Péter András református gimnázium, Szeghalom, 1935
BALTAZÁR DEZSŐ DR. 25 évvel ezelőtt választotta meg püspökének a hatalmas tiszántúli egyházkerület. Olyan időben, amikor az emberiség történetében addig soha nem tapasztalt arányú lendület vitte a világot az anyagi és szellemi jólét csúcsai felé. Amikor Baltazár Dezső a maga testi és lelki tökéletességének teljességében иду magasodott ki milliónál több híve seregében, mint boldog pásztor, aki a megelégedés, a csend, a béke és nyugalom virágos ösvényein vezetgetheti nyáját az igazi Gazda mosolygó szemei elé. De alig érte meg püspökségének harmadik évfordulóját, a békés nyárra az apokalipszis fenevadjai rontottak rá, s négy esztendeig tartó világégésben romhalmaz jön a nyugateurópai civilizáció pompásnak látszó épülete. Erkölcsi és anyagi javak hihetetlen tömege semmisült meg, régi ideálok foszlottak köddé, megbomlott a népek és az egyének lelki egyensúlya, s az igazság, a jóság és a szépség várt világa helyett a hatalomvágy, az önös érdek és a pénzhajhászás irányították az emberiség sorsát. Azóta is: gazdasági krízisek, új politikai rendszerek, forradalmak, háborúk, igazságukért hiába esdeklő nemzetek jajszava, özvegyek és árvák siráma, munkanélküli felnőttek és éhező gyermekek millióinak morajlása, a holnapok véres bizonytalansága teszi lázassá a világ vérkeringését. „Elrepült a nagy kő, — ki tudja, hol áll meg, — ki tudja, hol áll meg s kit hogyan talál meg!“ Várjon volt-e valaha olyan kritikus, megpróbáltatásokkal és kísértésekkel teljes negyedszázad az emberiség történetében, mint az, amelyben Baltazár Dezső püspök