Székely Ellenzék, 1901. június (4. évfolyam, 72. szám)
1901-06-27 / 72. szám
2-ik oldal, hogy a nevükön levő ezen ingatlanokat megterhelik, az adósságért árverés alá bocsátják s igy eladás alá kerülnek olyan ingatlanok, melyek soha az adós birtokába nem voltak s a valódi birtokos ilyenképen birtokától elesik. Gyergyó-Remete községe, hogy valahára ezen végtelen zavaros helyzetből kitisztuljon, 1900. év márczius hóban kérést adott be a nagyméltóságú igazságügyminiszer úrhoz, melyben a községi telekkönyv általános helyesbítését kérte. Ez a kérelem akkor Vörösmarty államtitkár úr aláírásával el lett utasítva, mert „Gyergyó-Remete község határára nézve olyan birtokrendezési eljárás van folyamatban, mely a község telekjegyzőkönyveinek átalakítását fogja maga után vonni, a mivel a telekkönyv általános helyesbítése hivatalból lesz összekötendő. Ennélfogva a kérelem teljesítése az 1893. évi 24366. I. M. sz. rendelet 2. §-ában foglalt rendelkezésbe ütközik.“ Igaz, hogy Gyergyó-Remetén ez idő szerint birtokrendezési eljárás van folyamatban, de ennek rendén a telekjegyzőkönyvek átalakítása nem fog bekövetkezni. Azt a tagosítást egyszerűen nem lehet befejezni, ha azt általános telekkönyvi helyesbítés meg nem előzi. Ez minden egyéb lenne, csak nem birtokrendezés! Ma minden egyes birtokos birtoka a levegőben függ; senkinek sem áll a nevén az, amit ő magáénak ismer. — Ilyen alapon végzett tagosítás folytán mindenki kapna majdnem annyi tagot, ahány parczellája van s e tagok mindenike állandóan ki lenne téve az elárvereztetés veszélyének, találkoztam vele a méltóságos asszonynál. Csúnyán összevesztünk, aminek a vége párbaj lett. Az amerikait halálos beteggé tette a golyóm egész életére. Mikor mindez megtörtént, akkor tudtam meg, hogy a méltóságos asszony megcsalta az urát az amerikaival, hogy urának pedig mind a ketten terhére voltunk, az amerikai is, én is, összecsalt bennünket és a párbaj után nekem az ura előtt kiadta az utamat. Ehhez még csak azt kell mondanom, hogy a méltóságos asszony nekem azt ígérte a párbaj előtt, hogy elválik az urától és az enyém lesz. A tény pedig az volt, hogy az ura akart válni tőle, az amerikai miatt és a méltóságos asszony keresztüllövette velem az amerikait, bizonyítandó, az ura előtt, hogy nem szereti azt az amerikait. Kellettem pedig én mindenre azért, mert a méltóságos úr méltóságának, a dekórumnak ártott volna a párbaj, amely csak hitelesítette volna a pletykákat. Azonkívül pedig kissé öregecske és gyávákká is vált a méltóságos úr. A párbaj után a feleségével együtt összecsókolt, este pedig a feleségével együtt hirtelen elutazott, mert egy fontos diplomácziai táviratot kapott... Én pedig itt maradtam. Imre itt elhallgatott. Egy ideig némán ült velem szemben, azután búcsúzni kezdett. A kávéház ajtóban váltunk el, sokáig néztem utána, amíg a reggeli szürkületben el nem tűnt alakja. Valami szomorú sejtelem fogott el, hogy többé nem találkozunk. Nem is találkoztunk. Egy válóper aktáival egy levél jutott a kezembe, íme: „A kórterem éjjeli lámpájánál titokban írom e sorokat, méltóságos asszonyom. Körülöttem csupa beteg ember, én vagyok a legbetegebb, én holnap már meghalok Egy tönkre ment életnek lett vége, mert vége lett, azt tudom, érzem. És e pillanatban végrendelkezem. Néhány hervadt virág az összes vagyonom, ezt Önnek testálom méltóságos asszonyom. Én a halottas ágyamról könyörgöm Önnek, őrizze meg e virágokat és minden évben egyszer tetessen, küldjön az én síromra virágokat, szép élő virágokat. Ugye megteszi... igen, megteszi... úgy szeretném hallani, hogy megígéri nekem ezt most, ha itt lenne, ha megígérné, nem lenne olyan kínos a halál... De így mindenkitől elhagyatva írni fáj... Isten önnel méltóságos asszonyom, őrizze meg a Sárika virágait“, Nemes kéri Kiss József. Székely Ellenzék. Választások előtt. Ma már mindenki meg van győződve — minden hivatalos bizonygatás nélkül is, — hogy az általános képviselő választások csak az ősz közepére várhatók. Ezt tudják a még rövid ideig mandátum tulajdonosok is, kik a nyarat igyekeznek lázas buzgalommal felhasználni, hogy maguk számára újabb hangulatot csináljanak régi kerületeikben , vagy ha ott nem rózsások a kilátások, új kerület után szaglásszanak. A képviselőház jövőbeli képe kétségtelenül igen nagyot fog változni, mert a korrupt módon, pénzzel vásárolt mandátumok birtokosai az egész cziklus alatt szokás szerint feléje sem néztek kerületüknek s ebből kifolyólag most nem sok kilátás mutatkozik ott, de továbbá az utóbbi két év alatt az új jelölteknek egész légiója keletkezett, kik közül igen sokan kellő hangulatkeltés és dolgozás alapján a siker igen sok reményével készülnek a politikai pályára lépni. E tekintetben tehát meglepő fordulatokra és változásokra igenis el lehetünk készülve. Sok kerületre, de különösen az eddigi kortes alakokra nézve még egy más meglepetés is fog felbukkanni, ami kétségtelenül nagyon is bizonytalanná tesz most már minden lehető előre számítást és kombinácziót. Egy előkelő, habár az aktív politikában közvetlenül jelenleg részt nem vevő politikus beszélte nekünk egész meggyőződéssel, hogy nagyon is nagyot csalódnak azok a választási intézők és kortesek, ha abban reménykednek, miszerint a jövő választásra épen úgy fog folyni a pénzmag, mint eddig. Nem azért nem lesz pénz, mert nincs, mert nem lehetne szerezni, hanem azért, mert a kormány annyira megkötötte a kezét a kúriai bíráskodással, hogy úgy főispánjait, valamint pártfeleit óva fogja inteni a vesztegetésnek még csak kísérletétől is. Tehát pénz nem lesz, vesztegetés sem lesz, de akkor buzgó kortesek sem lesznek, mert azzal mindenki tisztában van, hogy azok a fáradhatlan kortesek, kik minden eszköz megragadásával már annyi kormánypárti mandátumot literáltak eddig, ezért nem elvi meggyőződésből dolgoztak, hanem azért a pénzmagocskáért, amit maguknak megtakaríthattak. Az lehetséges ugyan, hogy ezek most is megkapják fáradtságaik díját, de ezzel még nem lesz minden elintézve, mert az is tudvalevő, hogy azoknak a híres korteseknek sem a szép szemük, még kevésbb a szavuk s egyéni meggyőződésük volt az eddigi kapacitáczió, hanem a pénz. Mi ugyanezt a véleményét az említett politikusnak nem mindenben osztjuk, de annyit mi is látunk bizonyos mozgolódásokból, hogy a jövő választások más modorban, más módon fognak lezajlani. Azt is tudjuk, hogy az ellenőrzés, különösen a a még érintetlen tisztaságú választóknál sokkal nagyobb lesz, mint eddig. Marosvásárhely, 1901. junius hó 27. Háromszéki dolgok. Nagyban megindultak a készülődések a jövő képviselő választásra Háromszéken is. A sepsiszentgyörgyi kerület kivételével mind a hat kerületben jelöltje lesz a függetlenségi és 48-as pártnak. Nagy-Ajtán Dr. Ferenczy Zoltán lépik fel, kinek nagyon könnyű lesz a meghasonlott kormánypárttal elbánni. A kormánypárt egy töredéke itt újból Weiss Bertholdot, másik töredéke Imecs Ernőt jelölte. Bereczkben Neumann Árminnal szemben, — mint már írtuk — Dr. Szacsvay Gyula vagy esetleg Fejér Károly kézdivásárhelyi járásbíró fogja a függetlenségi zászlót diadalra vinni. A kézdi vidéki kerületben Molnár Józsiás lesz egyedüli jelölt, a kormánypárt úgy, mint a néppárt vele szemben teljesen le kellett szereljen. Kovásznán a kormánypárt egyrésze Sándor József, másik része Vécsey Arthur köré csoportosul, itt még a függetlenségi jelölt neve nincs megállapítva, de talaja kitűnőnek ígérkezik. Ilyefalván Székely György szénája nagyon rosszul áll, de még itt sincs az ellenjelölt személyéről megállapodás. Kézdivásárhely város teljesen szervezve van, Benke Gyula itt szerencsét se próbál. Dr. Török Andor, — kit egyhangúlag választanának meg — jelen alkalommal mégsem lép föl. Újabban ifj. Kovács János jelöltségét emlegetik, kinek megválasztása — függetlenségi programmal — egész biztos. HÍREK. — Polgármester választás akadályokkal. A polgármesteri pályázat nagy hirtelenséggel lett kibocsájtva arra a hírre, hogy dr. Bernády Györgyöt a kir.