Péter András református gimnázium, Szeghalom, 1941

SZIGETI ENDRE Nehéz föld ez a sárréti magyar föld. Kétszer annyi erővel kell munkálni, mint más magyar földet, s még akkor sem hoz felényi termést. Mert mostoha az időjárása is. Féltékenyen és szemérmesen őrzi a maga kincseit, s nagyon nehezen árulja el, hogy mit rejteget. A népe is ilyen. Sze­mérmes féltékenységgel takargatja lelke kincseit, s évszá­zadok keserves csalódásai után, hosszú elhagyatottságában, kényszerű zárkózottságában bizalmatlanná, dacossá vált, de megmaradt igazán magyarnak. Fölötte is rossz volt az idő­járás. Ide nem sütött olyan hegyek napsugara, és nem hul­lott olyan pártfogások termékenyítő esője, amilyenekből mindig bőven jutott a Dunántúlnak, vagy akármelyik nem­zetiségi vidéknek. Itt a szegénységben és a nyomorúságban, törökdúlásban, árvizek és aszálykárok idején is összecsiko­­rított foggal és ökölbe szorított kézzel mindig és mindent ennek a népnek magának kellett előteremtenie a maga számára és a maradékai számára. És elő is teremtette! Mert a kérgesnek és keménynek látszó réteg alatt csudálatos, melegen dobogó, fajtájukat, a magyar jövendőt ösztönösen féltve őriző szívek rejtőzköd­nek. Ez a föld a Simay Jánosok és a Péter Andrások földje! Itt kicsiny nádfedeles házakban, a magyar pusztaság és a magyar sors végtelenségébe nyúló tanyák földjén nehéz lépésű, de rajongó lelkű magyarok születnek, akik görcsö­sen kapaszkodnak meg az ősi jussban, éhesen gyűjtik a vagyont, hogy aztán fejedelmi bőkezűséggel óvoda, kórház, gimnázium és kollégium alapítására, segélyezésére hagyo­mányozzák hangtalanul és szürkén, de nem kevesebb ma­gyar öntudattal, mint a Bethlen Gáborok, öreg Rákóczi Györgyök, Lorántffy Zsuzsánnák, Mikó Imrék és Kuun Kocsárdok. A jó Isten különleges kegyelme és csudálatos rendel­kezése következtében most egy 9 éves kis sárréti fiú állott be a nagy magyar református alapítványozók és iskolaala­pítók fényes sorába. Szigeti Endre! Akit szelídnek és ked­vesnek teremtett az Isten tizenöt évvel ezelőtt, de vissza­

Next