Szegedi Uj Nemzedék, 1942. augusztus (24. évfolyam, 173-196. szám)
1942-08-13 / 183. szám
1942. augusztus 13., csütörtök. Szemerey István dr rendőrfőtanácsos kitüntetése Szeged, augusztus 12. A Kormányzó Ur, a belügyminiszter előterjesztésére a rendőri szolgálat terén kifejtett kiváló munkásságának elismeréséül nemes Szemerey István dr. szegedi rendőrfőtanácsosnak a Vidéki rendőrfőkapitány helyettesi címet adományozta. Nemes Szemerey István dr. már hosszú évek óta a szegedi rendőrkapitányságon teljesített szolgálatot, úgyszólván állandóan vezető pozícióban. Néhány évvel ezelőtt nyugdíjba ment, azonban nem sokkal később, mint nélkülözhetetlen és kiváló rendőrtisztet, ismét visszahívták szolgálattételre. Azóta, állandóan, mint a szegedi rendőrkapitánysági vezetőhelyettese és a közigazgatási ügyek intézője működik. A kiváló rendőrtisztet szerdán délelőtt, amikor ismeretessé vált magas kitüntetése, szerencsekívánatokkal halmozták el kartársai és tisztelői. , :j' r ! i , : j t Csak akkor lesz szép a lakása, ha bútorát nálunk vásárolja ! ASZTALOSMESTEREK CSARNOKA Szendrényi Géza és Társai, Szeged, Dugonics tér 11. sz. Telefonszám: 19-82. BÚTOR Ökölvívás mindhalálig Szomorú végű ökölvívó mérkőzésről ad hírt a miskolci Magyar Jövő keddi száma. Eszerint Ózdon vasárnap a színházban ökölvívó mérkőzés hevében az egyik öklöző gyomorszájára ellenfele olyan súlyos ütést mért, hogy ez összeesett, kórházba kellett vinni, ahol még ugyanazon éjjel kiszenvedett. Eddig a hír. Magam részéről őszinte megértéssel viseltetem a sportok minden ága iránt, mindaddig, amíg az nem téved a durvaságnak és kegyetlenségnek útvesztőjébe. Mert hiába minden szakszerű elbírálás erről az esetről, hiába állapítják meg az illetékesek ,hogy a mostani esetben is az ütés szabályszerű volt, ebben egyáltalában semmi vigasztalót nem találok. Lehetetlen elfajulása volna minden sportnak, amelyben szabályszerűnek mondanak olyan ütést, vágást, gáncsot, vagy bármilyen fogást, amely halállal is végződhetik! És ha áll ez a békés időkre, mennyivel inkább áll a mai háborús időkre, amikor minden egyes emberre szükség van sokkal fontosabb helyen, a haza védelmében és nem tékozolhatjuk el az emberi életet néhány sportbarát szórakoztatására. Magam részéről különben az ökölvívó mérkőzést sohasem találtam valami különösen épületes sportnak. Elég volt egy-két rádióközvetítést hallani, ahol csak úgy röpködtek a bemondó hozzáértő tájékoztatásai a mérkőzés egyes meneteiről. „Jobb egyenes, bal egyenes, horog ütés, az egyiknek leszakították a szemhéjját, a másiknak a füle vérzik“, és emellett a bemondó mindezeket a hajmeresztően hangzó bemondásokat azzal fűszerezte, hogy a a mérkőzés rendkívül élvezetes, sportszempontból klasszikus teljesítmény volt. Lehet, hogy az önvédelem szempontjából adott esetekben hasznos az ökölvívás sportjában szerzett kézügyesség és edzettség, de sportmérkőzéseknél talán mégsem kellene ezeket az öklözéseket ennyire halálosan komolyan csinálni. (K y) SZEGED! ül NEMZED!* 5. Nemzeti hagyományaink és az új magyar öntudat A sors véletlen, szerencsés játéka folytán, kezembe került a szegedi áll. Baross Gábor Reáliskola 1934. évi értesítőja. Ebben, a szó legszigorúbb értelmében felfedeztem Virányi Elemér tanárnak, a Turáni Társaság főtitkárnak a »Turán« című magasszínvonalú néprokonsági szemle szerkesztőjének és lelkének roppant súlyos és élesen irányt mutató, mélyenszántó magyarságtudományi értekezését. Nemzeti kötelességemnek tartom, hogy ebből a kis remekműből egy egész külön cikkre valót csokorba kössek és kivonatosan idézzek. Mert magyar meggyőződésem azt sugallja, hogy ennek az igazán mélyen magyar tanulmánynak nem szabad egy középiskolai évkönyv, egy értesítő kényszerzubbonyszerűen szűk korlátain belül, szinte örökre befalazottan maradnia! ... Ez a nagyszabású, messze a magyar múltba és messze a távoli jövőbe tekintő, nemzeti írás ebből a parányi keretből kitör, a korlátokat szétfeszíti fajsúlyánál fogva, éget és szélesebb hatósugarú teret követel magának az ébredő nemzet nagy nyilvánossága előtt! Ez a sok, teljesen egyéni elgondolást, mély meglátást tartalmazó úttörő írás csupán 14 nyomtatott oldal terjedelmű s hál’Istennek, legalább különlenyomatban is napvilágra került, de nem hiszem, hogy a szükséges százezer példányban. Ezt a nagy magyar mulasztást akarja legalább kis részben pótolni, enyhíteni ismertetésen. Kijelentem, hogy jómagam, kimondhatatlan élvezettel, örömmel és teljes szellemi és lelki vérrokonsággal mélyedtem el ebben a súlyos veretű írás ötvös műben. Imhol a következőket mondja Virányi Elemér már 1933-ban, tehát kilenc hosszú évvel ezelőtt. Olyan válságos sorsfordulón, mint amelyhez a magyar nemzet napjainkban eljutott, a vesék és szívek mélyéig hatoló bírálati szemlélet meggyökereztetése szükséges ifjúságunkban. A nemzeti és társadalmi hagyományok terén kell elsősorban alapos rostálást végeznünk s mindazt, ami sallang, ami áldicsfény, lidérces káprázat, könyörtelen szigorúsággal kell kiselejteznünk illúzióink értéktelen lomtárából. A legridegebb valósággal való hűvös szembenézés bátorságára kell szoktatni ifjúságunkat... s arra nevelni, hogy a nemzeti közösségért a legsúlyosabbbb áldozatok meghozatalától se riadjon vissza!.... Meg kell szűnni a jövőben annak a bizonytalanságnak is, amely a magyar állam léte vagy nemléte, szuverenitása vagy alárendeltsége tekintetében uralkodott. Ha behatóbban vizsgáljuk hadviselési akcióink kudarcának okait, a századok pergésében szinte állandóan ugyanazt találjuk magyarázatul, ami egyébként a közművelődés fejlődése terén való megmegakadásunk oka is: a gazdasági alap gyengeségét, a gazdasági felkészültség idő lelőtt való összeroppanását, egyszóval anyagi erőink kimerülését s ennek következtében a lélek szárnyszegettségét, a zászlók letörését!... Az államiság oltalmazásával kapcsolatban tisztában kell lennünk azzal is, hogy jogi paragrafusok egymagukban még nem jelentik az ország alkotmányának biztosítottságát, még írta; Máté-Török Gyula kevésbbé a független államiságot! Az állam fennmaradása vagy elenyészése szellemi emelkedettségen és lelki ihletettségen kívül legfőképpen gazdasági, tehát anyagi erőktől is megszabott tényezők függvénye! Éhező szellemi kiválóságok nyaktörő mutatványokat végezhetnek ugyan kopár pusztaságok délibábverte színpadán, de ezeknek fap, erőltetett mutatványoknak a sorsa előbb-utóbb tragikus bukás. Új nemzeti közösségek megteremtődésének korát éljük A nemzeti szellem kiteljesítésének problémája vár megvalósulásra, ez a legégetőbb kötelességünkké teszi a népi és nemzeti kultúra között tátongó hézagok betöltését. Kultúránk kettős gyökérzetű: egyrészt megvan a magyar nép ösztönösen faji, néprajzi jellegű, sajnos, állandóan pusztuló ősműveltsége, másrészt kifejlődött egy idegen — nyugati — kultúrhatásokból termékenyülő, már eredetekor idegenektől átültetett és sokszor idegenektől gazdagított kultúrképlet. Nemzeti hagyományunk, hogy katonanemzetnek tartjuk magunkat, de ha sikert értünk el hadászati téren, azt európai érdekek szolgálatába kellett állítanunk, sokszor nemzeti hadi céljaink feláldozásával. Áldott, gazdag földnek tudjuk hazánkat, pedig gazdasági szempontból elég sokszor idegen, sőt ismeretlen hatalmak hálójában vergődtünk. Jogásznépnek érezzük magunkat, de tudunk-e mindig szabatos, megkerülhetetlen értelmezésű, általános érvényű törvényeket fogalmazni? Külföldi viszonylatban, legutóbbi ezeréves történelmünk alatt alig akad szerződés, amelyet a magunk javára, és a magunk érdekeinek szigorú szemmeltartásával kötöttünk volna. Háborút sikeresen Befejezni és szerződéseket előnyösen megkötni: ebben mutatkozik az igazi államférfiúi bölcsesség más nemzetekkel szemben s rövid, velős, kifacsarhatatlan értelmezésű törvények hozatala. •Trianon után új lelket kell lehelni az egész magyar népbe, hogy ismét államot tudjon szervezni, fenntartani és naggyá tenni! Sürgős teendő, hogy gondolkozásunkat a nemzeti öncélúság szellemének megfelelően gyökerestül átalakítsuk! Soha időszerűbb nem volt a nemzeti nevelés és a nemzeti szellemű oktatás kérdésének fontossága, mint napjainkban, midőn minden nép új faji közösségek összekovácsolódását tűzte ki céljául. A felburjánzó egyénieskedő ösztönök ápolása helyett a tömegösszetartás fegyelmezettségét kell eszményképül kitűzni, hogy ne robbanthassák szét soha többé ismeretlen, idejében fel nem fedezett, titokban lappangó és rejtve szervezkedő erők a magyar államot! Tapasztalatlanságunk, sokszor könnyebbűségünk olyan gátló körülmények, amelyeket a nevelés, oktatás szívós, lankadatlan s tervszerű munkájával kell elhárítani. Kulturálisan függvénye vagyunk annak az európai művelődési színvonalnak, amelyhez való ragaszkodásunk anyagi gyengeségünk folytán látszaterőlködés s amely színvonalra való felemelkedettségünket a nyugat sokszor csak kényszeredett udvariasságból ismeri el. Pénz, kultúra és fegyver nélkül nincs biztos állami organizáció s főleg nincs állami önállóság, nincs független népközösség. A legkíméletlenebb és legkérlelhetetlenebb nemzeti »sacro egoismo« szellemét kell belecsöpögtetni a magyar ifjúság lelkébe. Nem ismerünk el más érdeket, csak az állami és a nemzeti közösség mindenkire kiterjedő és mindenkit kötelező parancsát. Több gyakorlatiasságra kell nevelni! Diadalmas magyar világnézet megtervezése és felépítése kell, hogy legyen a magyar nevelés lényege, mely számtani számszerűséggel fog hozzá elveszett anyagi és szellemi javaink visszaszerzéséhez, gyarapításához. Évtizedek, talán évszázadok fanatikus elszántsággal végzendő munkájáról van szó! Kultúránk páncélbástyájából kell a tervszerű előnyomulást, az okos terjeszkedést megindítanunk. Végcélul a politikailag, gazdaságilag és kulturálisan, katonailag megdönthetetlen alapokra fektetett jövő országot kell kitűznünk. Arra eléggé megtaníthatott a történelem, hogy általános emberi eszmékért való rajongás, tőlünk idegen eszményekért való céltalan áradozás helyett a magyar érdekek elsőbbrendűsége legyen szemmértékünk alapegysége. Nagy leszámolást kell végeznünk a múlttal, hogy korai kifulladás veszedelme nélkül menetelhessünk a jövő felé. Az örök üldözöttség, az örökös aggódás nyomasztó érzésének megszüntetésére kell törekednünk, amely nyomunkban jár attól kezdve, hogy keleti őshazánkból nyugat felé jöttünk. Ehhez a nemzetközösség minden egyes tagját magában foglaló, egyetemes Csillár Szőkénél a legolcsóbb! Nagy választék! Unió és Nemzeti Takarékossági tag. — Telefons 25-21. Tisza Lajos körút 57. sz. „Actio Hungarica“ megindítása szükséges, inkább Wv írna, mint holnap!... Kétségtelen, hogy csak öntudatos egyének alakíthatnak öntudatos nemzeti közvéleményt. A nemzeti öntudat mélyítése és szélesítése csakis öntudatos egyének minél nagyobb számban való képzése, oktatása és nevelése útján lehetséges. Mindenáron erőltetjük az úgynevezett nyugati kultúrához való idomulásunkat. Tisztában kell lennünk azzal, hogy úgynevezett nyugati kultúra nincs. De van német, francia, olasz, angolszász, spanyol, skandináv kul-