Szegedi Uj Nemzedék, 1942. július (24. évfolyam, 172. szám)
1942-07-31 / 172. szám
4. Jézus Szíve Testőrtábor Július 25-én az éjiszakai személyvonatnál izgatott kis csoport találkozott össze: hátizsákos, nagy csomagos kékinges fiúk érkeztek több irányból. Indult a X. Szent Imre Testőrtábor. Püspöktele, Farkaslyuk, Ózd, Rozsnyó, Bakonyszentlászló, Sándorfalva után most Túra községben tartottuk a tábort. Kedves magyar falu ez a Mátra közelében.. Budapest felé vitt bennünket a vonat, Kőbányán csatlakoztak a tábor budapesti résztvevői s rövidesen elhagytuk Pécelt, Gödöllőt, Aszódot és föltűnt Túra. P. Csörgi István jezsuita atya, a tábor parancsnoka a tatai templomban Veni Sancte-t mondott s nem sokára ott voltunk a falu határában levő akácosban, ahol megindult a táborépítés. A hirtelen keletkezett nyári zivatar miatt csak ideiglenesen húztuk föl a sátrakat, de másnap már készen állt az egész „fiúk városa“. Tábori életünk is szokott volt: reggeli torna után közös szentmise, majd megkezdődtek a különféle tábori munkák: rőzsegyűjtés, vízhordás, konyhaszolgálat, tábordíszítés. Hűvös idő esetén délelőtt rövid előadások voltak, amelyekben szó esett a testőrség mivoltáról, múltjáról, a Jézus Szíve tiszteletről, a fegyelemről és más hasonló kérdésekről. Hat szép idő volt, elmentünk a falun keresztülhúzódó Galga patakba vagy a közeli uradalmi halastóba fürdeni. Ilyenkor kitűnő horgászási alkalom is nyílt, amit igyekeztünk fölhasználni. A bőséges és finom ebéd után pihenő volt, majd megkezdődtek a hadi készületek: számháború lesz a környékben lakó diákokkal, vagy pedig a falu legénysorban levő vezetőivel. Máskor meg futball-játékban mérték össze a falubeliek és a testőrök az erejüket. A játék után rendesen ismét fürdés volt, majd a vacsora következett s azután a tábortűz ... — Csodálatos varázsa volt ezeknek a tábortüzeknek: a sok kis magyar szív tüze égett bennük s árasztotta melegét. Sokat beszéltünk a láng mellett a magyar őrtüzekről és az annyiszor megénekelt nagy magyar máglyáról. Volt a tábortüzeknél nótázás, mókázás, egy kis izgalmas mese,de mindig a csapatatya komoly szavai zárták be azokat. Tábortűz után volt a parancskiadás, zászlólevonás, esti ima. Utána, az édes pihenés jött — vagy esetleg a nehéz és komoly éjtszakai őrszolgálat. Komoly volt, mert többször is „rabucni-támadások“ (rabló-támadások) érték a tábort. Persze megkönnyebbültek a ki® szívek, amikor kiderült, hogy mindez tréfa és egy kis riadógyakorlat arra az esetre, ha valami komoly baj történnék. Vasárnap este nyilvános tábortüzet, tartottunk, amelyen a faluból igen sokan megjelentek. Kiemelkedő és megható jelenet volt, amikor a tábortűz elején Rácz Gergely Gábor premontrei kanonok, aki aznap mondta, első miséjét a helybeli templomban, a lobogó tűz mellett adta a tábor résztvevőire első papi áldását. A változatos műsorú tábortűz a késő éjszakába nyúlt s másnap kora reggel fájó szívvel kezdtük bontani a sátrakat. Olyan hamar elszaladt az a tizenkét nap. Délben már csak a táborkereszt állott, megtörtént az utolsó zászlólevonás s mi szomorúan énekeltük, hogy Üres a tábor, nincs lakója már... — Kedden, 28-án a szegedi fiúkkal Budapestet néztük meg, jártunk a Várban, tisztelegtünk a Szentjobb előtt, láttuk a Bazilikát, motoroztunk a Dunán, gyönyörködtünk a Gellért-hegy szépségeiben, voltunk a Városligetben, Vajdahu- SZEGEDI ÚJ NEMZEDÉK 1942. július 31., péntek. Honvéd tüzérek között (M. kir. 1. honvéd haditudósító század közlése). Sokszor hallottam még a régi világháború alatt, amikor egyes apák otthon, a sorozás előtt, arra igyekeztek rávenni a fiaikat: Menj csak, fiam, tüzérnek, ott mégis biztosabb. A tüzérek hátrább vannak, nem éri őket olyan könnyen golyó. Hát ez a vélekedés a mai háborúban teljesen megbukott. Ebben a háborúban egyetlen fegyvernem, egyetlen szolgálati ág sincs ebből a szempontból „hátrább“. A maii korszerű fegyverek mindenütt ott vannak. A mostani bekerítő csatákban volt rá alkalom, hogy a tüzérség, sőt a nehéz tüzérség, előbbre volt, mint a gyalogság, úgyhogy ebből az a humoros helyzet adódott, hogy a német gyalogság tüzéreinket majdnem foglyul ejtette. Kemény, súlyos harcok után a Don előtt pihenőiben találtuk egyik gépvontatású nehéz tüzérosztályunkat. Egy ezredes a parancsnoka, mellét máraz első világháborúból több ragyogó kitüntetés díszíti. Szerényen, derűs nyugalommal mondja el a nehéz napok élményeit, adtai le a gyülekező ellenségre. Hat belövése kivétel nélkül telitalálatot ért. Utána az egész osztály, később pedig egy német hadtest egész tüzérsége odairányította tüzet. Eredmény: 1200 halott, rengeteg hadifogoly, hadianyag és lőszer. Osztályom minden egyes tagja jó munkát végzett. A német hadtestparancsnokság osztályomat dicsérő elismeréssel tüntette ki. Derű a harctéren Elmondja, hogy osztályát a nagy támadás megindulásakor, június 28-án Bolysiája Loszovkánál vetették be, itt saját gyalogságunk áttörését támogatták. A hadosztály támadásának súlyán a komáromi gyalogosok előtt az ellenséges tüzérséget fogta le az osztály megsemmisítő tüzével. Később egy gépesített német hadosztály támadását támogatta. — Tüzéreimnek — mondja megelégedéssel —• itt volt alkalmuk tudásait és vitézségük megcsillogtatására. Velem egy kis humoros eset is történt. Néhány tisztem társaságában előrementem a terepet szemrevételezni. Annyira előrejutottunk, hogy a gyalogság vonala elé kerültünk. A német gyalogság ellenségnek nézett bennünket s golyószóró-tűzzel fekvésre kényszerített. Messziről kiabáltak, integettek, hogy adjuk meg magunkat. Nem volt most mit tennünk, fölállítunk és kezünket magasra emelve formálisan „megadtuk“ nekik magunkat. Nagy csodálkozás és még nagyobb kacaj lett belőle. — Osztályomnak — folytatja az osztályparancsnok — igen nagy iramban kellett előrehaladnia. Naponta 80—90 kilométer utat tettek meg és itt ki kell emelnem gépkocsivezetőim kiváló teljesítményét. Egyik helyen homok, másik helyen a feneketlen sár fogott le bennünket, de ez csak pillanatokig tartott, mert az emberi erő mindenütt segített. A támadás befejezéséig éjjelnappal vagy mentünk, vagy lőttünk. Egy patakon való átkelésnél az orosz páncéltörők erdőből oldalazva veszélyeztették a német páncélosokat. Néhány ütegünk ezt az erdőrészt rögtön lefogta tüzéreivel. A folyóátkelés nagyszerűen sikerült és ennek köszönhető, hogy az ellenséget teljesen körülkerítettük. Ezekben a harcokban különösen kitüntette magát Molnár Sándor hadapródőrmester, aki az erdőben kitörésre készülő nagyobb ellenséges gyülekezést figyelt meg. Az első lövést ő nyad várában, elmentünk az Állatkertbe és Tei Hungária-parkba. S a kis csoport másnap, szerdán délben ismét Szegeden volt. Sok szép emléket hoztunk a szívünkben mindanynyian, sok kedves élmény teszi ezt a tábort is felejthetetlenné. Hogy a nehéz körülmények ellenére is sikerült ezt a tábort megszervezni, hogy a budapesti és szegedi testőrök is exmét közös táborban vehettek részt, hogy a nagy hiányok dacára is kitűnő ellátásban volt részünk, azt csak álmaik köszönhetjük, hogy rendületlen a Szent Szívbe vetett bizalmunk és minden nehézségben egy a jelszavunk: Bátran! — Erőnk a Szív Tábori Vezetőség. Ennek a tüzérosztálynak telje® elismerésemet fejezem ki A parancsnok megmutatja a dicsérő oklevelet, művészi kivitelben készítették a németek. Felülről baloldalt magyar zászlóban a magyar címer, középen Sztarij-Oszkoj városának látképe. Jobb oldalt a német zászlót alulról két tölgyfaág fonja körül. Alatta pedig a következő szöveg olvasható: „A m. kir. gy. tüzérosztályt 1942. június 26-ával ,a német tüzérségi parancsnoksának rendelték alá. B. Losovkánál az áttörés megindulásakor, 1942. június 28-án a tüzérosztály döntően támogatta agyalogságot. A támadás további folyamán az ütegek előretolt felderítők által vezetett tűzzel fogták le azokat az orosz páncéltörőket, amelyek a saját páncélosainkra oldalozólag tüzeltek, ezzel hathatósan járultak hozzá ahhoz, hogy július 2- án a Goroszim folyón az átkelés teljes sikerrel járt és hogy a német motorizált gyaloghadosztály átkaroló műveletének végrehajtása Sztarij-Oszkolnál teljes eredménnyel járt Ezt követőleg az elhárítóharcban Sztarij-Oszkoltól nyugatra a tüzérosztály magas kiképzési fokáról azzal tett tanúságot, hogy pontos és gyors megsemmisítő tüzével ,az orosz készenlétbehelyezkedést szétzúzta. Ekként a tüzérosztály a német hadtest alárendeltségében gyors bevethetőségi készségével és harci kedvével tüntette ki magát és ismételten szép tanújelét adta a német és magyar csapatok között régóta bevált hagyományos fegyverbarátságnak. Ennek a kimagasló tüzérosztálynak teljes elismerésemet fejezem ki és további sikereket és katonaszerencsét kívánok neki..“ A gótikus betűkkel rajzolt dicsérő oklevél mindennél szebben beszél A magyar tüzérek a németek között nemcsak, hogy megállják helyüket, hanem őseik nyomdokain haladva újabb hírnevet és megbecsülést szereznek nevüknek. A tüzérosztálytól egyébként Láncz István, Galánthay Emil és Selley-Rauscher Aurél százados, önálló ütegparancsnokokat német vaskeresztre, az osztály több tagját pedig magyar kitüntetésre terjesztették fel. Sz. Kovács Imre hadnagy. Kétévi fegyházbüntetésre ítélte a tábla az árdrágító apatini sertéskereskedőt Szeged, július 30. A múlt év novemberében és decemberében Apatinban igen nagy hiány volt sertésekben és csupán Kämmerer Vendel sertéskereskedőnél lehetett kapni. Kammerer ezt a kedvező helyzetet ki is használta és a sertést vásárló kisembereknek az élősertés kilóját a maximális egy pengő 74 filléres ár helyett 2 pengő 50 és 2 pengő 60 filléres árban adta el. Ezév januárjában pedig Szauter Mihály apatini lakosnak egy vagon sertést akart maximális áron felül adni, Szauter azonban nem volt hajlandó maximális áron felül vásárolni, hanem feljelentette Kammerert árdrágítás miatt. Az ügyet a zombori uzsorabíróság tárgyalta elsőfokon és a bizonyítási eljárás után bűnösnek mondva ki Kammerert egyrendbeli folytatólagosan elkövetett árdrágító vissza-télés bűntettében, 3 évi fegyházbüntetésre, ezer pengő pénzbüntetésre és kétezer pengő vagyoni elégtétel megfizetésére ítélte. Kötelezte továbbá az ítéletnek hírlapi közzé tételére, azonkívül pedig a vevők részére a maximális ár és az általa felszámolt ár közötti különbözetnek a megfizetésére, összesen 13.583, pengő értékben. A bíróság az ítélet kiszabásánál súlyosbító körülménynek vette a háborús időket, hogy Kammerer legnagyobbrészt szegény embereket ká-trosított meg a drága sertésekkel, végül pedig, hogy cselekményét az apatini sertéshiány kihasználásával követte el. Fellebbezés folytán a tábla Currytanácsa tárgyalta az ügyet csütörtökön délelőtt és hosszas tanácskozás után meghozott ítéletében Kammerer fegyházbüntetését két évre, a pénzbüntetést pedig 500 pengőre szállította le, az ítélet többi részét ellenben helybenhagyta. Ma délelőtt szállítják át az ügyészségre a sikkasztó „Hangya“-tisztviselőt Szeged, július 30. Beszámoltunk arról a nagyszabású sikkasztási ügyről, melynek főszereplője Szemere Béla a Hangya szegedi Kálvária úti telepének üzemvezetője, aki közel 20ezer pengőt sikkasztott el, s a hatalmas összeget mulatozásokra és nőkre költötte. A nagyarányú sikkasztás ügyében a rendőrség napokon keresztül folytatta a nyomozást. Csütörtökön este az ügy rendőrségi nyomozása be-,fejeződött, s Szemere Bélát a rendőrségről ma délelőtt kísérik át az ügyészség fogházába, ahol előzetes letartóztatásba kerül.