Péter András református gimnázium, Szeghalom, 1941
SZIGETI ENDRE Nehéz föld ez a sárréti magyar föld. Kétszer annyi erővel kell munkálni, mint más magyar földet, s még akkor sem hoz felényi termést. Mert mostoha az időjárása is. Féltékenyen és szemérmesen őrzi a maga kincseit, s nagyon nehezen árulja el, hogy mit rejteget. A népe is ilyen. Szemérmes féltékenységgel takargatja lelke kincseit, s évszázadok keserves csalódásai után, hosszú elhagyatottságában, kényszerű zárkózottságában bizalmatlanná, dacossá vált, de megmaradt igazán magyarnak. Fölötte is rossz volt az időjárás. Ide nem sütött olyan hegyek napsugara, és nem hullott olyan pártfogások termékenyítő esője, amilyenekből mindig bőven jutott a Dunántúlnak, vagy akármelyik nemzetiségi vidéknek. Itt a szegénységben és a nyomorúságban, törökdúlásban, árvizek és aszálykárok idején is összecsikorított foggal és ökölbe szorított kézzel mindig és mindent ennek a népnek magának kellett előteremtenie a maga számára és a maradékai számára. És elő is teremtette! Mert a kérgesnek és keménynek látszó réteg alatt csudálatos, melegen dobogó, fajtájukat, a magyar jövendőt ösztönösen féltve őriző szívek rejtőzködnek. Ez a föld a Simay Jánosok és a Péter Andrások földje! Itt kicsiny nádfedeles házakban, a magyar pusztaság és a magyar sors végtelenségébe nyúló tanyák földjén nehéz lépésű, de rajongó lelkű magyarok születnek, akik görcsösen kapaszkodnak meg az ősi jussban, éhesen gyűjtik a vagyont, hogy aztán fejedelmi bőkezűséggel óvoda, kórház, gimnázium és kollégium alapítására, segélyezésére hagyományozzák hangtalanul és szürkén, de nem kevesebb magyar öntudattal, mint a Bethlen Gáborok, öreg Rákóczi Györgyök, Lorántffy Zsuzsánnák, Mikó Imrék és Kuun Kocsárdok. A jó Isten különleges kegyelme és csudálatos rendelkezése következtében most egy 9 éves kis sárréti fiú állott be a nagy magyar református alapítványozók és iskolaalapítók fényes sorába. Szigeti Endre! Akit szelídnek és kedvesnek teremtett az Isten tizenöt évvel ezelőtt, de vissza