Szegedi Uj Nemzedék, 1942. augusztus (24. évfolyam, 173-196. szám)

1942-08-01 / 173. szám

4. SZEGEDI UJ NEMZEDÉK Honvédeinkért Honvéd! Hazugság karmából Hazád visszanyered, , Hogyha diadalra Viszed a fegyvered! Évezredes történelmünk bizo­nyítja, hogy a magyar ka­rd­ nem igen pihenhetett meg hüvelyében s a sors különös rendelése következ­tében többet szorongattuk a fegy­vert, mint az ekeszarvát, kalapácsot, vagy az írótollat. A magyar nemzet századokon át viaskodott azzal a keleti veszedelemmel, amely életét, kultúráját és keresztény hitét fe­nyegette s ennek a veszedelemnek legförtelmesebb és egyben legem­bertelenebb formájával küzd ma is életre-halálra ... Alig egy esztendeje, hogy a lesi­­puskás csetnikeket honvédeink ki­üldözték az ezeréves magyar Bács­kából, — Sztálin és cseh-csahosai Rákóczi városát és védtelen magyar vonatokat bombáztak. Ez utóbbi ki­­hívás sem talált bennünket várat­lanul, mert tudtuk, hogy a világot meghódítani akaró bolsevizmus mekkora vörös csőcselékhadat vo­­nultatott fel a nemrégen visszatért­­ Kárpátok túlsó felén. Honvédeink alig várták a legfőbb­ Hadúr parancsát, hogy rávethessék magukat a hírhedt vörös sárkányra és elégtételt vehessenek az ártat­lanul kiömlött magyarok véréért. A nagy fölényben lévő, modern fegy­verekkel és harcigépekkel felszerelt ellenséggel szemben akadályt, fárad­ságot és időjárási viszontagságokat leküzdve üldözik ezt a fegyelmezet­len csordát. Ma az egész művelt Európa tekintete kelet felé szegező­­dik, ahol minden jóérzésű nemzet fiai egyformán küzdenek létükért. Alig hullottak le kezeinkről­­ na­ Hon bilincsei, a magyar honvéd is­mét fegyverrel kezében állott e küz­delem sodrába, hogy megvédje azt a hazát, amelyet a zsidók és a vörös­ mételytől megkótyagosítottak hur­coltak Trianon sáncai közé. Pusztuljon Trianon Nem kell több Világos, Nem kell a béke se, Ha nem igazságos! És a Mindenható megacélozta honvédeink izmait, megáldotta fegy­vereit, amelyekkel győzelmet győze­lemre halmoznak az istentelen és er­kölcstelen rémuralom ellen. Honvéd... Amikor ezt a szót kiejtem, csodálatos érzés tölti el szívemet. Ha meg papírra vetni aka­rom, szeretném azt a legékesebb írással kiszínezni, hogy minél szeb­ben, minél ragyogóbban tündököl­­jön... Csillogó ez a szó és ezer­éves dicsőség sugárzik minden ma­­­gyárnak homlokán, aki a honvéd név­ viselésére méltó! Ma, amikor az egész magyar tár­sadalom megmozdult, hogy vala­milyen formában kifejezésre jut­tassa honvédeink iránt való szere­­tetét, magam is ki szeretném venni részemet ebből a lélekemelő mun­kából. Minthogy a harctéren én is részesültem hasonló szeretetmeg­­nyilvánulásokban, most polgári kor­társaim élére állottam e belső arc­vonalon, hogy itthon is kivehessem részemet a munkából. Legutóbb a posta-altisztek rendez­tek magyar estet sebesült honvé­deink javára, amelyről a Szegedi Új Nemzedék is részletesen beszá­molt, most a KANSZ szegedi al­tiszti csoportjában folynak az elő­készületek, hogy mi is megrendez­hessük a »Füsttelen napot« honvé­deink számára. Ez az altiszti csoport, amelynek több tagja most is a keleti had­színtéren küzd, magáévá tette ezt a szociális programot. Megalakította kebelében a bajtársi szolgálatot, hogy a harctéren küzdő férjeket és apákat feladatuk közben ne fe­szélyezzék a hazai gondok. Aki künn járt, tudja, mit jelent a messze idegenben egy-egy cigaretta, egy­­egy csomag dohány, érmecske vagy egyéb becses apróság. Hát még, ha néhány kedves sort is mellékelünk, amelyre a szerencsés bajtárs terme« szélesen azonnal válaszol és így, nemcsak a közvetlen hozzátartozóik­kal van meg a kapcsolata, hanem, azokkal is, akiket — bár sohasem látott, — mégis szívének melegé­­­vel ölel körül... Az ukrán síkon ma küzdő honvéd, nem azonos az 1914—18-as világ­­háborús katonáival. Igaz, hogy az orosz sem az. Emitt a jól kiképzett és felszerelt magyar honvéd, amott az üres és istentelen propagandá­­­val elkábított, valamint zsidó diktá­torok által kergetett ázsiai horda, amelynek számbeli fölényével kell élet-halálharcot vívnunk nagy szö­vetségeseink oldalán. Az a dicső­­­séges nemzeti hadsereg szerez ma dicsőséget a magyar névnek, amely Szegedről, a nemzeti megújulás vá­­­rosából indult el két évtizeddel ez­előtt országépítő és gyarapító, fen­­­költ lelkű Hadurával nemzetmentett útjára. Ezek mind öntudatos kato­nák, akik tudják, hogy az egész ország egységesen áll mögöttük éss belső arcvonalában is őket támo­­­gat­ja. i­" Azok az altisztek, kikkel a szürke hétköznapokon a hivatalok előszo­báiban, vagy más intézmények kapus-, szobáiban találkozik a város közön­sége, most megmutatják szívük me­legét és azt, hogy a társadalomnak­ milyen hasznos tagjai és egyesült erővel akarják kivenni részüket az új Európa megalapításából, valamint, hazájuk jólétének fellendítéséből. Hogy ezt keresztülvihessük, se­gítségül hívjuk főnökeinket, tiszt­viselőinket és mindazokat a kar­társainkat, akikben az együvétarto­­­zásnak lángja lobog. Csüggedő, ki­­ csinyhitű, önző emberek csak hazát veszíteni tudnak. Mi pedig hazánkat növelni és boldoggá tenni szeret­nénk ! Balogh István • Szeged belvízvédelmi rendszere messze alatta marad a követelményeknek A város körül övcsatornát kell létesíteni Újabb nagyarányú árvíz­védelmi munkák indulnak meg Szeged, július 31. Három év óta minden esztendő­ben tetemes anyagi kárral sújtotta Szeged város lakosságát a jelentkező árvízveszély. Az idén tavasszal még súlyosabb bajok voltak, mint az el­múlt esztendőben, szerencsére azon­ban gondos munkával és előrelátás­sal a hatóságok sokhelyütt elhárí­tották a veszélyt.­­ Az elmúlt hónapok árvízi helyzeté­ről az illetékes hatóságok az alábbi jelentést készítették el: — A Tisza árhulláma Szegednél május közepén túl nem ért el jelen­tősebb­ magasságot és gyorsabban vonult le, amint azt a mellékfolyók akkori vízállásából előre látni le­hetett. A fentiek következtében a Martonos—paphalmi csatorna elzá­rására nem került sor, a tiszai zsi­lipeket pedig gyors egymásutánban ki lehetett nyitni. Előállott a belvíz gyorsabb levezetésének lehetősége is, ami végül is az elmúlt időszakban az árvízhelyzet végleges enyhülésé­hez vezetett. Az algyői zsilipet jú­lius 6-án, a lúdvárit 12-én, a tápéit pedig 15-én nyitották fel. A Szeged körüli ártér területéből a Gyála-réti május 20-án, a Bodom június­ 20-án, a Szeged—sándorfalvi út kör­­­nyéke, valamint a Külső-Baktó te­rülete június utolsó napjaiban sza­badult meg végképp az elárasztó víztől. 1 J — Az idei vízveszély tapasztalatai­ból az a következtetés vonható le, hogy vízvédelmi rendszerünk beleértve az újonnan létesített mű­veket, nevezetesen, az algyői három köbméter másodpercenkénti teljesí­tőképességű szivttyútelepet és a Martonos—paphalmi csatornát is — teljesítőképesség tekintetében mes­­­sze alatta marad a követelmények­nek. Az ideihez hasonló bajok meg­ismétlődésének elkerülése végett múlhatatlanul szükséges: vagy az al­győi szivattyútelepet megfelelően ki­­bővíteni, vagy pedig a fennsíki víz­nek másmilyen elvezetési lehetősé­get biztosítani.­­ — A vízügyi hatóság a kérdés gondos tanulmányozása után azt ta­lálta, hogy a szegedi környéket ve­szélyeztető belvíznek jelentős részét egy övcsatornával fel lehetne fogni és a Köröséren keresztül a Tiszába szivattyúzás nélkül levezetni. A csa­torna nemcsak a belvízveszélyt hárí­taná el Szegedről, hanem ezenkívül a víz szabad elvezetésével termé­szetes energia megtakarítását is le­hetővé tenni, ami viszont nemzet­­gazdasági szempontból­­ jelentene előnyt.­­ A vízrendezés kérdése a ve­szély elmúltával nem jutott holt­pontra, az illetékes társulatok a csa­torna felvételi és tervezési munkáját kormányhatósági rendeletre folya­matba tették. A munka keretében az idén több csatorna és számos mű­tárgy fog megépülni s ezen munkák­ kivitelére fedezet is áll rendelke­­­zésre.­­ — A városi mérnöki hivatal a bel­i víz védekezésben az elmúlt időszak­ban folytatólagosan részt vett. A vé­dekezési munkákat a belvizek leve­zetése után az illetékes hatóságok megszüntették. Az újszegedi Holt- Marosmeder magas vízállásának le­szállítása érdekében az áttöltésekbe, négy helyen áteresztőket építet­tek be.­­ A város belterületén folyamat­ban volt a szennyvíz szivattyúzás a,­ Tisza magas vízállása miatt. A város­körüli csapadékvízszivattyúk is az elmúlt időszakban igen sokszor üzemben voltak. Különösen az új­­szegedi Nagy-Marostőben és a Holt- Marosmederben szivattyúzták állan­dóan a vizet. — A Tisza apadása következtében mindkét szennyvízszivattyútelep az utóbbi időben leállt s a felsőtelepen 1942. augusztus 1., szombat. Nem mesterséges anyagokból, hanem zamatos alma levéből készül a szénsavas ü­dítő ital. Mindenütt kapható­ a kifolyócsatorna átépítésére az elő­készületek megtörténtek. A város­körüli szivattyútelepeken a hernyósi és az újszegedi szivattyútelepek ki­vételével az üzemet legutóbb leállí­tották, a sintérházi és Aigner-telepi szivattyúkat teljesen leszerelték. A nagymarostői szivattyú éjjel-nappal működött, mert a körülbelül 3 és fél kilométer hosszú Holt-Marosmeder­­ben több útáteresz kiépítésével víz tódult a szivattyúhoz. A Turáni Vadászok Szolnok-Doboka vármegyében Szolnok-Doboka vármegyében is erős szervezkedést fejt ki a táb­áni Vadászok nemzetvédelmi szervezete. Mezőveresegyházán és más falvak­ban is nagy lendülettel indult meg­­ az országos szervezkedés. Ennek le­folytatásával az Országos Központ a szamosujvári szervezetet s Mihály Károlyt, a helyi szervezet elnökét bízta meg, aki vállalt feladatát ha­zafias buzgalommal­­ tölti be. Napokban Mezőveresegyházán ala­kítottak helyi szervezetet, hová át­vonult Szék község Turáni Vadász szervezete teljes számban. A mező­veresegyházi megalakulást az ot­tani árpádkorabeli, romladozó álla­potban lévő templomban tartott is­tentisztelet előzte meg. Az alakulást ebéd követte, s utána a széki legények és lányok szívet­­lelket vidító régi magyar táncot mu­tattak be, melynek élvezetében so­káig gyönyörködött dr. Pálfy Tibor kékesi főszolgabíró is, aki feleségével és két fiával vett részt az alakulás­ban és az ezt követő mulatságon. A székiek és mezőveresegyháziak ezen a lélekemelő igazi magyar ala­kulatban találtak egymásra s boldog elhatározással tették fogdáimat, hogy ott a végváron »Mindent a Hazáért!« jelszó alatt tartják össze a szórvány­­vidéken élő magyarokat. Egy évi börtönbüntetés lopásért Szeged, július 31. Ez év áprilisában a kisteleki vásáron több árusnak feltűnt, hogy tolvaj dézs­málta meg a portékáját. Feljelentést tettek a csendőrségen, s a csendőröknek sikerült is elfogni a tolvajokat Kolom­pár Mária­ és Kolompár Klára kiste­leki cigány lányok személyében. A csendőrök a két cigány­ lánynál egész raktárra való szövetet, b­arc­e­­tet és selymeket találtak. Természete­sen azonnal letartóztatták őket és be­szállították az ügyészség fogházába,­­ahol előzetes letartóztatásba kerültek. Ügyüket pénteken­­ délelőtt tárgyalta a törvényszék Ungváry tanácsa és a bi­zonyítási eljárás lefolytatása után bű­nösnek találva mindkét rovott multú cigánylányt lopás bűntettében, Kolom­pár Máriát egy évi, Kolompár Klárát pedig hathónapi börtönbüntetésre ítél­te. Az ítélet jogerős. BERNDORFI ALPARKI evőeszközök kapható Hungária edényházban Tisza Lajos-körút 5 (Mihályi fűszerüzlet mellet

Next