, hogy a budapesti és szegedi testőrök is exmét közös táborban vehettek részt, hogy a nagy hiányok dacára is kitűnő ellátásban volt részünk,­­ azt csak álmaik köszönhetjük, hogy rendületlen a Szent Szívbe vetett bizalmunk és minden nehézségben egy a jelszavunk: Bátran! — Erőnk a Szív­ Tábori Vezetőség. Ennek a tüzérosztálynak telje® elismerésemet fejezem ki A parancsnok megmutatja a dicsérő oklevelet, művészi kivitelben készítet­ték a németek. Felülről baloldalt magyar zászlóban a magyar címer, középen Sztarij-Osz­­koj városának látképe. Jobb oldalt a német zászlót alulról két tölgyfaág fonja körül. Alatta pedig a­ következő szöveg olvasható: „A m. kir. gy. tüzérosztályt 1942. jú­nius 26-ával ,a német tüzérségi pa­rancsnoksának rendelték alá. B. Lo­­sovkánál az áttörés megindulásakor, 1942. június 28-án a tüzérosztály dön­tően támogatta a­­gyalogságot. A táma­dás további folyamán az ütegek elő­retolt felderítők által vezetett tűzzel fogták le azokat az orosz páncéltörő­ket, amelyek a saját páncélosainkra oldalozólag tüzeltek, ezzel hathatósan járultak hozzá ahhoz, hogy július 2- án a Goroszim folyón az átkelés tel­­­­jes sikerrel járt és hogy a német mo­torizált gyaloghadosztály átkaroló mű­veletének végrehajtása Sztarij-Oszkol­­nál teljes eredménnyel járt Ezt kö­­vetőleg az elhárítóharcban Sztarij-Osz­­k­oltól nyugatra a tüzérosztály magas kiképzési fokáról azzal tett tanúságot, hogy pontos és gyors megsemmisítő tüzével ,az orosz kész­enl­étbehelyezke­­dést szétzúzta. Ekként a tüzérosztály a német hadtest alárendeltségében gyors bevethetőségi készségével és har­ci kedvével tüntette ki magát és is­mételten szép tanú­jelét adta a német és magyar csapatok között régóta be­vált hagyományos fegyverbarátságnak. Ennek a kimagasló tüzérosztálynak tel­jes elismerésemet fejezem ki és to­vábbi sikereket és katonaszerencsét kívánok neki..“ A gótikus betűkkel rajzolt dicsérő oklevél mindennél szebben beszél A magyar tüzérek a németek között nem­csak, hogy megállják helyüket, hanem őseik nyomdokain haladva újabb hír­nevet és megbecsülést szereznek ne­vüknek. A tüzérosztálytól egyébként Láncz István, Galánthay Emil és Sel­­ley-Rauscher Aurél­ százados, önálló ütegparancsnokokat német vaskereszt­re, az osztály több tagját pedig ma­gyar kitüntetésre terjesztették fel. Sz. Kovács Imre hadnagy. Kétévi fegyházbüntetésre ítélte a tábla az árdrágító apatini sertéskereskedőt Szeged, július 30. A múlt év novemberében és de­cemberében Apatinban igen nagy hiány volt sertésekben és csupán Kämmerer Vendel sertéskereskedő­nél lehetett kapni. Kammerer ezt a kedvező helyzetet ki is használta és a sertést vásárló kisembereknek az élősertés kilóját a maximális egy pengő 74 filléres ár helyett 2 pengő 50 és 2 pengő 60 filléres árban adta el. Ezév januárjában pedig Szauter Mihály apatini lakosnak egy vagon sertést akart maximális áron felül adni, Szauter azonban nem volt hajlandó maximális áron felül vásá­rolni, hanem feljelentette Kammerert árdrágítás miatt. Az ügyet a zombori uzsorabíró­ság tárgyalta elsőfokon és a bizo­nyítási eljárás után bűnösnek mondva ki Kammerert egyrendbeli folytató­­­lagosan elkövetett árdrágító vissza-t­élés bűntettében, 3 évi fegyházbün­tetésre, ezer pengő pénzbüntetésre és kétezer pengő vagyoni elégtétel megfizetésére ítélte. Kötelezte to­vábbá az ítéletnek hírlapi közzé­ tételére, azonkívül pedig a vevők részére a maximális ár és az általa felszámolt ár közötti különbözetnek a megfizetésére, összesen 13.583, pengő értékben. A bíróság az ítélet kiszabásánál súlyosbító körülménynek vette a há­borús időket, hogy Kammerer leg­nagyobbrészt szegény embereket ká-t­rosított meg a drága sertésekkel, végül pedig, hogy cselekményét az apatini sertéshiány kihasználásával követte el. Fellebbezés folytán a tábla Curry­­tanácsa tárgyalta az ügyet csütörtö­kön délelőtt és hosszas tanácskozás után meghozott ítéletében Kam­merer fegyházbüntetését két évre, a pénzbüntetést pedig 500 pengőre szállította l­e, az ítélet többi részét ellenben helybenhagyta. Ma délelőtt szállítják át az ügyészségre a sikkasztó „Hangya“-tisztviselőt Szeged, július 30. Beszámoltunk arról a nagyszabású sikkasztási ügyről, melynek fősze­replője Szemere Béla a Hangya­ szegedi Kálvária­ úti telepének üzem­vezetője, aki közel 20­­ezer pengőt sikkasztott el, s a hatalmas összeget mulatozásokra és nőkre költötte. A nagyarányú sikkasztás ügyében a rendőrség napokon keresztül foly­tatta a nyomozást. Csütörtökön este az ügy rendőrségi nyomozása be-,­fejeződött, s Szemere Bélát a rendőr­ségről ma délelőtt kísérik át az ügyészség fogházába, ahol előzetes letartóztatásba kerül.

Next