Székely Ellenzék, 1906. július-szeptember (9. évfolyam, 148-223. szám)

1906-07-01 / 148. szám

Előfizetési díj: egész évre 12 kor., félévre 6 kor. negyed­évre 3 kor., 1 hóra 1 kor. 30 fillér. ===== Egyes szány ára 2 fillér.=­1909. IX. évfolyam. 148. szám. Maros-Vásárhely, 1906. július 1. vasárnap. Kiadják : A marosvásárhelyi függetlenségi és 48-as párt — támogatásával Adi Árpád és dr. Sebess Dénes. — A marosvásárhelyi füg­g­etlen­ség­i és 4 8-as Kossuth-párt hivatalos lap­ja. Szerkesztőség és kü­­­hivatal: Széchenyi-tér ?. szám. — Telefon 101. szám. — Leng a nemzeti zászló. (L.) Hogy a bécsi magyar házon a nemzeti zászló leng az annak a jele, hogy mily erővel érvényesül most a magyar delegációban a nem­zeti gondolat. Hisz nem kel­lett volna az ismert keresz­tény szocialista sértést meg­várni, mert a­mint az oszt­rák delegáció budapesti há­zán a fekete-sárga zászló lo­bog, a­mikor a delegációk a magyar fővárosban ülésez­nek, ép úgy ki lehetett volna tűzni a Bank utczai magyar házra a magyar lobogót, an­nak tudtuladására, hogy ott a magyar delegáció közös ügyekben határozott. Hogy azonban ez csak most történt, az azt bizonyítja érthetően, hogy mily erősen és határozottan kezdenek ki­fejlődni és érvényesülni a nemzeti törekvések a közös­ügyek terén is, habár a 48-as párt elveit egyelőre felfüg­gesztették is. E tevékenység megkezdése már több ered­ményt hozott a magyar ál­lam érvényesülésének. A közös hadügyminiszter, — ki úgy látszik — most a magyar alkotmánynyal össze nem egyeztethető birodalmi hadügyminiszteri címről is lemond, sokszoros előzékeny­séget tanúsít a hadsereg ma­gyar levelezését, az ezred­­nyelvet, magyarul beszélő tisztek kiképzését és a ma­gyarnyelvű legénység teljes méltánylását illetőleg; a nem­zeti igényeket messzemenő tekintetbe veszik a kaszár­nyák felírásaira, a közös ka­tonai hatóságokkal és magá­nosokkal való írásbeli érint­kezésre vonatkozólag. Hasonlóképen iparkodott a közös hadügyminiszter állá­sát teljes mértékben a ma­gyar közjogi nézeteknek meg­­felelőleg formulázni, bebizo­nyította, hogy a magyar ál­lami szuverenitás jogait a múltban is törekedett tiszte­letben tartani és e jogokat tovább is törhetetlenül tiszteli és kilátást nyújtott, hogy a magyar elem úgy a diplo­máciai képviseletben, mint a konzuli szolgálatban mind­­nagyobb alkalmazást fog ta­lálni. Az osztrákok megkísérel­ték ugyan, hogy a konflik­tusba keverjék a magyar delegátusokat a közös mi­niszterekkel, de a kísérlet teljesen meghiúsult. Ahogy most a közös miniszterek a magyar delegációval szem­ben viselkedtek, nem volt kellő alkalom a valódi kon­fliktusra, melyet csak minisz­terválsággal lehetett volna elintézni. A függetlenségi párt és vele az egész koalíció telje­sen tisztában van az adott biztosítással, mely reá nézve­­Magyarországgal szemben is kötelesség; jól tudják ők, hogy előbb rendet kell terem­teni, a törvényes alapot­­ helyre kell állítani, mert ebb­­­ből fakad a további tevé­kenység és a függetlenségi párt, valamint az egész koa­líció nem fogja az osztrák cselszövésnek azt a kárörö­möt szerezni, hogy fejjel ro­hanjanak a falnak, már azért sem, mert látják, hogy a nemzeti igények teljesítésé­nek akadályai mindinkább eltűnnek. Egészen ebben az értelemben ismerte be egész helyesen egy delegátus a magyar delegációnak abban az ülésben, melyben a kül­ügyminiszter költségvetését tárgyalták, Magyarország állás­­foglalását a közös ügyekben azzal, hogy odaállította Ma­gyarország erkölcsi és gaz­dasági értékét az egész mo­narchiára nézve, sőt szinte számszerűleg kimutatta. De ezt a helyes, ezt az alkot­mányos, ezt a Magyarország szuverenitását teljesen meg­őrző felfogást és e felfogás­nak tiszteletét a közös mi­niszterek részéről csak az tette lehetővé, hogy Magyar­­országon a nemzeti szellem hatalmasabban kifejti szár­nyait. És különös, de mégis ép­pen ez az, ami a monar­chia két állama közt való viszonynak több támasztékot és több szilárdságot ad, de ezzel a monarchia hatalmát és tekintélyét is kifelé inkább érvényre juthat. Minden jó honfi és honleány bojkottálja az osztrák ipart! Srófolják az adót! Legyünk résen! Az adó Magyarországon, eddig is nagy volt. A polgárok zsebe, existenciája a lehetőségig nyögött a nagy teher alatt. A további nyögés már egyenesen tö­nkrejutást, halált jelent. S ezt a halálos tovább nyögést célozza a pénzügy igaz­gatóságok által országszerte ké­szített III-ad osztályú kereseti adójavaslat, mely a régebbi adó­nál kétszer-háromszor több ter­het ró a szegény adófizetőkre, valóságos vérszívást és pusztító sáskajárást jelentve azokra. Nem elég, hogy pár éve a ke­reseti viszonyok nemhogy javul­tak volna, nem elég, hogy a rosz termés, a drágaság valósá­gos pangást idéztek elő az üz­leti életben, hanem mindezeknek betetőzőjéül egyszerre ezer és ezer kis existenciának nyakát szorítja az adósról, hogy végké­pen kiölje belőle azt a kis élet­tápláló erőt is, mely még benne van. Nálunk is hallatlan méltány­talansággal emeli a terhet az új adójavaslat. Tiltakozunk ellene a közönség nevében, egyúttal felszólítunk mindenkit, hogy néz­zen utánna a saját dolgának je­lenjék meg az adótárgyalásokon, tiltakozzék saját maga is az igaz­ságtalanság és méltánytalanság ellen, mely a mily Bulytó, épen olyan indokolatlan. Ha a magyar államnak pénzre van szüksége, azt akárhonnan veheti, de semmi esetre sem szabad vennie az államot fenn­tartó polgárság keserves keres­­ményénak utoljából, nem szabad elvennie az utolsó falat kenyeret, nem szabad ellicitáltatni az utolsó darab párnát, nem sza­bad kivenni a gyermekek szájá­ból a mindennapi eledelt, nem Ma, szombaton este és a következő napokon a szabadkai Elsői Magyar TÁMBURÁS ZENEKAR IJt az Európa kávéházban játszik 283. /

Next